Az autója mentette meg
Nagyon nem szeretek olyan mappát nyitni, amikor úgy nevezem el, hogy baleset_
Majd valami emlékeztetővel még megjelölöm, mint pl. helyszín, vagy cég. Most ezt a nevet kapta a mappa: baleset_Kolev...

Suhanok a Teréz krt.-on, az Oktogon magasságában. Látom, hogy 3 személygépkocsi koccant össze és most gyönyörködnek a művükben. Legalább taxis nincs köztük – állapítottam meg magamban. Ekkor az egyik kolléga bejelzett és a következőt mondta: Alkotmány-Honvéd kereszteződésében egy iszonyatos baleset történt.

Már rég leszoktam arról, hogy ilyenkor oda menjek kíváncsiskodni. Amikor eljöttem taxisnak, akkor az elején még előfordult, hogy oda-oda mentem, de pár látvány leszoktatott erről. Főleg, hogy tudom, nekem is áll a zászló és mindenkinek, aki beül a volán mögé.

Most valahogy mégis furcsa érzés kapott el és úgy döntöttem, elnézek arra.
Már a Nyugatinál csurogtam, amikor megcsörrent a telefonom:

- Szia Csogu, Krisztián vagyok….már tudsz róla?
- Miről? – kérdeztem vissza, de éltem a gyanúval, hogy az előbb említett balesetről lesz szó. Még az is átsuhant az agyamon, hogy ezek szerint taxis is van benne.
- Az Alkotmány utcában történtekről.
- Igen, már tudok, épp itt csurgok a Bajcsyn.
- Akkor csurogj gyorsabban, mert Kolevet most fogják kivágni a tűzoltók!
- KOLEVEEEEEEEEET??? – tört ki belőlem a döbbenet.
- Igen…
- Rohanok…

Épphogy meglódult alattam a vas és máris kanyarodhattam be az Alkotmányba…ahol a rémálmom tárult elém…kéken világított az ég!!!

Minden villogott…

Ilyenkor a szívem a torkomban szokott dobogni, még akkor is, ha egy „ismeretlen” kolléga balesetéhez érkezem…most viszont Kolevről, az egyik barátomról van szó…arról, akit én interjúvoltam meg, amikor még csak tervezte, hogy taxis lesz…

Arról, akivel heteket, hónapokat töltöttünk egy tutiban, akivel együtt kajáltunk, együtt nevettünk…szóval egy barátról…

Mert Kolevet lehet gyűlölni és lehet kedvelni, kinek-kinek habitusa szerint.

Kipattantam egy sarokkal arrébb az autóból és rohantam, miközben a szememmel Kolev autóját kerestem. Első kép, amire így vissza tudok emlékezni, az a Land Rover volt (azt mondják…az volt). Felnyársalódva, a fejetetején állt a Vendéglátóipari Főiskola kovácsolt vaskerítésén. Akkor tolták a mentőbe a sofőrjét…

Krisztián kiabált nekem és mutatta az irányt, ahol Kolev autója volt. Nem ismertem fel…
Amikor közölték velem, hogy még benne van, akkor nem értettem, hogy miért áll ott az a sok tűzoltó és miért nem szedik már ki…és egyáltalán mi van vele…él????

- ÉL, kommunikált még az előbb a Bélával és az egyik rendőrrel.

Él, igen, ez a legfontosabb ilyenkor….csak szednék már ki.

A rendőrök nem nagyon bírtak a közel 100 taxissal, akik összegyűltek…nem is tudom mikor láttam ennyi taxist egyben egyszerre…egy helyen.

Rendőrök tereltek minket, de esélyük sem volt rendet tartani, amikor ezt belátták, akkor még megpróbálkoztak egy kordon kifeszítésével, de ez is eredménytelennek bizonyult…így inkább az együttműködést választották, hogy a kedélyeket kicsit befolyásolni tudják. Jöttek-mentek a rendőrök, hozták a híreket.

Megérkeztek az ügyeletes rémhírterjesztő nyugdíjasok is, akik „látták, hogy a taxiban utas is volt…aki persze már meg is halt és ami ilyenkor szokásos…én meg minden egyes ilyen hírre hülyét kaptam….és főleg azért, mert már közel 20 perc küzdelem után sem volt a Zoli még a mentőben….

- Láttam, mozgatja a kezét – jött örömmel az egyik rendőr, ezzel reményt adva nekünk.

30 hosszú percbe telt, mire kiemelték a roncsok közül és hordágyra helyezték. Ekkor vált totál feleslegessé a kordon, mivel megindultak a taxisok és látni akarták…látni akartak legalább egy jelet, hogy él, megvan…nincs komolyabb baj…

Szinte ugyanebben a pillanatban felemelte Zoli a kezét, a fejét tapogatva…és a mentőorvos hölgyön látszott, hogy beszél vele.

Gyorsan megdumáltam pár közeli ismerősömmel, hogy én most elindulok a KBA felé, de hívjanak azonnal, amint az információkért elszalasztott rendőr tud már valamit, főleg, ha megerősíti azt az információt, hogy Zolit melyik kórházba szállítják.

Beugrottam az autóba és a kórház felé vettem az irányt.

Útközben jött a hír, hogy koponyasérült, de magánál van.
Fox is hívott, hogy száguld utánam, kitartás.

A kórházban már ott volt LuxBéla és együtt vártuk a mentőt. Közben gyorsan összehaverkodtam az egyik betegszállítóval, aki igen értékes kapcsolatnak bizonyult a későbbiekben, mert ő ment be Zolihoz, ő hozta ki az anyukája telefonszámát, akit sikerült is értesíteni.

Iszonyatos mennyiségű telefont kaptam, kollégák tucatja telefonált, érdeklődött, ajánlotta fel a segítségét. Egy külön kis csapat küzdött a helyszínen a rendőrökkel, hogy megkaparintsák Zoli telefonját, hogy értesíteni tudjuk a családját….Főtaxis kolléga szinte ingyen rohant be Zoli anyukájával a kórházba…stb…stb…stb…szóval kitettek a fiúk/lányok magukért.

Meg kell még említenem egy mozzanatot, vagyis ki kell emelnem még egy dolgot, ami megérdemli az elismerést…és a köszönetet.

A balesethez elsők között érkezett egy járőrautó, két rendőrrel és két megbilincselt gyanúsítottal. Épp házkutatásra mentek volna…az egyik rendőr látva a balesetet, odarohant, a berepedt szélvédőt ököllel betörte és az így ütött lukon próbált érdeklődni, hogy a taxis hogy van, hányan vannak az autóban stb…stb…stb…

Ő is bent volt a kórházban, mivel a kézsérülése ellátást igényelt…

Amennyiben ez jelent valamit, esetleg olvassa ezt a cikket egy illetékes, akkor a rendőr jelvényszáma: 17975

Mi a magunk részéről, megköszöntük tettét…amennyire tőlünk tellett.

Zolit behozták és mondtam neki, hogy nyugodjon meg, itt vagyunk…Zoli…szóval Zoli ….taxis lett…mert az első kérdése miután megtudta, hogy baleset érte ez volt:

- Mi van a kocsival???

A kórház orvosai átvették a mentősöktől és azonnal tolták is a sokktalanítóba…szembe azzal, akivel összeütközött. Ott feküdtek egymással szemben és vagy 10 ember dolgozott rajtuk, mi meg kint a váróban izgultunk…

A betegszállító, akivel összehaverkodtam, hozta az információkat, hogy mi történik bent.

Közben megérkezett Zoli anyukája, majd a testvére is.

A röntgen után jött a hír, hogy koponyaalapi törést szenvedett…
Ezek után következett a CT…
Szerencsére bevérzés nem volt látható, így amennyiben az elkövetkezendő 1 hétben, nem lép fel komplikáció, akkor Zoli már mehet is haza. Ami ilyenkor veszélyes, az nem más, mint hogy a hallójáraton keresztül fertőzést kaphat. Ezért szükséges a kórházi megfigyelés.

Az ellenfélről egy pár szót…és a baleset előzményéről.

Egy 4 tagú társaságról van szó. Külföldiek, akik ha jól vettem ki a lényeget, itt dolgoznak nálunk. Ne valami vendégmunkásokra gondoljatok, hanem olyanokra, akikre azt szoktuk mondani, hogy igazi jó arcok. Látszólag megfelelő egzisztencia…

Szórakozni voltak, majd rendeltek egy City taxit. Lajoshoz, a kollégánkhoz 3-an beszálltak és el is indultak a Honvéd utcában az Alkotmány utca felé.
A negyedik társuk, beszállt a terepjárójába, rátette a kék villogót (amire mint kiderült nem volt engedélye) és úgy döntött, most megmutatja, hogy ki az igazi menő a városban.

Közel 100-120 km/h órás sebességgel száguldott el a Citys kollégánk mellett, majd ezzel a sebességgel hajtott bele abba a kereszteződésbe, ahol Zoli közlekedett a Kossuth tér felől a Bajcsy irányába…

Citys kollégánk elmondása szerint, a taxi felrepült a levegőbe, ott 2x megpördült, majd kidöntve egy tűzcsapott az oldalán landolt….ki sem mert szállni az autójából, a látványtól kisebb sokkot kapott….nem hitte volna, hogy ezt ember túlélheti….

Az ITTAS (!!!) ellenfél az intenzív osztályon kötött ki…
Ennyi…

Zoli eljött taxisnak, egy olyan szakmába, ahol próbált érvényesülni a maga szokatlan stílusában, de akik ismerik, tudják, ha baj volt, Ő volt szinte az első, aki ment és segített.

Most Ő van bajban…

A KBA-n az átélt izgalmaktól, sérülésektől, fájdalmaktól megsebzetten…a VII. emeleten fekszik, egy szűk kórteremben….esélye? A gyógyulásra (szerencsére) van.

Arra, hogy mikor fog tudni ebből talpra állni, mikor fog tudni egyenesbe jönni…???

Igen, Zoli taxis lett…

Amennyiben kollégái, haverjai úgy érzik, hogy meglátogatnák, nyugodtan megtehetik….állapota megengedi…állítólag holnap délután már fel is kelhet az ágyból…szerintem nem lesz gond, ha éreztetjük vele…hogy legalább lelkiekben nincs egyedül.

Én is szeretném megköszönni mindenkinek, akik segítettek ma éjszaka….köszönöm!


További képek itt!!!

2009.11.07. 07:13

(forrás: hallotaxi.hu)