Kinyílott a pitypang, megírom. Az még persze nem, de itt-ott már bimbózik az is, ám a Blahán először indulhat el a virágnéző ünnepség (japánul: hanami), annak köszönhetően, hogy a téren elültetett 80 fából 7 viszonylag gyors növekedési erélyű, és magyar közterületi viszonyok közt is tűrőképes japán díszcseresznye, latin tudományos nevén Prunus serrulata ‘Kanzan’. A legszebb kifejlett japán díszcseresznye fasor Budapesten a Tóth Árpád sétányon található, de idővel a Blaha is a virágnézők kedvelt helyévé fejlődhet. A sakura, azaz a cseresznyevirágzás elkezdődött a Blahán. Hanamira fel!
https://www.facebook.com/sandor.bardoczi/posts/pfbid02dEKipQjm3b1p3BHeYPvLrudo8YebvN2TcLyJtiy34NiUgPeriKQeZfbX5jisWx3zl
(fotó: Horváth Zsolt)

Válasz

A Blahán hamarosan sok fa pattintja fel először a rügyeit, hogy elkezdjen nőni. De akad néhány, amely már 54-57 éve is a téren állt. Ezek között is kiemelkedik azonban annak a kocsányos tölgynek (Quercus robur) az életútja, amely ugyan 57 éve áll a Blahán, de valószínűleg 82 éves korú lehet.

Ma kaptam egy fotót Krisztina Pálfi-tól, aki először járt a felújított Blahán, engedélyével közlöm a fotót, s egy másikat, egy 1966-os fotót is talán ugyanazon fáról, de mindenképpen az akkor történt átültetésekről Bercsek Péter 2013-ban az interneten publikált könyvéből, az “Átültetett fák a budapesti parkokban” címűből. E két fotóból bontakozik ki a belvárosban álló “hős fa” sorsa.

A könyvből kiderül, hogy ezt a tölgyfát először a Tabánban ültették el. Majd a Krisztina körút szélesítésekor útban volt, s ezért a Fővárosi Kertészeti Vállalat kísérletező kedvű szakmai csapata úgy döntött, hogy előkészítés után megpróbálja az akkor már 25 éves korú fát két másik társával együtt ide átültetni. 1965-ben lebontották a Népszínházat, a Blaha 1969-es rendezése azonban még nem történt meg. Az átültetésre éjszaka és lombos állapotban került sor, a teljes szakma összecsődült látni a csodát.

A tavalyi térrendezéskor aztán egyéb részletek is kiderültek, amelyek mutatják, milyen körülmények között fejlődött ez a fa tovább. A maradó fák főkertes szakfelügyeletét ellátó Vilmos Szaller írta: “A legkisebb kiemelt ágyban álló tölgy alatt, a tövétől alig 4 méterre közel 3 méter mélységben megtaláltuk a berobbantott színház egykori pincefolyósójának egy épen maradt részét, amelynek a mennyezetén még fent volt a világítás armatúra. Betömedékeltük, elbontani nem lehetett volna a fa súlyos sérülése nélkül. Úgyhogy a Nemzeti Színház egy eredeti része még a téren van.”

A Blaha legöregebb fája hamarosan 83. rügyfakadását kezdi meg. 50 cm a törzsátmérője, 14 m a magassága, 11 m a koronaátmérője. A lehető legmostohább körülmények között fejlődött.

Vigyázzunk rá!
https://www.facebook.com/sandor.bardoczi/posts/pfbid0qRtA7dbeUeN8LnkP5YQuZDquA6XbfdMesN2VWd6fuGonUHtPL8gWjpVMUSr4Lugql

Válasz

Parkolóból városi fórum – kevés eszközzel hozott nagy előrelépést a Blaha felújítása

A mai értelemben vett Blahát a szocializmus teremtette meg azzal, hogy a Nemzeti Színházat megbocsáthatatlan módon felrobbantották 1965-ben. Ez Budapest történelmének traumatikus, máig erős érzelmeket kiváltó eseménye. A döntést az épület rossz állapotával indokolták, és összefüggésben állt a metró építésével, amelynek egyik megállóját ide, a Nagykörúthoz tervezték. Érdekes, hogy a színház eltüntetése egyáltalán nem volt eleve elhatározott, magától értetődő dolog, sőt az 1950-es évekbeli metrótervek még természetesnek vették, hogy a földalatti vasút megállóját olyan módon kell a téren elhelyezni, hogy a színházat az építkezés ne érintse. Többféle metróterv is fennmaradt ebből az időszakból, a Közlekedési Múzeum archívumában van például egy rajz, amelyen egy moszkvai típusú, oszlopos-kupolás, szocreál lejárócsarnok látható a színház és a Tinódi-szobor közé bepréselve. Ez a tanulmányterv minden bizonnyal azt az elképzelést örökíti meg, amelyről a Napi Történelmi Forrás Rákosi metróját bemutató cikkében olvashatunk: a két építményt kocsifelhajtó választotta volna el egymástól, amely a színház közönsége számára teraszként is szolgálhatott volna. A cikkből kiderül, hogy ez már egy kompromisszum volt, amit Major Tamás igazgató járt ki Révai József népművelési miniszternél, mert egy korábbi változat a metró csarnokát egyszerűen hozzátapasztotta volna az épülethez.
https://www.valaszonline.hu/2023/01/17/blaha-lujza-ter-felujitasa-fovaros-projekt-varosi-parkolo-urbanisztika/

Válasz

2012-ben írtam egy esszét az epiteszforum.hu-ra. A címe “A köztér újrafelosztásának reformkísérletei a nyugati világban” volt.
https://epiteszforum.hu/a-kozter-ujrafelosztasanak-reformkiserletei-a-nyugati-vilagban

Ebben több más projekt között a Times Square és a Broadway átalakulási folyamatáról írtam. Tulajdonképpen egy régóta jelenlévő irányzat, a new urbanism köztéri leképezései voltak ezek az akkor megírt jelenségek. A cikk megírásához rengeteget kutattam azokat a módszereket, szereplőket, amik és akik ezt a változást előkészítették. Ha most a Blahára, Lánchídra, pesti alsó rakpartra tekintek, akkor ezeket a folyamatokat, törekvéseket látom viszont. Talán nem tanulság nélküli egy részletet kiragadni ma sem a hosszú cikkből. Kicsit átalakítottam a szöveget, hogy így is értelmes legyen, kiragadva a szövegkörnyezetből:

Spencer Tunick magánakciója (fotósorozatában aktok százai fekszenek az aszfalton) idején a Times Square még megfulladt a napi gépjármű forgalomban, képe ezért is ütött nagyott. Talán ez a művészeti projekt is rátett egy lapáttal arra, hogy a new yorkerek elkezdjék picit más perspektívából szemlélni ikonikus terüket, a „nyugati világ keresztutcáját". Egész biztosan más vágyak is munkálhattak még a tér megújítása körül. A Streetblog.org tanúsága szerint a vágyak felszínre kerülésében igen fontos dátum lehetett 2006 október 12-e, egy Manhattanben megrendezett közlekedési konferencia a helyi döntéshozók részvételével, ahol nagy hatású beszédet tartott Enrique Peñalosa, Bogota ex-polgármestere. Őt akkora már dicsfény övezte, és vizionárius várospolitikusnak számított a nyugati világban. Peñalosa többek között a következőket mondta:

„Ma nem pusztán a közlekedésről kell beszélnünk. Amiről valójában szó van az az, hogy miféle városban akarunk élni? Kell lennie egy kollektív döntésnek arról, hogyan szeretnénk szervezni az életünket. New York hosszú idővel ezelőtt explicit vagy implicit módon úgy döntött, hogy a legtöbb városi közterületet az autóforgalomnak adja át. Ez volt a döntés. De ez nem valamiféle természeti törvény. Holnap ezt képesek vagyunk megváltoztatni. Ez az, amiről döntenünk kell. A közlekedés nem technikai kérdés, hanem politikai. […] Én arról álmodozom, hogy Manhattan egy olyan Broadwayt hoz létre, amely állandó lezárással gyalogos utcává változik. […]"

Beszédét tapsvihar fogadta, holott a közönsége nem valamiféle „alter bringás hippi csődület" volt, hanem politikusokkal és szakemberekkel sűrűn megspékelt grémium. Így esett, hogy 2009-ben, tizenkét évvel Tunick fotója és három évvel a civilek körében Peñalosa rongyosra idézgetett beszéde után a helyi közlekedési ügyosztály (NYC DOT) munkatársai, élükön a projektmenedzselésben buldog szívósságú reformerrel, Janette Sadik-Khannal szövetkeztek arra, hogy egy fél éves kísérleti időszakra lezárják a Broadway egyes szakaszait a gépjármű forgalom elől. Az ügy mellé állították Bloomberg polgármestert is. A radikális változtatást komoly előkészületek előzték meg: a New York-i sárga taxikra GPS jeladókat szereltek, hogy monitorozni tudják a gépjárműforgalom dinamikájának változását, illetve felfrissítették William H. Whyte módszerét: az egyes lezárt szakaszokra hatalmas mennyiségű mobil nyugágyat és székeket helyeztek ki. Green light for Midtown - azaz zöld lámpát a belvárosnak volt a projekt hivatalos neve, ami azzal, hogy a Broadway szabálytalan nyomvonalát kiiktatta a hálós-szabályos rendszerű manhattani úthálózatból, tényleg jobb közlekedési paramétereket hozott létre.

Az eredmény minden képzeletet felülmúlt. Természetesen voltak ott is igen kemény ellenhangok, amelyek az üzletek árufeltöltésének ellehetetlenedését, forgalmi dugókat vizionáltak vagy éppen az emberi ricsajtól (!) féltették a nyugalmasnak éppen nem nevezhető környék lakóit, ám a sajtó – ott is igen hangos – „autómán" része sem tudta rövid úton letörni a projektet, elfogadták a 6 hónapos ideiglenes változás tényét, habár előre dörzsölgették a kezüket a remélt bukáson. Azonban a kísérleti fázis bevált. A megszokottból kizökkentett városban elindult egy diskurzus, melyet akár a részvételi tervezés egy lehetséges módszertanának is tekinthetünk, hiszen óriási érintetti körről beszélünk, ahol a változásra vonatkozó széleskörű állásfoglalás ilyen intenzíven nem szervezhető meg. Újságcikkek, blogok, tv- és rádióműsorok foglalkoztak pro és kontra a jelenséggel, miközben az akció szervezői és bevont szakemberei figyeltek és finomhangoltak.

Ami a Broadway átalakításban egészen rendkívüli, az a fokozatosság elve. Óriási ötlet volt a területet nem módosítani rögvest fizikailag is, pusztán a használat módjait radikálisan megváltoztatni. A változást az első hat hónapban pusztán az aszfaltra kirakott mobil bútorzat és a forgalomterelés eszközei jelentették. Semmi költséges átalakítás, semmi infrastruktúrába ölt milliárdok. A folyamatfigyelés és a forgalmi adatok elemzése során cáfolhatóvá váltak a „huhogók" negatív prekoncepciói és kimutathatóak lettek azok a funkcionális módosítást igénylő pontok, ahol a kezdeti koncepción érdemes volt változtatni. Amellett, hogy a terület megújítása valódi helyi témává vált és rengeteg emberből váltott ki reakciókat, a használók megfigyelése, a használati igények szondázása azt eredményezte, hogy egy minden eddiginél relevánsabb tervezési program állt elő, a közvélemény-kutatások pedig azt mutatták, hogy az érintetti kör elsöprő többségében (a New Yorkiak 74%-a) készen áll erre a fizikai, térszerkezeti változásra.

A 6 hónapos kísérleti szakaszt így egy a területre kiírt művészeti pályázat követte, melyet 150 pályázatból Molly Dilworth nyert el Cool Water – Hot Island című pályázatával. A 47. és 42. utca között 2011 nyarán megvalósított aszfaltfestmény az európai ízlésnek és szemnek egészen harsány, de a Broadway neonfényében még az árnyalatok is mások. A nyertes pályamű koncepciója az volt, hogy festett kék hullámokkal idézze vissza a Broadway helyén egykor csordogáló Great Kill patak nyomvonalát. Az installációt és hatásait a város további 18 hónapig monitorozza. Érdemes szem előtt tartani, hogy még mindig nem a terület fizikai kereteinek megváltoztatása volt a cél, pusztán az eddigi járműsávok felfestései tűntek el, változnak át valami mássá.

Ez a fajta lassú, megfontolt, mégis célirányosan radikális építkezés a területhasználat átmeneti időszakában a finomhangolásra, az idomulásra ad extra lehetőséget. A város így – lakóival párbeszédben – a saját ritmusában képes (finoman persze mindig presszionálva, a status quo-t kibillentve) valami gyökeresen újat megvalósítani, olyat, amiről kezdetben a környékbeliek talán nem is hitték, hogy szükségük van rá, ma pedig már hatalmas értéknek tekintik.

A túlontúl erőszakos és radikálisan gyors, hatalmi szóval elrendelt megújítás ellentéteként, tekintetbe véve a többségi véleményeket, úgy tűnik hogy a projekt lassan, de biztosan éri el a céljait. Ezek között a célok között pedig a környék megkopott ázsiójának (egyszersmind az ingatlan értéknek) a növelése is komoly helyet kap. Ma ezt a folyamatot az egész világ érdeklődéssel követi, mint az egyik legnagyobb érintetti kört megmozgató közösségbevonási kísérletet, amely csak messziről nézve sétagalopp.

A cikket 2012-ben írtam. A Broadway végül nem maradt “gyalogos pláza”, az azóta eltelt időben valami középutas állapot alakult ki, ami jobb és élhetőbb lett a korábbinál, csillapított forgalommal. A Times Square azonban gyalogos térré alakult teljesen.
https://www.facebook.com/sandor.bardoczi/posts/pfbid02xcUsC8MvjSKmWDmB7PTvP4ezgDDEoygGAc8hgw6VXj7SuMuQFUhq3yXQkb2Vr193l
-- Bardóczi Sándor

Válasz

A régi Nemzeti Színház alaprajzát is megőrizték a Blaha Lujza tér felújításakor

Aki a megújult tér közelében jár, érdemes elidőznie a hetes busz megállójában, a Metró kijárata közelében, ugyanis felfedezheti a legrejtettebb utalást, amellyel Budapest főtájépítésze a Népszínházat kívánta megidézni.

A nemrég megújult Blaha Lujza tér számos elemében emlékeztet a régi Nemzeti Színházra, ilyen például a janus arcú rekonstruált szobor, az ülőtámfalba rögzített kisplasztikák, illetve a forgószékek színe és formája is. Bardóczi Sándor azonban nemrég Facebook-posztjában fedett fel egy új, kevésbé látványos részletet.

Budapest főtájépítésze elárulta, hogy a tér átrendezésekor a tervezők

-- kiszerkesztették a Népszínház egykori kontúrját, majd a tér anyagával azonos, vékony burkolati vonallal visszarakták az alaprajzát a térre.

„Ha a lábunk elé nézünk a hetes busz megállójában, vagy a Metró kijárata közelében, akkor végigkövethetjük a kontúrt a burkolatban. Mivel a kontúr a mai Rákóczi út aszfaltsávjába is belóg, ott ez a vonal megszakad” – fogalmazott Bardóczi.
https://fidelio.hu/plusz/a-regi-nemzeti-szinhaz-alaprajzat-is-megoriztek-a-blaha-lujza-ter-felujitasakor-176296.html

Válasz

Szép, szép ez a Blaha, de hol vannak a fák? Alszanak. Téli álmot. A beültetésük most ősz végén, tél elején volt a lehető legideálisabb. Türelem, nőni is fognak, de nem insta sztárok, nem is Hamari Berkenyék: élőlények. Időre van szükségük. A tér egy részletén megpróbálom megmutatni, mi vár majd ránk jövő nyáron. (gif)
https://www.facebook.com/sandor.bardoczi/posts/pfbid02jic7PuYGrry5oZ9T9iqdcezPJ1QoNrXtEhWwMx1LoBCuraV6T4YknqBhV3K9fuf2l
-- Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítésze

Válasz

A nyilvánosságban a pillanat tört része alatt felépült a Blaha átadása után az a mítosz, hogy az oda betervezett forgószékek és asztalok túl távol vannak egymástól, hibás a tervezés, kivitelezés.

Rengetegen nem látták még a Blahát és sokan ítélik meg látatlanban, sajtófotók alapján.

Ezeket a fotókat többnyire azért készítik széles látószögű kamerával, hogy a térből minél nagyobb szeletet tudjanak egyetlen fotón ábrázolni. Emiatt viszont a közeli tárgyak torzulnak, s a képek sokaságán tűnik úgy, hogy minimum 3 méteres kezű embereknek tervezték a forgószékes asztalokat.

Azért is bánt a kialakulóban lévő népítélet, mert a Blahát az ország egyik legjobb tájépítész irodája tervezte, akik rengeteget foglalkoznak egyéb projektjeikben egyedi bútortervezésekkel és fejlesztésekkel is (a Blahán nem ilyenek vannak) és tisztában vannak az alapvető ergonómiai szabályokkal. Meg természetesen azért is bosszant, mert ez a mítosz nem igaz.

Hogy ezt bebizonyítsam, ma reggel egy mítoszírtó hadműveletbe kezdtem. Ehhez 1 db normál látószögű telefonos kamerára, személyes jelenlétre és 1 db vállalkozó kedvű, reggeli lukas órái miatt szabad fiúgyermekre volt szükségem. Akinek az arcát személyiségvédelmi okokból takartam ki. Az átadott Blahán 12 db forgószékes asztal és 2 db székek nélküli könyöklőasztal található. Továbbá van még többszáz folyóméter ülőtámfal. Ez a képsorozat mindegyik asztal és ülőbútor esetében egy átlagos, 170 cm testmagasságú emberi lény rendeltetésszerű használatát modellezi a célterületen 1:1es léptékben.

Az utolsó fotón nyomokban 1 db főtájépítész is fellelhető, háttérben az állítólag szintén nem létező köztéri wc-vel. Az elkészült fotókat ezennel a közösségi média rögtönítélő bíróságának rendelkezésére bocsátom a legmélyebb tisztelettel szíves felhasználásra. Tanulság: soha ne ítéljünk elsőre.
https://www.facebook.com/sandor.bardoczi/posts/pfbid02mfCcCPPiLEFw4rZt3jajKdLNSJ5Y31EC4abNF2gGpKE53S261NL2Ux9gkZ63bqcwl
-- Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítészének a fotói.

Előzmény

Válasz

Nem zöld, hanem szuper zöld lesz a megújult Blaha. :)
Bardóczi Sándor, Budapest főtájépítészének a fotói.
https://www.facebook.com/karacsonygergely/posts/pfbid02Q7c5fAtJuCzwqfLSFUZDw1REQJ1FtUpZhuhvciHwi4ne4Mnzh5AtPp1vGtJCKGVWl

Válasz

A felújítás alatt álló Blaha Lujza téren megkezdődött a fák kiültetése: összesen nyolcvan új fát telepítenek a számukra korábban kialakított kazettákba, ezek környezetében a gyökerek növekedését segítő váztalajt építettek ki. Az 1965-ben lebontott, illetve felrobbantott Nemzeti Színházra emlékeztet majd, hogy a térburkolatban megjelenik az épület körvonala, és a teátrum egykori székeire utaló bordó színű köztéri bútorokat helyeznek el a téren. A felújítás ebben az évben fejeződik be.
https://pestbuda.hu/cikk/20221109_nyolcvan_fat_ultetnek_a_blaha_lujza_terre

Válasz

Már minden irányban akadálymentesen átjárható a felszínen a Rákóczi út és a Nagykörút kereszteződése, ugyanis elkészült a harmadik új gyalogátkelőhely a Blaha Lujza téri csomópontban. A zebra az Erzsébet híd felőli oldalon, a Rákóczi úton található.
https://pestbuda.hu/cikk/20220908_elkeszult_a_harmadik_uj_gyalogatkelo_is_a_blaha_lujza_ternel

Válasz

A restaurátori munkák befejeztével a helyére került a Blaha Lujza téren a színházi emlékkő. Az egykori Nemzeti Színház helyét jelölő emlékművet éppen 100 évvel a Népszínház alapkövének elhelyezése után, 1973 decemberében avatták fel.
https://pestbuda.hu/cikk/20220822_felujitas_utan_visszatert_a_szinhazi_emlekko_a_blaha_lujza_terre

Válasz

A Stockholm-rendszert is bevetik a Blaha Lujza téren

Elkezdődött a mesterséges váztalaj kialakítása a Blaha Lujza téren, amelynek elsődleges célja, hogy segítse a faveremrácsba kerülő fák gyökérzetének növekedését. Hagyományos esetben a burkolat alatti talajréteg tömörödik, oxigén- és vízszegény közeget képezve, emiatt a városi fák sínylődnek.

A mesterséges váztalajba, vagyis a Stockholm Faültetési Rendszerrel ültetett fák azonban gyorsabban nőnek, jobb életkörülményeik miatt nagyobbak, szebbek és egészségesebbek lesznek, mint a tömörödött altalajba ültetett társaik.

Hamarosan a faültetés is folytatódik a téren, összesen 80 fát ültetünk a térre, az új fák egyik részét egybefüggő zöldfelületbe, a másik részét pedig a burkolatba ültetik teljes talajcserével és talajszint alatti öntözőrendszerrel. A megújuló Blaha Lujza tér összhatásában jóval zöldebb lesz, egy ligetes-fás találkozóhellyé fog alakulni.
Bővebben:
https://bkk.hu/hirek/2022/02/a-stockholm-rendszert-is-bevetik-a-blaha-lujza-teren.7338/

Válasz