Magyarország egy - 6 évvel ezelőtti - közlekedésbiztonsági értékelésében olvasható, hogy országunkban évente egy falunyi (!) ember veszíti életét.


Az Európai Unió tagállamainak közös törekvése a KÖZÚTI BIZTONSÁG érdekében

Az Európai Unió mindegyik polgárának jogában áll biztonságban élni és dolgozni. Fontos tehát, hogy mindenki úgy közlekedhessen gyalog, kerékpárral, motorkerékpárral, gépkocsival vagy teherautóval, hogy eközben a lehető legkisebb legyen annak a veszélye, hogy megsérül vagy életét veszti. Az is lényeges, hogy a közúti közlekedés során ne veszélyeztessünk másokat.(http://ec.europa.eu/transport/roadsafety/index_hu.htm)

A KÖZLEKEDÉS 3 RENDSZERE:
1.A közlekedési magatartás (ember) - A járművek - Infrastruktúra

A közlekedés biztonsága, az úthasználók biztonsága is beletartozik abba a célba, hogy "Legyen Magyarország minden tekintetben biztonságos hely"! S hogy elgondolkodjunk, mi minden érhet bennünket, úthasználókat - sokféle okból -, hát tekintsük meg ezt a kis videót, amely a világhálón is látható -Tanulságos, és szívszorító, csak erős idegzetűeknek!!


Nem gondolhatjuk, hogy pusztán rendőrhatósági kampányokkal, közúti demonstratív akciós jelleggel változhat a helyzet. Ehhez számos más szereplőre is szükség van. A helyi problémákat a helyi szinten és helyi szereplőkkel lehet hatásosabban alakítani. A gond az, hogy különösebben sem erőforrásokat, sem más forrásokat nem kaptak ezek a helyi szervek, márpedig a cselekvések ezt is igényelnék. A helyi szinteken biztonsági deficit van, sok témakört érintően, benne a helyi közlekedésbiztonság, úthasználók biztonsága erősítése vonalán is.


Japánban az autókban be van szerelve olyan műszer, amelyet előbb meg kell fújni, s ha minden rendben, akkor indul az autó az indítási műveletek során. A magyar mentalitás is inkább ilyen jellegű beavatkozásokat igényelne, hiszen furfangos nép a magyar. Míg más országokban bátran bevezették az enyhébb közlekedési kihágás után a jármű elkobzását, nálunk a közlekedési ügyészség a "nem szoktuk" elv alapján puhánykodik a gyakorlatában. A kedvező változásokat akadályozó tényezőket persze lehetne sorolni, de nem teszem. Meggyőződésem, hogy a célokért, a korábbiaktól eltérően, másként kell a válaszokat megtalálni. Nem is a célokért önmagában, inkább magunkért, hozzátartozóinkért. Rendszeresen aggódom én magam is hozzátartozóim épségben hazaérkezése miatt, ismerve az ut és viszonyainak állapotát, főként az autópályákon, ahol a jelentősebb forgalom, a sebesség dinamikája miatt sokszor menthetetlen a pillanat.

Miután a városokban történnek főként a balesetek, úgy vélem, a városokban van szükség tenni is érte (szubszidiaritás elve - ahol a problémák keletkeznek, ott kell tenni a megoldásért is).

Részletek átemelve ebből a blogból
http://kibogozom.blogter.hu/451032/uthasznalok_biztonsaga