ToldiMike
https://www.youtube.com/channel/UC_M5w0YEVHlswUHWg-0D0_A

Zene/Music: Varga Zsolt
Szöveg/Lyrics: Balogh Béla
Hangszerelés/Arrangement: Toldi Mike

Felvétel/Recording: Fred Faber
Mixing/Mastering: AMB Los Angeles

English translation: Varga Zsolt

Pomme de terre:
https://youtu.be/cJ9D2q-YX9k
Madarak (Birds):
https://youtu.be/dmApKKO68gM
Toldi Mike - A Documentary by Mate Papp:
https://www.youtube.com/watch?v=Uu1AP8EbDjQ

Facebook: http://fb.toldimike.com
Instagram: https://www.instagram.com/toldimikelu
Youtube: http://youtube.toldimike.com
Website: https://toldimike.com

Lyrics:

A rendezvous, where the world is ending,
taking it easy on the leather couch,
looking at the cocktail cherries,
popping in your mouth

your tongue is sweet, and I’m carried away,
reality makes me lose my mind,
your fifteen eyes and those tentacles,
oh my god!
two Pan-Galactic Gargle Blasters, please
they bring the glasses,
and it’s just you and me, and we fill up the void

‘cause it’s the end of the world,
there’s nothing to be done,
just wait around and
see how it’s all gone,
the stars in the distance begin to fry,
we’ll get a pie in the sky and then we die

a rendezvous, where the world is ending,
watching the universe fall apart,
perched together on nothing’s bench,
and you gently whisper in my ear:


Miklós Bárdos megosztott egy hivatkozást.
Szeretnék egy kicsit múltat idézni, és egyben bemutatni a Luxemburgban működő Toldi Mike zenekart, remélem, lesznek a csoportban, akik örömmel veszik.
Először a tilosos időkről. A ’90-es évek legelején alapítottuk néhány baráttal az Iván Lendül zenekart, biztos vannak köztetek, akik emlékeznek a névre. A frontember-szövegíró Fejér Balázs volt (akit sokan Nagaként is ismerhettek az elektronikus szcénából), alaptagok voltak Holló Bence, Sümegi Balázs és jómagam, kiváló dobosaink pedig Szabó-Stein Imre és Konrád Miklós. A legelső koncertünk az ELTE BTK büféjében volt. A Tilosban – fájdalom! – soha nem léptünk fel, bár nagyon szerettünk volna: mind törzsvendégek voltunk ott, és asszem a legnagyobb fegyverténynek tekintettük volna. De igen sok akkori ikonikus helyen megfordultunk: az Egocentrumban kezdtünk próbálni, a kocsma egy sufniszerű raktárhelységében, délutánonként, nyitás előtt. Koncerteztünk többek között a Holdban (kvázi-rendszerességgel), a Hangárban vagy épp a legendás Nap Nap fesztiválon. A kilencvenes évek elei zenekarok átlagához képest is külön szomorú, milyen kevés lenyomata maradt az Iván Lendülnek: képek, videók gyakorlatilag nem fellelhetők az együttesről, pedig volt még egy koncertfilmünk is, MoziZene címmel, aminek videókazettás kópiái, úgy tűnik, elvesztek. A filmet az akkor Pesten élő Kaszim Tarek forgatta a bezárás előtt álló Világ moziban, amiből Tarek akkoriban kérészéletű koncerthelyet csinált. Azóta ő már réges régen eltűnt Pestről és nem tudok jelenlegi sorsáról, a Világ mozi ’93-ban zárt be. Ha bárki tud képes vagy egyéb relikviákról az Iván Lendül kapcsán, hálám üldözni fogja! Nekem csak plakátjaim és demófelvételeim vannak. Jó lenne egyszer emléket állítani a zenekarnak valahol.
Később, még szintén a 90-es években énekeltem a Kafé Bardo nevű formációban is. Megint egy külön történet, egy ritka találkozás volt remek emberekkel és kiváló zenészekkel. A zenekarvezető, basszeros és szövegíró Balavány Gyuri, illetve a szólógitáros, Rácz Péter mindketten turnézenészek voltak korábban a névrokon (és mint kiderült, távoli rokon) Ági Bárdos Deáknál, az Ági és a Fiúkban. A dobosunk Deák Ambrus volt, aki később AMB néven szintén az elektronikus zenében lett név, ma Los Angelesben zenei producer/tanár. Sajnos néhány – inkább amolyan felkészülésjellegű – koncert után megszakadt a történet, ezért nincs netes nyoma, a megmaradt demók szintén feldolgozásra várnak.
Hosszú-hosszú cezúra következett. 2013-tól Luxemburgban élek, ahol 2015-ben megalapítottuk a Toldi Mike zenekart itteni magyar barátokkal (Balogh Béla, Vámosi Krisztián, Kovács Vilmos, Varga Zsolt). Ez az ország egyetlen magyar nyelvű, saját számokkal fellépő alternatív zenekara, így bátran mondhatom, Luxemburg magyar alternatív szcénáján a Toldi Mike-nak nincs párja! 2016 óta rendszeresen lépünk fel luxemburgi kocsmákban, bárokban vagy olykor más, nagyobb színpadokon, fesztiválokon. Van egy hűséges magyar közönségünk, de vannak helyi, illetve nemzetközi hallgatók is. Elég különleges „fless” tud lenni, amikor Balogh Béla szövegei megszólalnak magyarul egy-egy itteni alternatív térben. A koncertek végén többnyire néhány Trabant- vagy Balaton-feldolgozással zárunk. (Erre amúgy Vető János messengeren, Víg Mihály élőszóban adta beleegyezését.) Azt gondoltam, talán érdekes lehet egyes csoporttagoknak, amit csinálunk. Rengeteg a külföldön élő magyar zenész ugyanis, de nemigen tudok sok hasonló kísérletről, afféle „emigráns underground” zenékről. A Toldi Mike egyik fő témája a magyar gyökerek és a kinti lét közötti feszültség és szintézis, maga a név is ilyesmire utal. Bár a 2000-es vagy méginkább a 2010-es évek elvándorlói vagyunk, gyökereink a ’90-es évekbe nyúlnak vissza, abba a rendszerváltás utáni, (sokaknak, köztük nekem is) eufórikus korszakba, aminek a Tilos az Á az egyik szimbóluma volt. A magam részéről azt is ki merem jelenteni: ha nem lett volna az Á, ez a zenekar sem jön létre így, ebben a formájában. Egy múltba vesző korszak hírmondója egy távolba vesző kis országban…
Az alábbi linken egy 12 perces portréfilm látható rólunk, Papp Máté rendezőhallgató alkotása 2019-ből. A kisfilm végén megszólaló Madarak című szám („Rigófészekben nagy kakukk / aratják az útilaput, / a szabóknak is jut a jóból / köpönyeget varrnak porból”) mondhatni a mi „emigráns himnuszunk”. Ha valaki szívesen belehallgat abba, miket csinálunk, a szintén 2019-es „Pusztába kiáltott szó” CD-nk megtalálható a főbb zenei platformokon.
https://www.youtube.com/watch?v=Uu1AP8EbDjQ
-- Bárdos Miklós