Több hosszú távú kutatás is azt mutatja, hogy a rovarok száma drasztikus mértékben csökken világszerte. Vannak olyan helyek, hol egyes kutatók szerint a jelenség egyenesen katasztrofális állapotokat idézett elő.

A probléma sokkal elterjedtebb, mint azt korábban gondolták. Ilyen például Puerto Rico egyik nemzeti parkjának erdeje. Ott például nagyszámú ízeltlábúnak veszett nyoma, és mivel ezek a tápláléklánc alapját képezik, a rájuk vadászó állatok is felszívódtak.

Az Origo elemzése szerint 2014-ben egy biológusokból álló nemzetközi kutatócsoport kiszámította, hogy az elmúlt 35 évben az olyan gerinctelenek száma, mint a bogarak és a méhek, 45 százalékkal visszaesett. Azokban a térségekben, ahol részletes adatok állnak a szakértők rendelkezésére – például Európában –, világosan mutatják az egyre romló tendenciákat: csak Németország természetvédelmi területein 75 százalékkal csökkent a repülő rovarok száma, mutatta ki egy tavalyi tanulmány.

A méhek tömeges pusztulása évek óta köztudott tény

A rovarok tömeges pusztulása Amerikát sem kíméli. A trópusokon élő gerinctelenek eltűnéséért a tudósok szerint kétséget kizáróan a klímaváltozás felelős.

A problémát vázoló legújabb tanulmány a PNAS tudományos folyóiratban látott napvilágot. „A PNAS-ban szereplő kutatás egy vészfelhívás, figyelmeztetés arra, hogy a jelenség sokkal elterjedtebb a vártnál, és rengeteg ökológiai rendszert érint” – hangsúlyozta David Wagner, a University of Connecticut munkatársa a Washington Post lapnak. Hozzátette: ez volt a legmegrázóbb szakcikk, amit évek óta olvasott.

A biológusok már az 1970-es évek óta vizsgálják a puerto ricoi esőerdőket, folyamatosan nyomon követve a rovarok, a rovarevők, a madarak, a békák és hüllők létszámát. Amikor a biológusok 40 évvel később ismét visszatértek, hogy átfogó elemzést készítsenek, megrendítő látvány fogadta őket: az esőerdőt egykor elárasztó lepkefajok egy az egyben eltűntek, ráadásul madarakból is csupán párat sikerült találni.

A kutatók ezúttal nemcsak rovarokat, hanem más ízeltlábúakat (pókokat, százlábúakat) is befogtak csapdáikkal, hogy a mintákat elemezve képet kapjanak a helyi biomassza állapotáról. Nem túlzás azt állítani, hogy az eredmény siralmas lett: 60-szor kevesebb gerinctelent fogtak be, mint a legutóbbi 1977-es expedíció folyamán.

Németország természetvédelmi területein 75 százalékkal csökkent a repülő rovarok száma (Forrás: stmed.net)

A gerincteleneket fogyasztó gyíkok – zsákmányaikkal párhuzamosan – szintén erőteljes hanyatlásnak indultak. Az gyíkfajok tűntek el az esőerdőből, de rovarevő békákból és madarakból is egyre kevesebb van, számuk 50 százalékkal esett vissza az évtizedekkel ezelőtt mért adatokhoz viszonyítva.

A káros tendencia egyes kutatók szerint a klímaváltozásnak tulajdonítható. Az esőerdőt vizsgáló szakértők megállapították, hogy az őserdőben az elmúlt negyven év folyamán 2,2 Celsius-fokkal emelkedett az átlaghőmérséklet, ami végzetes csapást jelentett a rovarok számára. Szervezetük ugyanis érzékenyen reagál a környezeti viszonyok legparányibb változására, testükben olyan biokémiai folyamatok indulnak el, amiktől többé nem raknak petéket, nem szaporodnak.

Másutt egészen más problémák sújtják az ízeltlábúak tömegeit. Németországban például a rovarirtók, illetve az élőhelyek zsugorodása okozza a legnagyobb problémát, világviszonylatban pedig nagyjából ugyanilyen súlyú terhet jelentenek a szárazságok, az invazív fajok és a kórokozók.

A jelenség sokkal elterjedtebb a vártnál, és rengeteg ökológiai rendszert érint (Forrás: youtube.com)

Ha nem változtatunk a szokásainkon, nem spórolunk az üzemanyaggal és az energiával, nem ültetünk kertünkbe, az utcákra őshonos növényeket, a rovarvilágnak vége lesz, figyelmeztetnek a szakértők. Nemcsak a méheket, hanem az elpusztult növényi és állati eredetű hulladékot lebontó fajokat is elveszítjük. A tápláléklánc összeomlása nem csupán az esőerdőket, hanem hosszú távon mindannyiunk életét érinteni fogja.

Forrás: https://oroscafe.hu/2018/10/22/kevesebb-a-rovar-a-szelvedon-ne-oruljunk-katasztrofat-jelez/