Moszkvics kicsiknek és nagyoknak. Ha megkérdeznek valakit, milyen volt az első autója, nem valószínű, hogy a válasz ez lesz: pedálos kisautót kaptam karácsonyra ötéves koromban. Pedig még biztosan sokunk fejében él, amikor a KRESZ-parkokban kempingbiciklik között kacsáztunk, örömmel kapcsolgattuk a nagy testvérről mintázott műszerfalon a 4,5 voltos elemmel működő világítást, vidáman dudáltunk a szabálytalanul sétálgató felnőttekre.

Műanyag lökhárító az utolsó széria fő jellemzője

Lakásbarát használatra is alkalmas

Igazi szovjet színkínálat. A rendszámon lévő szám a gyártási év

Állítható üléspozíció. A köztes szérián még műbőr ülés, de fekete műszerfal

Gyenge pont 1.: a hajtórúd és a tengely találkozása

Gyenge pont 2.: a kormánytengely és az összekötők kapcsolata

Mint a nagyokon

Fotók: Papp Zoltán (Veterán Autó és Motor)

Adok egy télifagyit, ha mehetek vele egy kört. Így sikerült vezetnem életem első kabrióját. Később a szüleimtől kaptam egy gokartot, amelyre már szívesen cserélte el kocsiját a szomszéd kisfiú. Nap nem telt el úgy, hogy ne versenyeztünk volna, díszítgettük, matricákat ragasztottunk az autókra és gondosan mostuk őket hétvégenként. A kis szerkezetek mégis egyre csak koptak, horpadtak és elkezdtek rozsdásodni. Kinőttük, s végül magam sem tudom, mi lett a sorsuk.

A lábbal hajtott kis járművek már az 1900-as évek elején megjelentek. Kezdetben a fából készült felépítményt kézzel festették. Néhány évtizeddel később a játék örömét már fémkarosszériás automobilokkal élvezhették a kiváltságos gyerekek, és a század közepére komoly iparággá nőtte ki magát a pedálos autók gyártása. A vasfüggönyön túl Mercedes, BMW, Citroën és Ford kisautókat is készítettek. Ezeknek a "nyugati" kocsiknak a működési elve nem tért el a kelet-európai piacra jutó Zsiguli, Volga vagy Pobjeda járművekétől. A legelterjedtebb errefelé a Moszkvics lett. Ezen a néven három széria került ki a gyártósorokról a '60-as évek közepétől egészen a '90-es évek végéig.

Futószalagon folyt a gyártás, akárcsak a "nagy" Moszkvicsokat előállító üzemben. Itt épp a második széria készül

Az első generációs "gömbik" vonalai nem tudni, honnan erednek, de feltűnően hasonlítanak az ötvenes években gyártott amerikai Studebaker Championre. 1973-ig kismértékű eltérésekkel, de kétféle változatban kerültek a boltokba. Különleges formájukon kívüli érdekességük, hogy az eredetileg Pobjeda és Warszawa autók belső terét megvilágító egységek szolgáltak első lámpaként. Mindezeken túl 1973-ban már az Ezermester újságból megtudhattuk, hogyan alakítsuk át elektromos hajtásúra az autót. 1974-tol kezdődött a 408/412-es sorozatra leginkább hasonlító két körlámpás gyártása. Ezek a szögletesebb formájú lemezautók már alumínium díszcsíkkal és lökhárítóval készültek. A barna műszerfal kárpitozott műbőr üléssel párosult. Az első lámpák valódi foncsort kaptak, az ablakot imitáló keret helyére pedig plexi került. 1981-ben, ahogyan a normál autógyártást, a kisautókat is elkezdte utolérni a plasztikforradalom. A műszerfal színe feketére változott, és az alumínium díszlécek alá is sötét színű csík került. Az 1985-től készült Moszkvicsoknál az alumínium lökhárítót és a színes műbőr üléseket teljes mértékben leváltotta a műanyag.

Az önhordó szerkezetű, préselt lemezkarosszériával készült kisautók tervezésekor megpróbáltak sok szempontot figyelembe venni, sajnos a kivitelezés már nem volt ennyire precíz. A hátsó kerekek rugós felfüggesztéssel kapcsolódtak a vázhoz. Sajnálatos, hogy a tekercset alulméretezték, így a legkisebb súly hatására is azonnal "lekoppan" az autó. A hátsó tengely megforgatására szolgáló rudakat belül a karosszéria két oldalán helyezték el, így álló helyzetben sérülések nélkül le lehetett rakni a lábat. A lemezek és védő műanyagok kidolgozatlansága azonban az óvatlan sofőrnek könnyen horzsolásokat és kisebb sebeket okozhatott ki- és beszállás közben. A laposelem nyújtotta áramforrás is csak az első lámpákat táplálta, de leleményes apukák megoldásainak köszönhetően jó pár járműtulajdonos büszkélkedhetett hátsó világítással is.

Így is lehet
Fotó: Páder Sándor (Veterán Autó és Motor)

A több sikeres veterántalálkozó szervezőjeként ismert Békási Imre udvarán egymás mellett sorakoznak a kicsi és a nagy autók Kisbéren. A lelkes Moszkvics-gyűjtonek néhány éve még 14 darabos kollekciója volt kizárólag jogosítvánnyal rendelkezők részére gyártott járművekből. A tárolásukra azonban nem sikerült megfelelő megoldást találni, ezért gépparkjának javától meg kellett válnia. Márkahűsége azonban mit sem változott, olyan Moszkvicsokat vásárolt, amilyenekből egy garázsban több tucat is elfér.

Veteránbörzék és internetes árverések helyett maradt inkább a személyes keresés, ismerősökön, rokonokon keresztül. A lépcsők alatt heverő, udvarokon rozsdásodó pedálos autók átvészelve az ifjú sofőrök korszakát, megviselt állapotban kerültek új gazdájukhoz. Az édesapa és hétéves lánya, Bernadett közösen állt neki a helyreállításnak, amely mindkettejük számára egyformán kihívást jelentett. Annak ellenére, hogy szinte minden mozzanatot felújítás közben kellett elsajátítaniuk, szépen haladtak. A második és harmadik generációs Moszkvicsok még a legnagyobb igyekezet ellenére sem tündökölnek eredeti fényükben, de az együtt végzett munka öröme kárpótolja őket.

Az autó kezelési utasítása alapján 3-8 éves korig ajánlották használatát. A három fokozatban, két csavar segítségével hosszirányban könnyedén állítható ülés és a 60 milliméteres kormánymagasság-állítási határ ellenére nem kellett erős testalkatú gyereknek lenni ahhoz, hogy 6-7 évesen kinőjük. A Szovjetunió Autó- és Mezőgazdaságigép-gyártási Minisztériuma Októberi Forradalom és Munka Vörös Zászló Érdemrendjével kitüntetett Lenini Komszomol Autógyár termékeire a legkülönbözőbb helyeken és állapotban lehet rábukkanni. Vannak olyanok, amelyek még ma is az ifjabb családtagok kedvencei, előkerülnek gyűjtőknél, ahol a portörlőn kívül más nem érintheti a gépet, és megtalálhatjuk őket az AZLK gyár múzeumában is.

Csereklyei Dániel Mercedeseket gyűjt és restaurál, de ha pedálos autóról van szó, akkor csak a Moszkvics jöhet szóba. Néhány éve igazán szép utolsó szériásokra talált öccse, Csereklyei Gáspár, és a kísértésnek, hogy gyermekkoruk szerelméből vásároljon, ő sem tudott ellenállni. Manapság kevés esély van arra, hogy viszonylag olcsón hozzájussunk hibátlan kisautókhoz. Az elérhető áron kínált szerkezetek általában használhatatlan, hiányos állapotban szerezhetők meg. Felújításuk a legtöbb esetben nem lehetetlen, de az igazi restauráláshoz komoly szakértelemre van szükség. Egy rosszabb sorsú pedálos teljes helyreállítása nem sokban különbözik a felnőttek számára gyártott autókétól. Szétszerelésüket követően az eredeti szín reprodukálásához érdemes azt színskálával meghatározni még a fényezett felületek csiszolása előtt.

Hamar elkapta a tulajdonost a gyűjtőszenvedély. A pedálosak felújítása az autórestauráláshoz hasonlóan összetett feladat - Nem csak kiskorúaknak
Fotó: Papp Zoltán (Veterán Autó és Motor)

A kopott, horpadozott rozsdaboglyák javítása a legtöbb esetben csak lakatosműhelyben végezhető el. Innen a kihegesztett és egyengetett karosszéria mehet fényezőhöz. A felszerelésre váró alumíniumdarabokat egyengetni, polírozni kell, de sokszor csak a csere jelent megoldást. A szükséges alkatrészek beszerzéséhez a legjárhatóbb út általában donorautó vásárlása, de jó adag szerencsével és nem kevés utánajárással börzéken, illetve az interneten is hozzájuthatunk a hiányzó lámpához, műszerfalhoz, dísztárcsához, esetleg lökhárítóhoz. Az összeszerelt gép mindig örömet szerez, bármi legyen is a további funkciója: gyermekjáték, kiállítási darab vagy szobadísz.

Műszaki adatok - Pedálos Moszkvics, 2. sorozat
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 1131/508/498 mm. Tengelytáv: 640 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 446/414 mm. Tömeg: 14,6 kg.
Elektromos rendszer (világítás). 4,5 voltos laposelem.
Ár. Állapottól és típustól függoen: ajándéktól (csak a helyet foglalja, vidd el) 50,000 forintig.

A cikk a Veterán Autó és Motor 2008. márciusi számában jelent meg.

A pedálos Moszkvics fórum gyöngyszem

Bevallom őszintén, nem fórumozok. A Stipistop.com főszerkesztőjeként ez akár ciki is lehetne. Nem tudom hogy az -e, de lehetne.

Lényeg a lényeg, tegnap kaptunk ATTIM3tól egy linket egy Index fórumhoz, ami a régi pedálos autóknak szenteli figyelmét. Soha nem hallottam még erről a fórumról, pedig imádom a pedálos autókat.

Namost ezen az oldalon bizonyos Embecska ilyen pedálosok felújításával, vagy ha úgy tetszik: öregbítésével foglalkozik. Egyik legújabb munkájáról inkább nem írok semmi okosat, hanem közreadom, ahogy ő tette a fórumon. Idézem:
“íme a rat-look moszkvics az USA-ból:) tetőcsomi végül nem lett. hátulja is ültetve van csak nem annyira (már a lemeznyúlványon fut át a tengely mégse elég még) na milyen?:)))”

Embecska néha el is adja az általa kreált pedálos autókat. Szerintem annyira művésziek, hogy én most azonnal vennék egyet a falamra.

Ha akartok vele dumálni, az alábbi e-mail címen eléritek: embecska@freemail.hu

Az indexes Pedálos Moszkvics fórumot itt találjátok.

Moszkvics márka rövid története

Első hallásra hihetetlen, de a Moszkvics története a Forddal indult. A szovjet gazdasági vezetés és a Ford megállapodást kötött 1929-ben, hogy Moszkvában autógyár létesül, amelyben az amerikaiak által telepített eszközökkel készülnek majd ajtók. Minden zökkenőmentesen zajlott, az üzem felépült, a gépek megérkeztek, és 1930 végén a moszkvai KIM Állami Gépkocsi-összeszerelő Üzemben elindult a termelés. Néhány évig Ford A és AA modellek készültek, majd elindult a GAZ AA teherautók összeszerelése.

Az 1930-as évek közepére a KIM az időközben létrejött új GAZ üzem érdekkörébe került, a Fordok gyártása megszűnt, és GAZ teherautók gördültek ki a gyárkapun, de nem kellet sokat várni az önállósodásra. Vezetői döntésre a KIM a hazai kisautógyártásba kapcsolódott be, elnevezése pedig Moszkvai KIM Autógyárra módosult. A második világháború előtt sor került egy olcsó népautó kifejlesztésére (Opel formai alapokon), de sorozatgyártásra nem került sor,

1941-ben a gyárat az Ural térségébe helyezték át, és a közelgő állapotokra tekintettel hadi célokra vették igénybe. A Moszkvics születése 1945 után valósult meg, jóvátételi zsákmányolás címén a szovjetek hazavitték az Opel branderburgi gyárának felszerelését, valamint egy kiskocsi terveit, és újjászerveződött a KIM üzem, ahol 1947-től készültek az Opel Kadett-másolat Moszkvicsok, a közismert 400-as típus különféle változatai.

A Moszkvai Kisautógyár 1954-re modernizálta a kocsi motorját, és 1956-ig 401-es jelzéssel kínálta. Utóbbi esztendőben nagy változás következett be, elkészült a korszerű, önhordó karosszériás 402-es, amit időrendben a 407-es és a 403-as követett. Újabb korszak hírnöke volt a Pininfarinánál is megfordult 408-as, és ennek modernizált kiadásai, a 412-es és a 2140-es. Mint a legtöbb egykori szovjet autógyár, a Moszkvics sem tudta a lépést tartani a fejlett nyugati országokkal, és a 2141 jelzésű, Aleko néven bevezetett típus önmaga karikatúrája lett az 1990-es években.

Név: Moszkvics
Csoport: AZLK
Alapítás éve: 1929
Cégnév: Moskvitch OAO
Székhely: Moscow, Oroszország
Első autó: Ford A és AA, GAZ AA teherautó

Moszkvics Aleko (1990 - 1996)

(forrás: origo.hu, stipistop.com, autonavigator.hu)