http://nepzene.network.hu/video/szirtes_edina_mokus_formaciok/szirtes_edina_pogany_koszonto_radnoti_miklos_verse

http://nepzene.network.hu/video/szirtes_edina_mokus_formaciok/mokus_es_a_fabula_rasa__pogany_koszonto

Válasz

Meghitt pillanatok Radnóti Miklós és Gyarmati Fanni fényképalbumából - Galéria
https://fidelio.hu/konyv/meghitt-pillanatok-radnoti-miklos-es-gyarmati-fanni-fenykepalbumabol-galeria-149974.html
2019.11.09. | Fidelio

A fényképek között akadnak ismerős fotók és eddig soha nem látott képek is. Kapcsolatuk szívet melengető közös portréi mellett helyet kapott mindkettejük gyerekkora és családja, számos kirándulás, strandon töltött nap vagy némi síelés is. 1944. november 9-én halt meg Radnóti Miklós költő, műfordító, a 20. századi magyar líra egyik meghatározó alakja.

-- Néhány éve irodalmi szenzációt keltett Gyarmati Fanni Naplóinak kiadása.
https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/memoar-eletrajz-interju/naplo-1935-1946-i-ii
Radnóti Miklós felesége és múzsája 1935 januárjában, huszonhárom évesen kezdett el naplót írni, néhány hónappal a költővel kötött házassága előtt.

A bejegyzéseknek 1946 szeptemberében szakadt vége, pár héttel azután, hogy a harmadik munkaszolgálata alatt 1944-ben meggyilkolt költőt Budapesten is eltemették.

A tizenkét éven át, sokszor napi rendszerességgel vezetett napló egyszerre korrajz és személyes sorstragédia. A Radnóti házaspár szűkebb élete és környezete mellett az olvasó bepillanthat a haladó magyar irodalmi és művészeti élet hétköznapjaiba egy mind jobban fasizálódó országban, hallhat a sűrű baráti összejövetelekről, a párizsi utazásokról, mindennapi apró-cseprő ügyekről, és betekintést nyerhet egy fiatal, felnőtt, dolgozó nő életébe is, aki legfőbb feladatának azt tekintette, hogy a háttérből minden lehetséges eszközzel segítse férje költői kibontakozását.

-- Gyarmati Fanni mélyen tisztelte és rajongásig imádta a férjét: megkérdőjelezhetetlenül hitt az általa „Mik”-nek becézett Radnóti tehetségében.

Az évek múltával a történelmi események is egyre nagyobb teret követelnek a Napló személyes feljegyzései között. Nem sokkal azután, hogy Radnóti Miklóst harmadszor is elvitték munkaszolgálatra, Gyarmati Fanninak hónapokig kellett bujdosnia, Budapestre visszatérve pedig hatalmas lélekjelenléttel és energiával próbálta megmenteni a családját. Gyarmati Fanni saját bevallása szerint azért kezdett a naplóírásba, hogy nyoma maradjon mindannak, ami kettőjükkel történt.

A Napló kiadása hatalmas visszhangot kapott, a két évvel később megjelent Árnyékben éles fény vagy című kötet azonban sokkal csendesebben lépett a nyilvánosság elé. A könyv szinte a korábbi kétkötetes mű függelékének, kiegészítésének is tekinthető.

-- Az albumban meghitt és kedves felvételek sorát találjuk egy olyan házaspár életéből, akiket hol földöntúlivá magasztalunk, hol bulvártitkok után kutatunk a kapcsolatukban.

A fényképek között akadnak ismerős fotók és eddig soha nem látott képek is. Kapcsolatuk szívet melengető közös portréi mellett helyet kapott mindkettejük gyerekkora és családja, de belefért számos kirándulás, strandon töltött nap vagy némi síelés is. A fotók sora a költő sírjának képével és az abdai tömegsírról készült felvétellel zárul.

Bensőséges, játékos és meghitt hangulatuk önkéntelenül is magával ragadja az embert. Radnóti Miklós tragikus sorsa pedig még fájdalmasabbá teszi a felvételeket, hisz mi már tudjuk, milyen kevés idejük volt hátra, miközben ők mit sem sejtve napoznak a Lidón, síelnek vagy kirándulnak. A felvételek mellett szűkszavú leírásokat találunk, gyakran konkrét oldalszám szerinti hivatkozással a Naplóra, ami nyilvánvalóvá teszi, hogy a kötet szerkesztője azt javasolja, hogy a két művet együtt forgassa az olvasó.

-- A fényképek önmagukban is megállják a helyüket: teljes képet adnak két rendkívüli személyiségről és a szerelmükről és adják meg azt az érzést, mintha ismerőseink, kedves barátaink fotóit nézegetnénk.


Radnóti Miklós portréja

Budapesten született 1909. május 5-én Glatter Miklós néven.

-- Születésekor anyja és ikertestvére is meghalt, e súlyos örökség későbbi költészetére is hatással volt.

Tizenegy évesen teljes árvaságra jutott, ettől kezdve anyai nagybátyja, Grosz Dezső nevelte, aki kereskedelmi pályára szánta. A csehországi Reichenberg (Liberec) textilipari szakiskolájában tanult, majd 1928 és 1930 között nagybátyja cégénél dolgozott. Az irodalom azonban sokkal inkább vonzotta, már kamaszkorától verselt. Eleinte saját nevén publikált, 1927-ben jelent meg először verse Radnóti-Glatter Miklós néven. 1929-ben és 1930-ban részt vett a Kortárs folyóirat szerkesztésében,

-- Radnóti Miklósként először itt írt kritikát Berda József Öröm című kötetéről. 1930-ban megjelent első verseskötete, a Pogány köszöntő.

1930-ban beiratkozott a szegedi egyetem magyar-francia szakára, ahol a katolikus tudós-költő Sík Sándor egyik legkedvesebb tanítványa lett. Bekapcsolódott a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tevékenységébe, falukutató utakon, a munkásotthon kulturális életében vett részt, kapcsolatba került az illegális kommunista párttal is. Az Újmódi pásztorok éneke című 1931-es kötetét elkobozták, izgatással, vallásgyalázással vádolták. 1934-ben doktorált, Kaffka Margit művészi fejlődése címmel írta meg disszertációját.

-- Ugyanebben az évben feleségül vette Gyarmati Fannit, aki ihletője volt a magyar költészetben ritka hitvesi líra gyengéd hangú darabjainak.

1935-ben tanári oklevelet szerzett, ám zsidó származása miatt nem jutott tanári katedrához, magánórákból, szerény tiszteletdíjakból élt. 1937-ben Baumgarten-jutalmat kapott, anyagi helyzetének javulásával, a harmincas évek derekán többször járt Párizsban. Egymást követően több kötete is megjelent, 1936-ban a pályája fordulópontjának tartott Járkálj csak, halálraítélt!, majd a Meredek út, az Ikrek hava, gyermekkorának prózai összegzése. Közben műfordításain is dolgozott, Vas Istvánnal közösen Apollinaire válogatott verseit jelentette meg, majd La Fontaine meséit fordította. 1940-ben még napvilágot látott Válogatott verseinek kötete, de ettől kezdve élete folyamatos rettegésben telt.

-- A Tajtékos ég kötetet Radnóti még maga állította össze, de az csak halála után, 1946-ban jelent meg, kiegészítve utolsó verseivel.

A költőt származása miatt többször behívták munkaszolgálatra, szolgált Szamosveresmarton, Margittán, Királyhágón, Élesden, közben hosszabb-rövidebb időt otthon tölthetett. 1944 májusában a szerbiai Bor melletti lágerbe került, innen indították utolsó útjára 1944 szeptemberében. Társaival együtt gyalogmenetben hajtották nyugat felé, a már járásképtelen költőt a Győr melletti Abdánál november 9-én a keretlegények agyonlőtték.

-- Utolsó verseit tartalmazó noteszát, a Bori noteszt exhumálásakor kabátjának zsebében találták meg.

ERŐLTETETT MENET

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne, míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan a lassú délelőtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!

Bor, 1944. szeptember 15.

Radnóti korai költészetét a szabadvers forma, a lázadó expresszionista hang jellemzi, az egyre fenyegetőbb létben megszülető művei azonban már kiérlelt, klasszikus formát mutatnak. Prózai írásaiból kiemelkednek kortársairól írott tanulmányai, valamint a Napló, amely értékes alkotáslélektani dokumentum is.

Ahogy Hegedűs Géza rámutatott: nála

-- a forma fegyelme esztétikai és művészi válasz egy kaotikus világra, melyből hiányzik az emberség".

Hagyományos műfajokat elevenített fel: az episztolát (Levél a hitveshez), a himnuszt (Himnusz a békéről), az ódát (Nem tudhatom.), az eklogát. Lírai képeslapjai, a Razglednicák megrendítő erejű beszámolók életének utolsó hónapjairól, a teljes testi-lelki kiszolgáltatottságról és nyomorúságról.

(A portré az MTVA Sajtóadatbankjának portréjának felhasználásával készült)

Válasz