A II. kerület Önkormányzata a Fortepan és a POKET zsebkönyvek közreműködésével elindította a KultúrFényPontot, mely a Fortepan gyűjteményének állandó, ingyenesen látogatható kiállítóhelye lesz időről időre változó kiállításokkal.

Elsőként Zofia Rydet lengyel fotográfus kizárólag fotónegatívokon fennmaradt budapesti képeit mutatják be, melyek Magyarországon először nyomtatásban a KultúrFényPont kiállításán láthatóak.

Az itt látható sorozat 1967-ben készült, két helyszínen, a Fény Utcai Piac és a Vámház körúti Vásárcsarnokban. A kiállítás bemutatja a hatvanas-hetvenes évek Budapestjének vidékies, őszinte, élettel teli pillanatait.

Tudósítás a fotók a megnyitóról: https://masodikkerulet.hu/cimlap/kulturfenypont-a-feny-utcai-piacon

Válasz

Rendőr a tiszta szobában, Bruce Lee a falon
https://index.hu/nagykep/2017/06/05/zofia_rydet_record/
Kolozsi Ádám | 2017.06.05.

A szocialista állam rendjének ifjú őre tettrekészen üldögél a tiszta szobában, feje fölött kereszt és szentképek; félrecsúszott arcú mamuszos postás ideális levélhordók posztere alatt; kitömött bagoly őrzi a porcelán teáskészletet és a műanyag nippeket, a kemencepadkát elfoglalta a televíziókészülék, másnál már Bruce Lee mosolyog. Többé-kevésbé a mi múltunk is visszaköszön arról a lengyel szociofotó-sorozatról, ami az egyik leghosszabb, sokáig ismeretlen művészeti projekt lehet Európában.

Az itt látható néhány fénykép a hetvenes és nyolcvanas években készült Lengyelországban, egy már csak mérete miatt is impozáns sorozat részeként. A fotózással csak élete második felében, negyvenes éveitől komolyan foglalkozó Zofia Rydet mániákus vállalkozásából származnak: a fotós 1978-ban, 67 évesen kezdett lakásbelsőket, kis üzleteket és portákat fotózni a lengyel vidéken, mindig a lakóival, dolgozóival, gazdáival együtt, hogy megörökítse a mulandóságot és benne az embert, környezetével együtt.

A Szociológiai vizsgálatnak elkeresztelt művészi dokumentáció több lett, mint egyszerű szenvedély: Rydet három évtizeden át, szinte a haláláig gyarapította a gyűjteményt, mely így is befejezetlen maradt, de a koncepció alapján azt elvileg sem lehetett volna befejezni. Több, mint 20 ezer képet készített, a maga nemében bizonyára ez az egyik legnagyobb a XX. századi fotóművészetben. Alapmódszere ugyanaz volt ebben a három évtizedben: a portrét álló embereket egy fal előtt, széles látószögű lencsével, erős, a lakberendezés részleteit kiemelő vakuval fényképezte.

Rydet túlzásnak, túl tudományosnak érezte a szociologizáló címet, évtizedes vállalkozása inkább a művészi katalogizálás hagyományát követi, de mániája lett. Mindig nála lévő fényképezőgépével egyre türelmetlenebbül járta a a lengyel kistelepüléseket. Egyes tárgycsoportok különösen foglalkoztatták: tévékészülékek, konyhai tapéták, szekerek, és az itt is látható régi színezett esküvő fotográfiák. Az idős fényképész időnként visszatért ugyanoda, hogy dokumentálja a vidéki Lengyelország átalakulását, de a negatívok későbbi sorsa már nem nagyon érdekelte, általában nem is hívta elő őket. A képek nyomtatásban csak jóval a halála után voltak először láthatók: előbb a Varsói Modern Művészeti Múzeumban, most pedig Franciaországban, Tours-ban és a Pompidou Központban. (Fotó: Zofia Rydet)

A Szociológiai vizsgálat további képeit és kapcsolódó anyagai:
http://zofiarydet.com/
A fotós képeiből pedig a Párizsi Jeu De Paume galériában nyílt kiállítás:
http://www.jeudepaume.org/

Válasz