Kárpátaljáról jöttem, mesterségem címere: buszsofőr - 2016.05.22.

Egy buszsofőr, akinek a neve az utóbbi két évtizedben fogalommá vált a Beregszászi járásban. A „Csaba-busz” vezetője, Ruszin Csaba 16 éve ül a jellegzetes lila csíkos busz volánja mögött, és szállítja az utasokat Beregszász és Mezőkaszony között.

Heti öt napon át, tizenkét órás munkaidőben dolgozik. Mindig kedves és vidám. Nem szereti, ha büfének használják a járművet, s azt sem, ha tolakodnak az utasok, ugyanakkor könnyedén felengedi a kóbor kiskutyát szállító gyerekeket.

Arról, hogy miért választotta ezt a szakmát, s mit jelent számára ez a munka, a Beregszásztól Nagybégányig tartó úton beszélgettünk.

– Meséljen a gyermekkoráról!
– Beregszászi születésű vagyok, egy kétgyermekes családban nőttem fel. Nyolcéves voltam, amikor az édesapám elhunyt. A magyar tannyelvű Beregszászi 8. Sz. Mikes Kelemen Középiskolába jártam. Kisgyermek korom óta érdekelt minden, ami a vezetéssel, technikával kapcsolatos. Már hatévesen buszsofőr akartam lenni, pedig a családban senki sem űzte ezt a mesterséget.

– Milyen út vezetett az álma megvalósításához?
– Leérettségiztem, és 16 évesen a beregszászi műszergyárban vállaltam munkát. Gépeket javítottam. Édesanyám ellenezte ezt a fajta tevékenységet, törékenynek tartott hozzá. Közben Ilosvára jártam, és autóvezetést tanultam. Megszereztem az „A”, „B”, „C” kategóriás jogosítványt.

– Mi történt ezután?
– Akkoriban az volt a szokás, hogy a fiúkat a középiskola elvégzése után egy éven belül besorozták. Engem Üzbegisztánba küldtek. Miután hazajöttem, újból munkába álltam a műszergyárban, majd a beregszászi Agrokerben dolgoztam. Először ott is szerelőmunkát vállaltam.
Sajnos a katonaság alatt elveszítettem a jogosítványt, s csak hosszas utánajárás után lettek meg újra a papírjaim.

– Mihez kezdett a jogosítvánnyal?
– Személyi sofőr lettem az Agrokerben. Bejártam az egész Szovjetunió területét. Akkoriban egy Moszkvicsot vezettem. Később átkerültem egy teherautóra, amelyet szinte alkatrészenként szereltem össze. Ültem még egy Zil 131-es katonai teherautó volánja mögött is.

– Mi volt a következő lépés az életében?
– Az Agrokerben nem nagyon fizették meg a munkát, ráadásul hét éven át szabadságon sem voltam. Ezért úgy döntöttem, hogy váltok. Egy másik beregszászi cégnél, a Numinátor Kft.-nél helyezkedtem el. Ott is hasonló munkát végeztem, mint korábban: teherautókon, rönkszállítókon dolgoztam.
Aztán egy év után a saját autómmal, egy 1973-as Ladával – amely a büszkeségem – vállaltam áruszállítást. Bejártam a Beregszászi járást, gyakran megfordultam Nagybégányban, Zápszonyban, Dercenben.

– Akkor már több éve vezetett, azonban még mindig nem valósult meg az álma, hogy buszsofőr legyen.
– Az áruszállítás nem biztosított megfelelő jövedelmet a családomnak. A buszsofőrséghez szükséges több évi vezetői tapasztalattal már rendelkeztem, azonban nem volt tőkém egy busz megvásárlására. Már épp arra készültem, hogy külföldön keresek munkát, amikor két barátom kisegített, s megvásárolhattam az első buszomat, egy 11 személyes Latvia mikrobuszt.

– Miért éppen a Beregszász–Mezőkaszony útvonalat választotta buszjáratnak?
– Balazsérról nősültem, gyakran láttam, hogy milyen nehéz bejutni abból az irányból Beregszászba. Amikor elindultam a Latviával, megálltam a balazséri, emberekkel teli buszmegállóban, de csak hárman szálltak fel hozzám. A többiek inkább az állami járatot választották.Kétségbeestem, s arra gondoltam, hogy nem fog működni a vállalkozás.

– Hogyan oldotta meg a problémát?
– Megálltam a busszal a Beregszászi Művészeti Iskola előtti buszmegállóban, s közöltem az ott várakozókkal, hogy arra viszem őket, amerre menni akarnak. A többség úti célja Mezőkaszony volt. Így alakult ki a Beregszász–Mezőkaszony közötti 25 kilométeres útvonal.

– Nagy konkurenciával kellett megküzdenie?
– Akkoriban még csak állami buszok közlekedtek, amelyek naponta háromszor tették meg az én útvonalamat. Arra törekedtem, hogy a járatok közötti időben szállítsam az utasokat.

– Hogyan fogadták a vállalkozását a „buszos körökben”?
– Két mikrobuszjárat elindításával megpróbáltak kiszorítani, de nem sikerült, meg az utasok kitartottak mellettem. Aztán azzal próbálkoztak, hogy nem engedték, hogy ezzel a Latviával szállítsak. Ahhoz, hogy továbbra is dolgozhassak, megvásároltam az útvonaltervet, részt vettem egy képzésen, valamint lecseréltem a Latviát egy 15 személyes Mercedes-Benz Sprinterre.

– Most azonban egy nagyobb buszt vezet. Mi ennek a története?
– A Sprinter tulajdonképpen teherszállító jármű, amelyet az Ukrajnába történő behozatala után átalakítottunk, és hivatalosan átminősíttettünk személyszállító busszá. Azonban ezeket betiltották Ukrajnában. Emellett az utasok is egyre többen lettek, gyakran mondogatták, hogy nagyobb buszra lenne szükség. Ekkor vásároltam meg a 30 személyes Etalon buszt, amely az „év autóbusza” címet is elnyerte Ukrajnában. Egészen a krími Szimferopolig kellett elmennem érte.

– Milyen ez a busz?
– Indiai a motorja, de Ukrajnában rakják össze. Ma már minden apró alkatrészét ismerem. Ennek ellenére vannak titkos hibái.

– Beszélgessünk magáról a személyszállításról! Milyen ez a munka?
– Ez egy szolgáltatás. Az utasoknak vannak elvárásaik. Igyekszem odafigyelni rájuk. Ez a munka nem is annyira fizikailag terhel meg, inkább szellemileg merülök ki. Naponta közel 350 kilométert teszek meg. Vezetés közben nemcsak az utasokra kell figyelnem, hanem a többi sofőrre is, akik közül sokan nem tartják be a szabályokat.
A kismamák és az idős emberek a szívem csücskei. Odafigyelek rá, hogy kényelmesen utazzanak. Előfordult már, hogy rendre utasítottam a szemtelen fiatalokat, akik nem adták át a helyüket. A hangos telefonálás, az evés, a részeg utas bosszant.

– Buszsofőrként az utasok személyi biztonságáért is felel.
– 16 éve buszozom, ezalatt egyszer történt velem baleset, amikor belehajtott a buszba egy autó. A busz az árokszélén állt meg, azonban senki sem sérült meg.

– Milyen a kapcsolata az út szélén igazoltató rendőrökkel?
– A rendőrség elvileg menetrend szerint közlekedő buszt csak buszmegállóban állíthat meg. Ennek ellenére előfordult már, hogy útközben akartak megállítani. Pedig ez balesetveszélyes is lehet.

– Milyen buktatói vannak a munkájának?
– Magánvállalkozóként szigorúak az előírások. Aki maszekban szállít utasokat, ezeket kikerüli. Gyakran előfordul, hogy az önjelölt buszosok elorozzák előlünk az utasokat.

– Hogyan tud kikapcsolódni?
– Az elmúlt 16 évben nem sok időt töltöttem el szabadságon, ez hiányzik. Talán ezért is érzem azt, hogy elfáradtam. Nem nagyon boldogulok. Ez a munka csak egyik hónapról a másikra biztosít megélhetést. Ebből nem tudok félretenni. Mostanság egyre gyakrabban gondolok arra, hogy pályát kellene váltanom. Talán külföldön vállalok munkát.

– Remélem, nem így lesz, s még sokáig élvezhetjük a „Csaba-busz” nyújtotta szolgáltatást!

Marosi Anita
http://www.karpatalja.ma/sorozatok/mestersegem-cimere/karpataljarol-jottem-mestersegem-cimere-buszsofor/
Kárpátalja.ma

Válasz