Közzététel: 2014. jún. 28.
Zsolt Havasi
http://www.youtube.com/channel/UC0okdLX-YXv45o_MKZTD_Fg

Kevesen tudják, hogy a Los Angelesben élő kémikus az egyik Nobel-díjasunk.

Családja Trianon után a Délvidékről menekült Budapestre. 1927. május 22-én született, édesapja ügyvéd volt. A Hajós utcában, az Operaház tőszomszédságában töltötte gyermekéveit. A Piarista Gimnáziumban tanult, a német megszállás alatt Sztehlo Gábor őt is bújtatta. A Budapesti Műszaki Egyetemen folytatott tanulmányai után 1949-ben doktorált. Fiatalkorában nem érdekelte különösképpen a kémia, a háború sújtotta Budapesten megélhetést biztosító szakmát keresett, így iratkozott be éppen erre a szakra (hasonló okok miatt döntött a kémia mellett Neumann János is).

Azonban az első előadás után beleszeretett választott tárgyába. Különösen a szerves kémia érdekelte, így Zemplén Gézának, Magyarország legnevesebb szerves kémia professzorának lett asszisztense. Már egyetemistaként teljesen új, addig nem kutatott témát választott, a fluor-kémiát.

Régi kollégái, barátai dinamikus, extrovertált, de nem törtető, hanem segítőkész és barátságos munkatársként emlékeznek rá. Egy anekdota szerint, amikor az ötvenes évek elején vegyszerhiány volt, Oláh György titokzatos módon egymillió forintot szerzett, s abból felszerelkezhetett a kutatólaboratórium.

Feleségét, Lengyel Juditot egészen fiatalon, még gimnazista korában ismerte meg, 1949-ben vette feleségül. Felesége szerint azért iratta be őt az egyetemre, hogy megértse, miről beszél. Később munkatársa, legfontosabb segítője lett. 1956-ban családjával elhagyta az országot, talán mert úgy gondolta, tudományos terveit a hazai keretek között nem tudja megvalósítani. 1956 után először Londonba, majd Kanadába mentek (már volt egy kisfiuk is), ahol egy ipari vállalat tudományos kutatóintézetéhez került. Később az USA-ba költözött, ahol 1977-ben kinevezték a Dél-Kaliforniai Egyetem Szénhidrogénkutató Intézetének tudományos igazgatójává -- ez az intézmény lett kutatásainak bázisa, ahol a mai napig tanít, magyar diákokat is. 1991-ben a Los Angeles-i Loker Hydrocarbon Research Institute igazgatója lett.

Az ő kutatásai vezettek az ólommentes benzin előállításának gazdaságos eljárásához, valamint a szén cseppfolyósítására alkalmas módszerek kifejlesztéséhez. Olyan új, energiatakarékos, így a környezetet is kevésbé terhelő módszereket fejlesztett ki, mint azt, hogy hogyan lehet hasznos anyagokká, például üzemanyaggá alakítani a most felesleges és ezért káros széndioxidot. Leghíresebb újítása a direkt-metanol üzemanyagcella (DMFC), amely metil-alkoholból közvetlen oxidációval állít elő elektromosságot, miközben melléktermékként csak víz és széndioxid keletkezik.

Tudományos sikereinek kulcsát a legendás színvonalú magyar oktatásban látja. Egy ország számára a legjobb befektetés az oktatás, állítja ő is, mint oly sokan az ő generációjából. Szerinte a kutatás nem a eszközök kérdése. A legfontosabb a kutató, az eszközök, gépek, a tárgyi feltételek csak segítenek a munkában.

Bár már több mint négy évtizede Amerikában él, pályafutása során mindig intenzív kapcsolatot tartott fenn magyarországi kollégáival, és akcentus nélkül beszél magyarul. 1990-ben az MTA tiszteletbeli tagjává választotta. 2003-ban dokumentumfilm készült róla (A Corvin-lánc díjazottjai: Oláh György kémikus, rendezte: Darab Gyula). Ebből való az alábbi rövid részlet, amelyben világhírű tudós elmagyarázza 1994-ben Nobel-díjjal elismert kutatásainak lényegét, célját.