Kifosztotta a Hortobágy egyik halastavát az informatikai milliárdos cége | 2026. 07. 22. # képgaléria

A hatóság emberei szerint – akik éppen 55 tonna hal tiltott lehalászása közben szálltak ki a TOP 50-es üzletember által bérelt vízhez – felszámolták az őshonos állatok élőhelyét.

Rekkenő hőségben állunk a K-V-1-es víztározó partján, a zsilip betonja éget a napsütésben, de a 300 hektáros hortobágyi mesterséges tó – a Velencei-tóval ellentétben – a hosszú kánikulában sem áll vesztésre a szárazsággal szemben. A Keleti-főcsatorna által táplált tározó partján most is zöldell a nádas, nagy kolóniákban gyűlnek a madarak.

A helyiek szerint azonban vannak intő jelek, amelyekre oda kell figyelni, például arra, hogy az elmúlt hetekben nagy hínárszigetek jelentek meg a víz felszínén. A tapasztalatok szerint ez annak a jele, hogy megbomlott az ökoszisztéma, a tó üres, eltűntek belőle a halak, amelyek korábban kordában tartották a gyorsan terjeszkedő növényzetet.

Az „üresedés” tavaly télen következett be, és azt, hogy hova tűnt a halak nagy része, a hatóságok is alaposan dokumentálták. A halgazdaság emberei ugyanis a törvényi tiltás ellenére lehalászták az állományt: az ellenőrök 55 tonnányi hallal érték tetten őket. A tiltott műveletre egy TOP 50-be tartozó milliárdos cége adott megbízást. [...]

https://24.hu/belfold/2026/07/22/halgazdalkodas-birsag-hortobagy-emori-gabor-24extra/
___

A tó kicsinyke volt, alig lehetett rátalálni a lankák között. Opálos színe, sötétes vize miatt még mosni sem jártak a partjára. A környék urai azonban szerették ott múlatni az időt. Amikor beleuntak a vadászatba, és nyílvégre való állat sem maradt már az erdőben, akkor szoktak rá a halfogásra.

Sok éven át horgásztak a zavarosban, ám egy nap azt vették észre, hogy kifogtak belőle minden élőlényt, halakat, békákat, aprócska rákokat. A tó meghalt, és napról napra bűzösebb lett. Ekkor egyiküknek eszébe jutott, hogy van még a környéken egy másik tavacska is, de ott csak a legkövérebb földesúr horgászhatott. Senkit sem engedett a tó közelébe.

– Ej, nem úgy van az! – kiáltott fel haragosan a tó nélkül maradt horgász nagyurak egyike. – Először arannyal próbáljuk megvenni tőle, ha pedig nem adja, akkor csellel, fondorlattal, erővel.

Így is tettek. Pénzt ajánlottak érte, majd amikor a tó ura nem adta,
zaklatni kezdték. A lovait elcsalták, a tóhoz vezető utakat feltúrták, a tóparti fákat kivágták. Bele is unt egy idő után, és negyedáron eladta a tavát.

A nagygazdák, a várurak attól kezdve mindennap ott horgásztak.
Válogatás nélkül emelték ki a halakat, pedig nem is volt szükségük rá. Megenni nem tudtak ennyit, szétosztani eszükbe sem jutott, ott rohadt el mind a bokrok tövében. A szerzés örömére vágytak. Végül minden az övék lett, kihorgásztak, kihalásztak, foglyul ejtettek, elpusztítottak mindent. Ebben a tóban sem maradt élet.

A víz egyre sötétebb lett, és amit a partról nem láthattak, lassan elmocsarasodott. Az urak ismét csak elunták magukat, és unták az elhurcolt, szemrevaló cselédlányokat is.

Ekkor, egy forró augusztusi napon, a legdagadtabb uraság azt javasolta, hogy hűsöljenek, fürödjenek meg a tóban. Nosza, gyorsan ledobálták magukról az átizzadt bőrnadrágokat, a nehéz szagú ingeket, és úgy pucéron mind beugrottak a vízbe. Nagyot csobbantak, majd hang és nyom nélkül elmerültek. Senki sem látta őket többé.

A mocsár bosszút állt, amit a tavával műveltek. Lehúzta őket a mélybe, és örökre foglyul ejtette. Belefulladtak a sötét iszapos vízbe, amiben valaha annyira szerettek pecázni. A parton gazdátlanul hagyott botjaikat, merítőhálóikat, etetőtálaikat a cselédek összetörték, a ruhákat elégették.

Ők maguk soha nem beszéltek arról, mi történt. Ezekre az urakra már nem is emlékezhet senki, mert a nevüket is kitörölték az ispánság könyveiből.

Ezt a történetet a helyi múzeumban hallottam. Mennyi belőle a mese, mennyi a valóság, sosem tudjuk meg. A mocsár még egy darabig megvolt, de aztán azt is lecsapolták, ma temető van a helyén. De nincs, aki meghosszabítaná a sírhelyeket, mert a leszármazottak elmentek világgá.

Úgy hírlik, egy vállalkozó hamarosan lakóparkot épít az egykori sírok fölé.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=10217102753719041

Válasz

Apokaliptikus képeket nem látni, ettől függetlenül a Tisza vízszintje tényleg csökken | 2026. 07. 11.

„Szárad a Tisza” – adtuk hírül június végén, amikor a folyó a kiskörei vízlépcsőnél elérte az akkor valaha volt legkisebb vízállást. Fotóriportereink ellátogattak a folyóhoz, hogy első kézből számoljanak be a jelenlegi állapotokról.

Június 29-én adtunk hírt arról, hogy a valaha volt legkisebb vízállást, -342 centimétert mértek a Tiszán. Azóta az Országos Vízügyi Főigazgatóság adatai alapján -343 centimétert is mutatott a mérce. A Velencei-tóval ellentétben a helyzet itt korántsem drasztikus. Fotóriportereink Szolnok és Tiszapüspöki környékére látogattak el július 7-én, ahol ekkor -301 centiméter volt a vízállás. Ami természetesen nem a meder teljes kiszáradását jelenti, hanem azt, hogy a vízszint a vízmérce rögzített nullpontja alá süllyedt. # képgaléria

https://24.hu/tudomany/2026/07/11/apokaliptikus-kepeket-nem-latni-ettol-fuggetlenul-a-tisza-vizszintje-tenyleg-csokken/

Válasz

Viszlát duzzasztógátak? Vízerőmű falvaknak is? Helyi kis turbinák, hatalmas lehetőségek| Planet A # DW Magyar | 2026. máj. 16.

A vízenergiát zöld energiának tartják, de a hatalmas gátak építése mindig óriási költségekkel jár. Nem is beszélve a környezetei károkrók és arról, hogy olykor akár több tízezer embernek is el kell hagynia az otthonát egy új gát építése miatt. Vannak azonban olyan innovatív, kis léptékű vízerőmű-megoldások, amelyek állítólag a természet károsítása nélkül hasznosítják a víz erejét. Ilyen például az örvényerőmű, a hidrokinetikus turbina és az ozmotikus energiát. De vajon megállnák a helyüket versenyhelyzetben is? Milyen a vízenergia „kicsiben”? Ennek jártunk utána a „Planet A” c. sorozatunk mostani epizódjában.

https://www.youtube.com/watch?v=o2wzCZJcW8Q

Riasztó tempóban pusztítjuk a környezetünket. De ennek nem kellene így lennie. Videósorozatunk, a „Planet A” azt vizsgálja, hogy mit tehetünk a környezet, az éghajlat és a bolygó védelméért. A sorozat korábbi epizódjait ebben a lejátszási listában találod:

https://www.youtube.com/playlist?list=PLH9sggnalKaICXHiIiK2mm_OTyhVyO1Ab

Válasz

Miért nincs már hatása a víznek a tájra? # Dr. Gusztáv Jakab Nature Photography - Fábiánsebestyén (Csongrád megye).

Az alföldi kisvízfolyások máshogy működnek, mint a domb- és hegyvidéki folyóvizek. Eredetileg rendkívül szélesek és kanyargósak voltak, és gyakran még a vízfolyás iránya is változott bennük, attól függően, hogy a vízgyűjtőn hol volt víztöbblet az árvizek és a csapadék miatt. A víz csak lassan mozgott bennük, időt adva az elszivárgásnak, a felszín alatti vizek pótlódásának. Ezen vízfolyások közül sok még a középkorban is hajózható volt, igaz csak ladikkal vagy tutajokkal. A vízszabályozás során ezeket a medreket keskeny és mély csatornákká alakították, hogy a belvizeket el, az öntözővizeket a földekhez vezessék. Kialakult a folyásirányuk és szabályozott lett a víz mennyisége. Víz hiányában viszont csapolják a talajvizet. Élőviláguk persze ezeknek is van. Amolyan utolsó menedékként működnek.

Jól látható ezeken a drónfelvételeken, hogy árasztás hiányában ezek nem biztosítják a tájnak az ökológiailag szükséges vízmennyiséget. Hiába töltik fel ezeket a vízfolyásokat, ez nem "víz a tájban" csak víz a csatornában program. Ez nem állítja meg az elsivatagosodást.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1199735638839437

Előzmény

Válasz

2023-ban az akkumulátorgyárak által generált parlamenti vitán a miniszterelnök azt mondta, hogy “Magyarországról több víz távozik, mint ami bejön”. (Ez egyébként igaz). “Van feleslegünk”. (Nincs) “Ha akarjuk, és szükség van rá, bárhova el tudjuk vinni csatornán keresztül, ahol szükség van.” (Nem ez történik, a mai napig és több mint egy évszázadon keresztül a vízügyi doktrina a vízelvezetés, lecsapolás, csatornázás volt, a mezőgazdasági doktrina pedig a belvizek elleni küzdelem drénezéssel, meliorációval, s ez a mai napig nem változott). # képek

„Magyarország nem szenved vízhiányban. Ha az igény nő, képesek vagyunk ezt az igényt kielégíteni” Nos Magyarország vízhiányban szenved. 2022 és 2024 után úgy tűnik ez lesz a legdurvábban aszályos nyár. Az biztos, hogy egész júniusban egy csepp csapadék sem várható. A talajvízkészlet vészesen ürül, jelenleg az ország majdnem egész területén a felső 20 cm nedvességtartalma teljesen eltűnt, nincs. Országos aszály van, Budapesten az összes tövig nyírt gyep kiszáradt már. A csapadékos májusban mindenki azért ostromolta a kerületi és fővárosi ügyfélszolgálatokat, hogy mikor lesz már lenyírva a gyep. Most pedig éppen azért ostromolják őket, hogy miért nyírták le.

Hasonló ez a gazdák korábbi viselkedésmintáihoz, amikor évekkel ezelőtt az agrár közigazgatást azért ostromolták februárban, hogy miért nem vezetik el a belvizet. Hogy aztán nyáron azért ostromolják, hogy hol az eső, miért nincs víz az öntözőcsatornákban.

A belvíz mély fekvésű területeken (egykori lápréteken) gyűlik össze. Ha ezek ma is láprétek lennének, lenne nyáron eső. Tudna honnan felhő képződni. Most meg nincs, de most már belvíz sincs. Porzik a határ februárban a szétszántott földeken. Változtatni, változni kéne. Ez így nem mehet tovább. És a technológiai megoldás kevés lesz. Ökológiai fordulat nélkül nem fog menni. No till, ökológiai kiegyenlítő felületek, mulcsolás, szárazságtűrő társulások, erdőrekonstrukciók, vízmegtartás, a földalapú támogatás áthangolása a vízmegtartó gazdálkodásra. Ezek a feladatok. Ki fogja elvégezni és mikor?

A legfrissebb agrometeorológiai térképek azt mondják, hogy az ország területének 80%-án jelenleg nagyfokú aszály van. Dél-Pesten, azaz Pesterzsébeten és Soroksáron, valamint Csepelen a legrosszabb a helyzet, ott már súlyos az aszály. A gyepszintet tápláló felső talajrétegben a víztartalom mindössze 10-20%. A fákat tápláló 50-200 cm-es rétegben még van 50% víztartalom. Még! Aki civilként tenni akar a fiatal fővárosi fákért, azoknak hirdettük meg önkéntes vízadást. A beeco applikáción keresztül lehet hozzá csatlakozni. Mindenkire szükség van, hogy a zöldfelületeink túléljék ezt a hónapot. Komoly a baj. Olyan, amivel még ez az ország sosem nézett szembe. A klímaválság éppen szintet lép…

https://www.facebook.com/photo/?fbid=24174731108810786

Válasz

A tegnapi szaporító telepes osztrák állatkínzó hölgyike meglépett!!!
Aki tud róla valamit, vagy látja értesítse a rendőrséget, vagy írjatok nekünk üzenetet

https://www.facebook.com/photo/?fbid=584651230917734&set=a.189365077113020

Itt van a hivatalos körözési profilja:

https://www.police.hu/hu/koral/elfogatoparancs-alapjan-korozott-szemelyek/374591

Válasz

Víz Koalíció: Az Átlátszó internetes oldal is beszámolt a vízszegénység témában tartott konferenciánkról.

Kiemelték, hogy a Víz Koalíció által megrendelt tanulmányból kiderül, hogy a vízvezetékkel és a saját kúttal sem rendelkező, vízszegény háztartások aránya az ország keleti megyéiben magasabb a nyugati megyékénél.

A leginkább veszélyeztetett terület Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi aprófalvas területe, illetve Hajdú-Bihar megye keleti, határ közeli része. De sokakat érint a gyakori aszályok okozta vízcsökkenés is az Alföld területén.

A kutak kiszáradása, a talajvízszint csökkenése egzisztenciális gondokat jelent a mezőgazdaságból élők számára.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=536495175685770&set=a.180947844573840

Teljes cikk:
https://atlatszo.hu/orszagszerte/2024/10/29/a-kutak-utjan-civil-konferencia-a-vizszegenysegrol/

A teljes kutatás itt érhető el:
https://www.cka.hu/a-pad-alapitvany-kutatasi-bemutatoja/
___

Miért láthatatlan a vízszegénység? | Podcast műsor
Beszélgettünk a vízszegénységről, az új kutatási anyag megállapításairól és a terepi tapasztalatokról.
https://rss.com/podcasts/pentekreggel/1730379/
___

Azt se felejtsük, hogy minden mindennel összefügg, így forrás kell a víziközmű ágazatba a fejlesztésekre ahhoz, hogy több embernek legyen biztonságos ivóvízellátása. Ezért írd alá ezt:
https://szabad.ahang.hu/petitions/tiszta-vizet-a-poharainkba
___

It never ends...
http://autovezetes.network.hu/video/zene/talk_talk__its_my_life_1984

Válasz

Víz Koalíció: Az Átlátszó internetes oldal is beszámolt a vízszegénység témában tartott konferenciánkról.

Kiemelték, hogy a Víz Koalíció által megrendelt tanulmányból kiderül, hogy a vízvezetékkel és a saját kúttal sem rendelkező, vízszegény háztartások aránya az ország keleti megyéiben magasabb a nyugati megyékénél.

A leginkább veszélyeztetett terület Borsod-Abaúj-Zemplén megye északi aprófalvas területe, illetve Hajdú-Bihar megye keleti, határ közeli része. De sokakat érint a gyakori aszályok okozta vízcsökkenés is az Alföld területén.

A kutak kiszáradása, a talajvízszint csökkenése egzisztenciális gondokat jelent a mezőgazdaságból élők számára.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=536495175685770&set=a.180947844573840

Teljes cikk:
https://atlatszo.hu/orszagszerte/2024/10/29/a-kutak-utjan-civil-konferencia-a-vizszegenysegrol/

A teljes kutatás itt érhető el:
https://www.cka.hu/a-pad-alapitvany-kutatasi-bemutatoja/

Válasz

Különös károkozás történt hosszú időn keresztül a Mátrában – írta a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság | 2024.09.11.

A kiránduló, túrázó emberek egy jelentős része azért megy a természetbe, hogy kiszakadjon a civilizált környezetből és a természet nyújtotta nyugalmat élvezhesse. Jó levegő, szép környezet, számos csodálatos növény és állat – ami a szeme elé kerül. Ez így rendjén is van!

Ám van az az ember, aki hiába érkezik meg a természetbe, nyughatatlan. Zavarja a táj esetleges „rendezetlensége”. Vagy épp alkotói vágyait nem tudja máshol kiélni, így a szabadba kiszabadulván próbálja a környezetét úgy alakítani, hogy számára jobban tetsző legyen. Vagy ki tudja miért, de keze nyomát feltétlen el szeretné helyezni mindenhol, ahová az élet eljuttatja.

A mátrai Csatorna-patak mentén az Ördög-forrás kirándulók által kedvelt pihenőhelyétől karnyújtásnyira szembesültünk – most már mondhatjuk, hogy évekkel ezelőtt – azzal a helyzettel, hogy valaki(k) a patakot egy övcsatorna segítségével eltereli(k). Tehette ezt részben azért, mert a patakot itt egy kisméretű, fenékküszöb jellegű beton műtárgy némileg visszaduzzasztotta.

Az elterelés eredményeként a patak vízhozamának egy része (néha csak töredéke, 2024 augusztusában mintegy 70 %-a) nem az eredeti mederben, hanem az övcsatornán haladt keresztül. Sajnos teljesen céltalanul. Ez a csatorna nagyjából száz métert megtéve véget ért, miközben a víz pedig kisebb ágakra szakadva a meredek oldalban visszatért a patakba, illetve a pihenőhely és a forrás környékét alkalmanként járhatatlanná tette.

Felmerülhet a kérdés, mi ezzel a probléma?

Igyekszünk elmagyarázni. Az erdei kisvízfolyások, árnyalt hegyvidéki patakok életközössége igen értékes. Nem is az a fontos, pontosan milyen ritka vagy védett fajok élnek itt, hanem az, hogy a patak, a meder, az abban lévő kövek, az aljzatot behálózó gyökérzet, a mederbe behullott avar, a sekély iszapfelszín mind-mind otthonául szolgál egy kis életközösségnek. Ez a vízi életközösség pedig – nem meglepő módon – nagymértékben függ az érintett vízfolyás vízhozamától. Patakjaink élővilágát már az is komoly kihívás elé állítja, hogy az időjárási szélsőségek miatt vízjárásuk napjainkra rendkívül ingadozóvá vált, sőt, a forró és aszályos nyári időszakokban a kiszáradás fenyegeti őket. Ilyen helyzetben minden csepp víz számít a patakok számára. Azt még elviselik, hogy gyerekek játszanak benne és a köveket pakolgatva gátakat emelnek, bár meg kellene kérdezni a folyami rákot és a tegzeseket, álkérészeket, szalamandra lárvákat, hogy mennyire örülnek a vízfolyás medrének akár ilyen kismértékű megváltoztatásának. Valószínűleg lenne pár keresetlen szavuk feléjük.

A patak vizének elterelése viszont már óriási változást, komoly negatív hatást jelent. A jelenséget észlelve kollégáink az elterelést rendszeresen megszüntették, de ez nem járt tartós eredménnyel. Sokadik próbálkozás után a pataklakó élővilág néhány fajának nevében kis információs tábla kihelyezésével igyekeztünk felhívni a figyelmet a tevékenység káros voltára, de mindhiába.

Az elterelést újra és újra megvalósította valaki. Nem volt mit tennünk, jeleztük a terület vagyonkezelője felé (a terület az Egererdő Zrt. vagyonkezelésében van) azon szándékunkat, hogy az elterelést véglegesen megszüntetjük. Ehhez meg is kaptuk támogatásukat. Kollégáink a lefolyató ágba betonba ágyazott köveket helyeztek el, így a víz a főmederben maradhatott. Elégedettségünk teljes volt, végre két és fél év huzavona után a patak illegális elterelésének kérdése megoldódott! Örömünk azonban nem tartott sokáig. Később észleltük, hogy az általunk lerakott vasbetont valaki vésővel feltörte és a vizet újra kiterelte a mederből. Ekkor nyilvánvalóvá vált, hogy drasztikus megoldást kell alkalmaznunk.

Kovács Tibor főmuzeológussal (MTM Mátra Múzeuma) – aki eredetileg a jelenségre is felhívta a figyelmünket – egy aggregátorról üzemelő, nagy teljesítményű bontókalapács segítségével feltörtük a patakon lévő fenékküszöböt, az innen kinyert anyagot pedig a „lecsapoló” ágba halmoztuk, majd kövekkel betakartuk. A patak medrében ezen a szakaszon jelenleg megszűnt a visszaduzzasztás, a vizet végre nem lehet az oldalsó ágon elterelni. A munka során több folyami rák került szemünk elé, bízunk benne, hogy mostantól nagyobb biztonságban élhetnek ezen a patakszakaszon.

Nem tudom, lehet-e egy ilyen történet végén azt mondani, hogy sikerült. Vagy, hogy vége. Lehet-e elégedett ez után a természet védelméért dolgozó nemzeti parki szakember, vagy az a muzeológus, akinek éppen a folyóvízi gerinctelen rovarok az egyik fő szakterülete. Szerintem nem! Az elégedettség érzés akkor járhatja át a természetvédelemben, a természetvédelemért dolgozókat, ha az ilyen esetek nem ismétlődnek meg!

Kérünk mindenkit, úgy töltsünk időt a természetben, hogy – ha már nyom nélkül nem lehetséges a jelenlétünk – a lehető legkisebb nyomot hagyjuk magunk után. Figyeljünk erre és figyelmeztessük embertársainkat is.

https://www.bnpi.hu/hu/hir/a-hus-vizu-kispatak

Válasz

Kiszivattyúzták a Tarna vizét a szőlő öntözéséhez, amivel védett állatok tömegeit pusztították el, elkészült a vádirat

A vádhatóság szerint elég a felfüggesztett szabadságvesztés.

A Füzesabonyi Járási Ügyészség természetkárosítás bűntette miatt emelt vádat két férfival szemben, akik engedély nélküli tevékenységükkel védett állatfajok tömegeit pusztították el - olvasható a Heves Vármegyei Főügyészség csütörtöki tájékoztatásában (a fotók a rendőrségi helyszíni szemlén készültek.).
https://ugyeszseg.hu/megbolygattak-a-tarna-folyasat-igy-vedett-allatfajok-tomegeit-pusztitottak-el-fotokkal-a-heves-varmegyei-fougyeszseg-sajtokozlemenye/

Mint írják, egyikőjük telephelyvezetőként, társa szőlőtermesztő segédmunkásként dolgozott egy, Füzesabony közelében található szőlőoltvány iskolában. Az itt található 400 ezer szőlőoltványt, már régóta a Tarnából öntözték, azonban ez engedéllyel történt. Ám ez 2019. október 31-én lejárt, így ettől kezdve illegálisan történt az öntözés. 2022 júliusában a telepvezető – és ismeretlenül maradt társai – szőlővenyigékkel, rőzsékkel és homokzsákokkal elgátolták a Tarna medrét az Aldebrő- Kápolna közötti szakaszon, ezzel a vizet felduzzasztották. A mederben elhelyezett tárgyakkal áramlástani szempontból megbolygatták a Tarna folyását, a gát pedig rendkívüli mértékben útját állta a víz folyásának.

E hónap 21-én reggel öt óra és reggel fél 8 közé az így kialakított gátrendszer elé behelyeztek egy nagy teljesítményű szivattyút és azzal kezdték el öntözni az oltványokat. A hatás azonnali volt. A folyó teljesen kiapadt, s ezzel károsították érintett szakasz élővilágát, és több védett egyed elpusztulását okozták. Szeptemberben aztán megtörtént a rehabilitáció, így a folyószakasz megfelelő mennyiségű vízhez jutott.

A vádiratában a járási ügyészség felfüggesztett szabadságvesztés és pénzbüntetés kiszabására tett indítványt.
https://nepszava.hu/3218057_tarna-boraszok-termeszetkarositas

Válasz