Kun Béla | 2011. okt. 30.
https://www.youtube.com/@lilateperto

Itt még szénnel tüzeltek a házakban az emberek. Nagyon nosztalgikus. A kémények még ma is állnak, de a lakásokból kikerültek a kályhák, és ma már – néhány kivételtől eltekintve – mindenhol központi fűtés van. Azoknak a füstölgő kéményeknek volt egy sajátos, ódon bája, ami miatt az angol városok téli utcáinak különös, meghitt hangulata volt.
___

Miután 2016-ban a világpolitikát Amerikától a Fülöp-szigetekig meghódították a lehető legkevésbé szokványos politkusok, 2017-ben mindenhol hasonló recepttel próbálkoznak. Elég az unalmas, egész életükben politizáló, a hagyományos politikai játékszabályok szerint játszó alakokból, jöjjön a friss vér! És minél furább, annál jobb!

ENTER MOGGMANIA

Jacob Rees-Moggnak vannak hibái, lásd mindjárt, de hogy ő hisz valamiben, azt még a legádázabb corbynisták sem vitatják. Egy P.G. Wodehouse-regényből kilépett, John Cleese-testalkatú figura, aki annyira angol, amennyire már a mai Anglia sem az.

Az 1969-es születésű Jacob apja, William Rees-Mogg, azaz Lord Rees-Mogg 15 éven volt a Times, a londoni establishment lapjának főszerkesztője. Rees-Mogg ennek megfelelő neveltetésben részesült, előbb Etonba járt iskolába, majd Oxfordba egyetemre, és a Rotschild befektetési bankban eltöltött évek után lett hivatásos politikus.

Rees-Moggot saját bevallása szerint egyébként tíz éves kora óta érdekli a politika, akkor kezdett a szerelmet súroló rajongásba Margaret Thatcher iránt. Parlamenti képviselő viszont csak 2010-ben tudott lenni, valószínűleg nem függetlenül attól, hogy Jacob Rees-Mogg posh. És a brit választók jelentős része rohadtul nem szeret semmit, ami posh.

A magyarra tökéletesen lefordíthatatlan szó olyan, privilegizált származású embert jelent, aki öltözködésével, hobbijaival, úgy általában egész lényével azt sugallja, hogy ő bizony nem a pórnép tagja. Ha még ebből sem lenne világos a dolog, érdemes megnézni a Monty Python “Upper Class Twit of the Year” (magyarul: Az év arisztokrata idiótája) című szkeccsét, amelyek szereplőit mintha egy az egyben Jacob Rees-Moggról mintázták volna...

Rees-Mogg úgy öltözködik, olyan akcentussal beszél, olyan dolgokat gondol, amik teljesen idegenek a modern Angliától. Érdemes megnézni ezt az 1999-es Ali G-interjút, amelyben mintha a beszélgetés két résztvevője a brit társadalom két szélének karikatúrája lenne. Csak hát szemben az Ali G-t megformáló Sacha Baron Cohennel Jacob Rees-Mogg önmagát adta. Egy olyan emberről beszélünk, akinek így néz ki a családja:

https://www.youtube.com/watch?v=kJVROcKFnBQ

A képen szereplő gyerekeket pedig úgy hívják, hogy:

1) Peter Theodore Alphege Rees-Mogg,
2) Mary Anne Charlotte Emma Rees-Mogg,
3) Thomas Wentworth Somerset Dunstan Rees-Mogg,
4) Anselm Charles Fitzwilliam Rees-Mogg,
5) Alfred Wulfric Leyson Pius Rees-Mogg,
6) és a kis Sixtus Dominic Boniface Christopher Rees-Mogg.

Rees-Moggnak a királynőnél is királynőibb akcentusával végül 2010-ben sikerült bejutnia konzervatív színekben a brit parlamentbe. Ahol először is azzal sikerült észrevetetnie magát, hogy egy, az EU bírósági gyakorlatával kapcsolatos felszólalásában csak úgy félvállról odavetette, hogy:

-- floccinaucinihilipilification.

A szó, ami nagyjából azt jelenti, hogy „valami vagy valaki értéktelenségének megállapítása”, azonnal hírhedté tette Rees-Moggot minden olyan brit háztartásban, ahol nemhogy kiejteni, de még kiolvasni sem nagyon tudta senki a latin gyökerű összetett szót. Innentől kezdve egyre több figyelem irányult Rees-Moggra, aki ugyan sok szempontból tipikus figura a konzervatívok jobbszárnyán - euroszkeptikus, brexitpárti, stb. -, de teljesen kilóg a pártjából és tulajdonképpen az egész brit politikából azzal, hogy vaskalapos-tradicionalista konzervatív elveiből soha nem enged egy fikarcnyit sem.

Rees-Mogg világképének alapja katolicizmusa, ami eleve különc hobbi egy alapvetően anglikán országban. Ráadásul ő nem az egyház modernizáló szárnyával szimpatizál, hanem a lehető legdogmatikusabbal. Szeptember elején például azzal borította ki Nagy-Britannia jelentős részét, hogy közölte, ő a maga részéről semmilyen abortuszt nem tud elfogadni, még abban az esetben sem, ha megerőszakolt nő magzatáról van szó.

A katolicizmus mellett Rees-Mogg világképének másik alappillére a brit aranykor, a Birodalom, a Jó Öreg Albion. Bár gyakran vádolják azzal, hogy csak szerepet játszik, és ezeket a hülyeségeket egyszerűen nem gondolhatja komolyan, elég meggyőzően tud érvelni minden ellen, ami modern, amit egy modern politikustól el szokás várni. Nagyon tanulságos ez a beszélgetése Owen Jones-szal, Nagy-Britannia legcorbynistább publicistájával, amelyben a kérdésre, hogy „mikor sírt utoljára?” egyből rávágja, hogy felnőttként soha, és szerinte a briteknek egyébként is akkor ment a legjobban, amikor még volt tartásuk.

Nem biztos, hogy ilyen szöveggel a választók széles rétegeit meg lehet szólítani, azt viszont legádázabb ellenségei sem vitatnák el Rees-Moggtól, hogy nemcsak okos, de kifejezetten szellemes is. Az a fajta ember, aki hiába lehetne Monty Python-szkeccsek céltáblája, humorának köszönhetően a másodpercenként öt szellemes riposztot igénylő angol tévéműsorok állandó vendége is.

A fogadóirodáknák jelenleg Rees-Mogg közvetlenül David Davis és Boris Johnson mögött a harmadik legesélyesebb jelölt a Brit Konzervatív Párt Theresa May utáni vezetésére. Ami egyben azt jelenti, hogy teljesen reális esélye van a miniszterelnökségre is. Mindenesetre egy olyan választás, amin a brit szavazóknak Jeremy Corbyn és Jacob Rees-Mogg között kellene döntenie - hát az tényleg egy Monty Python-szkeccs.

https://444.hu/2017/09/19/az-ev-arisztokrata-idiotaja