A tél a disznóölések időszaka. Ez sok helyütt kisebb ünnepségnek számít, ahol csak a „sértettnek” nincs oka ünnepelni. Esetünkben a disznótor csaknem eggyel több áldozattal járt.

A történet hihetetlen, pedig megtörtént! Néhány évvel ezelőtt, a karácsonyi ünnepeket közvetlenül megelőző időszakban hazánk egyik északi megyéjében disznótort tartottak, ahogy azt évtizedek óta szokás. Böllért hívtak a házhoz, aki jelen esetben személygépkocsival érkezett, s megtörtént a szokásos „eljárás”, a disznó bánatára, a háziak örömére. A jól sikerült, hangulatos disznótor végén a csapat szétszéledt, s a távolabbról érkezettek hazafelé indultak. Semmi nem utalt arra, hogy bárkivel is szerencsétlenség történhet.

Történetünkben a böllér és társa személygépkocsival tartott hazafelé. Böllérünk sietségében – vagy inkább meggondolatlanságában – a jobb hátsó ülésre helyezte el a disznóölés kellékeit, szükséges hozzávalóit, köztük a „gyilkolóeszközt”, a böllérkést. A személygépkocsi vezetője haladása közben elvesztette uralmát a járműve felett, áttért a menetirány szerinti baloldalra, s összeütközött a szemből érkező gépkocsival. Az ütközés erejénél fogva a hátsó ülésekre hanyagul ledobott tárgyak nagy erővel lendültek előre, s többségük az ülés háttámlájának nekiütődve esett az utastér aljára.

A böllérkés azonban hegyével érkezett a jobb első üléshez, s azon áthatolva úgy állt meg, hogy a kés hegye mintegy 10-15 cm-re állt ki az ülés síkjából előre, nagyjából „vesetájékon”. Az „anyósülésen” utazót a böllérkés mégsem sebezte meg. Ennek oka, hogy az utas nem csatolta be a biztonsági övét, s a műszerfalnak való ütődését követően - nagy szerencséjére - nem esett vissza az eredeti helyére. Ha az utas az ülésre visszaesik, akkor mindenkinek a fantáziájára bízzuk annak elképzelését, hogy az emberi testbe 10-15 cm mélyen behatoló eszköz milyen sérüléseket okozhatott volna.

A tanulság természetesen nem az, hogy ne használjuk a biztonsági övet, hiszen az ütközés következtében a bekötetlen jobb első utas tehetetlenül vágódott a műszerfalnak, mely következtében személyi sérüléseket is szenvedett. Sőt, szerencséje is volt, hogy a frontális ütközés során nem repült ki az első szélvédőn, hiszen ilyen esetekben a súlyos fejsérülések többnyire beláthatatlan következményekkel járnak. A történet tanulsága egyértelműen a „rakomány” elhelyezésének a fontosságában keresendő. Senki nem gondolta volna, hogy egy hanyagul a hátsó ülésre dobott eszköz akár tragédiához is vezethetett volna. Pedig így van!

Akárcsak a bekötetlen hátsó utas, aki frontális ütközés során előre lendülve akár 1-4 tonna erővel is nekiütközhet az elül ülőknek, veszélyeztetve az életüket, testi épségüket, úgy hasonló problémát okozhatnak a kalaptartón, vagy éppen az utastér más részében elhelyezett rögzítetlen tárgyak és eszközök.

Esetünk nagyszerű példa annak indoklására, miért is lenne szükség a gépjárművezető-képzés rendszerében az utastérben rögzítetlenül elhelyezett „rakományokkal” (tárgyak, eszközök), továbbá az ott utazó házikedvencekkel járó veszélyek oktatására. A böllérkéses történet természetesen nem mindennapi - mondhatnák sokan -, ugyanakkor mégis előfordult, mert fizikailag előfordulhat!

(forrás: baleset-megelozes.eu)