A világ legnagyobb fából készült vasúti hídja elhagyatottan áll 2025.11.17.

Kalifornia sivatagos, sziklás vidékén, az Anza-Borrego-sivatagi nemzeti park mélyén egy lenyűgöző mérnöki csoda áll elhagyatottan. A Goat Canyon Trestle a világ legnagyobb, teljes egészében fából készült vasúti állványhídja, amely lehetetlennek tartott vasútvonal merész, de végül kudarcba fulladt álmának állít emléket.

A hidat a San Diego and Arizona Eastern vasútvonal részeként építették, amelyet gyakran csak a „lehetetlen vasútvonal”-ként emlegettek. A célja az volt, hogy San Diegót közvetlen vasúti összeköttetéssel kapcsolják össze El Centróval, elkerülve a hosszabb, Los Angelesen keresztüli kerülőútvonalat.

Az 1919-ben elkészült vonal építése hatalmas kihívást jelentett. A mérnököknek át kellett küzdeniük magukat a Carrizo-szurdok zord, instabil terepén. Az alig 18 kilométeres szakaszon 17 alagutat és 14 hidat kellett építeniük, folyamatosan küzdve a sziklaomlásokkal és a szélsőséges időjárással.
Szükségből született híd

A Goat Canyon Trestle eredetileg nem szerepelt a tervekben. A sors 1932-ben szólt közbe, amikor egy földrengés hatására a 15-ös alagút beomlott. A vasúttársaságnak gyors és tartós megoldásra volt szüksége az útvonal helyreállításához. A válasz egy gigantikus híd megépítése volt a kanyon felett.
A hidat 1932-33-ban építették, és több szempontból is a mérnöki leleményesség mintája.

Bár acélból gyorsabb lett volna megépíteni, a mérnökök a tartósabb vörösfenyő mellett döntöttek. A sivatagi kanyonban ugyanis extrém a napi hőingadozás, ami a fémet rideggé tette és kifáradásos töréshez vezethetett volna. A fa ezzel szemben rugalmasabban viselte a körülményeket.

Sőt, a hidat szögek nélkül építették meg, és enyhe, 14 fokos ívet kapott, hogy jobban ellenálljon a kanyonban süvítő erős szeleknek. Bár a források kissé eltérnek, a híd hossza 182 és 229 méter között van, magassága pedig eléri az 57-61 métert, ez nagyjából 18-20 emelet magasságának felel meg.

https://player.hu/kaland/a-vilag-legnagyobb-fabol-keszult-vasuti-hidja

Előzmény

Válasz

A hatvanas években az Astoriánál adták át Budapest első gyalogos aluljáróját | 2025.12.02.

1963. november 30-án adták át Budapest első gyalogos aluljáróját az Astoriánál. Bár ma már természetesnek vesszük, hogy a forgalmas csomópontokon a felszín alatt közlekedünk, hat évtizeddel ezelőtt ez a létesítmény igazi szenzációnak, a „nagyvárosiasodás” és a modernizáció jelképének számított.

Miért pont az Astoria?

A hatvanas évek elejére Budapest forgalma kezdett megváltozni. Bár az autók száma még messze elmaradt a maitól, a Rákóczi út és a Múzeum körút találkozása már akkor is a város egyik legzsúfoltabb pontja volt. A felszíni gyalogátkelők lassították a forgalmat, és egyre nagyobb volt a balesetveszély.


A döntést azonban nemcsak a felszíni forgalom befolyásolta, ekkor ugyanis már javában zajlott a 2-es metró építése. Bár maga a metróállomás csak évekkel később, 1970-ben nyílt meg, a felszín alatti tér kialakítását összehangolták a leendő állomás kijárataival.

A „futurisztikus” technológia

Az aluljáró nem csupán egy betonfolyosó volt, a korabeli sajtó és a közvélemény a technológiai fejlettség netovábbjaként tekintett rá. A Corvin Áruház után ez volt az egyik első hely, ahol a budapestiek mozgólépcsővel találkozhattak közterületen. A falakat borító csempeburkolat, a neonvilágítás és a tágas terek mind a szocialista modernizmus jegyében születtek, azt hirdetve: Budapest felzárkózik a nyugati metropoliszokhoz.

A teljes alapterület, beleértve a folyosókat és a gépészeti helyiségeket, lenyűgöző méretű volt. A létesítmény 35 millió forintba került, ami akkoriban hatalmas összegnek számított.
Egy korszak kezdete és a koncepcióváltás

Az Astoria aluljáró átadása új korszakot indított a budapesti várostervezésben. Ez volt a nyitánya annak a – ma már sokat vitatott – koncepciónak, amely a gyalogosokat a föld alá kényszerítette, hogy a felszínt teljes egészében átadja az autóforgalomnak.

Az Astoriát követte az EMKE (a Blaha Lujza téren), a Ferenciek tere (akkor Felszabadulás tér) és a Nyugati tér aluljárórendszere. Bár a közlekedésszervezés szempontjából ezek a műtárgyak évtizedekig szolgálták a gyorsabb autóforgalmat,

-- a mai, emberközpontú várostervezés már igyekszik visszahozni a gyalogosokat a felszínre,

lásd a zebrák visszaállítását a Blahán vagy a Ferenciek terén.

Az Astoria ma

Az átadáskor a közlekedési lámpák hangolását is megváltoztatták, és megszüntették a felszíni zebrákat. Ez volt az első lépés afelé, hogy a Rákóczi út egyfajta „városi sztrádává” alakuljon, és amiért a város a mai napig küzd a zaj- és szmogterheléssel.

Bár ma már több helyen kelhetünk át a felszínen, ha ma lesétálunk az Astoriánál, még mindig ugyanott kelhetünk át a kereszteződés alatt, mint 1963-ban. Az aluljáró túlélte a rendszerváltást, a forgalom átalakulását, és ma is naponta tízezrek haladnak át rajta.

https://player.hu/eletmod/astoria-aluljaro

Válasz

Olcsó szállodák, naplemente, neon | 2025. november 16.

„Udvarias, szép képeket készíteni nem nehéz. Szerintem sokkal érdekesebb annak a szélén táncolni” – mondta Robby Müller, olyan filmek operatőre, mint az Alice a városokban, a Párizs, Texas vagy éppen a Hullámtörés.

Müller képei pedig néha gyönyörűek voltak, de nem feltétlenül úgy, ahogy gondolnánk, a szépség mindig valami homályos, koszos, neonfényes, lelakott térben, vagy a lemenő naptól megvilágított, végtelen autóúton lapult, nem pedig egy képeslapon. Esetleg egy Polaroid-fotón.

https://telex.hu/foto/2025/11/16/robby-muller-polaroid-foto-usa-fotomuveszet-biff

Válasz

Őszi kilátások: Orgonás megálló - Fogaskerekű

https://www.facebook.com/photo/?fbid=25490872810518345

Válasz

Ezek 2025 legbámulatosabb természetfotói
24.hu | 2025. 10. 15.

A fődíjat ebben az évben Wim van den Heever dél-afrikai fényképész érdemelte ki, aki egy elhagyatott bányászvárosba látogató barna hiénát kapott lencsevégre. Ez óriási teljesítmény, hiszen ezek az állatok rendkívül ritkán kerülnek az ember szeme elé, jóformán csak mozgásérzékelős vadkamerák kihelyezésével lehet elcsípni őket. A díjnyertes fotográfus is ezzel a módszerrel kapta le a hiénát, ám még így is majdnem 10 évet kellett várnia, mire sikerrel járt.

A fénykép különlegességéhez hozzáad a helyszíne is, a fotón látható példányt ugyanis egy elhagyatott bányászvárosban örökítette meg. A Namíbiában található Kolmanskop kísértetváros egykor egy gyémántbánya köré jött létre, amelynek kiapadása után az 1950-es években teljesen elnéptelenedett. A sivatagi homok azóta belepte az utcákat és az épületeket, ezzel a turisták és fotósok számára népszerű látványossággá téve a települést.

Van den Heever különleges alkotásán kívül számos másik képet is díjazott a Természettudományi Múzeum, ezek közül néhányat alábbi galériánkban lehet megtekinteni:

https://24.hu/tudomany/2025/10/15/az-ev-termeszetfotosa-dij-2025-legjobb-termeszetfotok-galeria/

Válasz

Lackfi János: Nagyapámnak van egy Trabantja,
időnként teljesen szétszereli meg összerakja,
az a kocsi egy csoda,
mondja Nagyapám,
csoda, hogy megy,
mondja Nagyanyám,
vannak még csodák,
bámulnak az emberek fejcsóválva
a kékes ködbe, amit Nagyapám
pöfögtet maga után.
Mikor szétszereli,
az udvaron sehova se szabad lépni,
mindenütt a Trabant van,
Nagyanyám ki se mehet petrezselymet tépni
a konyhakertbe, nehogy rálépjen
a Trabi szívére, májára, veséjére
vagy más létfontos szervére.
Érdekes, hogy a Trabant
összeszerelése után mindig marad
pár felesleges alkatrész,
aminek Nagyapám sehol se talált helyet,
a kocsi mégis mindig működik utána.
Nagyapám idővel már
legalább a fele alkatrészt kihagyta,
a Trabi mégis él és virul és zötyög és fújtat,
és fejcsóválva
köhög a füstjétől mindenki.

Kép: Urbán Tamás/Fortepan

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1316749943140105

Válasz

Budapest,
Margit híd, budai hídfő, hurokvégállomás, 1979.
Thomas Dvorák fotó

https://www.facebook.com/photo/?fbid=3046271948888705

Válasz

A fizikus báró és a hegymászó lányok: Eötvös Loránd, a fotós előlép | 2025.07.25. | Kult

Több mint 400 fényképből álló válogatás jelent meg a Fortepanon az egyik legnagyobb magyar fizikus, Eötvös Loránd hagyatékából. A tudós kultúrpolitikusról eddig csak kevesen tudták, hogy a boldog békeidők korának egyik legjelentősebb amatőr fényképésze volt, aki térhatású sztereofényképeken örökítette meg rajongva szeretett alpesi hegyeit, a nagyvárossá fejlődő Budapestet és a környező falvakat. Még saját fizikai kísérleteit is. És mindenekelőtt egy olyan család mindennapjait, amely mindvégig az óriási hegycsúcsok bűvöletében élt.

Még ha sok régi fényképet láttunk is az előző századforduló korából, ezek a fotók egészen szokatlanok és megdöbbentőek. Két jól öltözött lány szoknyában, zakós hegyi vezetők társaságában, magasan a felhők felett, egy örök hóval borított alpesi hegycsúcs tetején. A fiatal hölgyek közül az egyik már a kilátásban gyönyörködik, a másik még felfelé kaptat, de olyan lazán, mintha az Esterházy utcai Fizikai Intézet lépcsőházában kaptatna fel a lakásukhoz. Eltekintve persze a kötéltől: ez az egyetlen jele annak, hogy mégis 3000 méter fölött járnak, és nem a lapos Budapesten. A képsorozat egyik következő kockáján már mind az öten egymás mellett állnak a Monte Cristallo havas ormán.

Egy másik fényképen ugyanezek a lányok olyan meredek sziklafalon másznak fel – erre teljesen alkalmatlannak tűnő öltözékben –, ami kizárólag zergék számára testhezálló, de semmiképpen sem ajánlható a boldog békeidők fiatal úri hölgyeinek. Vezetőjük azonban nem aggódik, fölöttük áll a sziklaperemen, elnéz a távolba: a lányokat nem kell félteni, nem szorulnak segítségre.

https://www.valaszonline.hu/2025/07/25/eotvos-lorand-fenykepei-fortepan-muszaki-es-kozlekedesi-muzeum-foldtani-szolgalat-hegymaszas-turizmus-tortenelem-szabadido/

... a kor sok más nagyságához hasonlóan Eötvös emberi alakja meglehetősen homályos. Többnyire ugyanazt az egy merev, beállított portrétfotót találjuk meg róla mindenhol: szakállas, idősebb úr zakóban, karosszékben, mögötte könyvek. Mostantól azonban létezik a nagyközönség számára Eötvös Loránd, az amatőr fényképész is, mivel a Fortepan-on néhány napja elérhető több mint négyszáz fénykép a hagyatékából.

https://fortepan.hu/hu/photos/?cfrom=2025-07-15&upload=1752537600000

Előzmény

Válasz

Sok foci, sok pénz – A futball útja a játéktól az üzletig
Miközben most van az első, 1930-ban rendezett labdarúgó-világbajnokság 95. évfordulója, az Egyesült Államokban az utolsó meccseihez ért az első 32 csapatos klub-világbajnokság, a futball pénzprojektnek csúfolt tornája. Jól mutatja ez, honnan hova jutott el ez a sportág, hogyan lett a romantikus hőskorból kőkemény üzlet a világ legnépszerűbb játéka. Szabados Gábor sportközgazdász írása.
https://hetifortepan.capacenter.hu/labdarugas/
___

Moholy-Nagy 130 – A képek szabadsága és az archívumok nyílt hozzáférésének dilemmái
Moholy-Nagy László születésének 130. évfordulóján az avantgárd művészet meghatározó alkotójára és teoretikusára, a modern fotográfia, valamint a Bauhaus egyik kulcsfigurájára emlékezünk. Moholy-Nagy hitt abban, hogy a kép nem kiváltság, hanem az emberiség közös nyelve, amelyet mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni. A halála után 70 évvel közkincs státuszba került művei ideális alapot teremtenének ehhez a nyitottsághoz, mégis számos közgyűjteményben adminisztratív és anyagi akadályokba ütközik a digitális hozzáférés. Miközben a nemzetközi gyakorlat egyre inkább a szabad felhasználás felé mozdul a lejárt védelmi idejű művek esetében, Moholy-Nagy progresszív szellemisége itthon még várat magára. A szabad felhasználás lehetőségeit és korlátait is érintő évfordulós írásunkat Moholy-Nagy László Fortepanon található fotográfiáival illusztráltuk.
https://hetifortepan.capacenter.hu/moholy-nagy-130/
___

Bálkirálynők és csibészek a parketten – A táncmulatságok, mint fontos társasági események
Álarcosbál, batyubál, regrutabál, operabál, utcabál, szüreti, arató és jótékonysági. Bálok mindig voltak és lesznek – még ha a formájuk, a jelentőségük és a céljuk folyamatosan változik is. Fényes udvari maszkabálokról nem találunk képet a Fortepanon, van azonban szép számmal bankettekről, nagy vállalati ünnepségekről, házibálokról. Még a híres Anna-bálról is akad, amelyből a kétszázadikat épp most tartják Balatonfüreden.
https://hetifortepan.capacenter.hu/balozas/

Válasz

Az utcai fényképezés ikonja – Elliott Erwitt retrospektív kiállítása a Fotografiskában | 25 • 06 • 30

Az észt Fotografiska egy különleges retrospektív kiállítással tiszteleg a legendás fotográfus, Elliott Erwitt munkássága előtt: a Through the Playful Eyes of Elliott Erwitt című tárlat mintegy száz fényképen keresztül mutatja be az utcai fényképezés egyik legkiemelkedőbb alakjának életművét. A felvételek azt bizonyítják, hogy a hétköznapi életben nem kevés kaland, játékosság és szenvedély bujkál, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. A kiállítás megnyitóján levetítették Douglas Sloan rövid dokumentumfilmjét is, amelyet Erwittről készített.

Elliott Erwitt 1928-ban született Párizsban egy orosz emigráns család gyermekeként. Gyermekkorát Milánóban töltötte, majd tinédzserként Los Angelesbe költözött, ahol első fényképeit is készítette. Később New Yorkba ment, ahol nemcsak a fényképezésben és a filmkészítésben mélyedt el, hanem kapcsolatba került az akkori fotográfiai élet meghatározó alakjaival is. Találkozott többek között Edward Steichennel és Robert Capával, így került kapcsolatba a híres Magnum Photos ügynökséggel is. Erwitt pályafutása 1949-ben indult, amikor visszatért Európába és Rolleiflex kamerájával Franciaország és Olaszország életét örökítette meg, később Capa meghívására csatlakozott a Magnum ügynökséghez, amelynek nem sokkal később az elnöke lett.

Pályafutása során jelentős munkásságot hagyott hátra a sajtófotó, vagy éppen a divat- és a reklámfényképezés területén. Munkája során nemcsak a közélet akkor legismertebb alakjait, például Nixon elnököt vagy Jackie Kennedyt fényképezte, hanem a művészvilág sztárjait is. Több fényképen megörökítette Marilyn Monroe-t, Grace Kellyt és Andy Warholt is.

A kiállítás ezekből a fényképekből is többet bemutat, így a művész legismertebb, utcai fényképei mellett az ikonikus portréfelvételek is előtérbe kerülhetnek. A tárlatban a legismertebb fekete-fehér alkotásai mellett ritkábban látott munkái is szerepelnek, köztük néhány színes fénykép pályája későbbi szakaszából. A kurátorok ezzel Erwitt életművének sokszínűségére is figyelmet irányítanak, felmutatva az alkotó művészi praxisának egyedülállóságát. A fotográfus már pályája derekán híres volt arról, hogy képei nemcsak finom iróniával, hanem mély érzelmi töltettel és játékossággal ragadják meg a mindennapok szépségét.

https://punkt.hu/2025/06/30/az-utcai-fenykepezes-ikonja-elliott-erwitt-retrospektiv-kiallitasa-a-fotografiskaban/

Előzmény

Válasz