Az utcai fényképezés ikonja – Elliott Erwitt retrospektív kiállítása a Fotografiskában | 25 • 06 • 30

Az észt Fotografiska egy különleges retrospektív kiállítással tiszteleg a legendás fotográfus, Elliott Erwitt munkássága előtt: a Through the Playful Eyes of Elliott Erwitt című tárlat mintegy száz fényképen keresztül mutatja be az utcai fényképezés egyik legkiemelkedőbb alakjának életművét. A felvételek azt bizonyítják, hogy a hétköznapi életben nem kevés kaland, játékosság és szenvedély bujkál, amelyekre érdemes figyelmet fordítani. A kiállítás megnyitóján levetítették Douglas Sloan rövid dokumentumfilmjét is, amelyet Erwittről készített.

Elliott Erwitt 1928-ban született Párizsban egy orosz emigráns család gyermekeként. Gyermekkorát Milánóban töltötte, majd tinédzserként Los Angelesbe költözött, ahol első fényképeit is készítette. Később New Yorkba ment, ahol nemcsak a fényképezésben és a filmkészítésben mélyedt el, hanem kapcsolatba került az akkori fotográfiai élet meghatározó alakjaival is. Találkozott többek között Edward Steichennel és Robert Capával, így került kapcsolatba a híres Magnum Photos ügynökséggel is. Erwitt pályafutása 1949-ben indult, amikor visszatért Európába és Rolleiflex kamerájával Franciaország és Olaszország életét örökítette meg, később Capa meghívására csatlakozott a Magnum ügynökséghez, amelynek nem sokkal később az elnöke lett.

Pályafutása során jelentős munkásságot hagyott hátra a sajtófotó, vagy éppen a divat- és a reklámfényképezés területén. Munkája során nemcsak a közélet akkor legismertebb alakjait, például Nixon elnököt vagy Jackie Kennedyt fényképezte, hanem a művészvilág sztárjait is. Több fényképen megörökítette Marilyn Monroe-t, Grace Kellyt és Andy Warholt is.

A kiállítás ezekből a fényképekből is többet bemutat, így a művész legismertebb, utcai fényképei mellett az ikonikus portréfelvételek is előtérbe kerülhetnek. A tárlatban a legismertebb fekete-fehér alkotásai mellett ritkábban látott munkái is szerepelnek, köztük néhány színes fénykép pályája későbbi szakaszából. A kurátorok ezzel Erwitt életművének sokszínűségére is figyelmet irányítanak, felmutatva az alkotó művészi praxisának egyedülállóságát. A fotográfus már pályája derekán híres volt arról, hogy képei nemcsak finom iróniával, hanem mély érzelmi töltettel és játékossággal ragadják meg a mindennapok szépségét.

https://punkt.hu/2025/06/30/az-utcai-fenykepezes-ikonja-elliott-erwitt-retrospektiv-kiallitasa-a-fotografiskaban/

Előzmény

Válasz

André Kertész születésnapján nyílt meg a Capa Központ új digitális felülete - 2025. július 2.

https://andrekertesz-exhibition.capacenter.hu/

A weblap kurátori szövegekkel, műtárgy- és enteriőrfotókkal, hanganyagokkal és a szigetbecsei gyűjtemény teljes képlistájával segíti az érdeklődők és látogatók elmélyülését az életműben.

A Capa Központ új állandó André Kertész kiállításához kapcsolódó weblapján műtárgyfotókat, enteriőrfotókat, hanganyagokat és a tárlathoz kapcsolódó kurátori szövegeket találhatnak az olvasók. Megismerhetik a Szigetbecsének ajándékozott kollekció történetét, valamint elérhetővé tették a teljes szigetbecsei gyűjtemény képlistáját is. A weblap kedvcsinálóként szolgál azok számára, akik még nem látták a tárlatot, és azon látogatókhoz is szól, akik szeretnék elmélyíteni ismereteiket André Kertészről.

https://papageno.hu/intermezzo/2025/07/andre-kertesz-capa-kozpont-weblap/
___

Száztíz éve várjuk – A budapesti buszozás története
Száztíz évvel ezelőtt, 1915-ben indult el az első, fővárosi üzemeltetésű buszjárat az Andrássy úton. A KGST-ben ránk osztott buszgyártási feladat és a villamoshálózatot szándékosan visszafejlesztő várospolitika miatt Magyarország a nyolcvanas évekre busz-nagyhatalommá, a kék busz pedig a budapesti utcakép alap alkotóelemévé vált. Pap Zsigmond közlekedésmérnök írása.
https://hetifortepan.capacenter.hu/budapesti-buszozas-110/
___

Csillogás, szabadság, szelfik – Rejtett kincsek egy elfeledett dzsesszgitáros hagyatékából
Koslik Rudolf dzsesszgitáros fényképei télen kerültek fel a Fortepanra, és lettek villámgyorsan népszerűek. Nem véletlenül: ritkán látott világ, az 1960–70-es években a vendéglátóiparban dolgozott zenészek hétköznapjai tárulnak fel a vidám képeken, valódi és talmi csillogás, barkácsolt kényelem és élvonalbeli dizájn.
https://hetifortepan.capacenter.hu/koslik-rudolf/
___

Gyomorgörcs és valutakeret – Határhelyzetek az államszocializmusban
Röszke és Kelebia, Hegyeshalom és Nagylak, Letenye, Záhony, Tornyosnémeti, Somoskőujfalu: falvak a végeken, amiknek a földjeit keresztbevágta Trianon, elválasztva családokat és birtokokat, a mesterséges perifériára téve egész közösségeket. Mégis a Kárpát-medence legismertebb helynevei, akár különösebb idegenforgalmi látnivaló nélkül is. Nem akarták, mégis a XX. század szimbólumai lettek. Bezártság, szabadság, gyomorgörcs, a megkönnyebbült cigi íze keveredik a szájban egy kilyukasztott régi útlevél pecsétmaradékai felett, tintaszagú kelet-európai madeleine a hatósági vegzatura nosztalgiájával.
https://hetifortepan.capacenter.hu/allamhatar/
___

A magyar vasúti építészet hullámzása – Ahogy a háborúk és ideológiák formálták az ország vasútállomásait
A magyar vasúthálózat grandiózus kiépítése utáni „örök nyugalom” illúzióját a történelem viharai foszlatták szét, évtizedről évtizedre új formába öntve az állomásépületek arculatát. Ez az időutazás a Fortepan fotóinak segítségével végigvezet minket a népies, historizáló jegyektől a funkcionalista modernizmuson át a szocreál monumentális formáiig, majd vissza a későmodern letisztultságához, egészen a posztmodern meglepő megoldásaiig, bemutatva, hogyan váltak a vasútállomások a nemzeti sorsfordító események tükrévé.
https://hetifortepan.capacenter.hu/vasutallomas-epiteszet/
___

Hajnali harsonaszó és aszfaltozás a hőségben – Így kellett hasznossá tegye magát nyáron is a kommunista ifjúság
Noha legtöbben az önfeledt gyermekkor és a gondtalan ifjúság emlékeként idézik fel, az úttörő- és építőtáborok csak másodsorban szóltak a nyári vakációról és a kikapcsolódásról. A felsősök nyári táborát szigorú napirend és ideológiai nevelés jellemezte, a középiskolások és egyetemisták kemény fizikai munkát végeztek az államszocializmus forró nyári napjain.
https://hetifortepan.capacenter.hu/uttorotabor/
___

Urbán Tamás 80 – Csövesek, punkok, mentősök és vitatott egzisztenciák egy párhuzamos Magyarországon
Vannak, akik azért fényképeznek, hogy megértsék a világot. Mások azért, hogy rögzítsenek, dokumentáljanak, bizonyítsanak. Az idén júliusban nyolcvanadik születésnapját ünneplő Urbán Tamás viszont azok közé tartozik, akik nem pusztán látták és megörökítették, hanem hivatásuk okán át is élték a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek periféria-Magyarországát. Sokszor olyan helyeken és olyan emberek között mozgott, ahová mások nem merészkedtek, vagy nem is tudtak volna belépni. Nem a szenzációt kereste, hanem az életet ott is, ahol a jelenségeket legszívesebben elkendőzték. A fotográfus életművére visszapillantani olyan, mintha belépnénk egy fotóarchívumba, amelyben a képek mögötti történetek ma is pulzálnak. Urbán Tamás történetei egyszerre nyersek és megrázóak, mindenekelőtt pedig mélyen emberiek.
https://hetifortepan.capacenter.hu/urban-tamas-80/

Válasz

Egyértelmű: itt a nap képe
fotó: Németh András

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1235200368617423

Válasz

A Nemzetközi Űrállomás, mögötte az Axiom-4 Crew Dragon űrhajó a Gulács felett.
Nemesgulács, 2025.06.26. 3:02 | fotó: Sándor Tamás

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1414707289571408

Válasz

Az elmúlt időszakban sok helyen lekaszálták a földeket, így megjelentek a dúvadak meg a madarak is. Próbáltam keresgélni valami jópofa jelenetet, jött is sok róka de túl sablonos volt, valami hiányzott nekem belőle. Majd kb a naplemente előtt 5 perccel felugrott a bálára és lefeküdt pásztázni a területet a szemével. Na erre mondtam, hogy ez tetszik ;)

https://www.facebook.com/photo/?fbid=29987606444216809

https://www.youtube.com/watch?v=XRvHNNWZ-9A&list=RDXRvHNNWZ-9A&start_radio=1

de az is lehet, fijú...

Válasz

Szép, új, szintetikus világ
Hogyan maradhat hiteles a sajtófotó a mesterséges intelligencia korában? | 2025. június 11.

Egy jó kép többet mond, mint ezer szó. Közhelyes, de attól még igaz bon mot. Robert Capa még rá is duplázott, amikor azt mondta: el tud képzelni egy olyan képet (fotót), amely akkora hatással van az emberekre, hogy soha többé nem lesz háború.

Meglehet, ezt szimbolikusan értette, de például az az 1968 februárjában készült fotó, amelyen azt látjuk, hogy egy dél-vietnámi rendőrtiszt áll a fiatal vietkong fogoly mellett egy saigoni utca közepén, és golyót ereszt az ellenséges harcos fejébe, óriási hatást fejtett ki. A rendőrfőnök, Nguyen Ngoc Loan dandártábornok háttal áll a kamerának, jobb karja kinyújtva, kezében pisztoly, bal karja lazán az oldalán. A fogoly, Nguyen Van Lem a vietkong harcosa, de nem visel egyenruhát, csak kockás inget és fekete rövidnadrágot. Keze a háta mögött megbilincselve. Arca eltorzul, ahogy a lövedék már-már el is éri a halántékát. Másnap reggel Nguyen Van Lem életének ez az utolsó pillanata világszerte az újságok címlapjaira került. Ez a kép tette nyilvánvalóvá, hogy milyen brutális ez a háború, és hozzájárult az amerikai közvélemény megváltozásához.

A fényképek ereje valóban beláthatatlan.

A fotó mindig is manipulálható volt...

https://magyarnarancs.hu/publicisztika/szep-uj-szintetikus-vilag-276651

Válasz

A Nagymaros Visegrád vasútállomás várócsarnoka késő délutáni fényekben.
Fotó: Esztergály Keve.

https://www.facebook.com/photo/?fbid=3535215619942263

Válasz

100 éve készült baleseti képeket nézve megállapíthatjuk, hogy a technika annyit fejlődött, hogy már esély van arra, hogy valaki túléljen egy balesetet. Mert akkoriban nem volt sem biztonsági öv, sem légzsák, sőt, normális kasztni sem.

Az 1930-as években az Egyesült Államok nemcsak a nagy gazdasági világválsággal küzdött, hanem a közlekedésbiztonság körüli országos pánikkal is. 1935-ben Franklin Delano Roosevelt elnök levelet írt a kormányzóknak, amelyben arra kérte őket, hogy csökkentsék az autóbalesetekkel összefüggő „halálok és sérülések növekvő számát”.

Az 1910-es években a gyorshajtás, a meggondolatlan vezetés, az ütközések és a halálos kimenetelű gyalogos gázolások új problémákat jelentettek, amelyek új megoldásokat igényeltek. Az egyik fotó például egy úthengert mutat, melynél a cím ma már megmosolyogtató, hiszen azt írta, hogy „Úthenger rohant a házba”.

Az Egyesült Államokban az 1920-as évek elejére az Országos Biztonsági Tanács baleseti statisztikákat állított össze, konferenciákat tartott és szponzorálta a Biztonságos Hét kampányait a városokban abban a reményben, hogy a közvélemény tudatossága előmozdítja a körültekintő vezetést. A sofőr viselkedésének szabályozása törvényekkel, pénzbüntetésekkel, jelzésekkel és ittas vezetés miatti letartóztatásokkal nyilvánvaló módja volt a halálozási arány csökkentésének.

Az amerikaiak lassan megértették az autók újra tervezésének fontosságát a biztonságosabb vezetés érdekében. Eleinte az autót semleges eszköznek tekintették, amely csupán a sofőr parancsaira reagál, és nem okozhat balesetet.

Az 1920-as évek végére azonban a gyártók elismerték, hogy a tervezési hibák veszélyeztetik a biztonságot. Törésálló szélvédőket tettek a járművekbe, változtattak a fékeken is, az addigi két fék helyett, mind a négy kerék fékezhető volt már.

A 30-as évekre az autógyártók már aktívan támogatták az új biztonsági fejlesztéseket, például a teljesen acél karosszériákat és a hidraulikus fékeket.

Az autógyártók már arról biztosították az autósokat, hogy a modern autók teljesen biztonságosak, az iparág képviselői pedig azt állították, hogy az utak javítása, a jogosítvány és a forgalom szabályozása a kulcsa a balesetek megelőzésének.

Hogy mennyire lett biztonságosabb a közlekedés? Mindenki eldöntheti maga.

A fotókat az amerikai Leslie Jones készítette, aki 1917 és 1956 között a Boston Herald-Traveler-nél dolgozott. Az újságnál eltöltött 39 év alatt Jones mindenről beszámolt, egy fán ragadt rókától kezdve Charles Lindbergh amerikai turnéjáig. Az emlékének tisztelgő weboldalon közel 13 ezer fotó található rendszerezve. Munkája során természetesen több száz baleset helyszínén is fotózott.
# Régen sem volt minden jobb

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1189080546595634
___

A fotós képességeiről szerényen nyilatkozó Jones (magát fényképésznek, nem pedig fotóriporternek nevezte) csendben páratlan fényképészeti negatívgyűjteményt hozott létre, amelyből közel 40 000 darabot a családja az 1970-es évek elején a bostoni közkönyvtárnak ajándékozott. A gyűjtemény lenyűgöző képi dokumentuma Boston 20. századi történelmének, és tisztelgés egy olyan ember mestersége és művészete előtt, aki munkáját végezve üvegre és filmre vitte a múltat. Családja nagylelkűsége és munkája fontosságának elismerése nélkül a Leslie Jones-gyűjtemény nem létezne, és a közkincs egy fontos darabja nem lenne elérhető a nyilvánosság számára. A fényképeket a bostoni közkönyvtárnak adták át, hogy bárki láthassa, aki kíváncsi rájuk.

Jones, aki 1917 és 1956 között a Boston Herald-Traveler munkatársa volt, a Thompson-szigeti Farm & Trade Schoolban végzett. Bár már iskolás kora óta érdeklődött a fotózás iránt, Jones először mintakészítőként dolgozott. Néhány évig szabadúszóként dolgozott fotósként, miközben egy bostoni gyárban dolgozott, de miután két ujját elvesztette a gépek miatt, teljes munkaidőben csatlakozott a Herald-Traveler munkatársaihoz. Az újságnál eltöltött 39 éve alatt Jones a Boston Commonon egy fára szorult rókától kezdve Lindbergh amerikai körútjáig mindenről tudósított, miután a pilóta átrepülte az Atlanti-óceánt. Fényképei a bostoni mindennapi élet szokásos és szokatlan eseményeit egyaránt dokumentálják.

A bostoni közkönyvtár gyűjteményeinek hosszú távú megőrzéséhez és a nyilvánosság számára történő jobb hozzáférhetőségéhez - beleértve ezt a gyűjteményt is - a Boston Public Library
https://www.associatesbpl.org/
társulásai nyújtottak kritikus finanszírozást.

https://www.digitalcommonwealth.org/collections/commonwealth:2j62s484w

Válasz

Gangok között egy talpalatnyi zöld – így varázsoltak kerteket a pesti bérházak udvaraira | 2025. 05. 24.

A város zöld foltjaira igyekszik ráirányítani a figyelmet a hétvégén a Budapest100 (május 22-25.),

https://budapest100.hu/

de már az előző századelőn is mindennapi élményük volt a pestieknek, hogy kősivatagban élnek. Aszfalt, keramit és sóder mindenütt, a házakba legfeljebb ványadt fák és mindent kibíró örökzöldek jutottak. A hetvenes évekig kellett várni, hogy az udvarzöldítés népmozgalommá váljon.

Csak az a szép, zöld gyep, csak az hiányzott Poldi bácsinak a Paripa utca 4.-ből, amikor 52, a közeli parkban eltöltött év után szögre akasztotta a hegyes végű botot, és nyugállományba vonult.

https://www.youtube.com/watch?v=xSyQwD-wNe4

Ezt az érzést minden pesti ismerheti, aki a flaszteron és a gangok közé zárt, mindig hűvös, mindig félhomályos bérházudvarban éli le az életét. Különösen, hogy olyan happy end inkább csak a mesében – azaz az Égigérő fű című filmben – létezik, hogy ekkor jön Misu, és a barátaival megszervezi a keramit gyepesítését, sőt, még papírfecnikkel is teleszórják a harsogó zöldet, hadd érezze az öreg parkőr teljesen otthon magát, míg a hegyes bottal felszurkálja őket.

https://24.hu/kultura/2025/05/24/nagyvaros-korengeteg-zoldites-gangok-kertek-heti-fortepan/

Válasz

színes, teherautó, IFA-márka, IFA W50

https://fortepan.hu/hu/photos/?id=77801

Válasz