A kép forrása:
http://m.cdn.blog.hu/ma/maimanohaz/image/vm/740.jpg


A fényképező dadus - Vivian Maier (1926-2009)
http://maimanohaz.blog.hu/2012/11/11/a_fenykepezo_dadus_vivian_maier_1926
írja a maimano.hu

John Maloof, az amatőr történész, 2007-ben egy chicagói aukcióház árverésén bukkant rá egy jelöletlen, temérdek negatívot tartalmazó dobozra, s ezzel felfedezte a huszadik század egyik kiváló utcai fényképészét. Személyes érdeklődése szorgos kutatómunkává alakult, s az évek során feltárta a több mint 2000 tekercs filmből, 3000 nyomatból, és több mint 100 000 negatívból álló hagyatékot, melynek nagyobb részét Vivian Maier maga valószínűleg soha nem mutatta meg senkinek.

Maier lényegében ismeretlen volt egész élete során. New Yorkban született 1926-ban, egy francia anya és egy osztrák-magyar apa házasságából. Sokat utazott Európa és az USA között, míg végül 1956-ban telepedett le Chicagóban, ahol dadaként dolgozott több mint negyven éven át. Élete vége felé, megtakarítások és rokonok hiányában, a korábban rábízott gyermekek gondoskodtak róla. Nehéz anyagi helyzete miatt elraktározott vagyona (negatívokkal és egyéb fotós eszközökkel teli dobozai) árverésre került. 2009-ben, 83 éves korában hunyt el.

Különösebben sosem képezte magát, természetes tehetséggel és a legfinomabb részletekre is kiterjedő figyelemmel örökítette meg a huszadik század második felének Amerikáját. Emberi érzékenységet tükröző kompozíciói között, melyek többsége az ötvenes és hatvanas évekbeli fekete-fehér felvétel, találunk utcai jelenetképeket, gyermekek és párok portréit, valamint elvont építészeti elemeket is.

Az egészen a kilencvenes évek végéig datálódó munkássága alatt egy sor házi dokumentumfilmet és hangfelvételt is készített. Az archívum mintegy 90%-a már feldolgozásra került, s mind a szakma, mind a nagyközönség körében aratott sikere alapján elmondható, hogy Henri Cartier-Bresson, Diane Arbus vagy épp Robert Frank mellett méltó helyet foglal el az utcai fényképezés művészetének reneszánszában.

2007-ben, miközben a Chicago észak-nyugati oldalán fekvő Portage Park történetének felderítésén dolgoztam, véletlenül rábukkantam Vivian Maier titkos fotós kincseire. A felfedezés által beinduló események láncolata fenekestül felforgatta nem csak az utcai fényképezés világát, hanem az én életemet is. Személyes szenvedélyem nagy nyilvánosságot kapott és az elmúlt négy évet azzal töltöttem, hogy megőrizzem és archiváljam Maier hatalmas életművét, amelyet több mint ötven évig titokban tartott.

Vivian Maiert különösen érdekelte az őt körülvevő világ. 1950 körül kezdett el fényképezni, és egészen a kilencvenes évek végéig fotózott, több mint százezer negatívot hagyva maga után. Lencséjének fókuszában ugyanúgy felbukkant a Chicago régi lengyel negyedében gyülekező idős emberek csoportja, a kissé ízléstelen stílusú özvegy, mint az urbánus afrikai-amerikai közösség életének egy-egy pillanata.