Bardóczi Sándor: A belvárosban éppen zajlik egy utcarekonstrukció, s ez a közterületi tervezők, urbanisták számára mindig egy nyitott szívműtét, ahol feltárulkozik a város rejtett, felszín alatti énje. Ilyenkor a mérnökember fényképezőt ragad, s önkéntelenül is dokumentál.

Ez itt a képen egy - a felszínen - szabványos, tehát az 1,5x1,5 m-nél nagyobb fa ültetésére is elvben alkalmas hely terméskő szegélyelemmel már kirakott területe. Amelyet a mélyben egy beton alapozás támaszt meg. A megtámasztás azonban lefelé szűkülő tölcsér alakban annyira beszűkíti a gyökérteret (ahelyett hogy inkább kitágítaná azt), hogy abban majd egyetlen növény, nemhogy fa nem érzi majd jól magát. Ha nincs gyökértér, nem lesz árnyékot adó lomb sem, a fa satnya marad, megreked egy “bonsai” állapotban.

Ebben az utcában sajnos még a hagyományos (rossz) beidegződés győzött, mondhatni az úttervező vagy az építész tervező akarata érvényesült a tájépítész akarata felett. Számos más helyen is bukkanhatunk ma még olyan projektekre, ahol inkább a felszíni látvány a fontos, nem a mélyben húzódó növényélettani igazság. Az utóbbi időben az V. kerületben számos rettentően jó, fa-barát módon korszerű fejlesztés zajlott le, illetve az Egyetem téren most is épül egy ilyen a tér utólagos fásításával, ahol nagyon drága pénzen a gyökértér kialakítása és szerkezeti talajjal történő feltöltése lett a legfontosabb szempont. Ezért a legkevésbé sem a kerületi fejlesztések ekézése a célom, sokat tettek és tesznek azért a kerületi kollegák, hogy a belváros zöldebb legyen.

A célom annak a rögzítése, hogy egy ilyen terhelt és burkolt környezetben nem elég a fahely szabványos felszíni kialakítása, ha a mélyben ellehetetlenül a szegélytámasztás miatt a gyökérfejlődés. Egyben válasz ez arra is, hogy miért nem rajongunk mi a fővárosnál a falatnyi, vagy az 1-1,5 m-nél keskenyebb zöldsávok, zöld foltok elemi ösztönből jövő, városlakói oldalról érthető létesítési igényeinek teljes kiszolgálásáért csak azért, hogy látszatból nőjön a zöld a burkolatok rovására.

Azért mert tudjuk, hogy falatnyi helyeken a felszín alatti szegélytámasztás teljesen megeszi a gyökérteret, az ott élő növény nem fogja jól érezni magát, senyved, pusztul, fenntarthatatlan. Olyan lesz, mint a látszatból kaspóba, planténerbe kirakott növény, ami ideig-óráig tudja azt hazudni, hogy itt kérem zöldítés van, de közben naponta kell neki akár többször vizet és tápanyagot adni, és még így is megfő a nyári kánikulában és természetesen esélye sincs a gyökereivel elérnie a talajvizet, mert nem kapcsolódik a talajhoz, nem fog ökoszisztémát létrehozni, nem fog fejlődni.

A helyes út a belvárosban az új zöldfelületek létrehozásakor mindenütt a gyökértér tágítása lenne, ennek azonban a közművek, szegélyek, parkolás, forgalmi igények, rakodási igények, terasz igények, kapubehajtó igények tartanak ellent, s egy vagy két nagyságrenddel többe kerül, mint eldugni egy fát az ehhez hasonló szomorúan silány ültetőgödörbe és eltakarni azt egy kis termőfölddel, hogy senki se lássa a szegélyek beton támaszát.

Van, ahol megugorhatatlan az utca növényesítése, mert a falatnyi hely rosszabb, mintha nem lenne ott semmi. Mert falatnyi helyen nagy energiával (sok kibocsátás árán) tudunk fenntartani olyan növényeket, amelyek a töredékét sem fogják megkötni a fenntartás kibocsátásának az egész életciklusuk során, de még csak árnyékot adni vagy hűteni sem lesznek képesek, mert nem tudnak majd itt fejlődni. Azaz nem válnak igazi zöld infrastruktúrává: nem hűtik, kondícionálják a várost. Egy kép többet mond minden szónál: élnél te itt, ha fa lennél?

https://www.facebook.com/photo/?fbid=8904351742941971&set=a.980675371976354
___

egy planténert nem lehet rendesen karbantartani. Olyan szintű napi gondozást igényel magas energiaigény mellett: oda kell jutni, közben benzin pöfög, rengeteg élőmunka, amire egyrészt nincs rendesen forrása egyetlen önkormányzatnak sem, mert éppen pénzügyileg kivéreztetik őket, másrészt nem fenntartható. Sokkal több a fenntartással járó kibocsátás, mint a városökológiai haszon. Zsákutca, ökológiai tévcselekedet.

Sajnos a nyolcadik kerület / Tolnay Lajos utcában is pont ez történik. Még ennél is kevésbé mely gödrökben hirdetik táblák, hogy "Ez a hely egy fa otthona lesz". Nem kétlem a jó szándékot, de az első szél kidönti majd azokat a fákat. Felesleges belerakott energia, értelmetlen erőfeszítések.

Ha a szegély támfalon állna, akkor nem szűkülne az ültetőgödör mérete.
Ez egy tervezési probléma is. A kivitelezője meg nyilván nem látott még fát, max a gumikalapácsa nyelében, amivel beállította a szegélyt....

A helyszíni szegélytámasztásnak számos alternatívája van: fémszegélyek, alul ujj-szerűen szétnyíló, a gyökereket áteresztő előregyártott szegélyek, pontalapra épített áthidalók, burkolat alá betüremkedő szerkezeti talajok, gyökércellák. Ezek a megoldások drágák, bonyolultak, több szereplő koordinációját igénylik. De nem drágábbak, mint egy közműcsere. Alkalmazni kellene őket a látszatmegoldások helyett.

ez az legbelső belvárosban van, ha jól emlékszem a Tür István - Aranykéz utca sarka, de a helyszín mindegy, a jelenség általános.

Válasz

Tegyük együtt zöldebbé a lakótelepeket – új pályázatot írt ki a Főváros | 2024. március 5.

A zöldfelület-gondozási pályázat összhangban van a Radó Dezső terv azon törekvésével, hogy a főváros támogassa a közösségi kertészkedést a panel vagy tégla építésű lakótelepi területeken. Pályázz április 1-ig, részletek a cikkben.
[...]

A pályázat célja, hogy a helyi lakóközösségekkel együttműködve a lakótelepi zöldfelületek minősége javuljon. Emellett erősíteni szeretnénk a helyi közösségek összetartozását a városi kertészkedés népszerűsítésével. A nyertes pályázók gondozásba vehetnek közterületi zöldfelületeket és azt közösségi kertgondozás keretében egy évig fenntarthatják. Ehhez a Fővárosi Önkormányzat ad támogatást.

A programra azok a budapesti lakótelepi társasházak és lakásszövetkezetek nyújthatnak be pályázatot, amelyek közvetlen szomszédságban közterületi zöldfelület található (úszótelkes).

A pályázat keretösszege 22 millió Ft, a legkisebb támogatás összege 50 000, a legnagyobbé 380 000 Ft vissza nem térítendő támogatás. A legszínvonalasabban gondozott zöldfelületek külön elismerésben részesülhetnek 6 millió Ft keretösszegig.

Támogatást lehet kapni például a szükséges növény és vetőmag, a termőföld szerszámok beszerzésére, a kertgondozás vízdíjára, de a közösségformáló esemény költségére is (legfeljebb a támogatás 20%-áig).
https://budapest.hu/hirek/2024/03/05/tegyuk-egyutt-zoldebbe-a-lakotelepeket-uj-palyazatot-irt-ki-a-fovaros

A részletes pályázati kiírást, fontos tudnivalókat, a pályázat menetét és a kitöltendő dokumentumokat erről az aloldalról éred el egy helyen.
https://budapest.hu/zold-budapest/zold-palyazatok/lakotelepi-zoldfelulet-gondozasi-palyazat

Válasz

Bardóczi Sándor FB bejegyzése:

"2020-ban egy szikár alak kopogott be az ajtómon. Egy írógéppel írt, helyenként széljegyekkel és áthúzásokkal tarkított kéziratot szorongatott a kezében. Radó Dezsőtől származott, aki 1992-ben adta be azt a Városházára, támogatást kérve a kiadásra. A szikár alak Molnár Zsolt volt, aki a házban több mint 3 évtizede környezetvédelmi ügyekkel foglalkozik itt köztisztviselőként. Azt mondta nekem, hogy ezt a kéziratot eddig ő őrizte, de most már legyen az én gondom. Ha ő nincs, hogy megőrizze, ez a könyv nem születik meg. A zöldfelületekkel foglalkozóknak olyan ez a lelet, mint amikor egy ki nem adott Beatles számra bukkannak egy hangszalagon.

Tegnap (megj.szerkesztő: 2023.12.06.) adtam át Zsolt kollegámnak egy tiszteletpéldányt a nyomdából éppen kijött könyvből a hivatalban.

De a könyv születéshez nem csak ő kellett. Kellett egyrészt Péter Radó, aki édesapja örököseként lelkesen támogatta, hogy abból a kéziratból, amelyet édesanyja gépelt le, mielőtt elnyelte volna azt a család elől a “sárga ház”, mégis könyv legyen. Kellett hozzá Erő Zoltán, aki főosztályvezetőként a főosztály keretéből első szóra támogatta az előkészítő munkát.

Kellett hozzá Saly Noémi, aki a kéziratot szöveggondozta, értékes jegyzetekkel látta el, átkutatta az archívumokat a pontos hivatkozásokért és nagyszerű kutatómunkát végzett a Radó bibliográfiában. Kellett hozzá Nagy Zita, aki csodálatos korabeli illusztrációkkal látta el a könyvet, amelyek visszahozzák annak a Budapestnek a hangulatát, amiről a könyv szól. Kellett hozzá Vilmos Szaller, aki nemrég lett Budapest hőse, s aki Radó rajongóként archív fotókkal segítette a kiadást. Kellett hozzá Gadó György kollegám, aki az osztályomról fáradhatatlanul szervezte a hivatal, a kiadó, a szerkesztők közti párbeszédet, s kellett hozzá a Budapest150 bizottság, aki befogadta a könyv ötletét, valamint kellett hozzá a Városháza könyvkiadó is, aki elvégezte a tördelés, lektorálás, tervezés, kiadás vesszőfutását.

Egy szépen tervezett, elbűvölően friss nyomdaszagú, ízig vérig budapesti könyv született, amely a szerző, a FŐKERT egykori ikonikus vezérének hattyúdala. A városáért aggódó, a főváros 1945 és 1991 közötti el nem mesélt városfejlesztését, tévcselekedeteit, zöldfelületi és környezeti problémáit elmesélő könyv ez egy kortárs bennfentes elbeszélésében, aki mindezt belülről élte át. Érted haragszom, nem ellened stílusban megírva, s a végén megszívlelendő javaslatokban összegezve, hogy mi lenne itt kérem szépen a megoldás.

A tekintélyes Radó hagyaték záróköve ez a könyv, aminek nem kis szerepe volt abban, hogy a főváros Zöld Infrastruktúra Fejlesztési és Fenntartási Akciótervét végül Radó Dezsőről neveztük el. Próbáljuk megfogadni, amit a síron túl is üzen a szerzője az utókornak.

Január 12-én a Fuga - Budapesti Építészeti Központban többet is mesélünk róla a könyvbemutatón, de aki Karácsonyra már szeretné kézben tartani, az jövő héttől a FUGA könyvesboltjában megvásárolhatja. Sőt találkozhat vele Tapolcán is február 13-án, a Zöld Szakmák éves konferenciáján.

A Fenyegetett Budapest c. kötet, 30 évvel azután, hogy kéziratként beadták a Városházára, könyv alakban távozik onnan, hogy olvasókra leljen. Az ügyirat most már lezárható. A munka elvégeztetett.
https://tajepiteszek.hu/esemeny/konyvbemutato/248

Válasz