Ködfénylámpát csak akkor használjuk, ha a látási viszonyok (értsd: sűrű hóesés vagy nagy köd) indokolják. A vagányság, és az autó menőnek tartott kinézete nem indokolt eset. Minimum zavaró, hanem veszélyt okozó tényező. Ha nem szükséges, kapcsoljuk le.
Ez vonatkozik a hátsó helyzetjelző ködlámpára is (piros fénye van).

Nézzünk rá pár jó és rossz példát a világító-berendezésekre:

Látni.

Ennek egyik legfontosabb eleme a fényszóró. Ezt használjuk minden egyes alkalommal, kapcsoljuk fel elindulás előtt. Hasznos ez nyári napsütésben is, ne spóroljunk az izzókon (LEDeken pláne nem érdemes), többet ér az emberi élet, mint egy maximum párszázas tétel. Északi gyártású autókban már gyújtással együtt bekapcsol a helyzetjelző is (daytime running light - DRL).

Skandináviában már igen régen az alapfelszereltség részét képezi a DRL. Annyira, hogy az ottani piacra gyártott nem is kevés régi Suzuki Swift is rendelkezik ezzel a berendezéssel. Az EU egyébként éppen mostanság tervezi, hogy a tagállamokban gyártott új autókra kötelezővé teszi.

Nem tartom rossz megoldásnak, és csendben megjegyzem, a legtöbb típusnál ez utólag is könnyedén megoldható. Régebbi autóknál a töltésvisszajelző áramkörével, az újabb autókon pedig az uniformizáltság jegyében sok esetben a motorvezérlő elektronika kábelkötegében már megtalálható a megfelelő vezérlőszál.

Azonban ez még nem minden. Fontos ügyelni a lámpák tisztaságára is. Nyálkás, nedves időben hajlamos a lámpa koszolódni, ezért elég néha egy benedvesített ronggyal vagy zsebkendővel áttörölni. Elég nagy lesz a különbség.

...és ez nem egyszerű szájtépés. Egy nedves úttestről felverődő vízpermet a felmelegedett fényszóróra száradva akár 20-30%-ra csökkentheti a fénykibocsájtást.

Néhány típusnál egyéb extraként fellelhető a fényszórómosó és opcionálisan hozzá törlőlapát, melyek megkönnyítik a fényszóró tisztán tartását. Ügyeljünk ezeknek is a helyes működésére, egy csíkosra törölt fényszóró többet árt, mint használ.