Rónaszéki Endre interjú - 1. rész (2016)

Az adatlapodon látható rólad egy fénykép 1976-ból, gitárvizsga után. Ezek szerint klasszikus gitár volt az első hangszered?

Pontosan. 1971-ben kezdtem az általános iskolát, a második osztályban jött a gitártanulás. Ez ment négy éven át. Akkor abbamaradt, mert elkötöztünk onnan, ahol laktunk...

Ez hol volt?

Kilencedik került, József Attila lakótelep.

Elég durva környék volt...

Te, én szerettem. Sokkal jobban, mint azt a környéket, ahova - Óbudára - költöztünk. De így hozta az élet, elváltak a szüleim. Egy fél évig még visszajártam a Ferencvárosba gitárórákra, de elég körülményes volt folyton cipelni magammal a gitárt, így abbahagytam. Ahol laktam, ott viszont nem volt lehetőség gitártanulásra. Akkor ez így abbamaradt. Aztán elkezdtem az ipari sulit - Kvassay -, ahol egyre több olyan ismeretségi kör alakult ki, ahol konkrétan a zene volt a téma.

Én mindig is nyitott voltam minden stílusra. Ugyanúgy szerettem a Sex Pistols-t, mint a Boney M.-et. Hogy azt tudd, honnan gyökerezik a zene szeretete nálam. Édesapám a valamikori "dicső" ORI-ban dolgozott. Volt egy olyan nyári műsor, hogy Halló, itt Balaton!, ami járta körbe nyaranta a balatoni üdülőhelyeket - Boglár, Lelle, Széplak - én pedig mentem Faterral, hogy mégse otthon ücsörögjön a gyerek.

A színpadnak van egy szaga. Ezt már ott megéreztem. Ott beleszerettem, ez a mai napig bennem van. Az agy eltárolja az illatot. Már maga az, hogy hangszerek, hogy én megfoghattam Szörényi gitárját, az nekem valami hihetetlen dolog volt. Az, hogy beülhettem Németh Oszkár dobszerelése mögé, és ott kalimpálhattam... Innen jött az, hogy zenéljek, és a gitárt választottam. Azt hozzá kell, hogy tegyem, hogy a billentyűs hangszerek is tetszettek.

Aztán jött az ipari suli és ott több sráccal összeismerkedtünk, akiket érdekelt a zene, akkor megvettem életem első szólógitárját. Egy Jolana Mikova volt, egy akkor híres gitármárka. A Modells-ben is ezzel kezdtem. Aztán alakultak mindenféle kis formációk. A suliban is próbálkoztam, az egyik srác azt mondta, hogy ő tud basszusgitározni. Aztán kiderült, hogy még életében nem is látott basszusgitárt, nemhogy kezébe fogott volna! 1981 tavaszán, vagy őszén - akkor voltam másodikos - találkoztam Ványi Tamással. Egy buliban, vagy koncerten? Már nem tudom. Jött az, hogy ő dobol, én gitározom, és ez hozta magával, hogy csináljunk valamit.

Akkor már voltak mindenféle középiskolás zenekarok. Aztán az, hogy melyik alakult elsőként, az már a feledés homályába merült. Tamásnak volt egy nagyon ütött-kopott Amati dobcucca - nem tudom, honnan szerezte -, valami ezer éves, csörgő-zörgő cintányérokkal. Először a lakásán próbálgattunk. Ő a tizenegyedik kerületben lakott, az Etele úton, egy panelházban, talán a hatodik, vagy hetedik emeleten. Nagyon kedves anyukája volt. Mindig kajával, üdítővel várt. Nagyon szeretett minket. Először csak hallgattuk a külföldi dalokat, azokat próbáltuk életre kelteni a magunk módján. Aztán jött az, hogy kell egy basszusgitáros, hogy tudjunk csapatként működni.

Tamás hozta Kilián Jánost. Ő már sajnos meghalt. (Megj.: 2000-ben, 36 évesen. - DP.) Hogy Tamásnak ki mutatta be őt? Ezek az apró részletek már a feledés homályába vesztek. Hogy miért maradtunk trió, miért nem lett hegedűs, billentyűs, vagy fúvós az együttesben? Mert így döntöttünk. Noha én már akkor szerettem az olyan zenéket, amelyekben van billentyűs hangszer - akár zongora, akár szintetizátor -, viszont ott volt az, hogy ez volt a trendi. Nagyon jól működtek ezek a trió-felállások. Van egy gitár, ami jó tömör hangzást ad, egy kis torzítóval megspékelve. Van egy masszív basszus-alap és van egy karakteres dob.

Azt tudom, hogy a punkzenét valahogy úgy definiálták, hogy ez egy tök egyszerű zene. Csak 2/4, 2/2 és elég, ha csak másfél perces a dal. Mi arra próbáltunk törekedni, hogy ez ne csak így legyen. Tamás tanult dobolni, de nagyon tehetséges dobos is volt. Volt egy olyan jó íze a dobolásának, ami szerintem meghatározó volt. Jancsi pedig egy őstehetség volt. Soha nem tanult zenélni, jó füle volt. Ennyi. Vett egy basszusgitárt. Volt egy iszonyatosan nagy, dög nehéz Vermona erősítője, de akkorát szólt, mint az ágyú, nekem pedig volt egy külön erősítőm és egy hangfalam. Akkor még nem volt divat ez a nagyon jól szóló kis combo-erősítő, hanem ez a marha nagy csöves. Nekem volt egy ilyenem. Egy ősrégi, óarany színű. Negyven Wattos, de ha azon megszólalt... Sosem felejtem el, mennyit kellett cipelnünk.

Milyen márkájú volt?

Echolette. Ehhez egy ládám, két középnyomó hangszóróval, ami akkorát szólt, hogy nem is mertem feltekerni, mert betört volna az ablak. Szegény Anyám mindig mondta, hogy "Halkabban, fiam, mert szólnak a szomszédok"! Valahogy így jött össze a Modells. Hogy mi legyen a név, azon nagyon sokat gondolkodtunk. Mert olyan nevet akartunk, ami egyszerű, jól hangzik, könnyen megjegyezhető, minden szinten elfogadható, és legyen egy kicsit divatos.

Talán Tamás vetette fel az S-Modell nevet, ami onnan indult, hogy nem volt pénzünk. Mi még nem dolgoztunk, de hát venni kell gitárhúrt, erősítőt, cintányért. Egyikünk sem olyan családból származott, hogy "Jól van, fiam, itt van, vegyél Gibson gitárt". Úgy gondoltuk, hogy találni kell egy szponzort. Divatos zenét akartunk csinálni, egy újfajta divatos zenét, ugyanakkor nem tucat-zenét. Tamás arra gondolt, hogy keressük meg a Skála áruházat. Abban az időben az volt az egyetlen olyan áruház, ami trendi hely volt, plusz volt egy alprojektje, az S-Modell üzletlánc. (Megj: Az S-Modell korabeli reklámja itt látható - szerk.)

Ez nem a konfekcióruhákat árusította, hanem már egy kicsit nyugati ízű farmereket, tehát a fiatalokat célozta meg. Hogy így kell kinéznie egy fiatalnak! Ez adta az ötletet, hogy írtunk egy levelet Demján Sándornak, a Skála igazgatójának. Illedelmesen megfogalmaztuk, hogy mi egy fiatal zenekar vagyunk és szeretnénk ezt a nevet használni. Leírtunk, hogy mi a célunk. Ugye cuccok, esetleg lemez. Ez nekik is egy reklám lenne, viszont szeretnénk, ha minket valaki szponzorálna. Na, erre egy nagyon rövid válasz jött: Nem! Erről szó sem lehet, merthogy üzletpolitika. Az akkor nem nagyon volt, inkább pártpolitika.

Ez a dolog így ugrott. Szinte egyszerre mondtuk, hogy "Gyerekek, mi lenne, ha megcserélnénk a kettőt?" Azért raktuk oda az aposztrófot, hogy ne köthessenek bele. Aztán később elhagytuk. Így azt jelenti, hogy Modellek. Nekem ez a név is tetszett. Mi modellek akartunk valahol lenni, de ugyanakkor nem akartunk legyökerezni egy divatnál.

Akkor most beszéljünk a dalszerzésről.

A zeneszerzés-szövegírás abszolút közösen ment. Sok estét töltöttünk Tamással együtt, ketten hoztuk össze a szövegeket. Jánosnak pedig nagyon jó zenei ráérzései voltak. Pl. "Ide nem G-dúr kell, hanem tegyünk oda más zenei hangnemet". Pedig mondom, sosem tanult zenét.

Mikor és hol mutatkozott be a Modells?

Erre abszolút nem emlékszem. Ami az időpontot illeti, azt 1981 végére datálom. Akkor már klubszinten megjelentünk, 2-3 dallal. Tamásnak voltak kapcsolatai Hrutka Robiékkal (Kretens), aztán az Invázió' 84-el, VHK-val. Egyszer csak "Helló, ti is zenéltek?" Annyira spontán szerveződött akkor minden. Az volt ebben a jó, hogy nem volt görcsölés, hogy csináljunk sikercsapatot. "Te is balra lépsz? Akkor én is, táncoljunk együtt". Jött egy ötlet, ha nem tetszett, összegyűrtük a papírt és kidobtuk a kukába. Mindezt ugyanakkor olyan örömmel és elszánással csináltuk, hogy madarat lehetett volna velünk fogatni.

Mennyire volt népszerű az együttes? Lehetett azt mondani, hogy volt rajongótábora?

Saját tábor már nem tudott kialakulni, mert viszonylag rövid ideig működött a banda. 1982 volt a "sikerév". Akkor volt az Újhullámos Találkozó is, amin felléptünk. Nem volt olyan közönség, hogy "Modells-koncert van? Gyerünk!" Viszont nagyon nagy szeretettel jártunk egymás koncertjeire. Nem volt olyan ellenségeskedés, mint pl. a Piramis-rajongók esetében, akik utálták az Eddásokat. Mi szerettük egymást. "Öcsém, de jó akkordot tettél oda!" Nagyon nagy élvezet volt ezt csinálni. Nem volt az, hogy "Ki a sikeresebb? Hú, nekik bejött! Három koncertjük lesz, nekünk meg csak egy!"

Volt egy olyan, hogy Kretens - Invázió - Modells - csapat. Ez a három zenekar általában együtt mozgott. Az volt, hogy a terembérlet mondjuk hatezer, akkor osszuk el. Nem volt az, hogy "Hú, te csak ennyit adtál bele?" Amennyi bejött, bejött. Örültünk, ha ki tudjuk fizetni a hangfalakat, erősítőket, technikát.

Jó, hogy említed, erre ugyanis mindenképpen rá akartam kérdezni. Volt a zenekarnak cucca a koncertekre, vagy bérelni kellett?

Úgy emlékszem béreltük, de már nem emlékszem, kitől. Meg mindenki hozta a sajátját. Olyan is volt, amikor csak az énekre kellett valami, alapokról megszólaltunk, és az is tökéletes volt.

Milyen emlékeid vannak az Újhullámos Találkozóról?

Az bombasztikus koncert volt. Talán az volt a legjobb. Arról még fényképem is van. Ott a Rolls előtt léptünk fel. Kaptam kölcsön egy Gibson-gitárt, egy fekete Gibson Les Paul-t, talán Mohai Tamástól. Ő akkor a Dopping-G-ban játszott, ami az új hullámos stílusba tartozott. Akkor egy Framus gitárom volt, teljesen mindegy, milyen erősítőbe dugtam be, mindenhol begerjedt, lehetetlenség volt behangosítani. Az a gitár egy agyhalál volt. Kisebb helyeken, meg próbákon elég volt, de nagyobb helyeken nem.

Előtte a harmadik kerületben volt egy fellépésünk a Goldberger gyár művelődési házában. Kiliánnak valamelyik szülője dolgozott ott. Egy étkező helységben játszottunk. (Akkor már nem használták, előtte menza ebédlő volt.) Arról is van fotó, Tamás ül az Amati mögött, a feje fölött virít a felirat, hogy Éljen május 1!, mi meg nyomjuk a punkot. (Megj.: a rendelkezésre álló fotón november 7. olvasható, de elképzelhető, hogy létezik egy olyan fénykép is, amin a fenti szlogen látható. - DP.) Az egy groteszk szituáció volt.

Lehívtuk oda D. Nagy Lajost, Trunkos Andrást és Dzodzoglu Jorgoszt a Rolls Frakcióból, hogy hallgassák meg a csapatot. Utána jött az, hogy valamikor felléphetünk előttük. Aztán jött a meghívás. Nekem remegett kezem-lábam, minden bajom volt, de aztán nagyon jól sikerült a koncert.

Balhék előfordultak a koncerteken?

Nézd, ami az egész punk-jelenséget illeti... Volt őrjöngés, meg pogózás, de nem emlékszem olyan bulikra, hogy nagy balhé lett volna. A rendőrség ott volt persze. Azt tudtuk.

Csak ott voltak, vagy közbe is avatkoztak?

Volt olyan buli a Bercsényi kollégiumban, ahol még én is kaptam a nyakamba a szürke kolbásszal. (gumibot). Ott úgy kellett kimenekíteni a hangszereinket. Bejöttek és szétverték a helyet.

Koncert közben?

Igen. De nekik ez volt a feladatuk. Mi ugyebár mit csináltunk? Kritizáltunk. Aki a rendszert kritizálta, az megkapta a magáét. A dalainkban az akkori légkört próbáltuk feldolgozni. Ott van pl. a Propaganda. Egy kis fricskát oda kellett tenni. "Gyerekek, ti itt nyomjátok magatokat, de vegyétek már észre, hogy mi is vagyunk!" Azért '82-'83 körül már lehetett érezni, hogy nyílnak a kapuk kifelé, már nem csak Jugoszlávián keresztül jöttek be a Jugoton-lemezek, hanem Ausztrián keresztül is. Az egész angolszász zenei kultúra szivárgott be. Nem lehetett ezt a folyamatot leállítani.

Az akkori fiatal zenekarok azt próbálták megfogalmazni, hogy "Gyerekek, itt nagyon komoly kérdések vannak! Ezeket meg kellene oldani. Nagyon komoly problémák vannak a világban." Ma is vannak olyan zenekarok, akik ezzel foglalkoznak, és feldolgozzák ezt, ami nem is baj. Sőt, kell is. Sokkal több mindent el lehet mondani a zenével, mintha csak mondasz pár szót.

Szintén emlékezetes volt számotokra a Középiskolás Zenekarok Tehetségkutatója, ill. Fesztiválja.

Az a másik nagy élmény. Hogy miért történt az ami, nem tudom, de tény, hogy másodikak lettünk. A díj egy fellépési lehetőség volt a Rolls előtt a KEK-en (Kertészeti Egyetem Klubja). "Felléphetünk a Rolls Frakció előtt és lenyomhatunk négy dalt? Gyerünk, menjünk!" Az első helyezett a Kamikaze nevű metal zenekar lett. Ezért jelent meg az Ifjúsági Magazinban egy poszter a két zenekarról. Egy közös fotó. Ez a mai napig megvan, sőt fel is töltöttem a facebook-oldalamra, hogy ilyen is volt.

Hol készült a fénykép?

A Hajógyári-szigeten. Visszatérve a tehetségkutatóra: csodálatos élmény volt. A poén az volt az egészben, hogy én nem tudtam, hogy így lesz, de... Amikor regisztráltak a zenekarok, mentünk mi is, be kellett diktálni a neveket. Amikor diktálom a nevemet, ott áll egy ember, azt mondja, "micsoda, Rónaszéki?" Megfordul, hátranéz, és Benkő László volt az. Ő volt az egyik zsűritag. "A Bandinak a fia vagy az ORI-ból?" Hogy ez nyomott-e valamit a latban, azt nem tudom, de kétségtelen, hogy mi mindent beleadtunk. Ott volt az, hogy ha ez jól sikerült, akkor el kellett, hogy induljon valami És el is indult. Akkor jött az Újhullámos Találkozó. Aztán játszottunk a Szegedi Ifjúsági Napokon is.

Arról a fellépésetekről azt hallottam, hogy meglehetősen rövidre sikerült, ugyanis Kilián olyan illuminált állapotban volt, hogy te három szám után lementél a színpadról, meglehetősen feltűnően...

Konkrétan?

Bemondtad, hogy "Utálom a basszusgitárosunkat, mert egy alkoholista állat!", majd levonultál.

Tényleg? Erre nem emlékszem.

Para-Kovács Imre írta Jancsi halálakor a Magyar Narancsban.

Én arra emlékszem, hogy egy nagyon jó koncert volt, egy hétvégén. A Tisza-parton játszottunk. Én nagyon szerettem Jancsit, amikor meghallottam, mi történt vele... Valamikor még összetalálkoztam vele a 4-es, vagy 6-os villamoson. Szinte ugyanúgy nézett ki, mint '82-ben. Ugyanolyan fehér bőrnadrág, bőrdzseki, fehér csizma. Tény, hogy szerette a piát. Mi is ittunk, de azt akkor sem értettem, hogy minek részegen menni a színpadra? Az ember akkor azt sem tudja, mit csinál.

Drpeter

https://web.archive.org/web/20170625212058/http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=36355

### A folytatás itt olvasható!

Rónaszéki Endre interjú - 2. rész (2016)

Visszatérve a koncertekhez: ekkor jött az, hogy meghívás ide-oda. Volt egy csapat, akikkel Fateromon keresztül volt kapcsolat. Ők műegyetemisták voltak és régi Illés-dalokat játszottak, de volt rendes technikájuk, tehát keverőpult. Nagyon jó cuccuk volt, az akkor időkhöz képest csúcstechnikájuk, mondjuk így. És náluk, a Műegyetem egyik termében vettük fel a demót, potom pár ezer forintért. Dobot, azt hiszem, nem is kellett vinnünk, csak gitárokat, erősítőket.

Hogy legyen demónk, hogy tudjunk mit vinni! A mastert - fogalmam sincs, hova lett, talán Tamásnál van - rögtön átmásoltuk nyolc-tíz példányban, hogy tönkre ne menjen! Akkor már volt az MHV-n belül több szerkesztőség, az egyik volt a Start, aminek Wilpert Imre volt a góréja. Valamikor az Újhullámos Találkozó után ígéretet tett nekünk egy lemezre...

Nagy, vagy kislemezre?

Kislemezre emlékszem, illetve volt egy olyan variáció, hogy készül egy gyűjteményes lemez, amin ezek a zenekarok, mint Kretens, VHK rajta lesznek egy-két számmal... Aztán csak múlt az idő, de semmi. Mi pedig nem értettük, mi van. Lesz lemez, de mikor? Most már jó lenne! Ez is bombasztikus lett volna, hiszen megjelenhet lemezünk. De ez elsiklott, a dolog kezdett ellaposodni. Aztán, hogy ez miért nem jött össze, azt nem tudom pontosan. Lehet, hogy nem engedték meg, hogy ő ezt megcsinálja. Akkor még Pártunk és Kormányunk diktált. Amire az MSZMP azt mondta, hogy nem, az nem mehetett. Az ORI is így működött. Akkor már megalakult az IRI (Ifjúsági Rendező Iroda), de ott sem mentek érdemben máshogy a dolgok.

ORI-vizsga?

A Modells-el meg se próbáltuk. A következő zenekarommal igen, az egy külön sztori. Később elmondom. Attól, hogy az ígéretből semmi sem lett, már nem jöttek úgy a számok, nem sikerültek a koncertek, elkezdtünk vitatkozni, más felé is kacsingatni zeneileg. Tamást hívták máshová is dobolni. Mondtam, hogy "Jó, de mi lesz velünk? Azért folytassuk tovább". Azelőtt leültünk, és két óra alatt megcsináltuk a dalt. Ekkor azonban már nem jöttek a dalok, nem volt ihlet. Nem éreztük azt a vágyódást, amit az elején, nem volt meg az a vehemencia, az a tűz, hogy "Gyerünk, csináljuk!" Valahogy ez kihűlt.

Először Jancsi szállt ki. Akkor jött egy másik basszusgitáros, Kreisz Gyuri, akit szintén Tamás hozott. De vele már nem volt meg az a kohézió. Emlékszel az Üvegtörők című filmre? Amikor Hazel O'Connornak már csömöre van az egésztől, pedig az elején csak a zene számított. Rám nagy hatással volt ez a film és le voltam döbbenve, mert azt éreztem, hogy velünk is ez történik!? Nem az volt, hogy megutáltuk egymást, csak veszekedtünk. Írtunk akkortájt egy angol nyelvű dalt, az kissé reggae-sebb stílusú volt. Walking in the street volt a címe, azt nagyon szerették. Azt a másik zenekaromba is vittem magammal.

Ami a dalokat illeti: a demón négy hallható - Bűnhődés, Propaganda, Nem én voltam, Bejezetlen gondolat. Ezen kívül még három számról tudok, ezek - Méltóságon alulinak tartom, Vak vagyok, Punk and roll - próba-felvételeken maradtak fenn. Milyen szerzemények léteztek ezeken kívül?

Az a 7-8 dal volt, de lett volna több. Ha Wilpert betartja a szavát, akkor a Modells tovább élt volna. Nem szűnik meg, vagy nem úgy szűnik meg, ahogy. Nem mondom azt, hogy a mai napig is létezne, mert az embernek egy idő után... nem mondom azt, hogy kötelezően, de változik a világképe, a nézetei, a hitvallása... és változott is. De, ha akkor teljesül az ígéret, és a lemez megjelenik, a történet ment volna tovább. Az egy komoly törés volt.

Az elején én úgy éreztem, hogy nekem még sosem voltak ilyen jó barátaim. Szerettük egymás társaságát. Nemcsak próbálni jártunk össze, együtt mentünk pl. moziba. De ez nagyon visszavetett minket. Nekem is kezdett elmenni a kedvem a zenekartól. A Közgázon volt egy koncert, ott keresett meg egy dobos srác egy másik zenekarból, ez volt a Reggel. Adott egy kazettát, hogy hallgassam meg. Számomra így lett vége a Modellsnek. Éreztem, hogy ez nem működik. Tamás már más zenekarban vett részt.

Ez mikor történt?

1983 február-márciusban. Egy ideig bántott a dolog, lelkiismeret furdalásom is volt, hogy én voltam a hűtlen. Ha vissza lehetne pörgetni az idő kerekét, akkor kíváncsi lennék arra, ha az megvalósul, ami ígéret volt, és nem savanyodunk bele az egészbe, akkor meddig jutottunk volna el? Előbb-utóbb stílusilag váltottunk volna. Minket punkzenekarként könyveltek el, de én nem gondoltam, hogy kifejezetten punkcsapat - a trió az nem zenekar, hanem csapat - vagyunk. Nem is néztünk ki úgy.

Azért Kilián esetében ez megvolt. Párducmintás nadrág, bőrdzseki, punkfrizura...

Igen, aztán nálam is bejött ez a dolog. Pl. szőke haj... Azt hiszem, hogy még ezen is vitatkozunk. Én nem gondoltam, hogy olyan kategorikus stílusjegyeket fel kell venni, hogy működjön a dolog. Játsszunk el a gondolattal: egy blues zenésznek feltétlenül szivar lógjon a szájában, az asztalon a korsó whisky, a lábán westerncsizma? A punkzenész sem attól lesz igazi, hogy szegecselt bőrdzsekiben van, hanem mondjuk farmerdzsekiben. Attól még nyomhat olyan zenét, ahogy az kell. Vagy, ha nem hord valaki fülbevalót. (Ahogy például én sem.)

A zenekari pólókat, hogyan készítettétek?

Azok abszolút házilagos kivitelezésűek voltak. Karton papírból kivágtuk a sablont, vettünk szürke Neolux-sprayt és lefújtuk. Így készültek a Modells-pólók.

Csináld magad.

Így van. Erre - is - kellett volna szponzor. Szerettünk volna kitűzőt is. Hogy aztán a szponzorpénzből mennyi lett volna a miénk? Annyi, hogy ne kelljen fizetnünk technikát, terembért. Erre a rendszer nem volt fogékony, mondjuk így. Ettől függetlenül buli volt. Utólag sebeket nyalogatni pedig nem érdemes.

Ahogy azt Magyar Péternek is említettem, volt egy sajátos viszony a korabeli mainstream zenei világhoz. Ennek a mai napig emlegetett megnyilvánulásai voltak a Pajor Tamás, illetve Nagy Attila-interjúkban - amelyek a Rockévkönyv 1981-ben jelentek meg - elhangzottak... Ezek lényege az, hogy a hivatalos rockmezőny tagjai lepaktáltak a hatalommal, és egyébként is öregek, fejezzék be, adják át a helyüket.

Ezt két oldalról kell megközelíteni. Az egyik a lázadó énem. Ugye jön a fiatal generáció. Azért, mert valaki idős, még ne söpörjük be már a sublótfiókba. De az akkori generációnak azért volt ez a vágya, mert... Nemcsak egy politikai forradalom zajlott a '80-as években - még nem bontották le a Vasfüggönyt, de már éreztük, hogy szövögetik ki a drótokat belőle -, hanem volt egy zenei forradalom, ezekkel a kis klubzenekarokkal.

Én nem olvastam a Rockévkönyvet, de hallottam erről az interjúról. Pajort is ismerem és tudom, hogy ő ennek nagy szószólója volt. Mi is lázadtunk ez ellen. Ezért is volt ez nagy pofon, hiszen a Start arról szólt, hogy lehetőséget adni a fiatal bandáknak. Ne csak a Bergendy-nek, Koncz Zsuzsának legyen lemeze. Én maximálisan elismerem őket a mai napig, de vannak generációk. Nem tudom, hogy ma hány tizenéves megy el egy Koncz Zsuzsa koncertre? Lehet, hogy sok. Tény, hogy nagyon szép pályát futott be. A mai napig eladható. Az, hogy egy Papp László Arénát megtölt, az jelent valamit.

De akkor ez volt, hogy tessék már átadni a helyet! Ezért is volt nekünk nagy csalódás az, hogy nem lett lemez. Hát ezért alakultatok, nem? Mármint ezek a szerkesztőségek az MHV-n belül. Aztán jöttek a kritizálások. Nem tudom, hogy ennek örömére írtuk-e a Propagandát. De nem csak velünk csinálták ezt. Úgy voltunk vele, hogy "most már adunk egy kis fricskát! Gúnyolódjunk, ha már velünk is gúnyolódnak"!

De, ha megnézed a mai zenei életet, ma is ez van, csak nem a politika diktál, hanem a pénz. Ha megnézed a tehetségkutatókat, miről szólnak? Nem arról, hogy te sztár legyél. Van egy falat arc, egy elfogadható hang... Van egy-két kivételes tehetség, ezt alá kell írnom. Most ez egy szubjektív vélemény... nem akarom a nevét mondani, még a műsort sem. De nem annak kellett volna megnyernie, aki megnyerte. Hogy ez azon múlik, hány SMS-t küldesz? Én még ezt is megkérdőjelezném. Azért van így, mert nagy a bevétele a csatornáknak. Plusz az illető aláír egy szerződést, hogy te most a mi emberünk vagy két-három évig.

Akkor, ha volt jó kapcsolatod, akkor nem feltétlenül kellett, hogy sok pénzed legyen. Akkor meglett az ORI-vizsgád. Ha nem volt, bele gebedhettél, akármilyen jó zenész voltál, akkor se kaptad meg se az ORI, se az OSZK-vizsgát. Ezt onnan tudom, mert ugye jött a Reggel. Ennek funkys, kicsit jazz-rockos - ez ugye nagy váltás volt nekem -, kicsit dallamos, west-coast egyveleg volt a zenéje.

Az Almássy téri szabadidőközpontban játszottatok rendszeresen.

Így van, az volt a törzshelyünk, mondjuk így. Én azt látom, hogy a történelem ismétli önmagát. Úgy, ahogy Wilperttől nem kaptuk meg a lehetőséget, hogy lemezre vegyük azt, amit addig csináltunk, ugyanúgy itt is. Hiába dolgozott az apám az ORI-nál, nem voltak olyan szálak. Bementünk. Mi egy két éves, nem működési, csak játszási engedélyt kaptunk, hogy hivatalosan is vállalhatunk koncertet. Ez hivatalos papír volt, ORI-bélyegző rajta, Bulányi László (Megj: az ORI akkori igazgatója - szerk.) aláírásával. Célozzuk meg, nekünk kell a működési engedély!

Én a mai napig azt gondolom, hogy ott olyan szenzációsan játszottunk, mint még sohasem. Én megtanultam egy bonyolult dalt zongorán, nem is tudom, hogyan sikerült. Két dalt kértek. Az egyik dzsessz-rockos volt, a másik west coast-os. A Reggelben egyébként két dobos volt, az egyik dobolt, a másik timpanizott. Ez is érdekesség volt. Akkor még voltak vokalisták is. Nekem ez nagyon nagy lépés volt, hogy trió után egy zenekarba kerültem - és nem kaptuk meg a papírt. Jött az értesítés, hogy "Sajnálattal közöljük..." Nem tudom, szabad mondani a zenekar nevét?

Persze, nyugodtan.

Az Első Emelet volt az. Ugyanazon a napon vizsgázott, mint mi. Akkor még meg volt szabva, hogy egy évben hány zenekar kaphat ORI-vizsgát. Nekik volt kapcsolatuk, nekünk nem, evidens, hogy ők kapták meg. Pedig léptünk is fel előttük az Almássyn. Volt olyan, hogy nem akartak leengedni a színpadról, úgy szóltak ránk, hogy "Gyerekek, most már mi jövünk"! Aztán játszottunk a Kft előtt is. Ezt azért is meséltem el, mert amikor fiatalok voltunk, volt bennünk dinamika, hogy csináljuk! Hegyeket tudtunk volna megmozgatni, de az akkori rendszer meghúzott egy vonalat, hogy eddig és ne tovább.

Maradtak felvételek a Reggel után?

Ez jó kérdés, most kutatok ez ügyben. Cserkúti György volt az egyik dobosunk, vele nemrég facebook-oztunk, ugyanis megtudtuk, hogy a zenekar alapító billentyűs, Lantos András meghalt. Állítólag májrákja volt, ami nagyon gyorsan elvitte. Mire diagnosztizálták, már késő volt. Amikor megtudta, hogy nem kaptuk meg az ORI-engedélyt, mindenből elege lett. Ő pont katona volt akkor. Ez '84-'85-ben történt, és ahogy lehetősége lett, egyből disszidált: Jugoszlávián keresztül kiment Amerikába. Most terveztük, hogy csinálunk egy retrobulit, ő is gondolkodott azon, hogy hazajön.

Visszatérve egy kérdés erejéig a Modells-hez: ha az MHV közli, hogy lehet lemez, de ez a dal nem mehet, ezt és ezt a sort át kell írni, és így tovább, belementetek volna?

Ahogy Hofi mondta, ott volt a Cenzné, meg az Ura. A Birodalom él. (Megj.: Utalás a Nem én voltam című dalra.)

Ma is él. De ma azért nem húznak ki a dalaidból egy sort sem.

Csak nem játsszák.

Legfeljebb. De hát hallottam a Class FM-en, vagy a Petőfin mostani zenekarokat olyan szövegekkel, hogy "Úristen, és minket nem engedtek lemezre? Ehhez képes mi túrók voltunk". A lényeg ott volt a sorok között. Nem attól volt jó, hogy a szöveg tele volt káromkodással, hanem ott volt két szó között a lényeg.

A kérdésedre válaszolva: nem mentünk volna bele, mert akkor elveszett volna a lényeg. Hogy nézett volna ki, hogy ha az általam egyébként nagyra tartott Adamis Anna belenyúlt volna a Modells-szövegekbe? Az Lgt lett volna, akiket egyébként nagyon csíptem. De a Modells attól lett Modells, hogy az volt, ami. Ha belegondolsz, ott a jó példa. Tessék választani 1980-ban: Beatrice - Minek él az olyan?

Nem ők írták.

De érted, mekkora megalkuvás ahhoz képest a Nagy Feróhoz képest, akinek én jártam a koncertjeire? Ami minket illet: a kérdés-szintig nem jutottunk el, hogy behívott volna Wilpert és azt mondja: "Gyerekek, tök jó, amit csináltok, de ezt, meg ezt a sort írjátok át, és akkor mehet!" Nem hangzott el, hogy miért nem jön össze a lemez, amikor megígérték. Nem tudtuk, miért nincs. Csak a nagy csend. A Reggelnél tudtuk. Rossz napunk volt, az Első Emelet aznap vizsgázott.

Mekkora közönsége volt egyébként a Reggelnek?

Nézd... Amikor V'Moci volt, nem ránk jöttek, de vastaps volt. A Dopping-al közös klubunk volt, együtt megtöltöttük az Almássy teret. Kinn volt rajtunk hatszáz ember, úgy, hogy nem volt médiajelenlétünk. Ha már a Dopping szóba került...

Czakó Ildikó (Gombóc), az énekesnőjük megkeresett engem - ő ugye szerepelt a Szerelem első vérig című filmben -, hogy Dés László írt egy dalt a filmhez, szeretné, ha egy fiatal arc énekelné. Felmentünk hozzá, szöveg, kotta, ő pedig zongorán kísért minket. Elénekeltem és azt mondta, hogy Oké! Aztán vártam a hívást, de semmi. Végül egy utcai fülkéből felhívtam Gombócot, és ő elmondta, hogy mi történt. Ez nem Désen múlott, hanem a film rendezőjén. (Dobray György) Ő egy ismert arcot akart, így jött Demjén. Így csúsznak el a dolgok.

Kikből állt a Reggel?

Nagy Péter volt a basszusgitáros. Mezőfi István, aki most a Jambalalyában nyomja, volt a másik dobos. Mindketten (Cserkúti, Mezőfi) szenzációs jó dobosok. Lengyel Zoltán a szólógitáros. Amikor én aktívabban játszottam a zenekarban, a vokalisták már kiváltak. Az egyikük Gyuri felesége, Ildikó volt, egy kubai lány, Rodriguez Tünde a másik. Nagyon jó bulik voltak.

Ott, hogy ment a dalszerzés?

Vegyesen. Andris sok dalt írt. Én vittem a Walking in the streetet - azt mindig nyomtuk. Volt egy közönség, amelyik a Modells-től jött át, hogy úgy mondjam. Érdekes, hogy szerették azt a zenét. Két önálló dalom volt. A hangszerelés közös munka volt. András kipattant, akkor kellett egy billentyűs, és én lettem az áldozat, plusz hívtuk Losonczy Pált (Losó), ő sokat segített, aztán Vinnay Péter (Moho Sapiens). Ők ketten előtte együtt játszottak az Interjú zenekarban Lengyel Zolival, neki pont nem volt bandája.

Aztán szép lassan kezdett szétbomlani az együttes. Volt Vermes Laci, ő Varga Mikivel zenélt sokáig, Mándoki Sanyi a Prognózisból is billentyűzött, sőt Kicska Laci is basszusozott nálunk egy ideig. Ő előtte a Dopping-ban játszott, később került az Eddába.

Mikor lett vége a Reggelnek?

'92-ben. Lengyel Zoli újra fel akarta hozni, pedig akkor már mindenki kiszállt belőle. Ez már csak erőlködés volt. Ha ma ugyanazt a felállást össze lehetne hozni, akkor egy bombasztikus jó bulit lehetne csinálni. Több oka is van annak, hogy nem lehet. Ugye András már nincs köztünk - leginkább ez. Nem is akart hazajönni, de ha itthon is lett volna, nem tudom... lehet, hogy összejött volna.

Ahogy sok banda csinálja, hogy harminc év után összeáll. De az már nem ugyanaz. A régi dalokat le lehet porolni. A Reggelel ezt meg lehetett volna csinálni, de a Modellsal nem. A Reggelnek - nem mondom, hogy banális szövegei voltak, mert voltak ott jó számok -, de az olyan mai. A Modells-nak viszont az akkori korról, annak a kornak szóltak a dalai.

Drpeter

https://web.archive.org/web/20170625210534/http://passzio.hu/modules.php?name=News&file=article&sid=36361

Előzmény

Válasz

„A századforduló izmusainak reinkarnációja a rockzene köntösében“
A hazai punkról, 2. rész
2018. február 11. - beatkorSzaki

A rock negyedik nemzedékét képviselő punkokról szóló írásunk első részében általában foglalkoztunk a szubkultúrával.

http://beatkorszak.blog.hu/2018/01/06/_john_lennon_meghalt_johnny_rotten_el

Most a zenét vesszük górcső alá.

Minthogy az egész szubkultúra az elődökkel való totális szembefordulást képviseli, ez a zenén is megmutatkozik. A hetvenes évekre csúcsra érő art rock és stadion rock héroszokat állít színpadra, bonyolult zenei formákat alkalmaz. Már nem a lázadás jelképei a zenészek, a hatalom megalkudott velük, a divat pedig beolvasztotta őket. Ezzel szemben a punk a maga mindennapi „senkijeit“ küldi a színpadra, nem válik el élesen a közönség és az előadó, visszaad egyfajta bensőséges hangulatot. A zene nagyon egyszerű, ezek az előadók gyakran a színpadon tanulnak meg játszani, de a hangsúly nem is a virtuóz hangszerkezelésen van, hanem az indulatok sűrítésén és átadásán, a megteremtődő hangulaton.

Lévén, hogy a punk főleg a tizenévesek között terjedt el és aratott sikert, nem lehet elvárni, hogy rögtön profi előadókat termeljen ki a közösség. A népszerű punkzenekarok sokszor valójában középiskolás amatőr bandák voltak, gyakran mindenféle hangszeres előképzettség nélkül, autodidakta módon képezték magukat – persze nem túlzottan: mint az ismeretes, három akkord bőven elegendő volt egy számhoz (vagy akár egy albumhoz is).

Hangszereik és az egyéb felszereléseik is ennek megfelelően olcsó, sokszor igen rossz minőségű darabokból álltak, sőt, volt, hogy több zenekar úgy dobta össze, adta egymásnak kölcsön a cuccát koncertek vagy próbák alkalmával. Fellépéseiket művelődési házakban, iskolai klubokban tartották, idővel persze megalakultak a szcéna kultikus szórakozóhelyei is, mint a Fater (később Muter) klub, vagy a Fekete Lyuk. A punk-pereket követően azonban nehézkessé vált a fellépések szervezése, így végül néhány punkfesztivált hoztak össze maguknak az előadók (Total ’85, Total ’87, Total ’88 – hivatalos nevén Budapest Alternatív Punk Hardcore fesztivál).

A bandák névválasztásában is a mozgalom szellemisége mutatkozott meg, a lényeg az volt, hogy minél meghökkentőbb legyen: ETA, Punkráció, Kamikaze, Razzia, Utó-pia, Inqbátor, Invázió, Temetkezési Vállalat, Petting, T-34, QQRIQ, Rottens, Kretens (tagjai közt Hrutka Róbert), Auróra Cirkáló, CPg, Modells, Dögevők, Trottel, Cerberus, Erogén Zóna, Agydaganat, QSS, Marina Revue stb. Nehéz is lenne mindet felsorolni, hiszen folyamatos volt a fluktuáció a zenekarokon belül, és amatőrségüknél (valamint a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat hathatós közreműködésénél) fogva legtöbbjüktől alig-alig maradt fenn bármiféle hangzóanyag.

A számok alapvetően nagyon egyszerű versszak-refrén-versszak felépítésűek, 2/2-es vagy 4/4-es lüktetésű dob- és gitárcentrikus darabok. Lényeges, hogy az art rock monumentális, gyakran tíz-tizenkét perces hömpölygő zenefolyamával szemben állva, maximum másfél-kétperces és rendkívül gyors dalokat kínálnak a punk zenekarok.

„Ritka összhang három dimenzióban“ – A Modellsről

A középiskolás zenekarok táborából kiemelkedik az 1982-ben alakult Modells nevű csapat. A gitáros, Rónaszéki Endre és a dobos, Ványi Tamás egy buliban ismerkedtek össze és kezdtek később zenélni Ványi anyukájánál egy panel hatodik vagy hetedik emeletén. Szükségük lett egy basszusgitárosra is, így került az együttesbe Ványin keresztül Kilián János. Míg Ványi és Rónaszéki valamelyest képzett zenészek voltak, Kilián abszolút autodidakta módon tanult meg játszani: „Jancsi pedig egy őstehetség volt. Soha nem tanult zenélni, jó füle volt. Ennyi. Vett egy basszusgitárt“ – emlékszik vissza Rónaszéki Endre a passzio.hu-nak adott intrerjúban.

Az együttes nevét közösen ötlötték ki. Olyat akartak választani, amit könnyű megjegyezni, egyszerű, jól hangzik és egy kicsit menő is. Először az S-Modell-re gondoltak, mégpedig abból az indíttatásból, hogy – mivel pénzük nem volt – a Skálát megtegyék szponzorukká. Írtak is egy szívhez szóló levelet az áruháznak, melyre mindösszesen annyi választ kaptak: „Nem.”. Így aztán, mivel a nevet nem használhatták, egyszerűen megfordították, és így lett belőle Modells. „Nekem ez a név is tetszett. Mi modellek akartunk valahol lenni, de ugyanakkor nem akartunk legyökerezni egy divatnál.“ – mondta Rónaszéki.

A zeneszerzést-szövegírást abszolút közösen végezték. Bemutatkozásukra valószínűleg 1981 körül kerülhetett sor a dobos kapcsolatai révén (Kretens, VHK, Invázió’84). Volt egy hármas felállás, ami amúgy is gyakran együtt mozgott, a Kretens–Modells–Invázió. Közösen koncerteztek, együtt béreltek próbatermet és hangcuccokat.

A zenekar meglehetősen rövid életében az 1982-es év volt a „sikerév“. A Goldberger gyár művelődési házában volt egy koncertjük, ahová meghívták D. Nagy Lajost, Trunkos Andrást és Dzodzoglu Jorgoszt a Rolls Frakcióból így történt, hogy később felléphettek az Újhullámos találkozón a Rolls előtt. Nem sokkal ezután kaptak ígéretet egy bemutatkozó lemez felvételére is, ám erre soha nem került sor, végül ez is okozta a zenekar vesztét.

Később a Középiskolás Zenekarok tehetségkutatóján második helyezést értek el, így ismét a Rolls Frakció előtt játszhattak a Kertészeti Egyetem Klubjában, és egy poszter is készült róluk, illetve az első helyezett Kamikazéről az Ifjúsági Magazinban. Ezután sorra jöttek a meghívások, s tulajdonképpen ezért is vették fel azt a négy számból álló demót, ami szinte az egyetlen utánuk megmaradt felvétel. Erre is a kapcsolatokon keresztül volt lehetőségük, a Műegyetem egyik termében, egy másik zenekar akkori mércével kiválónak számító technikájának segítségével.

Ahogy a beígért lemezfelvétel reménye egyre halványodott, úgy fogyott a tagok lelkesedése együttesükkel kapcsolatban. Először Kilián hagyta ott a zenekart, helyére felvették Kreisz Györgyöt, majd Ványit hívták más zenekarokba dobolni, végül Rónaszéki megalapította a Reggel nevű formációt, és ezzel hivatalosan is véget ért a Modells története.

A csapat valójában igényességével emelkedik ki a hasonló punkzenekarok mezőnyéből. Dalszövegeikben nincs erőszak, káromkodás, punk-mércével mérve kifejezetten elvont szövegekről van szó. „A Modells valami olyasmivel kísérletezett, hogy a kecske is jól lakjon, de azért a káposzta is megmaradjon. Megpróbáltak olyan műsort összehozni, amely igényes mind technikai, mind koncepcionális téren, de amely mégis vállalható punkzene, mindenfajta különösebb megalkuvás nélkül. Ez végülis sikerült nekik, de az már más kérdés, hogy mire mentek vele. Mai szemmel nézve egyértelmű, esélyük sem volt, hogy a körön belül kerüljenek“ – írta róluk könyvében Pozsonyi Ádám.

Feloszlásuk után Ványi olyan zenekarokban folytatta, mint például a már korábban emlegetett Mos-Oi, Z.E.F. és a Független Adó. Rónaszéki a saját zenekarával a kilencvenes elejéig futott. Kilián pedig szintén nem fordult el a zenéléstől (játszott az Art Decóban, a Retrográd Zörejekben és a Bp. Service-ben), de talán a legendás Fekete Lyuk DJ-jeként lett a leghíresebb.

Fotók: Fortepan/Urbán Tamás, Sideburns fanzine.

Felhasznált irodalom:

Pozsonyi Ádám: A Lenin-szobor helyén bombatölcsér tátong, Mucsa könyvek, Budapest, 2003.
Jávorszki Béla Szilárd–Sebők János: A magyarock története 2., Népszabadság könyvek, 2006.
Rónaszéki Endre-interjú 1-2., passzio.hu

A blog az NKA Hangfoglaló Program támogatásával készül.

https://beatkorszak.blog.hu/2018/02/11/_a_szazadfordulo_izmusainak_reinkarnacioja_a_rockzene_kontoseben

Válasz