Rupaszov Tamás - Borderline-szindróma és alternatív szolgálat (Jaj, a világ! podcast) | 2024. okt. 20.

Jaj, a világ! podcast. Magyar zenészek érvényesülése a nemzetközi piacon – beszélgetések életutakról, stratégiákról a külföldön sikeres zenészekkel. A külföldi siker útja és ára. Biljarszki Emil hosszú zenei, rádiós, újságírói és zeneipari karrierje során megismert zenei pályákat, életutakat mutat be ebben a podcast sorozatban.

Rupaszov Tamás a külföldön legsikeresebb magyar punk zenekar, a Trottel alapítója. Francia kiadó, három hónapos külföldi turnék - ilyenekkel nem sok magyar zenész dicsekedhet.

Hozzá fűződik az első underground lemezkiadó is, amely fénymásolt borítójú kazetta másolással indult a 80-as években, később olyan meghatározó zenekarok első lemezeit adta ki, mint Anima Sound System, Korai Öröm és Liquid Limbs (az első magyar techno zenekar).

Az első külföldi útja disszidálás volt, 17 évesen. A Trottel első útja pedig lemezfelvétel volt Franciaországban.
Ez az út viszont rendőrségén, pszichiátrián és nélkülözésen keresztül is vezetett. Példája, önzetlen segítsége nélkül sok előadó talán nem ért volna el ennyi sikert a saját útján.

Azt vallja, hogy mindenki számára van hely a kulturális térben, a rátermettségén múlik, tud-e érvényesülni.
Sok (utólag) vicces(nek hangzó) élettörténet mellett arról is beszélgettünk, miben változott a zenei élettér az utóbbi 30 évben. Miért lett kevesebb fellépési lehetőség, hova lett a közönség, mi az önmenedzselő képesség szerepe, mit tett a zenével az internetszabályozás hiánya.

Tamás ma sem áll le - mindig megújuló projektjeivel zenél, könyveket és vinylt ad ki. Egy nem változott benne - a kilométer hiány.

A beszélgetést a Trottel különböző formációinak a videóival színesítettük.

Köszönet a Stage Pass podcast stábjának a helyszínért és a felvételért!
Fotó: Lékó Tamás
A podcast az NKA Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával készült.

https://www.youtube.com/watch?v=hhHN7Yb35Qo

Előzmény

Válasz

Trottel: a Talayapa project (Trottel Records)

Mondhatnám gonoszkodva, hogy a Trottelben csak a változás az, ami állandó, de nem mondom, mert az így, ebben a formában nem igaz. A mindenkori Trottel-formációk és -mutációk agya és basszusgitárosa, Rupaszov Tamás ugyanis éppen hogy a stabilitást személyesíti meg a zenekarban, és ez így is marad, amíg Trottel a Trottel.

Ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy régi tagok számára nincs visszaút a bandába. Kivált, ha ők is nyitottak a kísérletezésre, az új utak keresésére, de hát ők sosem ennek az ellenkezőjéről voltak híresek.

És. Teszem azt, miután Orosz Csabi beújít egy, minden addigi lehetőségek tárházát kimerítő elektromos dobszerkót, el is lehet kezdeni a próbálkozásokat vele. Attól pedig csak egy tyúklépést kell megtenni a „keresd a nőt” program gyakorlati megvalósításához, kivált, ha a szintén ex-Trotteles Kardos Rita (szaxofon) kerül célkeresztbe, egyszer csak. Egy vinylre való muzsika aztán pillanatok alatt összeszaladhat a ténykedésük nyomán. (No, azért mégsem állnék fél lábon az első ilyen perctől az utolsóig.) A lemezfelvétel meg a gyártatás csak rutin-munka egy patinás kiadónál, ahogyan azt Móricka elképzeli. Ami tény: elkészült a Talayapa-projekt hagyományosan kivitelezett lemeze. De még milyen!

Elektronikus alapú (nyilván), kicsit experimentális, nagyon pszichedelikus és persze egyéni hangú. Az utóbbi, a hangütésre vonatkozó kitétel akkor is igaz, ha bizonyos tekintetben visszalépés érzékelhető a Trottel első hivatalos kiadványához, amely Franciaországban jelent meg először (Borderline syndrome, 1989). Ez a tényező nem más, mint a próza: azaz, az emberi hang, amely ezúttal is (alsó hangon) hangulatok, illetve fontos üzenetek közvetítője.

A fél tucatnyi szám között az elsőben (Hívatlan vendég a címe) a felsorolt összetevők kb. azonos arányban vannak jelen, amelynek következtében a zene segítségével történő utazás, a jó értelemben vett elszállás garantáltan a hatás-mechanizmus része lesz. Az izgalmasan szárnyaló Flying Angels elsősorban a figyelmünket ragadja meg, és semmiért nem ereszti azt el többé, de hát így jártunk a Trottelel régebben is, hát most miért történne az másként? A Wait No More falatnyi keleti csemegével kínál meg, ami aztán téged is kiüt várva vagy váratlanul, ha akarod, ha nem, de hát ki ne állna bele efféle jóleső k.o.-ba?

Fordul az LP, következik az első körben ugyancsak az értelemre ható, aztán hurrikán-üzemmódra váltó Törés, hiszen „a kis gömböcnek semmi sem elég”. Mindennapos magyar népmese, hallgatod te is, ugye? És, amikor torokéneket dob fel a sampler, A Hazug bontakozik ki belőle (micsoda meglepetés), amelyet Rita vibráló fúvós játéka teljesít ki, ami által a szám határozott pszichedelikus lendületet kap, ekként keltve azt aktív életre. Ezekre a ritmusokra bulizni koncerten – hatalmas lehet, máris befizetnék rá! A lemezanyagot záró Psychedelic Sound Exploration pedig (hegedű-futamokkal megbolondítva), pontosan akkora felfedezés számunkra is, mint amekkorának a szám címe sugallja!

Akárhonnan nézem, mindenhonnan ugyanazt a képet látom: a megújulás korszaka köszöntött, mégpedig tökéletes harmóniában a Trottelre, amelynek nagyszerű érzés a távoli részesévé válni – egyelőre hallgatóként, türelmetlenül várva, hogy a Talayapa varázsa megérintsen a koncert-közönség soraiban mozogva is holnapután kiskedden, helyesbítek: mielőbb!

Olasz Sándor

http://www.riff.hu/index.php?article=1391

Válasz