A klasszikus amerikai autóknak van egy utánozhatatlan egyedi íze. A világ felett álló nagy pénzzel tömött Dagobert bácsi hatalmas országában sosem fukarkodtak ha fém és acél kellett egy autóhoz. A két világháború között az 1930-as évek végén pedig végképp nem. Kilábaltak a kor nagy gazdasági világválságából, széles fényes fehér mosoly jutott az átlagpolgárnak, no és egyre több kerék.

Míg nálunk fehér holló volt az automobil, és jó barát maradt a szekér, addig odaát már szép színes plakátok hírdették a mobilizáció diadalát. Lakkozott hajú, cérnabajszú öltönyös tőkések sokasága forgatta a fejében az autógyártás lehetőségét. Így a klasszikus márkák mellett sok mára elfelejtett típussal is találkozhatunk, amik lemaradtak az öldöklő küzdelemben.

De hagyjuk a történelemórát, a hangulat kedvéért összeszedtünk pár korabeli plakátot, ami mindennél ízesebben mutatja be a kor autós stílusát.

Packard, 1931

Lincoln Zephyr V12, 1936

Packard Twelve Town Car, 1936

Ford V-8, 1937

Packard Super-8 One Sixty, 1940

Chrysler, 1941

DeSoto, 1942

Mérhetetlen kincsestár ez a kor a veteránautó kedvelőinek. Az 1930-as évek többet hozott a technikai újítások terén mint gondolnánk. Tulajdonképp ebben az időszakban jelentek meg az első formailag is tervezett autók, elhagyva a hasábformát, felfedezve az áramvonalasság előnyeit. Már szinte minden autó kapott rádiót és hidraulikus fékeket, valamint biztonsági üvegből készült szélvédőt.

A korszak fejlődése a történelem első koncepcióautóban sűrűsödött össze, a Harley J. Earl által tervezett Buick Y-Job még mai szemmel is tartogat meglepetést, a soros nyolchengeres 141 lóerős motorral duruzsolóvas bukólámpákat, elektromos ablakokat és elektromosan mozgó tetőt kapott, így jóval túlmutatott korán. No meg a forma, ami guruló UFO-nak számított korában. Mert gurult ez nem is keveset, a tervező 25.000 mérföldet tett meg az Y-jobbal.

(forrás: gazmegfek.otomoto.hu)