Hoztam nektek kicsit megkésve gyönyörű buszokat… Máltán ugyanis ilyen buszok bonyolítják a tömegközlekedést (közösségit). Vannak újabb buszok is, de a legtöbb 40-50 éves busz. A máltai BKV ugyan létezik, de a buszok magántulajdonban vannak. Legtöbbször a buszsofőré. A bevételt egyébként egy nagy kalapba gyűjtik, és onnan nem a forgalom, hanem a megtett kilométer alapján kapja meg mindenki a részesedését. Az ország tele van kis műhelyekkel, ahol az autókat javítják. Vallettában láttam, amikor az egyik busz lerobbant a végállomáson, hogy jött két szaki egy szakadt Peugeot-tal, felemelték a buszt, és kijavították.

Mondjuk az utazás egy kész élmény. Én nem is örültem neki, amikor újabb busz jött, mert azokon már nem volt kihívás az utazás. A buszok iszonyatosan hangosak, szegények a szerpentineken szenvednek is, de mindegyik felmegy a végén. Mondjuk egy busz volt, amelyik szerencsétlen a sebességeket nem nagyon akarta bevenni, recsegett-ropogott szegény, a kormánynak akkora holtjátéka volt, hogy néha azt hittem egyenesen bemegyünk a szakadékba. Szóval a buszok nem csak kívülről tűnnek réginek, hanem belsőleg is.

Puritán belső - Képek a sofőr fölött   A kedvencem egyébként a jelzőberendezés volt, amivel jelezni lehetett a leszállást. A régebbi buszokon ugyanis az üléssor fölött madzag van kihúzva, és azt kell megrántani, hogy elől csilingeljen. A sofőr meg ha épp észreveszi, akkor meg is áll. Mert miközben vezet telefonál, sms-t ír, zenét üvöltet. A szélvédő fölött a legtöbb buszon kis oltár, szentkép védi az utazókat.   A sofőrök változatosak. Volt, amelyik kedves volt, és még szólt is, hogy hol kell leszállni, volt amelyik bizonyára sokszor járt hazánkban, mert kőbunkó volt.

Itt még ajtó sincs - minek?   Volt, amikor valaki le akart szállni, jelzett időben, a sofőr meg elszáguldott a megálló mellett. Utas reklamált, sofőr meg megállt a következő megállónál… utas meg dohogva leszállt.   Mivel Máltán igazán nem lehet helyi, meg helyközi járatokról beszélni, így szépen számozva van mind. A központi pályaudvar Vallettában van, onnan indulnak mindenfelé a buszok.

A megállóban csak akkor áll meg a busz, ha intesz, hogy fel akarsz szállni, különben továbbmegy. Ennek oka, hogy egy megállóban több buszjáratra is fel lehet szállni.   Az ajtók az esetek többségében nyitva vannak menetközben is, este azért már becsukják, már amelyiken van… A buszok egyébként tiszták, valószínűleg azért is, mert a sofőr maga tartja tisztán.

A buszra csak úgy lehet felszállni, ha jegyet veszel. Lógni nem érdemes, mert néha jön az ellenőr.   Maga a Nagy Sziget zónákra van osztva, így előfordulhat, hogy ugyan rövidebb utat teszel meg, de többet fizetsz, mint amikor az egyik végéből mész át a szigetnek a másik végébe.   Azt mondjuk soha nem fogom megérteni, hogy egy adott A pontból B pontba utazva 47 cent volt az út, majd ugyanazzal a járattal visszafelé 54-58 cent. De azt megfigyeltem, hogy a helyiek sem használnak bérletet, mindenki jegyet vásárolt. Mondjuk lehet kapni bérleteket, egy 8 napos 12 euró körül van.

Ez nem a közlekedési múzeum, ez a vallettai végállomás   A közlekedésről még nem írtam még.   Máltára azt mondják, hogy ott mindig dugó van. Ez igaz, délután öt után egy 40 perces út másfél óra is lehet. Iszonyatos mennyiségű körforgalom van. Természetesen baloldali a közlekedés, és elég érdekes stílusban vezetnek. Ennek ellenére 8 nap alatt egy balesetet sem láttam, sőt, megtört autót is csak párat. Ami tetszett még, az a zebra. A legtöbb zebrát reflektorok világítják meg, sőt sárga villogó lámpaburák is vannak, figyelmeztetve, hogy ott gyalogátkelőhely van.   Autópályára ne is számítson senki, van pár kétszer kétsávos út, ahol akár még 70 is lehet a megengedett legnagyobb sebesség. Az utak állapota néhol elég érdekes, lehet zötykölődni rendesen.

Kerékpárút is felfedezhető néhol, az út szélén egy kb 80 centis sáv van felfestve.   Egyébként vonat nincs. Az egyetlen vonal 1931-ben szűnt meg – Rabat és Valletta között közlekedett (szegény Gaskó)

Miközben buszoztam Máltán, mindig eszembe jutott, hogy vajon a VEKE mit szólna ilyen buszokhoz, a BKV-figyelőn vajon hány panasz jelenne meg, hogy az utas nem tudott leszállni, hogy a busz nem állt meg a megállóban? Szórakoztató volt

(forrás: blogter.hu/ Mátyási György)