A fővárosi buszközlekedés hőskorában még úgy kellett leinteni a járműveket - megállók ugyanis nem voltak -, a második nagy világégés idején pedig az is megesett, hogy gumihiány miatt sínekre terelték a négykerekűeket. Az első busz 95 évvel ezelőtt tűnt fel Budapest utcáin, ötven éve pedig megjelentek az első csuklós járatok is - az alábbiakban a kezdetekre tekintünk vissza a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum napokban megnyílt tárlatának segítségével.

- A kiállítás 2011. február 16-ig látható a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban (Budapest, Városliget).

Omnibuszok, sínbuszok, emeletes ősjárgányok Budapesten

Az előd: az omnibusz

Az autóbusz elődjének az omnibusz tekinthető - Pesten 1832. július elsején Kratochwill János a Belvárosból a Király utcán át a Városligetbe indította el ezt a sajátos tömegközlekedési eszközt. (A kép természetesen később készült - a szerk.)

Az első pesti omnibuszok modellje

Omnibusz-forgalom az Operánál

Az első autóbusz az Andrássy úton (elektromos-emeletes)

Budapesten az első buszjáratot – több éves előkészületek után - 1915. március elsején indította el az Andrássy úton a Székesfővárosi Közlekedési Rt. Az autóbuszok 15 percenként követték egymást - megállót nem jelöltek ki, fel- és leszállás céljából a kocsikat bárki leinthette.

Emeletes Austro-Daimlerek

A fővárosi közlekedés első, a kiállítás készítői szerint nyereséges szakasza 1917. április 20-án zárult le – az első világháború miatt fellépő gumi- és üzemanyaghiány miatt ugyanis be kellett szüntetni a forgalmat. Az csak ötévi szünet után, 1921. szeptember 22-én indult újra öt darab, Bécstől vásárolt Austro-Daimler típusú busszal.

Egy klasszikus orros

A budapesti autóbuszüzemnek 1938-ig klasszikus formájú, úgynevezett orros kocsijai voltak.

Sínbusz Budapesten

A II. világháború idején -üzemanyag- és gumihiány miatt - több járművet sínbuszokká alakítottak át. Az első, kék sínbusz 1942. május 4-én állt forgalomba a 10-es villamos vonalán.

Büszke buszosok

Camping egy 620-assal

Dolgoznak a szakik

Szabad egy kis alvázmosást?

Szóló- és csuklós buszok alvázmosásának megkönnyítésére kifejlesztett járműemelő.

Egy csuklós a Moszkva téren ...

... és egy másik a Margit híd budai hídfőjénél

Ikarus Cabrio

A Budapesti Idegenforgalmi Hivatal részére részére 1961-ben készítették el az IK620-as autóbusz városnéző cabrio változatát, amelyből három darabot gyártotta.

Még használják

Egy felújított példánya ma is üzemképes.

A legvidámabb barakk

Bérlet márpedig nincs

Az autóbusz tömegközlekedési eszközként a XIX-XX. század fordulóján kezdett elterjedni Európában - az első autóbusz-üzemet 1903-ban Londonban létesítették, amelynek példáját 1905-ben Berlin, 1906-ban pedig Párizs követte.

Leintésre megálltak

Budapesten az első buszjáratot - a lovas omnibuszok korszaka után - 1915. március elsején indította el az Andrássy úton a Székesfővárosi Közlekedési Rt. A járatok 15 percenként követték egymást - megállót nem jelöltek ki, fel- és leszállás céljából bárki leinthette a kocsikat.

Az Austro-Daimler gyártmányú buszok elektromos és emeletes járgányok voltak - motorjaikat az alvázukra függesztett akkumulátor áramával hajtották meg. Egy másik, egyszintes, benzinmotorral felszerelt kocsit a kistarcsai Gép- és Vasútfelszerelési Rt gyártotta le.

A fővárosi közlekedés első, a kiállítás készítői szerint nyereséges szakasza 1917. április 20-án zárult le - az első világháború miatt fellépő gumi- és üzemanyaghiány miatt ugyanis be kellett szüntetni a forgalmat.

Az első busz Pest és Buda között

A közlekedés csak ötévi szünet után, 1921. szeptember 22-én indult újra öt darab, Bécstől vásárolt Austro-Daimler típusú járművel. 1924-től Pest és Buda buszos összeköttetése is biztosított volt - a 3-as járat a Lánchídon át szállította az utasokat.

1928-ban már 100 darab kocsi beszerzéséről döntöttek. A három kocsitípust - kicsit, közepest és nagyot - a Mercedes-Benz licence alapján a MÁVAG gyártotta, a 30-as években pedig áttértek a Ganz-Jendrassik rendszerű, Diesel motoros autóbuszok használatára.

A gazdasági világválság kedvezőtlen hatásai után a Budapest Székesfőváros Közlekedési Részvénytársaság (BSZKRT) kezelésébe került autóbuszüzem 1936-ba közel 200, jórészt dizelesített járművel 24 viszonylatot működtetett.

Az üzemnek 1938-ig klasszikus formájú, úgynevezett orros kocsijai voltak.

Jöttek a sínbuszok

1939-ben, a második világháborús készülődés jegyében a hatóság hadi célokra lefoglalta a járműállomány egy részét, így több vonalon le kellett állítani a közlekedést. A helyzetet tovább nehezítette, hogy ismét üzemanyag- és gumihiány támadt - emiatt több járművet sínbuszokká alakítottak át. Az első, kék színű sínbusz 1942. május 4-én állt forgalomba a 10-es villamos vonalán.

A világégés után csak nehezen állt helyre az autóbusz-forgalom - az első járat 1945. július 2-án tette meg a Gellért tér és az Apponyi tér (ma Ferenciek tere) közötti utat.

A BSZKRT 1945 végén 27 üzemképes, rendszámmal ellátott autóbusszal rendelkezett, emellett sínbuszokat is bevetett a késő őszi áramkorlátozások idején. A régi, selejtezésre váró járműveket 1948-tól kezdték el új beszerzésű négykerekűekkel kiváltani.

Pótkocsik a zsúfoltság ellen

A közlekedéspolitika az ötvenes évektől azt tűzte ki célul, hogy autóbusszal lássák el a budapesti külterületeket. Bár az Ikarus sorozatban gyártotta a járműveket a Fővárosi Autóbusz Üzem - a BKV egyik előd-vállalata - részére, ezek kis befogadó képességük miatt már nem bírtak az iparosítás miatt egyre növekvő utasforgalommal.

A probléma orvoslására előbb kiselejtezett IK 30-as buszokat alakítottak át pótkocsikká. A pótkocsis üzem Kínában már bevált - ott esetenként három pótkocsit is vontatott egyetlen Ikarus 60-as autóbusz.

A csuklós lett a megoldás

Hazánkban azonban ez a megoldás nem bizonyult túl biztonságosnak, ezért a pótkocsis üzem kiváltása érdekében csuklós busz építésére kapott megbízást az Autóbusz Főműhely. Előtte csak Németországban kísérleteztek ezzel a konstrukcióval.

A Rózsa László, Lassú Gábor és Színi Béla mérnök- triumvirátus elképzelései alapján megépülő csuklós busz teljesen "házi" kivitelben, két másik jármű, egy IK 60 és egy Tr 5 típusú autóbusz, illetve a Vörös Csillag Traktorgyár golyós-koszorús zsámolyának összeépítésével épült meg, a Fővárosi Autóbusz Üzem főműhelyében, tehát nem is az Ikarus gyárában. A motort egy IK 620-as típusról "importálták".

Csuklósítás ’50 című kiállítással emlékezik meg a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum arról, hogy ötven éve készült el az első magyar csuklós busz. Az alábbiakban a születésig vezető utat és annak körülményeit mutatjuk be.

Fotók: Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum/mfor.hu

Ilyen volt az első csuklós busz Budapesten

A csuklósok elődei: pótkocsis buszok

Az 1950-es években az iparosítás miatt megnövekedett az utasforgalom. Bár az Ikarus sorozatban gyártotta a járműveket a Fővárosi Autóbusz Üzem – a BKV egyik előd-vállalata - részére, azonban azok nem mindenben váltak be a városi használatban, elsősorban kis befogadó képességük miatt. A probléma orvoslására előbb kiselejtezett IK 30-as buszokat alakítottak át pótkocsikká.

Ez még mindig a pótkocsis verzió

A képen látható pótkocsis buszok azonban nem voltak teljesen biztonságosak, ezért kiváltásuk érdekében csuklós busz építésére kapott megbízást az Autóbusz Főműhely. Előtte csak Németországban kísérleteztek ezzel a konstrukcióval.

Ez már a csuklós

A Rózsa László, Lassú Gábor és Színi Béla mérnök- triumvirátus elképzelései alapján megépülő csuklós busz teljesen "házi" kivitelben - két másik jármű, egy IK 60 és egy Tr 5 típusú autóbusz -, illetve a Vörös Csillag Traktorgyár golyós-koszorús zsámolyának összeépítésével épült meg, a Fővárosi Autóbusz Üzem Főműhelyében, tehát nem is az Ikarus gyárában.

A motort egy IK 620-as típusról "importálták". A tervezők a rajzasztali skicceket a Főműhely falára másolták, és a munkások ez alapján építették meg a buszt. A várható sorozatgyártás műhelyrajzait a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékének fiatal munkatársai és a hallgatók készítették a "falfirkák", mérnöki leírások és a kész alkatrészek alapján – az első busz elkészülte után.

Ötven éve debütált