Közlekedés klub

Közlekedés klub hírei

Szabályszegés és közlekedési előéleti pont

Itt nem az a győztes, akinek a legtöbb pontja van.

Kengyelfutó gyalogkakukk és Vili, a prérifarkas (a kép forrása: filmtekercs.hu)

A legjobb sofőr is hibázhat néha, mindenkinek becsúszhat egy gyorshajtás vagy akár csak az, hogy túl közel parkolunk egy kereszteződéshez. Mindezekért egy bírság mellett közlekedési előéleti pontokat kapunk a rendőrségtől, amelyek sajnos nem a gyűjtendő pontok közé sorolhatóak, de nem kell aggódni, 2-3 pont miatt még nem veszítjük el a jogosítványunkat.

Ha esetleg érdekel, így nézheted meg online, mennyi közlekedési előéleti pontod van, de ilyenkor nem elég tudni, hogyan állunk éppen. Azzal is érdemes tisztában lenni, egyáltalán milyen szabálysértésekért jár büntetőpont, és pontosan mennyi.

Éppen ezért összeszedtük, hogy mi számít szabálytalanságnak és hány büntetőpontot kaphatunk, ha elkövetjük ezeket. A pontrendszeren belül három fajta jogsértés van, a legkevesebb pontot szabálysértések miatt szabhatnak ki:

A legkevesebb büntetőpontot jobbratartási kötelezettség megsértése miatt szabhatják ki, 1 pontot írnak fel ilyenkor számunkra.

Nem megfelelő sebesség alkalmazása miatt is kaphatunk 1 pontot, ez viszont relatív sebességtúllépés, ami azt jelenti, hogy az útviszonyoknak vagy a jármű állapotának nem megfelelő tempóval hajtunk.

2 előéleti pont jár akkor, ha útkereszteződésben az úttestek széleinek metszéspontjától számított 5 m-es távolságon belül állunk meg.

Szintén 2 pontot ér, ha áthajtunk a záróvonalon vagy járműforgalom elől elzárt területen.

Irányjelzés szabályainak megszegése és a bekanyarodási szabályok megsértése is 3-3 pontot jelent. Szintén 3 büntipont jár akkor, ha motorkerékpáron nincs rajtunk bukósisak, vagy az autóban utazó kisgyerek biztonságát védő felszerelések sincsenek jól beállítva.

3 büntetőpontot kaphatunk akkor is, ha telefonálunk az autóban, ez alól nyilván kivétel a Bluetooth, vagy más kihangosítórendszeres megoldás, a lényeg, hogy ne kézben tartsuk a mobilt.

Valamint akkor is 3 előéleti pontot szerzünk, ha az „Előzni tilos” vagy „Tehergépkocsival előzni tilos” vagy épp a „Mindkét irányból behajtani tilos”, vagy a „Behajtani tilos” és más, behajtást korlátozó táblákat hagyjuk figyelmen kívül.

5 előéleti pontot ér, ha jogsi nélküli vezetünk, vagy ha olyan járművet vezetünk, amire nincs engedélyünk, de az is ide tartozik, ha olyannak adjuk át a volánt, akinek nincs vezetői engedélye vagy épp kiskorú.

5 büntetőpont jár akkor is, ha a közúti közlekedés rendjét zavarjuk. Bár ezt nem taglalja a Belügyminisztérium hivatalos nyilvántartása, de ez szinte bármi lehet a más autósok levillogásától kezdve a büntetőfékezésen át egészen a baleset okozásáig, ha utóbbi esetén valaki meg is sérül, akkor nem is 5, hanem 6 pontot kap a vétkes autós.

A szabálysértések kategóriában a 6 pontos vétségek a legkomolyabbak, ide tartozik, ha nem tartjuk be az elsőbbség és az előzés szabályait, vagy éppen a megállás, megfordulás, hátramenet szabályait olyan veszélyes helyeken, mint az autópálya vagy egy vasúti átjáró. Sokallhatjuk azt a 6 pontot, de sajnos rengetegen vannak, akik úgy tolatnak vagy hajtanak fel rossz irányban az autópályára, mintha az életük múlna rajta.

Más megállások miatt is 6 büntetőpontot szabhat ki a rendőrség: Ha éppen a zebrán vagy az előtt parkolunk, valamint akkor is ennyi a büntetés, ha kerékpársávon, útkanyarulatban, valamint olyan helyen állunk meg, ahol az autó táblát vagy jelzőlámpát takar ki.

6 büntetőpontos az is, ha figyelmen kívül hagyjuk a rendőr jelzéseit, legyen az igazoltatás vagy éppen egy forgalomirányító rendőrt nem veszünk figyelembe. Ugyanígy, ha a gyalogosok elsőbbségét hagyjuk figyelmen kívül, szintén gyorsan szerezhetünk 6 előéleti pontot.

Valamivel komolyabbak a közigazgatási bírsággal sújtandó jogsértések, vagyis az alábbi esetekben több pénzbüntetésre és több pontra is számíthatunk:

Ide tartozik az, ha nem csatoljuk be a biztonsági övet. Mind lakott területen belül és kívül is 3 ponttal jutalmaznak emiatt, de a két eset között a pénzbírság mértéke a különbség.

4 pontos büntetés jár a különböző behajtások tilalmaira, ez nem a fent említett sima „Behajtani tilos” jelzést takarja, hanem ha olyan privát útra, erdőgazdálkodási szervizútra, vagy magán helyszínre hajtunk be, ami forgalomtól elzárt. Hasonló pontozás jár a kötelező haladási irány megszegéséért.

Mértékétől függően 4, 6, de akár 8 pont is járhat a gyorshajtásért. Természetesen a nagyobb ponttal nagyobb bírság is jár, és minél nagyobb a gyorshajtás mértéke, annál több lesz a pontszám is. A rendelet még azt teszi hozzá, hogy személyautó és teherszállító között is van különbség.
6 pont jár, ha az autópálya leállósávján megyünk.

Ittas vezetésért 6 vagy 8 pont jár, itt szintén az a mérvadó, hogy hol, mekkora befolyásoltság alatt vezettünk és mekkora volt a kár, amit okoztunk.

8 büntetőpontot ér, ha nem tartjuk be a vasúti átjárón áthaladás szabályait, vagy ha nem állunk meg a piros lámpánál.

Ebben a részben a legsúlyosabb jogszegés az engedély nélküli közúti közlekedési szolgáltatás, vagyis az, ha engedély nélkül taxizunk. Ez 9 előéleti pontot jelent és egy igen komoly pénzbüntetést.

A harmadik és egyben legsúlyosabb rész a nyilvántartásban azokat a jogsértéseket mutatja, amelyek nem csak közúti kihágások, hanem egyenesen bűncselekménynek minősülnek:

Bár a nyilvántartás szerint vétség, pár éve bűncselekménnyé módosították azt, ha eltiltás alatt vezetünk. A büntető-törvénykönyv szerint aki eltiltás hatálya alatt járművet vezet, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, ha pedig ezt úgy teszi, hogy közben büntetőeljárás van ellene érvényben, akkor akár három évet is kaphat. Emellé pedig 6 előéleti pont is jár.

Közúti baleset okozásáért 9 pont jár, de ebben a részben talán az előéleti pontok a legérdektelenebb rész. A büntető törvénykönyv az elkövetőt legalább egytől öt évig terjedő börtönnel sújtja, de a legkomolyabb esetben, amikor több halálos áldozat is van, öt évtől tizenöt évig terjedő börtönbüntetést is kiszabhat.

11 büntetőpont jár segítségnyújtás elmulasztásáért, valamint két és öt év közötti szabadságvesztést is kiszabhatnak.

Szintén 11 pont jár közúti veszélyeztetésért, ami a törvénykönyv szerint azt a sofőrt jelenti, aki a közúti közlekedés szabályainak megszegésével másnak vagy másoknak gondatlanságból súlyos testi sértést okoz. Ez a bűncselekmény egy és nyolc év között terjedhet ki, utóbbi eset a legsúlyosabb, ez akkor van, ha halálos áldozata is lesz a veszélyeztetésnek.

11 előéleti pont és két és tíz év közötti börtönbüntetés jár akkor, ha ittas vagy bódult, azaz drog/gyógyszer hatása alatti állapotban vezetünk és ezzel balesetet okozunk.

Szintén 11 pont, valamint egy és nyolc év közötti börtön jár akkor is, ha olyan személynek adjuk át a vezetést, aki vagy ittas vagy bódult állapotban van, vagy más okból képtelen vezetni és ezzel balesetet okoz.

Cserbenhagyás esetén is 11 előéleti pont jár a sofőrnek. A cserbenhagyásnak számít a büntető törvénykönyv szerint, ha a közlekedési balesetben érintett jármű vezetője nem áll meg, vagy eltávozik a baleset helyszínéről úgy, hogy nem nézi meg, hogy valaki megsérült-e, vagy épp nem segít, ha valakinek súlyos sérülése van. A 11 pont mellett egy évig terjedő szabadságvesztéssel is büntetik ezt a cselekményt.

Forrás: alapjarat.hu és

Belügyminisztérium Nyilvántartások Vezetéséért Felelős Helyettes Államtitkárság

-\\- -\\- -\\- -\\- -\\-

dr. Vörös Viktor: Szabályszegés kontra szabálysértés (2017.)

A közigazgatási ügyszakban az egyik leggyakrabban előforduló ügyfajta a közigazgatási bírságról szóló határozatok bírósági felülvizsgálata.

Ezen csoporton belül is – gyakoriságuk révén – kiemelt helyet foglalnak el a közlekedési szabályszegések miatt kiszabott bírságok/helyszíni bírságok elleni jogorvoslati eljárások. Érthető módon, hiszen ki fizetne be szívesen egy 10.000-től 300.000 Ft –ig terjedő összegű közigazgatási bírságot?

A tapasztalatok szerint azonban a megtévesztő terminológia, a jogszabályok összeütközése, valamint a nem egységes jogorvoslati rendszer miatt nincs egységes, kialakult joggyakorlat ezen témakörben. Sok esetben problémát okozhat az alkalmazandó jogszabály megtalálása is.

Jelen írás mindenféle tudományos célzat nélkül, csupán a mindennapi ítélkezés során felmerülő, éppen ezért jelentős kérdésekre igyekszik rávilágítani. Egyúttal rámutatni kíván arra is, hogy végső megoldást csupán újabb –összehangolt - jogszabály-módosítás, illetve dereguláció jelentene.

I. Terminológia

Ami a megtévesztő terminológiát illeti, nem összetévesztendő a szabálysértés a szabályszegéssel. A szabálysértés, mint jogi „szakszó” egyértelműen és összetéveszthetetlenül utal – vagy legalábbis utalnia kellene - az alkalmazandó jogszabályra, azaz a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. (a 2012. IV.15. napjától hatályos „új Szabs.tv.”) törvényre.

Ezzel szemben, a szabályszegés, jelen írás szempontjából legalábbis a Közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. (Kkt.) törvényben, valamint a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM (továbbiakban KRESZ-rendelet) együttes rendeletben foglalt szabályok „megszegését” jelenti, mégha a szavak hétköznapi jelentése, és a józan ész szerint is jogszabályban , jelen esetben törvényben foglalt szabály „megsértéséről” is van szó.

Az új szabálysértési törvény 252.§ (4) bekezdése egyfajta „dekriminalizációra” utal, amikor így fogalmaz:

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 2012. április 15-én hatályba lépő, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartásról szóló 2012. évi II. törvény 253. § (3) bekezdése szerinti módosítása miatt azon szabálysértéseket, amelyek 2012. április 15-től közigazgatási bírsággal sújtandó szabályszegés hatálya alá esnek, de 2012. április 15. előtt követték el, a szabálysértésekről szóló törvény szerint kell elbírálni.

Fentiek alapján a hivatkozott 253. § (3) bekezdésében foglalt szabálysértések 2012. április 15. napjától, legalábbis a törvényi megfogalmazás szerint, szabályszegésnek, nem pedig szabálysértésnek minősülnek. A 253. § (3) bekezdése a Közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. (továbbiakban Kkt.) törvény 20. § (1) bekezdés k) pontját módosította az alábbiak szerint:

§ (3) A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény (a továbbiakban: Kkt.) 20. § (1) bekezdés k) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:

(Az e törvényben, valamint külön jogszabályban és közösségi jogi aktusban)

„k) a közúti közlekedési szabályok közül

    ka) a megengedett legnagyobb sebességre („gyorshajtás”),
    kb) a biztonsági öv használatára,
    kc) a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzéseire,
    kd) a járművezető szervezetében a szeszes ital fogyasztásából származó alkohol tilalmára („ittas vezetés”)
    ke) a vasúti átjárón való áthaladásra,
    kf) a járművel történő megállásra és várakozásra, ( 2012. IX.1-tő hatálytalan, hatályon kívül helyezte a 2012. évi CXIC.tv. 37. § (2) bekezdése)
    kg) a behajtási tilalomra, a korlátozott övezetre (zóna), a kötelező haladási irányra
    kh) az autópálya leálló sávjának igénybevételére,”

(vonatkozó rendelkezések megsértői bírság fizetésére kötelezhetők.)

Tisztán logikai alapon tehát a Kkt. 20. § (1) bek. k) pontjában foglalt rendelkezések megsértése szabályszegésnek minősül, illetve annak kellene minősülnie. Véleményem szerint ezen jogszabály-módosítás célja a közlekedési szabálysértések, valamint a közlekedési szabályszegések szétválasztását célozta meg.

II. Jogszabályütközés, kollízió

Fentiek ellenére az új Szabs.tv. mai napig szabálysértésként, mégpedig kiemelt közlekedési szabálysértésként, a XXVII. fejezetben szabályozza a Kkt. 20. § (1) bek. k) pontjában foglaltak közül az ittas vezetést ( Kkt. 20. § (1) kd) pont, Szabs.tv. 217. § ) , valamint a vasúti átjárón áthaladás szabályainak megsértését (Kkt. 20. § (1) ke) pont, Szabs.tv. 222. § ). Amennyiben a társadalomra veszélyesség e két tényállásnál – a törvényhozó álláspontja szerint - továbbra is indokolja a szabálysértésként való szabályozást, abban az esetben a Kkt. 20. § (1) bekezdés k) pontját kellene újraszabályozni.

Jelen állás szerint tulajdonképpen az ittas vezetésnek létezik egy bűncselekményi, egy szabálysértési, és egy szabályszegési alakzata is. Amennyiben mindhárom alakzat egymástól jól elkülöníthető lenne, illetve szankciójuk eltérne egymástól, még esetleg indokolt is lenne ez a hármas különbségtétel.

Azonban a Kkt. 20. § (4a) bekezdése (lsd. 6. oldal III. bekezdés ) alapján kiszabható bírság esetén alkalmazandó (megjegyzés: Abban az esetben, hogyha a szabályszegést elkövető személye, azaz a járművezető megállapítható. Amennyiben ugyanis az elkövető személye nem állapítható meg, abban az esetben egy másik, mégpedig a 410/2007. sz. Korm. rendelet alkalmazandó a (4b) és (4c) bekezdések alapján ) Közúti árufuvarozáshoz, személyszállításhoz és a közúti közlekedéshez kapcsolódó egyes rendelkezések megsértése esetén kiszabható bírságok összegéről, valamint a bírságolással összefüggő hatósági feladatokról szóló 156/2009. (VII. 29.) Korm. rendelet (továbbiakban Rendelet) 2012. augusztus 24. napjától hatályos 12. § (1) bekezdése szerint a Kkt. 20. § (1) bekezdés k) pontjához kapcsolódóan - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - a 11/A-11/F. mellékletben meghatározott összegű bírságot köteles fizetni az, aki a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendeletben foglalt, a megengedett legnagyobb sebességre („gyorshajtás”), a biztonsági öv használatára, a járműforgalom irányítására szolgáló fényjelző készülék jelzéseire, a járművezető szervezetében a szeszes ital fogyasztásából származó alkohol tilalmára („ittas vezetés”), a vasúti átjárón való áthaladásra, a behajtási tilalomra, a korlátozott övezetre (zóna), a kötelező haladási irányra és az autópálya leálló sávjának igénybevételére vonatkozóan a 11/A-11/F. mellékletben meghatározott valamely rendelkezést megsérti.

A Rendelet tulajdonképpen felsorolja a Kkt. 20. § (1) bekezdés k) pontjában foglalt szabályszegéseket. Majd utal a a 11/A-11/F mellékletekre, amelyen belül az ittas járművezetésre a D melléklet vonatkozik, és amely 3 fokozatban, növekvő bírságösszegekkel fenyegetve szabályozza az „ittas vezetést”:

E táblázat gyakorlatilag „kihagyja” a szabálysértési alakzatot, hiszen egységesen gépi, illetve nem gépi meghajtású járműveket említ, további megkülönböztetés (vasúti, légi, vízi, illetve közúti járművek) nélkül, alkalmazva a „amennyiben bűncselekménynek nem minősül” fordulatot is.

Amennyiben ez nem okozna értelmezési – és ennélfogva jogalkalmazási – nehézséget, a Szabs.tv. a „közlekedéssel kapcsolatos egyéb szabálysértések” –ről szóló XVIII. fejezetben a 224. § -ban úgy ahogy van, elmossa a szabálysértés és szabályszegés közötti különbségtételt, amikor –vélhetően elírás folytán – így fogalmaz:

Közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megsértése

§ (1) Aki a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendeletben (a továbbiakban: KRESZ) meghatározott közúti közlekedés szabályait megszegi, ha a 217-222. §-a szerinti szabálysértés nem valósul meg, szabálysértést követ el.

(2) A KRESZ 40-41. §-ának, valamint más megállási, várakozási vagy táblával jelzett behajtási tilalom vagy korlátozás megszegése esetén a közterület-felügyelő is szabhat ki helyszíni bírságot.

Ezen paragrafus váltakozva használja a szabályszegés, valamint a szabálysértés kifejezéseket. A KRESZ rendelet azon „meghatározott szabályainak” amik nem minősülnek a „217-222. § szerinti szabálysértésnek” megszegése ezek szerint egységesen szabálysértésnek kellene hogy minősüljön. Itt a szabálysértési törvény ellentmond „saját” 224. § -ának, valamint a Kkt. 20. § (1) bek. k) pontjában foglaltaknak is. Ez alapján egy „tilosban parkolás”-ért kiszabott pénzbírság meg nem fizetése miatt is elzárással lehetne sújtani a nem teljesítő szabályszegőt.

A bíróság ítélkezése során jogot értelmez, és az értelmezésnek megfelelően alkalmazza is azt. Fentiek alapján azonban még az sem egyértelmű, hogy melyik jogszabályt kell értelmezni, illetve alkalmazni. Az ügyfél szempontjából pedig az nem mindegy, hogy vele szemben közigazgatási bírságot szabnak-e ki, illetve a szabálysértési tv. szerinti pénzbírságot /helyszíni bírságot, aminek meg nem fizetése esetén szabálysértési elzárásra történő átváltoztatásnak van helye. (Új Szabs.tv 12. § és 99. § (5) bekezdés) A kétfajta bírság elbírálására ráadásul különböző bíróságok az illetékesek.

Véleményem szerint a fenti ütközések feloldására megoldást jelentene,ha

a.)    a szabálysértési törvényből kikerülne az ittas járművezetés és a vasúti átjárón áthaladásra vonatkozó rendelkezés (amennyiben ezen tényállások szabálysértési szintű védelme már nem indokolt)

b.)    a Kkt. 20. § (1) bekezdés kd) és ke) pontjainak hatályon kívül helyezésével (amennyiben a kiemelt védelem továbbra is indokolt)

Azzal együtt, hogy a Szabs.tv. 224. § (1) bekezdése az alábbiak szerint módosulna (javasolt módosítás dőlt betűvel szedve):

Közúti közlekedési szabályok kisebb fokú megszegése

§ (1) Aki a közúti közlekedés szabályairól szóló 1/1975. (II. 5.) KPM-BM együttes rendeletben (a továbbiakban: KRESZ) meghatározott közúti közlekedés szabályait megszegi, ha a 217-222. §-a szerinti szabálysértés nem valósul meg, külön jogszabályban meghatározott szabályszegést követ el.

Ebben az esetben egyértelmű lenne, mely törvényt kellene alkalmazni, akár az a.) akár a b.) verzió kerülne megvalósításra. Az évek során „berögzült” gyakorlat szempontjából indokoltnak tartom egy ilyen „utaló” szabály szerepeltetését a Szabs.tv-ben.

III. Jogorvoslat

Fentiek tükrében nem egyértelmű az sem, hogy melyik törvény szerinti jogorvoslati rendszer alkalmazandó jelen állás szerint: a szabálysértési törvény, illetve a Kkt. háttérjogszabályaként funkcionáló, a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény (továbbiakban: Ket.)-e az irányadó.

Megjegyzendő, hogy a jogorvoslati „dilemma” elsősorban a „sommás eljárásokban”, azaz a helyszíni bírság kiszabása alkalmával okozhat problémát. A helyszíni bírság fogalmát ugyanis ismeri a szabálysértési törvény (Szabs.tv. 99. § ), valamint a Ket. ( 94/A. § (4) – (6) bekezdés)és a Kkt. (20. § (4a) bekezdés) is:

Szabs.tv. 99. § (1) Helyszíni intézkedés során a szabálysértés elkövetését elismerő személlyel szemben helyszíni bírság kiszabásának van helye.

(3) Ha az eljárás alá vont személy a helyszíni bírság kiszabását - a helyszíni bírság meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről szóló tájékoztatás után - aláírásával igazoltan tudomásul veszi, a helyszíni bírság ellen nincs helye jogorvoslatnak.

A Szabs.tv. tehát kategorikusan kizárja a jogorvoslat (beleértve a bírósági felülvizsgálat) lehetőségét, mindössze a helyszíni bírság saját hatáskörben történő módosításra illetve visszavonására van lehetőség (hivatalból vagy kérelemre) a 99/A § - ban foglaltak alapján. Azzal együtt – ismételten – hogy a bírság meg nem fizetése esetén azt elzárásra kell átváltoztatni a törvényben meghatározottak szerint.

Ket. 94/A (4)1 Ha törvény vagy önkormányzati rendelet lehetővé teszi, azoknál a jogsértéseknél, amelyek esetében közigazgatási bírság kiszabásának van helye, - a 94. §-ban foglalt előírások keretei között - a hatóság helyszíni bírságot szabhat ki, ha a helyszíni intézkedés alkalmával az ügyfél a jogsértést teljes mértékben elismeri.

(5)[2] A helyszíni bírság kiszabását megelőzően az ügyfelet tájékoztatni kell a (6)-(8) bekezdésben foglalt körülményekről, valamint szükség esetén a hatóság által megállapítható bizonyítékok köréről, továbbá a helyszíni bírság meg nem fizetése esetén alkalmazandó jogkövetkezményekről.

(6)[3] Ha az ügyfél a jogsértést elismeri, a helyszíni bírság ellen nincs helye jogorvoslatnak.

Ezen bekezdések beiktatására éppen az új szabálysértési törvény hatályba lépése miatt, azzal egyidejűleg került sor, és a Szabs.tv-vel egybehangzóan kategorikusan kizárja bárminemű jogorvoslat lehetőségét. Szigorúan értelmezve ezen szabály azonban kizárja még a saját hatáskörben történő döntés-felülvizsgálat lehetőségét is.

A Kkt. ezzel szemben, ha csak egy hajszálnyira is, de másképpen fogalmaz:

(4a)[4] A közúti forgalomban történő ellenőrzés során, ha a 20. § (1) bekezdés k) vagy m) pontjában meghatározott szabályszegést elkövető személye a helyszínen megállapítást nyer, a hatóság eljáró tagja határozathozatal nélkül szabja ki a bírságot és döntését közli az elkövetővel. Ha az elkövető a jogsértés tényét nem vitatja, a döntéssel szemben fellebbezésnek nincs helye, amelyről az ügyfelet a helyszínen tájékoztatni kell.

A Kkt. tehát a fellebbezés, azaz egy konkrét jogorvoslati forma kizárásáról rendelkezik a fenti jogszabályhelyekkel ellentétben. Ezt erősíti meg az „Egyes közúti közlekedési szabályokra vonatkozó rendelkezések megsértésével kapcsolatos bírságolással összefüggő hatósági feladatokról, a bírságok kivetésének részletes szabályairól és a bírságok felhasználásának rendjéről” szóló 42/2011 (VIII.11.) NFM rendelet:

§ (1) Ha a Kkt. 20. § (4a) bekezdése alapján a bírság helyszíni kiszabásának van helye, a hatóság eljáró tagja ezt közli a szabályszegővel, egyben tájékoztatja, hogy ha a jogsértés tényét nem vitatta, a döntéssel szemben fellebbezésnek nincs helye, a tájékoztatástól számított 30 napon belül bírósági felülvizsgálat kezdeményezhető. Egyúttal tájékoztatja a szabályszegéshez rendelt közúti közlekedési előéleti pontról.

Ezen megoldás jobban illeszkedik a Ket. jogorvoslati rendszerébe, miszerint meghatározott közigazgatási határozatok elleni fellebbezésre nincs lehetőség, azonban az ilyen határozatok bírósági felülvizsgálata kérhető (Ket. 100. § (1) és (2), 109. § (1) ) Azért tartom indokoltnak ennek kiemelését, mivel a közlekedési szabályszegések alkalmával – rendszerint- eljáró hatóság , azaz a rendőrség ilyen esetekben közigazgatási hatáskörben jár el.

Álláspontom szerint ez a megoldás a jogbiztonság szempontjából is megnyugtatóbb helyzetet teremt mind az ügyfél, mind pedig a hatóságok szempontjából. Indokolatlan ugyanis, a II-es pontban kifejtettekre is figyelemmel a szabálysértések, és a szabályszegések, ennek következtében a Szabs.tv, a Kkt. , valamint a Ket. összemosása, és párhuzamos alkalmazása, amire azonban gyakorlatilag rá van kényszerítve – legalábbis jelen állás szerint- a szabálysértési/közigazgatási hatóságként eljáró rendőrség, valamint az eljáró bíróság is. Megjegyzendő továbbá a Kkt. és az NFM rendelet egységes szabályszegés-szabályszegő szóhasználata is.

Megtévesztő megfogalmazás ugyanakkor a „határozathozatal nélkül” fordulat használata a Kkt. 20. § (4a) bekezdésben. Elvégre a kiszabott bírság önmagában egy határozat, mégpedig végrehajtható határozat. Véleményem szerint a „további eljárás lefolytatása nélkül” fordulat használata célravezetőbb lenne.

IV. Összegzés

Nyilvánvaló az, hogy egyik közigazgatási és munkaügyi bíróságon sem fog ítélet születni helyszíni bírság meg nem fizetése esetén elzárásra történő átváltoztatásról, azonban a gyakorlatban a szabályozás hiányosságaira visszavezethető ellentmondások figyelhetők meg:

A helyszíni bírságok kiszabása során több alkalommal is egyidejűleg kerül átadásra a szabálysértési helyszíni bírságra, valamint a Kkt. szerinti helyszíni bírságra vonatkozó figyelmeztetést tartalmazó kis cédula. Több közigazgatási ügyszakban született bírósági ítélet is párhuzamosan hivatkozik a Ket., a Szabs.tv, és a Kkt. vonatkozó rendelkezéseire, ha egyáltalán ítélet születik, nem pedig permegszüntető végzés a „jogorvoslat” kizártságára való tekintettel.

Egyes esetekben jogértelmezési alapelvek, pl. a „lex specialis derogat lex generali” (Ket. helyett Kkt. és a vonatkozó rendeletek) alkalmazásával, kevésbé örvendetes helyzetben a jogszabályok „megerőszakolásával” át lehet hidalni ezeket a kérdéseket, azonban teljes egészében, minden fél számára megnyugtató – de legalábbis világos és követhető - döntés a fent kifejtettek szerinti ellentmondásos jogszabályi háttérnek köszönhetően ritkán születik.

Álláspontom szerint elsősorban a II. pontban kifejtettek szerinti jogszabály-módosítással orvosolható lenne a szabálysértés és a szabályszegés jelen állás szerinti összemosódása, valamint a két jogterület , a szabálysértési és a közigazgatási jog egymástól történő elválasztása is. Ennek következtében a közlekedési szabályszegések miatt kiszabott bírságok bírósági felülvizsgálata során egységes joggyakorlat alakulhatna ki.

Jogszabály-módosítás hiányában pedig indokoltnak tartom, hogy a Kúria, jogkörében eljárva, az egységes joggyakorlatot segítő jogegységi határozatot hozzon a kérdésben.