A forró ferdehátú idestova 34 éve az autógyártás egyik legjobb kompromisszuma. A nagy ősök leszármazottai mára csúnyán elhíztak, úgyhogy egy kategóriával lejjebb kell ugrani, hogy hot hatch kínálta élményben lehessen részünk.

Evžen Krauskopf és a krumpli esete

Prága, 15 fok, borús idő. A reptér különtermében középkorú úr beszél, egy leginkább krumplira emlékeztető mikrofonba. A téma nem más, mint a Škoda új üdvöskéje. A Fabia RS második generációja Genfben debütált néhány hónapja, de kasztniközelből most májusban ismerhették meg az újságírók. A prágai sajtóbemutatónak kellően nagy feneket kerítettek, főleg az étkeztetés terén, de erről picit később.

A krumpliba beszélő úr, Evžen Krauskopf,  a termék kommunikációs vezetője nem cifrázta túl a dolgot, röpke tíz perc alatt végigfutott a prezentációján. Kérdésekre nem is nyílt lehetőség, inkább hagyta, hogy azokat az RS maga válaszolja meg.

Amikor a Haribo kiborul

A parkolóban több tucat tesztautó várta, hogy az újságírók birtokba vegyék. A motorpressés Lővei kollégával elsőnek a nagyobbik durranásnak ígérkező kombit választottuk. Azon belül is egy rikítóan csibesárga példányt. Az élénk színű kocsik kavalkádjának köszönhetően a látvány erősen hasonlított egy zacskó kiborított gumicukorra. Annak ellenére, hogy egy svédasztalos etetésen már túl voltunk, az egyik példány különösen erős nassolási ingert váltott ki belőlem - fehér tetővel és felnivel, valamint almazöld fényezéssel megszólalásig hasonlított kedvenc békás gumicukromra.

Az igazi csemege egyértelműen a kedvesen bolond ötletnek tűnő kombi. Elődje igazából nincs. Az előző RS-nek nem volt puttonyos verziója, de mostanra úgy látszik, a Škoda megérett rá, hogy kicsit kockáztasson, és ilyen irányba bővítse a palettát. Az ötlet számomra nagyon szimpatikus, de bárhogy is erőlködtem, nem láttam lelki szemeim előtt a tipikus kombi RS tulajdonost.

 Az alapmodellhez képest minimálisak a változtatások, mégis könnyen megkülönböztethető. Egy leheletnyi toldás az első kötényen, egy jelképes diffúzorutánzat hátul. Egy igen konzervatív dupla kipufogó, és hogy tudjuk, mi előzött le, néhány RS felirat. Piros féknyergek és állítólag funkcióval is rendelkező tetőspoiler. A koptató léceket színre fújták, de a tükrök szigorúan feketék maradtak. Belül RS felirat a kagylós ülésen és a bőrkormányon. Természetesen mindkettőt lehet állítani előre, hátra, fel és le. A kamualu belépő szintén felhívta RS-mivoltára a gyanútlan sofőr figyelmét. Néhány túlságosan élénk színkombinációt leszámítva kifejezetten ízléses, teljesen hihető a hot hatch hangulat. Sokkal jobban sikerült, mint elődje. Az első Fabia RS dízel mivoltát tetézte azzal, hogy úgy nézett ki, mint egy orrbagyűrt Octavia. Az új Fabia RS úgy tagozódik be az egységes arculatba, hogy közben egyéniség marad.

Sportcsibe

Ami a leginkább feldobja a formáját, az a felni. A némileg megtévesztő „Gigaro” művésznevű kerékkollekció kellemes külsőt kölcsönöz a kombinak. Meg természetesen az ötajtósnak. A választék szó szerint színes, hisz a 17 colos lábbelikből akad ezüst, fekete, ezüst+fekete és fehér. Némi ráfizetéssel ugyanezekkel a színekkel megkínálhatjuk a tetőt, a fényezéstől külön.

 A luxusautó ismérve – 1.4 TSI 177 lóval

De ami a lényeg, az a motor. Mindkét modell ugyanazt az 1,4-es TSI benzinmotort kapta, amiről ezer és egyszer elregélte a sajtó, hogy mennyire jó. De csak a rend kedvéért: soros elrendezésű négyhengeres, dupla vezérműtengelyes, 1390 köbcentis blokk, kompresszorral, turbóval. Jelen esetben 177 lóerőt teljesít, ami hazánkban elég érdekes helyzetbe hozza. Kérem a kedves olvasót, mondja ki hangosan a következő mondatot, lassan ízlelgetve a szavakat: Škoda Fabia luxusautóm van. Ugye? 3 kilowatt a tulajdonost egyszerű emberből húszezresbe orrot fújó burzsoává teszi. Legalábbis az adóhatóság szemében. Nem tudom, ez mennyire fogja befolyásolni itthon az eladásokat, de egy biztos: nem ezzel fogják reklámozni. Ha már itt tartunk, mindenütt ugyanabba a szlogenbe botlottunk: automata váltó, manuális izgalom.

Családlátogatás nagypapánál

A Škoda Fabia RS és RS Kombi a VW ékkövének számító DSG váltóval rendelhető. Nem „is”, hanem „csak”! Mindössze annyi mozgástere akad a vevőnek, hogy megrendelheti a hetyke kis füleket a kormány mögé. Mindenki maga döntse el, ez most jó vagy sem. Én cseppet sem támogatom, ugyanis van pár megátalkodott benzinagyú, akinél a vezetés öröméhez tartozik a sebességváltás. Márpedig egy ilyen ígéretesnek tűnő autót kár elrontani a kéziváltó hiányával.

Ami még újdonság, az tagja a legújabb hárombetűs biztonsági klubnak. Az eddig meglévő ESP, ABS, MSR, ASR, EDL és HBA mellett most megjelent az XDS. A lényege, hogy kanyarban a belső íven futó kereket fékezi a rendszer, ha a szükség úgy kívánja. Így nagyobb nyomaték jut a külső kerekekre. A mára szinte kötelező vezető- és utasoldali légzsák és hátul az isofix-rögzítési pontok a szériafelszereltség részét képezik.

Hang tekintetében a Mladá Boleslav-i Filharmonikus Zenekar előadása egy erős közepes. Amit hallunk belül, az egy épp hogy serdülő korú egér morgolódása. Ha már mutált volna a kis rágcsáló, és öblösebben szitkozódna, sokkal élvezetesebb lenne a hangja. Kívülről viszont már halljuk, ahogy vinnyog a kompresszor és prüszköl a turbó. Na ne várjunk egy McLaren SLR-be oltott WRX STI-t, de azért kellemes.

 NE HALLGASS A NAVIGÁCIÓRA

Ahhoz, hogy megismerkedhessünk a különböző újdonságokkal, vendéglátóink nagyon kellemes útvonalat programoztak az opciós gyári navigációba, városokkal, autópályával és kanyargós erdei utakkal. Csak azt nem értettem, miért kaptunk mellé még egy itinert is. Mint kiderült, szükség volt rá, ugyanis rögtön az első három pont már úgy szólt, hogy „Ne hallgass a navigációra!”. Annak ellenére, hogy gyakran nem követtük a GPS utasításait, a selymesen búgó női hang nem kiáltozott újratervezést, hanem hagyta, hogy menjünk a dolgunkra.

Egyedül az volt zavaró, hogy az autópályán nem egyszer hangzott el a következő mondat: Készülj fel, hogy...(szünet)...egyenesen menjél tovább. Bosszúból minden balkanyarnál letérdeltem a képernyő sarkát, de szerintem nekem jobban fájt. Az élményt fokozta, hogy 110 felett erős a szélzaj. Egyszer el is tévedtünk, de végül megtaláltuk mind az ebédhez kijelölt pihenőt, mind a sosnovai versenypályát.

A már említett 177 lóerő 7,3 másodperc alatt gyorsítja az autót százra, ami igen dicséretes. Viszont akárhányszor ezt az adatot láttam, rögtön mellette ott volt, hogy a kombinált fogyasztása 6,2 liter száz kilométeren. Marketing szempontból ezzel nincs is baj, vagy ez, vagy az. Maga az autó viszont kisebb identitászavarral küzd, ugyanis egyszerre akarja teljesíteni mindkettőt. Változatlan gázállásnál, egyenletes sebességnél, ha például jött egy emelkedő, gondolt egyet és visszaváltott, elvégre kell a plusz erő. Aztán rögtön eszébe jutott, hogy az viszont megnöveli a a fogyasztást, úgyhogy mégis inkább felváltott. Csak nem jó ez, visszaváltott. Hangsúlyozom, a gázpedál állása változatlan volt végig.

Biztos tanulni és szokni kell, de engem akkor is az őrületbe kergetett. Pláne hogy a hét fokozat temérdek lehetőséget kínált a váltónak, hogy ír-szteppeljen az idegeimen. A fülecskék sem voltak sokkal jobbak. Ha nem volt elégedett az általam választott fokozattal, szemrebbenés nélkül elváltott. Motorfékről ne is álmodjunk!

 Dzsidzsáró

Ez a váltó szerintem nem való bele. Lehet, hogy ügyesebb kezekben aranyat ér egy versenypályán, oda viszont meg maga az autó nem való. Volt lehetőségünk ugyanis kipróbálni a sosnovai pályán. Az RS valódi képességeit szemléltetendő ott volt Jan Kopecky, Juho Hänninen, Guy Wilks és Pavel Valousek a Škoda Motorsporttól. Közülük a finn pilóta vitt pár kört. Tényleg kellemeset lehet a legújabb forró ferdehátúval autózni, de versenypályán szigorúan először és utoljára. Amúgy halkan jegyzem meg, Juho sem használta a fülecskéket.

A futómű a hétköznapi örömautózáshoz pont elég feszes, de a pálya szűk kanyarjain már kellemetlenül imbolyog a bódé. Az odavezető, kanyargós erdei utat sokkal jobban élveztem. Városi ökörködésre, szerpentines bohóckodásra isteni, de számomra manuális váltóval. A végsebességet nem próbáltam, de a sajtóanyag szerint az ötajtósé 223 km/h. Viszont a kombiban büszkébben feszítettem, ugyanis kiderült, az 3 km/h-val gyorsabb. Ez a többlet a kombi-marketing egyik alapkövének tűnt, ugyanis úton-útfélen belebotlottam a bemutató alatt.

Richard

Ha Richardnak tetszik, rossz nem lehet

Csehországban láthatóan nagy becsben tartják a Škodát, igazi nemzeti kincs lehet. Történt ugyanis, hogy megálltunk kombit fotózni, és egy ránézésre bányász úriember, cseppet sem zavartatva magát odasétált a kocsihoz és elkezdte nézegetni. Majd kérdezés nélkül kinyitotta az ajtót, félig beült és csak mosolygott. Nagy nehezen kiszedtük belőle, hogy Richard névre hallgat, de a nyelvi szakadék túl mély volt ahhoz, hogy további információra szert tegyünk. Még egy darabig ücsörgött, majd felmutatta a hüvelykujját, kiszállt és elsétált.

Miután végeztünk a versenypályán, lőttünk magunknak egy ötajtóst a visszaútra. Addig-addig sikerült könyörögnünk, míg kaptunk egy pirosat, fehér tetővel és a hozzá passzoló kerekekkel.

A Mini óta ez a kombináció már közhely, de akkor is nagyon jól állt neki. Főleg, amikor a megadott útról letérve megálltunk Mladá Boleslavban, a Škoda múzeumnál. Mivel már zártak, nem tudtunk körülnézni, de a parkolóban állt egy piros, alap Fabia. A két autót egymással szembeállítva látszik csak igazán, milyen jót tett neki az RS-optika. Ráadásul ezzel a színkombinációval kiköpött Nohab.

Érezhető különbség amúgy nincs az ötajtós és a kombi között. Leszámítva az előbbi 300 literű csomagtartóját 180 literrel túlszárnyaló kombiputtonyt. Az utóbbi csomagtartójában egy érdekességet találtam, nevezetesen egy félkör alakú rácsot a jobb kerékdobnál. Állítólag az is egy tárólórekesz, de engem inkább egy alacsony költségvetésű kandallóra emlékeztetett. Az egyik pihenőpontnál talált tűzifával sikerült is bizonyítanom az elméletem.

Belül minden fekete, még a tetőkárpit is. Jól áll neki

A kombi RS létezése amúgy csak nem hagyott nyugodni. A 24 órán belüli hatodik svédasztalos étkezésnél, nevezetesen a másnapi reggelinél sikerült elcsípnem Evžen Krauskopfot. Krumpli-mikrofon már nem volt a szájánál, ennek ellenére nagyon kellemeset beszélgettünk az omlettes tálnál. Leginkább arról faggattam, pontosan hogy néz ki a kombi célcsoportja. Némi gondolkodás után rávágta, hogy azok az apukák, akik miután letámasztották csemetéjüket az ovinál és feleségüket az irodánál, munkába menet szeretnek örömautózni. Az ötajtóst pedig kifejezetten városi fiataloknak ajánlják. Bevallom, plusz-mínusz 180 liternyi csomagtartó nem feltétlen jelent ugrást generációk között.

Így utólag a kombiba én leginkább olyan fiatal dobost tudok elképzelni, aki szeret időben odaérni a koncertjére, de annyira nem benzinagyú, hogy még egy kéziváltóval is hadakozzon. Mindemellett pedig van még nagyjából 6,5 millió forintja, ugyanis jelen állás szerint körülbelül ennyibe fog kerülni. A jó hír az, hogy nagyjából júliustól itthon is szerepelni fog az árlistában, nem kell egyedileg rendelni. Én csak abban reménykedem, hogy az esedékes „arcemelésnél” felkerül a listára a kéziváltó is.

Képgaléria

(forrás: totalcar.hu)