
Moszkvában két világ van. Az egyik a föld felett a Kremllel, a Vörös
térrel és a Novogyevicsi kolostorral. A másik világ a föld alatt
található és semmiképpen sem rosszabb a fentinél.
A moszkvai metró az első négy közöttMoszkva
a világ egyik leghatalmasabb metropolisza a maga több mint tízmilliós
lakosával. Metróhálózata sem marad le a legnagyobb világvárosok
földalatti rendszereitől. Bár igaz, hogy nagysága csak a negyedik a
londoni, a párizsi és a New York-i metró után, mégis a moszkvai metró
szállítja a világon a legtöbb embert. Moszkva lakossága nagyobb részben a
belvárost körülölelő külváros és lakótelep "birodalmakban" lakik, ezért
a metró elengedhetetlenül szükséges a sokmilliós tömeg munkába- és
hazaszállításához.
A moszkvai metróba nem mindegy, hogy hol
csöppenünk be. Ha egy olyan állomáson ereszkedünk le az "alvilágba", ami
már a sztálini idők után épült jóval, akkor nagyobb eséllyel egy
funkcionalistább, egyszerű kidolgozású építészeti megoldás vesz minket
körül. Ha azonban az 1935-1953 közötti időszakban átadott vonalak
egyikének állomását pillantjuk meg először, akkor rögtön egy álomvilágba
érkezünk. Bár a metrót természetesen azért tervezték, hogy minél
nagyobb számú embert minél gyorsabban A pontból B pontba eljuttassanak, a
moszkvai metrónál ez csak egyike volt a figyelembe veendő
szempontoknak. Az első metrókat, mint például a londoni vagy akár a
világ harmadik földalatti vonalának számító budapestit még igényesen
kivitelezve, de lényegében minden cicomától mentesen tervezték és
építették meg. Ezeknek a vasutak építőinek valószínűleg semmilyen
ideológiai szándékuk nem volt alkotásaikkal. Nem így a moszkvai metró
építőinek vagy talán inkább építtetőinek, a kommunizmus birodalmának
teljhatalmú urainak.
A kommunizmus
utópiája a föld alattMoszkva első metróvonala 1935-ben
Sztálin megerősödésének kezdetén nyílt meg. A cél nem csupán az volt,
hogy a proletár tömegeket eljuttassák a gyárakba és vissza. Ennél
Sztálin sokkal többet akart. Egy olyan világot akart teremteni bizarr
módon a föld alatt, ami az emberek ideológiai nevelését is szolgálja. A
metró architektúrájának köszönhetően a mindennapos utazások során a
Szovjetunió hősei, vezetői, értékei észrevétlenül lopták be magukat a
dolgozók szívébe. A metró világa kicsit a jövőbe ígért kommunizmus
világát hozta időben előre. Az utasok a szerelvényeken utazva
kárpótolhatták magukat amúgy szegényes tárgyi környezetük és lepusztult
életterük miatt. Az állomások kivitelezése a legdrágább és legjobb
minőségű anyagok felhasználásával történt. Semmivel sem spóroltak.
Lehet, hogy az emberek órákon keresztül álltak sorba a jegyre kapott
rossz minőségű élelmiszerekért, de a metróba lejövet kárpótolhatták
magukat a kommunista Szovjetunió gazdagságának hitével.
Tematikus állomásokNéhány állomás a
Szovjetunió akkori tagköztársaságainak életét mutatja be. Ilyenkor
művészi kidolgozottságú mozaikok vagy mázas csempék elevenítik meg a
Belorusz vagy Ukrán Szocialista Köztársaság mindennapjait. Láthatjuk,
ahogy a parasztok vetnek és aratnak a kolhozban, a munkások egy
víztározót építenek, vagy éppen pionírok köszöntik Lenin elvtársat. A
jelenleg is igen nagy becsben tartott Lenin amúgy is állandó visszatérő
alak az állomások mozaikjain, freskójain vagy ólomüveg ablakain. Csak a
moszkvai metróban több száz Lenin ábrázolás található.
Vannak
aztán olyan állomások, melyek barokk bálteremre hasonlítanak. De olyan
állomás is épült, amelybe megérkezvén nem lehet nem arra gondolni, hogy
egy díszes templomba érkeztünk. Erre utalnak az orosz ikonművészet
formavilágára emlékeztető mozaikábrázolások vagy a középkori
katedrálisok rózsaablakaira emlékeztető ólomüveg díszítések. Sztálin
tudatosan játszott rá az orosz ember kollektív tudatalattijában létező
motívumrendszerre. A kommunizmustól meglehetősen távol álló vagy éppen
vele homlokegyenest ellentétes korszakok stílus- és formavilágát
alakította át csekély mértékben és kommunista szimbólumokkal vegyítve
saját céljaira használta fel az így kapott egyveleget.
Csodálat és félelemOlyan állomáson is
jártunk, ahol a Vörös Hadsereg katonáinak stilizált szobrai állnak
minden boltív mellett. Olyanok, mintha csak arra várnának, hogy a
legalkalmasabb pillanatban lecsaphassanak a sötétben bujkáló
rémhírterjesztő ellenforradalmárokra.
Személyes kedvencem a
szovjet ipar eredményeit és munkáját bemutató állomás architektúrája. Az
egyik legnemesebb márványból készült domborművön munkások éppen egy
ágyút szerelnek össze. De a tucatnyi domborművön találunk teherautót
javító, termékeket betakarító, vasöntődében dolgozó, de repülőgép
propellerével bajlódó munkásokat is. Természetesen minden életkép
szigorúan márványból készült.
Ha valaki alaposan meg akarja
ismerni a moszkvai metró világát, egy-két óránál jóval többet kell
eltöltenie az állomásokon sétálgatva. Kis ízelítőt azonban már
tíz-egynéhány állomás megtekintése után kaphatunk. Ha Moszkvába
látogatunk, semmiképpen se hagyjuk ki a föld alatti világ
tanulmányozását!
Kapcsolódó hírek:
Ötletes metrókijelző: melyik kocsi mennyire zsúfolt?
Merre járnak a turisták és merre a helyiek?
Köszönjük, Európa! Programunk van, hát (rész)sikereink? - Közlekedési Operatív Program (a 2003-2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról)
TEDxYouth - egy konferencia kerékpáros "vonatkozásokkal" (most)