Számos kivitel

Az Ikarus 260-as szóló autóbusz hossza 11 méter, a busz 97 utas szállítására alkalmas. A budapesti 260.00, 260.45 és 260.46 kivitelek mind háromajtósak voltak, eleinte harmonika-, később bolygóajtóval (a Debrecenből használtan beszerzett buszok altípusa 260.30M). Az eltérő ajtók csak a leginkább feltűnő változást jelentették a buszok megjelenésében az évtizedek során, de a kerekektől és a gumiktól kezdve a kapaszkodók színén és a belső világításon át az ülésekig rengeteg dolog változott az Ikarus 260-asokon és 280-asokon már gyárilag, illetve később a BKV-nál is a különböző felújítások során.

A 280-as 16,5 méter hosszú, 145 ember szállítására alkalmas csuklósbusz, a budapesti kivitelek 280.00 és 280.49 jelzést kaptak. A négyajtós buszok eleinte szintén ráncajtóval, később bolygóajtóval gördültek le a gyártósorról. Érdekesség, hogy a BKV 280-asai közül mindössze kettő rendelkezett csuklóvédővel, becenevén esernyővel.

Nem ilyen hosszú időre tervezték

Az, hogy máig találkozni ezzel a két típussal napi forgalomban Budapesten, leginkább a BKV romló anyagi helyzetének köszönhető. A buszokat eleinte 425 és 450 ezer kilométernyi futás után selejtezték, később ezt kitolták 600 ezer kilométerig. Ez jellemzően azt jelentette, hogy pár év után nyugdíjazták a buszokat, így egészen az 1990-es évekig megszokott volt, hogy a vidéki városok helyi közlekedését a Budapestről fiatalon leselejtezett buszokkal végezték – többek között Kecskeméten, Nyíregyházán, Tatabányán vagy éppen Győrben is, de a Volánbusz elődje helyközi forgalomban is használta ezeket a BKV-tól átvett buszokat egészen a 2010-es évekig. Az 1980-as évekre azonban romlani kezdett a BKV anyagi helyzete, így a korábbi normákat már nem tudták tartani – emeli ki A fővárosi autóbusz-közlekedés 100 éve című kiadvány.

Jellemző a BKV helyzetének romlására, hogy a 2000-es években már a fővárosi közlekedési társaság vásárolt Miskolcról Ikarus 280-asokat az M2-es metróvonal felújításának idejére, később pedig debreceni 260-asokat és 263-asokat vett a BKV, míg a VT-Transman égisze alatt Pécsről selejtezett 280-asok és egy 284-es is került Budapestre, a 2000-es évek végének érdekessége pedig az volt, hogy a Volánbusz részben olyan Ikarus 280-asokkal segített be a BKV-nak egy-egy villamospótlás idején, amiket annak idején a fővárosból szerzett be a cég használtan.

Szintén jól mutatja a helyzetet, hogy az 1990-es évek előtt elvétve fordult elő, hogy egy budapesti busz tíz évig rója az utakat, és még 2000-ben is a BPO-103-as rendszámú Ikarus 260-as volt az első, ami megélte a húsz évet – erre az alkalomra külön díszítést is kapott a jármű. Ehhez képest 2021 decemberére több olyan Ikarus 260-as és 280-as van a BKV állományában, ami 30 évnél is idősebb.

Ikarus 260-asból alig egy tucat maradt az ötvenedik évfordulóra, Ikarus 280-asból még jóval több, körülbelül ötven – ez elsősorban az M3-as metró felújításának köszönhető, amint a metróvonal pótlásáról felszabadulnak a buszok, úgy az Ikarus 200-asok elbúcsúznak a budapesti utaktól.

Nem tűnnek el nyom nélkül

A buszok mellett említést érdemelnek a trolik is: az Ikarus 280-as trolibusz változatából jelentősebb mennyiség közlekedett Budapesten, és még ma is maradt belőlük több mint harminc példány. Amennyiben a metrópótlás befejezéséig nem kerül sor nagyobb mennyiségű troli beszerzésére, úgy könnyen lehet, hogy az Ikarus 280T-GVM trolibuszok maradnak meg a legtovább a fővárosi utakon a 200-as széria hírmondóinak.

A típuscsalád azonban nem fog eltűnni nyomtalanul: a BKV és magángyűjtők is számos budapesti Ikarus 260-ast és 280-ast őriztek meg az utókornak. Többek között felújításra került a fentebb már említett egykori BPO-103 is, de 280-asból is maradt harmonika- és bolygóajtós változat is, sőt, az 1998 és 2008 között a belváros útjait meghatározó, (terv szerint) csak a gyors 7-es és 173-as járatokon szolgálatot teljesítő jellegzetes piros-kék festéssel is eltettek az utókornak egy példányt, ahogyan a 2000-es évek elejét, közepét idéző, úgynevezett ezüstnyíl festéssel rendelkező 260-as is maradt.

Kétségtelen, hogy a 21. században, amikor már az elektromos buszok is kezdenek elterjedni Magyarországon, az Ikarus 200-asok anakronisztikusnak tűnnek, és valóban korszerűtlennek számítanak a számtalan felújítás ellenére is – egyszerűen eljárt felettük az idő. Ennek ellenére a magyar járműgyártás egy olyan időszakában született buszáról van szó, amire méltán lehet mindenki büszke!

Az alábbi galériában a szerző további fotói láthatóak néhány Ikarus 260-asról és 280-asról:
https://autopro.hu/szolgaltatok/otven-eve-jarjak-budapest-utjait-az-ikarus-200-asok/603946

Válasz