Az Ikarus 293-as típus első és egyetlen példánya 1988-ban készült el az Ikarus mátyásföldi üzemében, amelyet a gyár mérnökei eredetileg a Szovjetunió számára terveztek, de ez az üzlet végül meghiúsult. Az Ikarus elsősorban ráhordó vonalakra (elővárosi, metró stb.), illetve széles utakkal ellátott nagyvárosokba ajánlotta a nagy szállítókapacitású (akár 229 fő) autóbuszt, melyet a korabeli beszámolók találóan “járművonatnak” neveztek. Az eredeti busz hossza pontosan 22 680 mm, amivel a valaha épített leghosszabb magyar autóbusz cím büszke birtokosa.

A járművet a budapesti és pécsi próbafutásait követően a 90-es évek elején félreállították az Ikarus mátyásföldi telephelyén, ahol egészen 1991-ig várta sorsa jobbra fordulását. Ekkor egy iráni üzlet reményében komolyabb átalakításokat eszközöltek rajta. Az eredetileg használt 250 lóerős (184 kW) Rába D2156 MTU motort egy ugyancsak hathengeres, de már 280 lóerős (206 kW) MAN D2866 típusú erőforrásra cserélték; ezzel szemben a Voith gyártmányú sebességváltó maradt az eredeti. Az új aggregát nagyobb helyigénye miatt a második ajtót előrébb helyezték, közvetlenül az A-tengely mögé (akárcsak egyes MAN motorral szerelt, jellemzően szintén iráni rendeltetésű Ikarus 280-asokon). Az eredetileg BKV-színekre fényezett autóbusz új, élénk színekkel operáló festést kapott. Az átalakítás a busz utasterét is érintette, melynek során a belső elrendezést a leendő teheráni üzemeltető igényeihez igazították.

Az autóbusz 1992. január 8-án indult útnak Iránba közúton, mivel azt rendhagyó méret miatt nem lehetett bevagonírozni. Az egyedi kivitelezésű jármű ezután egy hét kilométer hosszú zárt pályás útvonalon szállította az utasokat fél éven át napi hét órán keresztül, körülbelül háromezer utast szolgálva ki naponta. Az irániak a próbafutást követően meg is vásárolták a 293-ast, de a várt nagyobb megrendelést elmaradt, olyannyira, hogy végül 1992 után nem érkezett egyetlen megbízás sem a közel-keleti országból. A különleges járművet 2009-ben vonták ki a forgalomból, a korábbi hírek pedig egyértelműen arról szóltak, hogy a kocsit selejtezését követően szétvágták, azonban a kocsi 2018-ban újra életjelet adott magáról, s mint kiderült jelenleg is gondosan őrzik több Ikarus jármű különlegesség társaságában egy buszjavítással foglalkozó teheráni cég telephelyén.

Mivel hosszú éveken át tartotta magát a híresztelés, miszerint az egyetlen “igazi” Ikarus 293-as a selejtezése után menthetetlenül az enyészeté lett, a BKV-nál már korábban, 2017 elején szóba került egy utólagos replika építése. A BKV saját 293-asa 3 év alatt készült el, s csupán néhány dologban különbözik az eredeti modelltől; ilyen például az erősebb, turbófeltöltős Rába D10-es motor, a ZF automata váltó, vagy éppen a elől és hátul is hagyományos, királycsapos szerkezetű csuklószerkezet (az eredeti 293-asnak két eltérő típusú csuklószerkezete volt, az első golyókoszorús, becsuklásgátlóval ellátott, a második pedig hagyományos királycsapos). A kocsi megépítéséhez a két donor 280 egyikének a gépes részét teljes egészében felhasználták, a másikat pedig közvetlenül a második ajtó előtt vágták el.

A túlméretes autóbusz hagyományos értelemben rendszámot nem kaphat és utasokat sem szállíthat, nyílt napokon és egyéb rendezvényeken találkozhatnak majd vele az érdeklődők, legközelebb május 28-án a Hungária kocsiszín nyílt napján, majd szeptemberben az Andrássy úton, az Autómentes Napon.
https://magyarbusz.info/2022/05/10/bemutatkozott-a-bkv-duplacsuklos-ikarusa/
Címlapkép: BKV Zrt., fotók: MTI/Máthé Zoltán

Válasz