Szilárd Kovács
https://www.youtube.com/channel/UCDLJyrSge1Ot_RF6hkGcAgg


Karcsink már az örökhajtós bringát tekeri
Karl Kühnle, Karcsi. Sokan csak egyszerűen Karcsinak hívták. Ikonikus alakja volt a kelet magyarországi kerékpáros közösségnek. Egyedisége megkérdőjelezhetetlen volt. Messziről lehetett látni, hogy ő Karcsi. És persze hallani is. :)

1998 környékén bringáztam a belvárosban és egy szakállas fickó leszólított. Csak mondta, csak mondta. Kicsit zizinek gondoltam. :)

Így kezdődött a több mint 20 éves barátságunk. Rengeteg élmény, sok sok együtt töltött nap. Kerékpárversenyek, autókázások Singen és Nyíregyháza között. Ha le kellene írni a közös élményeket, akkor egy könyv is kitelne belőle. Az életéről szóló dokumentum filmnek nagy sikere lenne.
Évekig jártunk az autóival kerékpárversenyekre. A sárga VW T2, a hátulján a mosolygós néger figurával :). Mindig mindenkinek segített, amiben csak tudott. Amelyik fiatalnak nem volt bringája annak adott kölcsön. Ha megbeszéltem vele, hogy egy hét múlva ekkor és itt találkozunk akármi miatt is, akkor ott volt, nem kellett előtte szólni neki, hogy el ne felejtse.
Svájci körversenyre kimentünk négyen a lakóautójával. Mindannyian több szatyor ajándékcsomaggal tértünk haza és lebeszélte, hogy az egyik standon "dolgozzunk", lufikat fújtunk és kaptunk érte szuper pólót. Számtalan hasonló kalandunk volt.

Néha nehéz volt vele, öntörvényűsége is kimagasló volt, számos erős, jó tulajdonsága mellett. Nagyon szerethető volt, mint egy nagy kisgyerek. Óriási szíve és bátorsága volt. A jég hátán is megélt. Több nyelven eltudta magát adni, mindenhez hozzá tudott szólni, gyakran magvető gondolataival. Számtalan olyan esetet láttam, amit pillanatok alatt megoldott akárhol voltunk Európában.

Amikor mesélte az élettörténetét akkor tátott szájjal hallgattuk. Sok embert együtt véve se éltek meg annyi mindent amennyit Karcsink.

A bringázás volt az egyik fő mozgató rugója. Futott, tekert úszott, ha kellett. Voltak versenyek ahová tekerve jött el és haza. Minden versenyen buzdította a bringásokat, kicsiket és nagyokat egyaránt.
Szerettet nagyon versenyzeni is, büszkén állt a dobogó legmagasabb fokán. Most már sokáig a legmagasabban fog állni felettünk.

Örökmozgó volt, hajtotta valami belülről. Nagyon hajtotta. De ez a valami az utóbbi pár évben lelassult. Az idő vasfoga őt sem kímélte. Úgy gondolom lelkileg és szellemileg ezt nagyon nehezen viselte, nem tudta feldolgozni. 2021. február 2-án senki nem tudta megállítani, úgy gondolta, jobb lesz neki, ha odaát tekeri az örökmozgó kerékpárját.

Aznap bringáztam hazafelé. Sose megyek a Bethlen Gábor utca felé, de most valamiért mégis. Egyik buszmegállóban állt. Ő vett észre engem. Leszólított. Visszafordultam. Furcsa volt. Le volt fogyva legutolsó találkozásunkhoz képest. Kérdeztem mit keres itt, mondta rossz buszra szállt és megy a másikhoz az állomásra. Otthagyott hamar, nem így szokta. Mivel állandóan ment valahová, így nem gondoltam semmi rosszra akkor még. Másnap kaptam a szomorú hírt…
Talán én voltam az utolsó, akivel találkozott…

Vinnai Zsolt

https://www.facebook.com/ViniBikeKSE/posts/3827182394004927