A nagy szakadás (Big Rip) egy olyan kataklizma, ami az ősrobbanás (Big Bang) tökéletes antitézise: az univerzumunk vége. A nagy szakadás során a mindenség menthetetlenül szétszakad, ami a téridő pusztulását eredményezi.
https://raketa.hu/big-rip-a-terido-nagy-szakadasa-az-univerzum-vegzete

Válasz

Két jeges törpebolygón is geotermikus aktivitást mutatott ki a James Webb-űrtávcső
2024. február 24.

Egy amerikai kutatócsoport a Southwest Research Institute vezetésével bizonyítékot talált arra, hogy a Kuiper-öv két jeges törpebolygóján, az Erisen és a Makemake-n hidrotermális vagy metamorf tevékenység zajlik. A felszínükön észlelt metán arra utal, hogy meleg, vagy éppenséggel forró geokémiai folyamatok mennek végbe a kőzetmagjukban, ráadásul jelentősen eltér az üstökösökről származó metántól.

A kutatók az elmúlt két évtizedben rájöttek, hogy a jeges világok belseje sokkal fejlettebb lehet, mint korábban hittük. Több jeges holdon is megtalálták a felszín alatti óceánok bizonyítékait, így például a Szaturnusz Enceladus és a Jupiter Europa holdján is. A folyékony víz az egyik kulcsfontosságú feltétel, hogy potenciálisan lakhatónak tartsunk egy bolygót. A kutatók a következő években meg fogják vizsgálni, hogy az Eris és a Makemake felszíne alatt rejtőzhet-e óceán.

Ha a két égitest bármelyike lakható, akkor az lesz a legtávolabbi világ a Naprendszerben, amelyen képes lehet fennmaradni az élet. A belső kémiai folyamatok feltárása egy lépés ebbe az irányba.

„Ha az Eris és a Makemake kőzetmagja meleg vagy akár forró, és geokémiai folyamatok zajlanak benne, akkor a kriovulkanikus tevékenység metánt juttathat a felszínükre, és ez geológiai mércével mérve a közelmúltban meg is történhetett. Olyan szénizotóp arányt (13C/12C) találtunk, ami viszonylag nem túl régen végbement felszínformálódásra utal.” – mondta Will Grundy (Lowell Observatory), a tanulmány társszerzője.

Ez az eredmény része annak a paradigmaváltásnak, amely mostanában zajlik a bolygótudományban. Egyre inkább felismerjük, hogy a hideg, jeges égitestek szíve meleg lehet. A jelen tanulmányhoz kifejlesztett modellek arra utalnak, hogy geotermikus gázok képződése a Szaturnusz Titán holdján is lehetséges, amely szintén bőséges metánkészlettel rendelkezik. Az Eris és a Makemake aktivitásával kapcsolatos felfedezés felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontosak azok a belső folyamatok, amelyek a nagyobb Kuiper-objektumokat formálják. Ez összhangban áll azzal is, amit a Pluto esetében tapasztaltunk.

„A New Horizons űrszonda Pluto melletti elhaladásával és ezzel a mostani felfedezéssel a Kuiper-öv sokkal élőbbnek és dinamikusabbnak látszik, mint eddig.” – mondta Glein. „Ideje lenne elgondolkodnunk arról, hogy egy űrszondát küldjünk az egyik törpebolygóhoz. Így geológiai kontextusba helyezhetnénk a Webb-űrtávcső adatait. Biztos vagyok benne, hogy számtalan csoda vár még ránk!”
https://www.csillagaszat.hu/hirek/ket-jeges-torpebolygon-is-geotermikus-aktivitast-mutatott-ki-a-james-webb-urtavcso/

Válasz

Február 6 – a magyar radarcsillagászat napja

Bay Zoltán és munkatársai 1946-os hold – radarkísérletének emlékére

A radarcsillagászat a csillagászatnak az az ága, amelyben a vizsgált égi objektum felé rádióhullámokat irányítanak és a visszaérkező hullámokat elemzik.

Bay Zoltán vezette azt a csoportot, melynek először sikerült radarvisszhangot észlelnie a Holdról. A kísérletek 1945 nyarán kezdődtek, és 1946. február 6-án bejelentették a világnak, hogy sikerült a Holdra radarjelet küldeni és a visszavert jelet érzékelni.

Ezt Bay jelismétlési és jelösszegzési ötletének megvalósítása tette lehetővé, mely elv a mai napig használatos. Az ezzel elvégezhető távolságmérések sokat pontosították ismeretünket a naprendszerbeli távolságokról (lásd csillagászati egység). Ez azt jelentette, hogy Bay Zoltán nemcsak elindította a radarcsillagászatot, hanem új tudományág született. 1946 és 1948 között tudományos munkásságának elismeréséül megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztálya elnökének.

A radarcsillagászok megfigyelik a légkörbe belépő meteorrajok kiterjedését és sebességét. A Naprendszeren belül a rádióhullámok visszaérkezési idejének mérésével a távolságokat lehet pontosan megállapítani. A visszaérkező jel hullámhosszának eltéréséből a kibocsátott jelhez képest, azaz a Doppler-effektus segítségével, mérhető a vizsgált bolygók Földhöz viszonyított sebessége.

A különleges űrszondák sok hónapon át végzett radar méréseinek jelfeldolgozása alapján a vizsgált bolygó felszíne feltérképezhető. Így készültek a Magellán űrszonda 1990 és 1994 közötti mérései segítségével részletes háromdimenziós térképek a Vénuszról. A radarcsillagászat műszerei: egy többnyire nagy méretű parabola-reflektor és egy érzékeny, számítógép vezérelt vevőrendszer.

Forrás: József Attila Könyvtár – Dunaújváros
https://baloghpet.com/2024/02/06/februar-6-a-magyar-radarcsillagaszat-napja/

Válasz

A magyar csillagász, aki napernyőt feszítene a Föld és a Nap közé | 2024. február 5.

35 ezer tonna súlyú, 300 kilométer sugarú szerkezettel védené a Földet a további felmelegedéstől Szapudi István.

Teller Ede az 1990-es években már írt egy cikket arról, hogy egy nagy ernyővel kellene eltakarni a Nap 1-2 százalékát. Szapudi István ötlete, találmánya voltaképpen ennek a továbbfejlesztett változata, amelyről korábban már beszámolt néhány sajtóorgánum, leginkább tudományos oldalak. A Hawaii Egyetem csillagászati intézetének professzora alkotói szabadságát töltve szűkebb pátriájában, Siófokon nyilatkozott a Narancs.hu-nak.

magyarnarancs.hu: Megvan a megoldás a klímaváltozásra?

Szapudi István: Ezt ma még lehetetlen megmondani, hiszen nincsen válasz arra, hogy meg lehet-e valósítani az ötletemet, s amennyiben igen, meg akarjuk-e valósítani. Az, hogy napelemeket teszünk a házakra, kis lépés; az én elképzelésem egy nagyobb a Föld felmelegedésének megállítása érdekében. Az újkor óta az ember egyre több szén-dioxidot, üvegházhatású gázt „küld” az atmoszférába, ezek egyre nagyobb hányada marad a légkörben és emiatt nő a hőmérséklet. Azt nem tudjuk befolyásolni, hogy Nap kevesebb energiát sugározzon (ez tőlünk függetlenül persze bekövetkezhet, gondoljunk a jégkorszakokra; pár száz éve is volt egy kisebb, ami majdnem fél fokkal csökkentette a Föld átlaghőmérsékletét), azt viszont igen, hogy kevesebb ilyen anyagot bocsássunk a légkörbe. Egy másik lehetőség a földi geomérnökség: megpróbálják kompenzálni a sugárzást, például volt olyan ötlet, hogy a sztratoszférába port szórnának és az visszatükrözné a sugárzás egy jó részét, vagy fehérre kéne festeni az összes ház tetejét. Egy harmadik az űr-geomérnökség: ennek az ötlete, hogy

-- egy nagy ernyővel eltakarjuk a Nap egy kis részét, 1-2 százalékát.

A korábbi elképzelésekkel az volt a baj, így Teller Edéével is, hogy túl nagy tömegeket kéne megmozgatni, ami fizikailag sem biztos, hogy lehetséges, de a költségeket is növeli.

magyarnarancs.hu: Kiszámolta, hogy ez mekkora projekt lenne?

SZI: Becslésem szerint trillió dolláros, hasonló, mint például a Tesláé volt. Annak is kellett húsz év,

-- jó volna ezt is megvalósítani harminc-negyven éven belül, amíg még tényleg kritikussá nem válik a földi felmelegedés,

mielőtt valóban eltűnnének szigetek a tengerek szintemelkedése miatt, mielőtt százmilliók kelnek útra a lakhatatlanná váló területekről. Abban ma már nagyjából egyetértés van a szakemberek között, hogy mindez valós veszély, csak az én életemben bőven észlelhetők már a felmelegedés jelei. Úgy tűnik, a valóság a legpesszimistább tudományos prognózisokat is felülmúlja e tekintetben.

magyarnarancs.hu: Nekünk, kívülállóknak elképzelni sem könnyű az aszteroidához pányvázott űrnapernyőt, de hogyan fogadták az ötletét a szakmabeliek?

SZI: Az amerikai akadémia tudományos kiadványában publikáltam először, az egyetemem találmányként levédette. Terjed már a híre világszerte szakmai körökben, közben sorban adom az interjúkat angol, német, japán újságoknak

magyarnarancs.hu: Egy csillagásznak egyébként dolga a klímaváltozással foglalkozni?

SZI: Nem, de ma az emberiség egyik legsúlyosabb problémájának tűnik, így természetes, hogy foglalkoztat, akár csak például a Covid. A járvány idején Hawaiion tagja voltam a védekezésről döntő vezetők számára előrejelzéseket, tanácsokat adó Covid-munkacsoportnak. Az űrnapernyő ötlete pedig az utcáról jött: Hawaiion a déli verőfényben az utcán sétálva is sokan használnak napernyőt, ugyancsak a Nap sugarai ellen.

Arra, hogy mekkora technológiai kihívás az űrnapernyő ötlete, a Rakéta című tudományos online magazin hozott példát: a jelenlegi rekorder Saturn V-tel például 140 tonnát lehetett alacsony Föld körüli pályára juttatni az Apollo-program idején, de a jelenleg legfejlettebb, ráadásul még el sem készült eszköz, a Starship szállítási kapacitása is csak 250 tonna. A különbség még így is jelentős, de ez talán már nem a sci-fi kategóriája. Ami az aszteroidát illeti, a NASA nemrég sikeresen demonstrálta, hogy képesek vagyunk megváltoztatni egy ilyen égitest útját. Az amerikai űrügynökség aszteroidaeltérítő műholdja csapódott bele egy kisbolygóba, amely jelenleg a Földtől mintegy 11 millió kilométerre kering. A teszttel a NASA azt vizsgálta, hogy képesek lennének-e a 163 méter átmérőjű aszteroidát letéríteni a pályájáról azzal, hogy 23 ezer kilométer/óra sebességgel belenavigálnak egy 570 kilogrammos űreszközt.
https://raketa.hu/aszteroidara-csatolt-gigantikus-napernyovel-lehetne-megfekezni-a-fold-felforrosodasat-egy-magyar-szarmazasu-tudos-felvetese-szerint

*** Szapudi István az ötödik egyetemi évét már az amerikai John Hopkins Egyetemen töltötte, első munkahelye pedig a Chicagói Egyetem volt, majd angliai és kanadai kitérő után kötött ki Hawaiin 2001-ben. 2008-ra elérte a legmagasabb, professzori rangot a Hawaii Egyetem csillagászati kutatóintézetében. Az elmúlt hetekben alkotói szabadsága alatt MTA-vendégprofesszorként kutatott és tanított a budapesti csillagászati kutatóintézetben. Édesapja Szapudi András író, újságíró (1939-2001), nagybátyja, Bánhegyi Jób (1897-1979) hozzá hasonlóan egyetemi professzor volt, emellett bencés szerzetes, Habsburg Ottó spanyolországi felkészítője az érettségire. Szapudi István szabadidejében fest, rövidfilmeket forgat, dzsesszgitáros egy hawaii free jazz formációban (de idehaza is várják a zenésztársai). Azt mondja, a művészetét is az idő határozza meg, képein is megjelenik az idő, a festmény elkészítésének a folyamata. „Mindig is érdekelt a relativitáselmélet; mi az idő, van-e egyáltalán idő, vagy csak képzeljük? Így ér össze a fizika a művészettel.”
https://magyarnarancs.hu/tudomany/a-magyar-csillagasz-aki-napernyot-feszitene-a-fold-es-a-nap-koze-265414
___

Napvitorla | #76 | Űrkutatás magyarul | 2022. márc. 17.

Egy olyan ötlet, amivel már több, mint száz éve foglalkoznak a tudósok. Ciolkovszkij, Carl Sagan, a Japán Űrügynökség, a NASA és az ESA is foglalkozott már a dologgal.

De mire lesznek bevethetőek?
Hogyan működnek, és mégis hogyan lehet kormányozni a napvitorlákat?
https://www.youtube.com/watch?v=Ez1zL2C-450

Válasz

Az óriásbolygók a JWST szemével (2024.02.03)

Bár a James Webb-ûrtávcsõ fõ feladatai a korai Világegyetem galaxisainak és az exobolygóknak a vizsgálata, a távcsõ idõrõl idõre a Naprendszer égitestjeire is rápillant.

A teljes cikk itt olvasható:
https://www.urvilag.hu/article.php?id=10874

Válasz

Bárki elkísérheti utolsó útjára, illetve küldetésére a NASA Endeavour űrsiklóját. Az űrkutatási hivatal legfiatalabb, de már így is egy évtizede nyugdíjba küldött ilyen szerkezet ugyanakkor ezúttal már nem az űrbe fog repülni, hanem egy múzeumba szállítják, ahol állandó kiállítási tárggyá fog válni.

Az Endeavour utoljára 2011-ben, az űrsikló program befejezésének évében repült az űrbe, most azonban szállítás után már csak függőleges pozícióba fogják állítani egy daruval a Samuel Oschin Repülési és Űrközpontban, Los Angeles-ben. A szerkezet a jövő évben megnyíló múzeum, illetve kiállítás egyik legnagyobb attrakciója lesz majd.

https://www.youtube.com/watch?v=_eTmJUBcPZM

A 37 méter hosszú űrhajót egy 137 méter magas daru emeli fogja majd a helyére emelni, egy olyan eljárásban, amit eddig még soha nem próbáltak meg a NASA laborjain kívül. Ha mindegy jól megy, akkor ezzel végleges helyére kerül az 1992 és 2011 között összesen 25 alkalommal az űrt megjárt szerkezet.
https://pcforum.hu/mediatar/7868/endeavor-ursiklo-nasa-kiallitas-muzeum-urkutatas-samuel-oschin-air-and-space-center
___

A nap képe #939 – Az Endeavour űrsikló Új-Zéland felett
Séra Gábor | november 27, 2022
https://spacejunkie.hu/a-nap-kepe-939-az-endeavour-ursiklo-uj-zeland-felett/
___

Az Endeavour (NASA Orbiter jelzése: OV–105) az ötödik és egyben az utolsó megépült amerikai űrrepülőgép volt. A Challenger űrrepülőgép helyettesítésére építették meg, a Challenger-katasztrófa után. Első repülése az STS–49 volt, amelyre 1992. május 7-én került sor, azóta 24-szer járt az űrben. Utolsó, 25. az STS–134 volt, az amerikai Space Shuttle űrrepülőgép program utolsó előtti repülése. Az Endeavour űrrepülőgéppel hajtotta végre a NASA a Hubble űrtávcső első javítását.
https://hu.wikipedia.org/wiki/Endeavour_%C5%B1rrep%C3%BCl%C5%91g%C3%A9p

Válasz

Galaxisok összeolvadása | A Hubble-űrteleszkóp felvétele igazi különcöt mutat be
A Hubble-űrteleszkóp felvételét két egybeolvadó galaxis látványa uralja, az egymásba csavarodó csillagvárosok az Arp 122 nevet viselik, a pekuliáris galaxisokat rendszerező katalógusban elfoglalt sorszámuk alapján. E különleges, páros objektum egyik fele az NGC 6040 jelű galaxis, ezt láthatjuk oldalsó nézőpontból, kissé elcsavart formaként. A másik fele pedig, a szemből látható LEDA 59642 jelű szép spirálgalaxis. A kozmikus pillanatképen a két, tőlünk 570 millió fényévre lévő galaxis összeolvadásának lehetünk tanúi. A kép bal alsó sarkába félig belóg egy elliptikus galaxis, az NGC 6041, amely ugyan egy csoportot alkot az összeolvadókkal, ám ő maga nem vesz részt az ütközésben.
https://ng.24.hu/fold/2024/01/23/galaxisok-osszeolvadasa/

Válasz

Novemberben a James Webb-űrteleszkóp (JWST) különleges felfedezést tett, miközben 10 milliárd évvel tekintett vissza az univerzum történetében.

Ezt a visszatekintést segítette a MACS J0138.0–2155 katalógusszámú galaxishalmaz, amely a gravitációs lencsehatás révén felerősíti a háttérben, épp abban az irányban látszó távoli MRG-M0138 galaxis fényét. Sőt nem csak felerősíti a fényét és eltorzítja az alakját, hanem több különböző képet is létrehoz róla. Ilyenkor a mi látóirányunkból nézve épp az előtérben levő tömeg elhajlítja a háttérben levő objektumból érkező és a közvetlen közelében elhaladó fény útját, s emiatt a háttérgalaxis több különböző helyen látszik az égen.

Idén novemberben egy csillagászcsoport a James Webb-űrtávcső felvételei alapján azt a különös felfedezést tette, hogy az MRG-M0138 galaxisban történt egy másik, újabb csillagrobbanás. Vagyis 7 év elteltével ismét egy Ia típusú szupernóva jelent meg ugyanabban a galaxisban. Eleve nagyon kevés, alig egy tucatnyi szupernóvát találtak eddig gravitációsan lencsézett galaxisban, de két egymás utánit eddig még sosem. A 2016-os Requiem után stílszerűen egy másik zenével kapcsolatos becenevet választottak a 2023-as szupernóvának: Encore, vagyis ráadás.
https://www.urvilag.hu/article.php?id=10826

Válasz

A Southern Ring Nebula (NGC 3132) Hubble és a JWST által készített képének összehasonlítása.
https://www.facebook.com/photo/?fbid=1065468324755135&set=gm.751036283742091

Válasz

Kozmikus kérdőjelet fotózott a James Webb

Különös részletre bukkantak a csillagászok a Herbig-Haro 46-47-ről készült fényképeken: a Földtől 1470 fényévnyire található, két formálódó csillagról készült felvétel hátterében egy kérdőjel rajzolódik ki.
https://gizmodo.com/question-mark-spotted-in-deep-space-webb-telescope-1850693160

A kérdőjel alakú objektum messze a Tejútrendszeren kívül található, az alakja alapján viszont valószínűnek tűnik, hogy egy galaxisról, esetleg két, egymással interakcióban álló galaxisról lehet szó. A baltimore-i Space Telescope Science Institute (STScl) szerint a formáció vöröses színe azt is elárulja, hogy a galaxisok a Földtől igen távol helyezkednek el.

Távoli galaxisok

Matt Caplan, az Illinois-i Állami Egyetem fizikusa szerint elképzelhető, hogy a fénykép két összeolvadó galaxist ábrázol, azt azonban kizárja, hogy csillagról készült volna. A különös objektumról készült felvételeket a James Webb űrtávcső készítette, az adatokat a NASA, az ESA és a Kanadai Űrkutatási Hivatal közösen dolgozza fel. A kutatók szerint a kérdőjel alakú valami nem csak az alakja szerint érdekes, hanem azért is, mert jó eséllyel most észlelték először.

A Herbig-Haro 46-47 vizsgálata, amelynek során a fura alakot észlelték, magában is elég érdekes: nagyon fiatal, mindössze néhány ezer éves formációról van szó. A csillagok születése több millió évet vesz igénybe, ezért az ilyen korai fejlődési szakasz vizsgálata alapján a csillagászok a Nap születéséről is többet tudhatnak meg.

A két születő csillagot por- és gázfelhő veszi körül, de a NASA szerint néhány millió év múlva kitisztul a kép: eddigre a csillagok magukba szívják az őket körülvevő anyagot.
https://qubit.hu/2023/08/02/kozmikus-kerdojelet-fotozott-a-james-webb

Válasz