Órák kérdése, és földönkívüli életre bukkanhat ez a hatalmas teleszkóp | 2025 / 03 / 26 /

Az Extremely Large Telescope (ELT) építése 2017 óta tart, és várhatóan 2029-ben kezdi meg működését, forradalmasíthatja a földönkívüli élet kutatását.

Az új teleszkóp ugyanis képes lesz gyorsan érzékelni az úgynevezett biológiai szignatúrákat vagy aláírásokat – az élet jelenlétére utaló kémiai anyagokat – a távoli bolygók légkörében. Dr. Miles Currie és Victoria Meadows professzor, a Washingtoni Egyetem kutatói legújabb modellezésükben kimutatták, hogy az ELT-nek mindössze körülbelül 10 órára lesz szüksége, hogy azonosítsa a potenciális életjeleket a hozzánk legközelebb eső exobolygón, a Proxima Centauri b-n.

Az ELT hatalmas, 39 méter átmérőjű főtükre lényegesen nagyobb érzékenységet biztosít a jelenlegi távcsövekhez – például akár James Webb űrteleszkóhoz – képest. Egészen pontosan, az ELT mintegy 37-szer több fényt képes összegyűjteni, ami drámaian javítja majd a légkörben található finom jelek érzékelését, annak ellenére is, hogy a teleszkóp Chileben található helyszínén számolni kell a Föld saját légköri zavaró hatásaival.

Currie és Meadows olyan exobolygók megfigyelését modellezték, amelyek 16 fényéven belül helyezkednek el a Földtől. Különösen kiemelték az ELT azon képességét, hogy még olyan bolygókon is azonosíthat biológiai szignatúrákat, amelyek nem haladnak át közvetlenül a csillaguk előtt (vagyis nem tranzitálnak), magyarán a Földről szemlélve sosem kerülnek a gazdacsillaguk és a bolygónk közé. Ezeknek a nem tranzitáló bolygóknak a vizsgálata jóval nehezebb, hiszen a bolygókról visszavert fényt jelentősen elnyomja a csillag közvetlen ragyogása. Mégis, a kutatók számításai alapján az ELT képes lesz nagyjából 10 óra alatt pontosan meghatározni az olyan kulcsfontosságú légköri összetevők arányait, mint az oxigén és a metán, vagy a szén-dioxid és a metán aránya, amelyek erőteljesen utalhatnak biológiai aktivitásra.

Az oxigén például egy igen reaktív anyag, amelynek jelenléte folyamatos utánpótlást feltételez – valószínűleg fotoszintetizáló élőlények révén –, különösen ha a metánnal együtt fordul elő. Ezeknek a kémiai arányoknak a mérése segíthet kizárni a nem biológiai eredetű magyarázatokat, például az óceánok párolgásából eredő jelenségeket. Ugyanakkor a tanulmány felhívja a figyelmet arra is, hogy a Proxima Centauri b esetében előfordulhat, hogy a bolygónak egyáltalán nincs légköre a gazdacsillag intenzív kitörései miatt.

Mindazonáltal más közeli bolygók is ígéretes alternatívákat kínálnak. Bár ezek távolabbi objektumok, így valamivel hosszabb megfigyelési időt igényelhetnek, a szükséges expozíciók időtartama még így is viszonylag rövid marad.

https://raketa.hu/orak-kerdese-es-foldonkivuli-eletre-bukkanhat-ez-a-hatalmas-teleszkop

Válasz

Lenyűgöző videót készített a NASA a Teremtés oszlopairól | 2024. június. 27.

A csillagkeletkezés több stációja is megfigyelhető a Földtől mintegy 6500 fényévnyire található Sas-köd egy apró részénél. A NASA tudósai erről készítettek videót az eddig rögzített adatokat felhasználva.

A Hubble űrteleszkóp majdnem 30 évvel ezelőtt készített először felvételt a Sas-köd egy kicsi, de festői részéről. A Teremtés oszlopaiként ismert formáció három hatalmas, gázokból és porból álló felhőoszlopot takar, amelyek nagyjából 6500 fényévre találhatók a Földtől. A Tejútrendszer ezen pontjáról a James Webb űrteleszkóp készített lenyűgöző felvételeket 2022-ben.

A NASA ezúttal egy videót tett közzé a Teremtés oszlopairól, amiben azt látni, miként néz ki a gáz- és porfelhő a fény különböző hullámhosszain, és milyen lenne ahhoz közelebb kerülni.
https://hvg.hu/tudomany/20240627_nasa-teremtes-oszlopai-video-hubble-james-webb

A videó elkészítéséhez a Hubble és a James Webb űrteleszkóp által rögzített adatokat is felhasználták, amit a Meteoritic & Planetary Science című tudományos folyóiratban publikált tanulmány összegzett.
https://www.youtube.com/watch?v=9ZooCy59rV0

Válasz

Bizonyítékot talált a James Webb űrteleszkóp arra, mi történik a csillagok születésénél | 2024. június. 21.

A NASA kutatói a Kígyó-köd vizsgálatának köszönhetően most először láthatták meg, valóban helyes a csillagszületésről alkotott elméletük.

Többször vizsgálták már a csillagászok a Kígyó csillagképet, valamint az abban található Kígyó-ködöt, nemrég azonban a James Webb űrteleszkóppal is sikerült egy pillantást vetni rá. Ahogy azt a tudósok várták, a kiáramlások mind ugyanabba az irányba mutatnak, ami alapján elmondható, hogy a kialakulóban lévő csillaghalmazok mindegyike ugyanabba az irányba forog.

A NASA szerint a fényes csíkokat az okozza, hogy a formálódó csillagok egyre sűrűbbek és egyre gyorsabban forognak, így bizonyos anyagok a protocsillagot körülvevő gáz- és porkorongra merőlegesen kilőnek.

Klaus Pontoppidan, a NASA tudósa szerint a csillagászok azt már korábban sejtették, hogy a csillaggá összeomló gázfelhők ugyanabba az irányba kezdenek el forogni, erre azonban közvetlen bizonyítékot még sosem sikerült szerezni. A mostani megfigyelés azonban a csillagok keletkezési módjáról is tökéletesen árulkodik.
https://hvg.hu/tudomany/20211208_hubble_urtavcso_nasa_urteleszkop

Válasz

Nem megy bele a NASA a Hubble-űrtávcső javításába | 2024.06.16.

A Hubble giroszkópjai rendszeresen leállnak, és a SpaceX korábban felajánlotta, hogy szervizküldetést indít az űrteleszkóphoz.

A Hubble-űrtávcső hosszú évek óta küzd az irányra álláshoz szükséges giroszkópjaival, amelyeket utoljára akkor cseréltek ki, amikor a NASA még űrsiklóval tudta szervizelni – az utolsó ilyen küldetésre 2009-ben került sor. Legutóbb idén áprilisban hibásodott meg a giroszkóp, majd májusban ismét, ám úgy tűnik, mindezen problémák halmozódása ellenére se szeretné a NASA, hogy a SpaceX kicserélje a hibás eszközöket. A helyzet ahhoz vezethet, hogy az űrteleszkóp negyedével kevesebb tudományos vizsgálatot végezhet el.

A NASA bejelentette, hogy új üzemmódra áll át, ami azt jelenti, hogy ezentúl csupán egyetlen giroszkóppal fogja beállítani és tartani a megfelelő irányt, amerre az űrteleszkóp nézhet és fényképezhet. Ennek az az oka, hogy a még működő giroszkópokból az egyik többször is meghibásodott, és jobbnak tűnik eleve kihagyni.

2005-2009 között a Hubble két giroszkóppal üzemelt, ami a NASA szerint csak elhanyagolható mértékben különbözik az egy giroszkópos üzemmódtól – azonban lényegesen különbözik attól, amit 3 működő műszerrel lehetne produkálni.

-- Természetesen lesznek korlátai az így elvégezhető munkának, több időt vesz majd igénybe, hogy ráálljon a cél égrészre a Hubble, ez pedig érthető okból a tudományos munkától veszi el az időt.

Emellett semmi olyan mozgó égitestet nem fog tudni követni a Hubble, ami a Marsnál közelebb jár a Naphoz. Bár ritkaság, hogy ilyenre szükség volna, de ne feledjük, hogy hány izgalmas üstökösfotót köszönhetünk a Hubble eddigi képességeinek. Az új üzemmód azt is korlátozza, hogy mekkora égrészt láthat be az űrteleszkóp.

Az átálláshoz mind az űrteleszkópot, mind a földi irányító eszközöket át kell konfigurálni, ez június közepéig tarthat, a tervek szerint. Így azonban marad még egy üzemképes giroszkóp, amit tartalékként használhatnak, ha a most üzemelő is elromlik.

A NASA abban bízik, hogy ezzel az üzemmóddal még 2035-ig működni tud a Hubble. Ekkorra annyit veszít majd a pályamagasságából is, hogy a légkörbe visszatérve megsemmisül.

Félő, hogy ez az egy giroszkópos üzemmód a Hubble alkonyát jelenti, bár a NASA más véleményen van. Ez azért különösen szomorú, mert egyelőre ez az egyetlen olyan űrteleszkóp, ami képes ultraibolya tartományban is vizsgálódni, ezt a képességet sem a James Webb, se a közeljövő óriása, a Nancy Grace Roman nem birtokolja. Nem is terveznek ultraibolyában észlelő űrteleszkópot, így az Univerzum egy fontos hullámhossztartományában „vakká” válhatunk.

A SpaceX javítási ajánlatát annak ellenére sem fogadta el a NASA, hogy egyetlen centet sem kellett volna fizetnie a küldetésért, azt egy magánszemély finanszírozta volna. Egyetlen küldetés elegendő lett volna ehhez, egyúttal a Hubble pályamagasságát is emelni lehetett volna így, nemcsak a hibás giroszkópokat cserélte volna ki a SpaceX. Bár a jövőben még változhat a NASA véleménye e kérdésben, ám egyelőre nem szeretnék igénybe venni azt a segítséget, amit az űrcég felajánlott,

-- mert túlzottan kockázatosnak ítélik meg.
https://ng.24.hu/tudomany/2024/06/16/hubble-javitas-nasa/

Előzmény

Válasz

Alvó üzemmódban a Hubble űrtávcső | 2024. 06. 05.

A NASA június 4-én bejelentette, hogy a Hubble űrteleszkóp átmenetileg nem folytatja munkáját, így az űreszközt alvó üzemmódba helyezték, miután több mint egy hete meghibásodott három megmaradt működő giroszkópjának egyike.

A Hubble jelenleg inaktív, amíg a repülésirányítók kitalálják, hogyan lépjenek tovább.
https://24.hu/tech/2024/06/05/hubble-urtavcso-urteleszkop-alvo-uzemmod-giroszkop/

Válasz

A nagy szakadás (Big Rip) egy olyan kataklizma, ami az ősrobbanás (Big Bang) tökéletes antitézise: az univerzumunk vége. A nagy szakadás során a mindenség menthetetlenül szétszakad, ami a téridő pusztulását eredményezi.
https://raketa.hu/big-rip-a-terido-nagy-szakadasa-az-univerzum-vegzete

Válasz

Két jeges törpebolygón is geotermikus aktivitást mutatott ki a James Webb-űrtávcső
2024. február 24.

Egy amerikai kutatócsoport a Southwest Research Institute vezetésével bizonyítékot talált arra, hogy a Kuiper-öv két jeges törpebolygóján, az Erisen és a Makemake-n hidrotermális vagy metamorf tevékenység zajlik. A felszínükön észlelt metán arra utal, hogy meleg, vagy éppenséggel forró geokémiai folyamatok mennek végbe a kőzetmagjukban, ráadásul jelentősen eltér az üstökösökről származó metántól.

A kutatók az elmúlt két évtizedben rájöttek, hogy a jeges világok belseje sokkal fejlettebb lehet, mint korábban hittük. Több jeges holdon is megtalálták a felszín alatti óceánok bizonyítékait, így például a Szaturnusz Enceladus és a Jupiter Europa holdján is. A folyékony víz az egyik kulcsfontosságú feltétel, hogy potenciálisan lakhatónak tartsunk egy bolygót. A kutatók a következő években meg fogják vizsgálni, hogy az Eris és a Makemake felszíne alatt rejtőzhet-e óceán.

Ha a két égitest bármelyike lakható, akkor az lesz a legtávolabbi világ a Naprendszerben, amelyen képes lehet fennmaradni az élet. A belső kémiai folyamatok feltárása egy lépés ebbe az irányba.

„Ha az Eris és a Makemake kőzetmagja meleg vagy akár forró, és geokémiai folyamatok zajlanak benne, akkor a kriovulkanikus tevékenység metánt juttathat a felszínükre, és ez geológiai mércével mérve a közelmúltban meg is történhetett. Olyan szénizotóp arányt (13C/12C) találtunk, ami viszonylag nem túl régen végbement felszínformálódásra utal.” – mondta Will Grundy (Lowell Observatory), a tanulmány társszerzője.

Ez az eredmény része annak a paradigmaváltásnak, amely mostanában zajlik a bolygótudományban. Egyre inkább felismerjük, hogy a hideg, jeges égitestek szíve meleg lehet. A jelen tanulmányhoz kifejlesztett modellek arra utalnak, hogy geotermikus gázok képződése a Szaturnusz Titán holdján is lehetséges, amely szintén bőséges metánkészlettel rendelkezik. Az Eris és a Makemake aktivitásával kapcsolatos felfedezés felhívja a figyelmet arra, hogy milyen fontosak azok a belső folyamatok, amelyek a nagyobb Kuiper-objektumokat formálják. Ez összhangban áll azzal is, amit a Pluto esetében tapasztaltunk.

„A New Horizons űrszonda Pluto melletti elhaladásával és ezzel a mostani felfedezéssel a Kuiper-öv sokkal élőbbnek és dinamikusabbnak látszik, mint eddig.” – mondta Glein. „Ideje lenne elgondolkodnunk arról, hogy egy űrszondát küldjünk az egyik törpebolygóhoz. Így geológiai kontextusba helyezhetnénk a Webb-űrtávcső adatait. Biztos vagyok benne, hogy számtalan csoda vár még ránk!”
https://www.csillagaszat.hu/hirek/ket-jeges-torpebolygon-is-geotermikus-aktivitast-mutatott-ki-a-james-webb-urtavcso/

Válasz

Február 6 – a magyar radarcsillagászat napja

Bay Zoltán és munkatársai 1946-os hold – radarkísérletének emlékére

A radarcsillagászat a csillagászatnak az az ága, amelyben a vizsgált égi objektum felé rádióhullámokat irányítanak és a visszaérkező hullámokat elemzik.

Bay Zoltán vezette azt a csoportot, melynek először sikerült radarvisszhangot észlelnie a Holdról. A kísérletek 1945 nyarán kezdődtek, és 1946. február 6-án bejelentették a világnak, hogy sikerült a Holdra radarjelet küldeni és a visszavert jelet érzékelni.

Ezt Bay jelismétlési és jelösszegzési ötletének megvalósítása tette lehetővé, mely elv a mai napig használatos. Az ezzel elvégezhető távolságmérések sokat pontosították ismeretünket a naprendszerbeli távolságokról (lásd csillagászati egység). Ez azt jelentette, hogy Bay Zoltán nemcsak elindította a radarcsillagászatot, hanem új tudományág született. 1946 és 1948 között tudományos munkásságának elismeréséül megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia Matematikai és Természettudományi Osztálya elnökének.

A radarcsillagászok megfigyelik a légkörbe belépő meteorrajok kiterjedését és sebességét. A Naprendszeren belül a rádióhullámok visszaérkezési idejének mérésével a távolságokat lehet pontosan megállapítani. A visszaérkező jel hullámhosszának eltéréséből a kibocsátott jelhez képest, azaz a Doppler-effektus segítségével, mérhető a vizsgált bolygók Földhöz viszonyított sebessége.

A különleges űrszondák sok hónapon át végzett radar méréseinek jelfeldolgozása alapján a vizsgált bolygó felszíne feltérképezhető. Így készültek a Magellán űrszonda 1990 és 1994 közötti mérései segítségével részletes háromdimenziós térképek a Vénuszról. A radarcsillagászat műszerei: egy többnyire nagy méretű parabola-reflektor és egy érzékeny, számítógép vezérelt vevőrendszer.

Forrás: József Attila Könyvtár – Dunaújváros
https://baloghpet.com/2024/02/06/februar-6-a-magyar-radarcsillagaszat-napja/

Válasz

A magyar csillagász, aki napernyőt feszítene a Föld és a Nap közé | 2024. február 5.

35 ezer tonna súlyú, 300 kilométer sugarú szerkezettel védené a Földet a további felmelegedéstől Szapudi István.

Teller Ede az 1990-es években már írt egy cikket arról, hogy egy nagy ernyővel kellene eltakarni a Nap 1-2 százalékát. Szapudi István ötlete, találmánya voltaképpen ennek a továbbfejlesztett változata, amelyről korábban már beszámolt néhány sajtóorgánum, leginkább tudományos oldalak. A Hawaii Egyetem csillagászati intézetének professzora alkotói szabadságát töltve szűkebb pátriájában, Siófokon nyilatkozott a Narancs.hu-nak.

magyarnarancs.hu: Megvan a megoldás a klímaváltozásra?

Szapudi István: Ezt ma még lehetetlen megmondani, hiszen nincsen válasz arra, hogy meg lehet-e valósítani az ötletemet, s amennyiben igen, meg akarjuk-e valósítani. Az, hogy napelemeket teszünk a házakra, kis lépés; az én elképzelésem egy nagyobb a Föld felmelegedésének megállítása érdekében. Az újkor óta az ember egyre több szén-dioxidot, üvegházhatású gázt „küld” az atmoszférába, ezek egyre nagyobb hányada marad a légkörben és emiatt nő a hőmérséklet. Azt nem tudjuk befolyásolni, hogy Nap kevesebb energiát sugározzon (ez tőlünk függetlenül persze bekövetkezhet, gondoljunk a jégkorszakokra; pár száz éve is volt egy kisebb, ami majdnem fél fokkal csökkentette a Föld átlaghőmérsékletét), azt viszont igen, hogy kevesebb ilyen anyagot bocsássunk a légkörbe. Egy másik lehetőség a földi geomérnökség: megpróbálják kompenzálni a sugárzást, például volt olyan ötlet, hogy a sztratoszférába port szórnának és az visszatükrözné a sugárzás egy jó részét, vagy fehérre kéne festeni az összes ház tetejét. Egy harmadik az űr-geomérnökség: ennek az ötlete, hogy

-- egy nagy ernyővel eltakarjuk a Nap egy kis részét, 1-2 százalékát.

A korábbi elképzelésekkel az volt a baj, így Teller Edéével is, hogy túl nagy tömegeket kéne megmozgatni, ami fizikailag sem biztos, hogy lehetséges, de a költségeket is növeli.

magyarnarancs.hu: Kiszámolta, hogy ez mekkora projekt lenne?

SZI: Becslésem szerint trillió dolláros, hasonló, mint például a Tesláé volt. Annak is kellett húsz év,

-- jó volna ezt is megvalósítani harminc-negyven éven belül, amíg még tényleg kritikussá nem válik a földi felmelegedés,

mielőtt valóban eltűnnének szigetek a tengerek szintemelkedése miatt, mielőtt százmilliók kelnek útra a lakhatatlanná váló területekről. Abban ma már nagyjából egyetértés van a szakemberek között, hogy mindez valós veszély, csak az én életemben bőven észlelhetők már a felmelegedés jelei. Úgy tűnik, a valóság a legpesszimistább tudományos prognózisokat is felülmúlja e tekintetben.

magyarnarancs.hu: Nekünk, kívülállóknak elképzelni sem könnyű az aszteroidához pányvázott űrnapernyőt, de hogyan fogadták az ötletét a szakmabeliek?

SZI: Az amerikai akadémia tudományos kiadványában publikáltam először, az egyetemem találmányként levédette. Terjed már a híre világszerte szakmai körökben, közben sorban adom az interjúkat angol, német, japán újságoknak

magyarnarancs.hu: Egy csillagásznak egyébként dolga a klímaváltozással foglalkozni?

SZI: Nem, de ma az emberiség egyik legsúlyosabb problémájának tűnik, így természetes, hogy foglalkoztat, akár csak például a Covid. A járvány idején Hawaiion tagja voltam a védekezésről döntő vezetők számára előrejelzéseket, tanácsokat adó Covid-munkacsoportnak. Az űrnapernyő ötlete pedig az utcáról jött: Hawaiion a déli verőfényben az utcán sétálva is sokan használnak napernyőt, ugyancsak a Nap sugarai ellen.

Arra, hogy mekkora technológiai kihívás az űrnapernyő ötlete, a Rakéta című tudományos online magazin hozott példát: a jelenlegi rekorder Saturn V-tel például 140 tonnát lehetett alacsony Föld körüli pályára juttatni az Apollo-program idején, de a jelenleg legfejlettebb, ráadásul még el sem készült eszköz, a Starship szállítási kapacitása is csak 250 tonna. A különbség még így is jelentős, de ez talán már nem a sci-fi kategóriája. Ami az aszteroidát illeti, a NASA nemrég sikeresen demonstrálta, hogy képesek vagyunk megváltoztatni egy ilyen égitest útját. Az amerikai űrügynökség aszteroidaeltérítő műholdja csapódott bele egy kisbolygóba, amely jelenleg a Földtől mintegy 11 millió kilométerre kering. A teszttel a NASA azt vizsgálta, hogy képesek lennének-e a 163 méter átmérőjű aszteroidát letéríteni a pályájáról azzal, hogy 23 ezer kilométer/óra sebességgel belenavigálnak egy 570 kilogrammos űreszközt.
https://raketa.hu/aszteroidara-csatolt-gigantikus-napernyovel-lehetne-megfekezni-a-fold-felforrosodasat-egy-magyar-szarmazasu-tudos-felvetese-szerint

*** Szapudi István az ötödik egyetemi évét már az amerikai John Hopkins Egyetemen töltötte, első munkahelye pedig a Chicagói Egyetem volt, majd angliai és kanadai kitérő után kötött ki Hawaiin 2001-ben. 2008-ra elérte a legmagasabb, professzori rangot a Hawaii Egyetem csillagászati kutatóintézetében. Az elmúlt hetekben alkotói szabadsága alatt MTA-vendégprofesszorként kutatott és tanított a budapesti csillagászati kutatóintézetben. Édesapja Szapudi András író, újságíró (1939-2001), nagybátyja, Bánhegyi Jób (1897-1979) hozzá hasonlóan egyetemi professzor volt, emellett bencés szerzetes, Habsburg Ottó spanyolországi felkészítője az érettségire. Szapudi István szabadidejében fest, rövidfilmeket forgat, dzsesszgitáros egy hawaii free jazz formációban (de idehaza is várják a zenésztársai). Azt mondja, a művészetét is az idő határozza meg, képein is megjelenik az idő, a festmény elkészítésének a folyamata. „Mindig is érdekelt a relativitáselmélet; mi az idő, van-e egyáltalán idő, vagy csak képzeljük? Így ér össze a fizika a művészettel.”
https://magyarnarancs.hu/tudomany/a-magyar-csillagasz-aki-napernyot-feszitene-a-fold-es-a-nap-koze-265414
___

Napvitorla | #76 | Űrkutatás magyarul | 2022. márc. 17.

Egy olyan ötlet, amivel már több, mint száz éve foglalkoznak a tudósok. Ciolkovszkij, Carl Sagan, a Japán Űrügynökség, a NASA és az ESA is foglalkozott már a dologgal.

De mire lesznek bevethetőek?
Hogyan működnek, és mégis hogyan lehet kormányozni a napvitorlákat?
https://www.youtube.com/watch?v=Ez1zL2C-450

Válasz

Az óriásbolygók a JWST szemével (2024.02.03)

Bár a James Webb-ûrtávcsõ fõ feladatai a korai Világegyetem galaxisainak és az exobolygóknak a vizsgálata, a távcsõ idõrõl idõre a Naprendszer égitestjeire is rápillant.

A teljes cikk itt olvasható:
https://www.urvilag.hu/article.php?id=10874

Válasz