Elszabadult egy, a Napnál tízmilliószor nagyobb fekete lyuk, ami olyan gyorsan száguld, hogy új csillagok születnek a nyomában | 2026 / 11 / 04 /

A James Webb űrtávcső mérései igazolták a valaha észlelt egyik leggyorsabban mozgó szupermasszív fekete lyuk létezését, amely olyan tempóval száguld a csillagközi térben – alig tizennégy perc alatt megtéve a Föld–Hold távolságot –, hogy a nyomában vadonatúj csillagok születnek.

A kutatók a Hubble űrteleszkóp korábbi adatai és a James Webb űrtávcső részletes vizsgálatai alapján azonosították az első olyan szupermasszív fekete lyukat, amely nagy sebességgel kiszabadult a saját galaxisából – ezzel a tudósok megerősítették a valaha észlelt egyik leggyorsabban mozgó kozmikus objektum létezését az univerzumban.

Kozmikus szökevény a csillagközi térben

A Nap tömegénél tízmilliószor nagyobb, elszabadult fekete lyuk annyira elképesztő tempóval száguld, hogy alig tizennégy perc alatt megtenné a Föld és a Hold közötti távolságot. Másodpercenként mintegy 1000 kilométeres sebessége messze túlmutat a megszokott galaktikus dinamikán. Az objektum jelenleg nagyjából 230 ezer fényévre található egykori anyagalaxisától, ami önmagában is bizonyítja, hogy sikerült teljesen kiszabadulnia annak gravitációs vonzásából.

-- Miközben könyörtelenül halad előre a csillagközi térben, maga előtt összepréseli és felmelegíti a gázokat, ezáltal egy hatalmas lökéshullámot generál a környezetében. Ez a fizikai folyamat ráadásul váratlan következménnyel jár: beindítja az új csillagok keletkezését a szörnyeteg mögött – abban a megfigyelések szerint 200 ezer fényév hosszú, fényes gázcsíkban.

Hogyan szökött meg a szupermasszív óriás?

A kutatók szerint a drámai szökés hátterében galaxisok ősi összeolvadása állhat, amely olyan kolosszális erőket szabadított fel, amelyek végül kilökték a központi fekete lyukat a helyéről. Egy másik lehetséges forgatókönyv szerint egy olyan hármas rendszer jöhetett létre, amelyben a kölcsönhatás destabilizálódott, így a fellépő erők száműzték az egyik égitestet a csillagközi űrbe. Pieter van Dokkum, a Yale Egyetem kutatója és a tanulmány vezető szerzője elképesztőnek nevezte a jelenséget.

-- A szakember hangsúlyozta, hogy bár a fizikai elméletek eddig is megjósolták az ilyen szökések lehetőségét, a hatalmas tömegű objektum elmozdításához elképzelhetetlen energiákra volt szükség.

https://raketa.hu/elszabadult-fekete-lyuk-uj-csillagok-szuletnek

Válasz

Holdunk születése annak köszönhető, hogy a fiatal Naprendszerben a Föld és egy Mars méretű égitest összeütköztek. Nemrégiben a Délnyugati Kutatóintézet (SwRI) és az Arizonai Egyetem kutatócsoportja, arra jutott, hogy nagyon nem mindegy, milyen geológiai tulajdonságai lehettek e Földbe ütköző, Theia néven emlegetett égitestnek.

A kutatók a legkorszerűbb modellszámítások segítségével szimulálták az ütközést, és e munka során azt is figyelembe vették, hogy milyen volt a két bolygó mechanikai szilárdsága. A kapott eredmények a The Astrophysical Journal Letters folyóiratban láttak napvilágot.

A számítási modellek fejlődése tette lehetővé azt, hogy figyelembe vegyenek olyan tényezőket is, amelyeket a korábbi modellekkel nem vonhattak be a számításokba. A mechanikai szilárdság is ilyen tényező, amelynek nagy jelentősége is lehet egy-egy ütközés során.

https://ng.24.hu/fold/2026/09/24/hold-kialakulasa-nehany-ora/


A kutatók korábban a Pluto-Charon rendszer modellezése során vették számításba ezt a tulajdonságot, és akkor vált világossá, hogy ez meglehetősen fontos. „Nem tudtuk biztosan, hogy a Hold esetében is számít-e. Amikor lefuttattuk a szimulációkat, kiderült, hogy valójában nagyon is sokat számít” – mondta el a kutatást vezető Adeene Denton. ...

https://www.youtube.com/watch?v=QAIRqc9dFHg


Mivel egy bolygó, vagy bolygókezdemény hőmérséklete erősen függ attól, hogy milyen idős is az égitest, a most kapott eredmények, no és persze a Holdról meglévő ismereteink segíthetnek azt is eldönteni, hogy pontosan mikor is játszódhatott le az ütközés. Az továbbra is kérdéses, minek köszönhető, hogy a Föld és a Hold összetétele olyan nagy mértékben hasonlít egymásra. Erre az egyik magyarázat az, hogy mind a Föld, mind a Theia hasonló helyen jött létre a Naprendszerben.

https://ng.24.hu/fold/2025/12/12/a-fold-es-a-theia-szomszedok-voltak/


A kutatók által most felvázolt Hold-keletkezés nincs ellentmondásban egy olyan korábbi elmélettel sem, amely a Theia maradványait a Föld mélyére helyezte. A most végzett számítások szerint a Theia köpenyét alkotó anyagok (ennek jó része) hozhatták létre a Holdunkat, míg a magja, és a köpenyének a maradék része egyesült bolygónkkal. Ez azt is jelenti, hogy az új elmélet szerint se kizárt, hogy a Theia darabjai bolygónk mélyén mindmáig megmaradhattak.

https://ng.24.hu/fold/2023/11/07/osi-bolygomaradvanyok-foldunk-melyen/

Válasz

Az idegenek talán tudnak rólunk, és azért kerülik a kapcsolatfelvételt, hogy ne zavarják a fejlődésünket | 2026 / 08 / 21 /

Enrico Fermi fizikus feltette a zseniális, egyben ijesztő kérdést: „Ha matematikailag rengeteg civilizációnak kellene léteznie, akkor mégis hol van mindenki?”

Kvíz:

https://raketa.hu/kviz/34
___

Helyi idő szerint reggel 7 óra 35 perckor hagyta el a szárazföldet, majd később sikeresen landolt a Csucsüe–3 rakéta | 2026 / 08 / 21 /

Kína első alkalommal nyerte vissza sikeresen egy felbocsátott hordozórakéta első fokozatát szárazföldön, ahol a Csucsüe–3 rakéta első fokozata a kijelölt területen hajtott végre sikeres leszállást – jelentette a Hszinhua kínai állami hírügynökség.

A LandSpace kínai magánűripari vállalat által fejlesztett rakéta helyi idő szerint reggel 7 óra 35 perckor indult a csiucsüani kereskedelmi űrközpontból. Az első fokozat a terveknek megfelelően landolt, miközben a második fokozat a Honghu–03 műholdat előre kijelölt pályára állította.

https://raketa.hu/helyi-ido-szerint-reggel-7-ora-35-perckor-hagyta-el-a-szarazfoldet-majd-kesobb-sikeresen-landolt-a-csucsue-3-raketa
___

Videón is megörökítették, ahogy a SpaceX négytonnás rakétadarabja becsapódik a Holdba | 2026 / 08 / 15 /

Szerda reggel egy már használaton kívüli SpaceX Falcon 9 rakétafokozat a Hold felszínének csapódott az Einstein-kráter közelében, a Hold nyugati peremén. A rakéta a 2025 januárjában indított küldetés után maradt az űrben.

-- A becsapódás magyar idő szerint reggel 8:35-kor történt, a négytonnás rakétadarab közel 8748 km/órás sebességgel csapódott a Holdba. Mindezt a chilei Parana Csillagvizsgáló is megerősítette.

https://raketa.hu/videofelvetel-keszult-arrol-amint-hatalmas-sebesseggel-becsapodik-egy-negytonnas-raketadarab-a-holdba
___

Fotón a különös színű napkorona a spanyol napfogyatkozáskor – a magyarázat a Földön van | 2026 / 08 / 18 /

A teljes napfogyatkozások alkalmával a napkorona általában gyöngyfehér színben tündököl, a legutóbbi spanyolországi jelenség során azonban egészen szokatlan látványt nyújtott.
Legújabb cikkeinkért kövess minket a Rakéta Google News oldalán is!

A teljes napfogyatkozás az egyik leginkább lenyűgöző természeti jelenség, amelyet az ember a Földről megfigyelhet. A Hold mögül előbukkanó napkorona általában gyöngyfehér színben ragyog az égbolton, a legutóbbi spanyolországi esemény szemtanúi azonban valami egészen mást láttak: a korona ezúttal mély aranyszínben pompázott:

https://raketa.hu/kulonos-szinben-pompazott-spanyol-napfogyatkozas
___

Gigantikus frontális ütközés előzhette meg azt a rendkívüli eseménysort, amely után a Tejútrendszer 90 fokkal elfordult | 2026 / 08 / 21 /

A Tejútrendszert hajlamosak vagyunk nyugodt, stabil galaxisnak elképzelni, de egy friss kutatás szerint a múltja sokkal viharosabb lehetett, mint gondoltuk. Szuperszámítógépes szimulációk alapján a galaxis korongja évmilliárdok alatt akár több mint 90 fokkal is elfordulhatott a körülötte lévő sötétanyag-halóhoz képest. Ez nem azt jelenti, hogy a Tejútrendszer egyik pillanatról a másikra felborult, hanem egy rendkívül lassú, fokozatos átrendeződés zajlott le.

-- A kutatók eredetileg azt próbálták megfejteni, miért forognak a galaxis külső csillagai a vártnál lassabban, és végül egy váratlan összefüggésre bukkantak. Azoknál a Tejútrendszerhez hasonló galaxisoknál, amelyek a múltban nagy összeolvadásokon estek át, sokkal gyakoribb volt ez a látványos korongelfordulás.

https://raketa.hu/gigantikus-frontalis-utkozes-elozhette-meg-azt-a-rendkivuli-esemenysort-amely-utan-a-tejutrendszer-90-fokkal-elfordult

Válasz

Sosem láttuk még a Marsot olyan szépnek, mint a Psyche szonda által felvett videón keresztül

A manőver alatt lőtt képeken keresztül sikerült letesztelni a kamera kalibrációját és szórt fénnyel szembeni viselkedését. A NASA jól járt a teszteredményekkel, mi pedig jól jártunk egy gyönyörű videó megszületésével.

https://www.youtube.com/watch?v=6_cH5-daLjg

A Psyche szonda egyébként májusban járt a Marsnál: másodikán kezdte el a bolygó megközelítését, majd 15-én ért a legközelebb hozzá. A gravitációs erőt kihasználva a gép beállt arra a röppályára, ami pontosan a Psyche aszteroida felé vezeti majd, jelentős mennyiségű üzemanyagot spórolva így. A helyzetet kihasználva a kutatók egyébként a Mars két holdjáról, a Phoboszról és a Deimoszról is tudtak távoli, de hasznos felvételeket szerezni.

https://www.pcwplus.hu/pcwlite/psyche-mars-timelapse-video-urkutatas-nasa-385282.html

Válasz

Furcsa alakzatot fedezett fel egy távoli galaxis magjában a James Webb űrteleszkóp | 2026. május 29.

A James Webb teleszkóp új képén a Messier 77 vagy Squid (Tintahal) néven ismert közeli – a Földtől mintegy 45 millió fényévre, a Cetus csillagképben található – galaxis látható, középpontjában fényrobbanással. Az űrtávcső az egész kozmikus birodalom alapját adó, jellegzetes, de optikailag láthatatlan szerkezetet tárja fel.

A Tintahal a miénkhez hasonló küllős spirálgalaxis, közepe viszont sokkal világosabb. A világosság oka, hogy aktív galaktikus mag – „falánk” szupermasszív fekete lyuk – uralja. A Nap tömegénél nyolcmilliószor több fekete lyuk az anyagot magához vonzza, az kavarog körülötte, közben pedig felmelegszik.

A hő annyira intenzív, a befogott anyag mennyisége annyira sok, hogy a fekete lyuk akkréciós korongja által termelt fény túlragyogja az egész környező galaxist.

Az akkréciós korong központi égitest – például fekete lyuk, neutroncsillag vagy fiatal csillag – körül keringő, gázból, porból és plazmából álló, a gravitációs hatás miatt az égitest felé áramló anyagkorong. A súrlódás miatt az anyag rendkívül felforrósodik, és intenzív sugárzást bocsát ki. Kulcsszerepet játszik a csillagok keletkezésében és a fekete lyukak táplálkozásában.

Ellentétben a Tintahal galaxissal, a mi Tejútrendszerünk Sagittarius A* fekete lyuka közel sem annyira figyelemfelkeltő. Akkréciós korong veszi körül, de nem nyel el annyi anyagot, hogy aktív galaktikus mag legyen.

A kép optikai hullámhosszon láthatatlan dolgot, a Tintahal galaxis központi sávját, jellegzetesen egyenes, a külső spirálkarokat kettévágó, csillagokkal teli régiót is feltár. A sávot egy másik, fényes sáv, csillagkeletkezési gyűrű veszi körül, bár a csillagkeletkezés elmarad a lehetségestől.

A fekete lyuk étvágyát és a csillagkeletkezést a galaxis gáz- és portúlsúlya táplálja. A műszer átlát rajta, és konstatálható, hogy a galaxis világító központja mögötti, hidegebb porszemcsék kékek. A legfeltűnőbbek a középpontból kirobbanó élénk narancssárga vonalak, amelyek azonban a képalkotó technológia melléktermékei, úgynevezett diffrakciós tüskék: az optikai teleszkópokkal készített csillagászati fotókon a fényes csillagokból kiinduló, kereszt vagy csillag alakú fénysugarak.

Mivel a Tintahal galaxis a nagyobb galaxisokhoz képest viszonylag közel van, ráadásul szemből is látható, az egyik legjobban tanulmányozott, ám még mindig sok rejtélyt tartogató kozmikus régió. Nem értjük például, hogy fekete lyuka miért bocsát ki elenyészően kevés gammasugarat és szokatlanul sok neutrínót.

https://jelenbolajovobe.blog.hu/2026/05/29/furcsa_alakzatot_fedezett_fel_egy_tavoli_galaxis_magjaban_a_james_webb_urteleszkop

Válasz

Találtak egy fekete lyukat, amely semmibe veszi a fizika törvényeit | 2026.01.24.

Japán kutatók egy olyan szupermasszív fekete lyukra bukkantak az ősi univerzumban, amely a lehetségesnél 13-szor gyorsabban növekszik.

A szupermasszív fekete lyukak, amelyek a Nap tömegének több millió- vagy akár milliárdszorosai is lehetnek, a galaxisok középpontjában találhatók. Növekedésük annak is köszönhető, hogy a környező gázt, jellemzően hidrogént és héliumot szívnak magukba, amivel csökkentik a galaxisuk tömegét.

Az anyag spirálisan mozog a fekete lyuk belseje felé, amely energiával látja el a röntgensugárzást kibocsátó akkréciós korongot. Ha azonban a gáz túl gyorsan esik egy szupermasszív fekete lyuk felé, a gáz sugárzása elkezdi visszaszorítani a mögötte áramló anyagot. Ez az áramlás lelassulását okozza.

Ez az úgynevezett Eddington-határ, amely lényegében a gáz beáramlásának sebességkorlátja. Azonban néha még ez a határ sem jelent határt, ami lehetővé teszi a gyors tömegnövekedést kozmikus szempontról igen rövid idő alatt.

A fekete lyukakról úgy tartják, hogy ritka esetben átmenetileg túllépik ezt a határt: ez a jelenség a szuper-Eddington-akkréció, amely lehetővé teszi a fekete lyukak számára, hogy nagyon rövid idő alatt jelentős mértékben növeljék a tömegüket.

Az ilyen extrém növekedés azonban általában várhatóan elnyomja a nagy energiájú sugárzást, és gyengíti az objektumra szintén jellemző anyagsugarak, a jetek kiáramlását.

A japán Vaszeda Tudományegyetem és a szintén japán Tóhokúi Egyetem kutatói nemrég arra voltak kíváncsiak, hogy történhetett-e ilyen extrém növekedés az univerzum korai szakaszában. A vizsgálatukhoz a Subaru Teleszkóp közeli infravörös spektrográfját használták – írja az Interesting Engineering.

A kutatók a munkájuk során egy rendkívüli szupermasszív fekete lyukat fedeztek fel, amely a számítások szerint már akkor is létezett,

*** amikor az univerzum kevesebb mint 1,5 milliárd éves volt.

A röntgenadatok alapján az objektumnál az anyagáramlás

*** nagyjából 13-szorosan lépi túl az Eddington-határt,

így a leggyorsabban növekvő fekete lyukak közé sorolható ebben a tömegskálában.

Sakiko Obucsi, az Astrophysical Journal tudományos lapban megjelent publikáció vezető szerzője szerint a felfedezés közelebb viheti a tudományt annak megértéséhez, hogyan alakultak ki ilyen gyorsan a szupermasszív fekete lyukak a korai univerzumban.

https://iopscience.iop.org/article/10.3847/1538-4357/ae1d6d

A kutatók azt is megfigyelték, hogy a tárgy fényesen ragyog röntgensugár-tartományban, és erős rádióhullámokat bocsát ki. Ez egyértelmű bizonyítéka volt azt aktív, forró régiónak, valamint annak, hogy a fekete lyuk jeteket bocsát ki magából. A szuper-Eddington-akkréció jelenlegi modelljei azt jósolják, hogy ezek a jellemzők gyengülnek vagy megszűnnek, amikor a növekedés ilyen extrém mértékű.

A kutatók emiatt úgy vélik, hogy az objektum egy olyan – kozmikus értelemben vett – rövid életszakaszát sikerült megfigyelni, amikor a gyors gázbeáramlás miatt átlépte az Eddington-határt, a sugárzása azonban még fennmaradt azelőtt, hogy halványulni kezdett volna.

Ha kiderül, hogy a számításaik helyesek, az segíthet megérteni azt is, hogy miként növekedtek olyan gyorsan a galaxisok, valamint hogyan hathattak a jetek a csillagok keletkezésére.

https://hvg.hu/tudomany/20260123_szupermassziv-fekete-lyuk-novekedes-eddington-hatar-osi-univerzum

Válasz

145 fényévre történt valami, ami megmutatta, milyen sors vár a Földre és a Naprendszerünkre | 2025 / 11 / 16 /

A csillagászoknak sikerült megfigyelniük egy halott csillag „utolsó vacsoráját”, ami egyfajta időutazás a Naprendszerünk jövőjébe.

Egy 145 fényévre lévő, halott csillag most bepillantást engedett abba, milyen sors várhat a Naprendszerre, amikor a mi Napunk is kialszik. A hawaii W. M. Keck Obszervatórium kutatói ugyanis egy különös látványt rögzítettek:

-- az egykor a mi Napunkhoz hasonló csillag, az LSPM J0207+3331 nevű fehér törpe éppen elnyeli egykori bolygója szétszaggatott maradványait, több mint hárommilliárd évvel azután, hogy maga a csillag már meghalt. Ez a késleltetett kozmikus pusztulás pedig alapjaiban kérdőjelezi meg, amit eddig a bolygórendszerek hosszú távú fejlődéséről gondoltunk.

Az ominózus fehér törpe fotoszférájában 13 különböző nehéz elemet azonosítottak, ami rekordnak számít a hidrogénben gazdag csillagok között. A Montréali Egyetem kutatója, Érika Le Bourdais szerint ez rendkívül meglepő felfedezés, hiszen a nehéz elemek gyorsan, csupán néhány nap alatt eltűnnek a hidegebb, hidrogénben gazdag törpék esetében, mint amilyen az LSPM J0207+3331 is, így elméletileg alig kellene belőlük látnunk valamit – a melegebb, héliumban gazdag fehér törpék esetében a nehéz elemek évmilliókig lebeghetnek a légkörben, így könnyebb is őket azonosítani.

Ezek a kémiai ujjlenyomatok azt is elárulták, hogy a bekebelezett (exo)bolygó legalább 200 kilométer széles lehetett, és Föld-szerű, fémes maggal és sziklás köpennyel rendelkezett. Ezek a megfigyelések tehát különösen értékesek, mert irónikus módon ezek a csillagmaradványok éppen saját pusztulásuk során képesek feltárni egy bolygó összetételét, azt közvetlenül ugyanis szinte lehetetlen tanulmányozni.

A kutatók azt is megállapították, hogy a megsemmisült bolygó magja a teljes tömeg mintegy 55 százalékát, vagyis jelentős részét tette ki – csak összehasonlításképpen: a Merkúr rendkívül magas magtömeg-aránya körülbelül 70%, míg a Földé körülbelül 32%.

A felfedezés rámutat arra is, hogy egy bolygórendszer élete nem feltétlenül ér véget a központi csillag halálával. Amikor egy csillag elveszíti külső rétegeit, és fehér törpévé zsugorodik, a körülötte keringő bolygók pályája instabillá válhat. Valószínű, hogy egy gravitációs zavar – például egy Jupiter-méretű óriásbolygó hatása – billentette ki a most elnyelt égitestet egykori stabil pályájáról. A kutatók remélik, hogy az Európai Űrügynökség (ESA) Gaia űrteleszkópjának archív adatai, valamint a James Webb-űrtávcső infravörös megfigyelései további részleteket fedhetnek fel arról, mi idézte elő ezt a késleltetett kozmikus katasztrófát.

-- Az ilyen vizsgálatok nemcsak a Naprendszerünk jövőjéről árulkodnak – arról, hogy mi történik majd nagyjából 5 milliárd év múlva, amikor a Nap fehér törpévé válik, miután elhasználja a magjában lévő hidrogént –, hanem arról is, hogyan születnek, fejlődnek és pusztulnak el a bolygók.

https://raketa.hu/ilyen-sors-var-a-foldre-es-a-naprendszerunkre

Előzmény

Válasz

Az emberi szem számára láthatatlan dolgok látszanak a kozmikus térképen 2025 / 12 / 23 /

A NASA SPHEREx (Spectro-Photometer for the History of the Universe, Epoch of Reionization, and Ices Explorer) űrteleszkópja mindössze hat hónap alatt elkészítette első térképét a teljes égboltról, ami az űrbeli objektumokat infravörös fényben mutatja. A felvételek 102 különböző infravörös hullámhosszon készültek el, ezért egészen részletesen ábrázolják a megfigyelt területeket: a NASA leírása szerint így láthatóvá válnak az emberi szem számára láthatatlan “dolgok”, és olyan információk az űrbeli objektumokról, amelyek segítenek jobban megérteni az univerzumot.

https://raketa.hu/az-emberi-szem-szamara-lathatatlan-dolgok-latszanak-a-kozmikus-terkepen

A SPHEREx naponta 3600 képet készít, és a teljes égboltot még több alkalommal végigpásztázza majd legalább két éves missziója alatt. (Fotó: NASA/JPL-Caltech)

https://www.youtube.com/watch?v=kzTH_MXwRBs

Válasz

Elveszett galaxis titkai tárulnak fel a Hubble képein | 2025 / 11 / 30 /

A Hubble-nak sikerült elcsípnie az elveszett galaxist.

A Hubble Űrteleszkóp megörökített egy igazán egyedi galaxist, ami az Elveszett Galaxis nevet kapta: ezt az elnevezést a nagyon halvány fényével érdemelte ki, ami miatt a kisebb teleszkópok felvételein nehezen látszódik.

Az NGC 4535 spirálgalaxis a Földtől 50 millió fényévnyire található a Szűz csillagképben, és a Hubble kameráival jól kivehető - a legújabb felvételeken még a spirálkarokban elhelyezkedő csillaghalmazok is feltűnnek. A képen ezek a klaszterek rózsaszínnel vannak jelölve, ami a H II régiókat jelzi. A speciális régiók a bizonyítékok arra, hogy a galaxis fiatal, masszív csillagoknak nyújt otthont, amelyek aktívan "forrósítják" a környezetüket, majd szupernóvaként végzik életüket.

https://raketa.hu/elveszett-galaxis-titkai-tarulnak-fel-a-hubble-kepein
___

Megpillanthatták az univerzum legelső csillagjait | 2025 / 11 / 25 /

A csillagászok most először gondolhatják komolyan, hogy sikerült megpillantaniuk az úgynevezett első csillagnemzedéket, a közvetlenül az ősrobbanás után született csillagokat, a III. populáció (POP III) tagjait.

A felfedezés középpontjában a James Webb űrteleszkóp (JWST) áll, amely a korai univerzumban formálódó, LAP1-B jelű, döbbenetesen távoli galaxist vizsgálta, aminek fénye mintegy 13 milliárd éven át utazott, így most úgy látjuk, ahogy az ősrobbanás után alig 800 millió évvel kinézett.

A kutatás vezetője és a Toledói Egyetem munkatársa, Eli Visbal szerint önmagában a JWST lenyűgöző érzékenysége sem lett volna elegendő ehhez az áttöréshez, az eszköz azonban kihasználta a gravitációslencse-hatást. Ennek lényege, hogy egy hatalmas tömegű objektum annyira meghajlítja maga körül a téridőt, hogy az áthaladó fény torzul, felerősödik, sőt akár meg is többszöröződik. Ebben az esetben a 4,3 milliárd fényévre lévő MACS0416 galaxishalmaz szolgált természetes „nagyítólencseként”, és közel százszorosára erősítette fel a LAP1-B halovány ragyogását.

A csillagászok azért keresik évtizedek óta a POP III csillagokat, mert ezek – a később született csillagokkal ellentétben – szinte kizárólag hidrogénből és héliumból álltak. Nehezebb elemek, vagyis a csillagászati értelemben vett „fémek” gyakorlatilag nem voltak jelen bennük, emiatt pedig óriási tömeget érhettek el, akár a Nap több mint százszorosát is. A LAP1-B vizsgálata pedig azt mutatja, hogy a csillagokat körülvevő gáz szinte teljesen fémmentes, és körülbelül ezer naptömegnyi anyagot tartalmaz, ami tökéletesen illik a POP III csillagokra vonatkozó elméleti előrejelzésekhez.

Mindez azért különösen izgalmas, mert a legelső csillagok keletkezési helye és módja sokat elárulhat a korai galaxisok fejlődéséről, sőt a sötét anyag természetéről is. Visbal szerint pedig a jövőben a gravitációs lencsézés válhat a korai univerzum kutatásának egyik legfontosabb eszközévé, különösen nagy vöröseltolódású, vagyis elképesztően távoli objektumok keresésekor.

-- A mostani eredmények alapján könnyen elképzelhető, hogy tényleg az univerzum legelső csillagjainak fényébe pillantottunk bele.

https://raketa.hu/ratalalhattak-az-univerzum-legelso-csillagjaira

Válasz

BME Villamosmérnöki és Informatikai Kar - BME VIK: A Hunityt hallhatod is!

http://eteto.bme.hu:5580/hunity/

https://gnd.bme.hu/hunity

https://hvg.hu/tudomany/20250929_bme-magyar-muhold-hunity-spacex-ebx

Válasz