Káprázat az élet, öregem. Sok rossz történik, de a világnak mindig lesz egy-két olyan szeglete, ahová el lehet menekülni, látod, mi is itt vagyunk a patak partján a rengetegben […]. Az az igazi titok, hogy mi lesz mindezzel? Mi lesz ezzel a bolond bolygóval, rajta ezekkel a fákkal, állatokkal, emberekkel, mi lesz a természettel, amit mindig is annyira szerettem...”

Zárásként álljon itt a folytatás is: „Érdemes közel lenni a földhöz, nem elfelejteni, hogy te is része vagy annak. Ha lehajolsz, esetleg megszúr egy tövis, ha átmégy a patakon, vizes, iszapos leszel. Nem baj, élsz. […] Szeretek benne élni. Része lenni. Nem az Indián a lényeg. Nem a gyöngyös ruha és a mokaszin a cél. Az csak az ösvény, amin idetaláltunk, ide, földközelbe. Hanyatt fekszünk a fűben, szemünket reménykedve az égre emeljük, és úgy maradunk.”

Befejezem. Mindez és minden más ott van a dalokban, a lemezeken, a Beszélgetőkönyvben, az indiánregényben, a mesékben.

Cseh Tamás, a dalnok, a festő, az álmodozó, a bakonyi indián született Magyarországon, 1943. január 22-én, és meghalt Magyarországon, 2009. augusztus 7-én.
https://www.magyarkurir.hu/hirek/-szulettem-magyarorszagon-emlekezes-cseh-tamasra

Válasz

Fiúk! Fiúk! Fiúk! - hallatszott ekkor egy kiáltás, kiáltásszerű a szerelvényből, és aki kiáltott, nem más volt, mint a szúrós szemüveges, ősz úr, aki mindig itt szokott felszállni a Deák téren. És Antoine, meg Désiré kihúzták magukat és szinte egyszerre mondták, hogy, hogy tanár úr, mer hiszen osztálytársak voltak régen a férfi keze alatt. És a tanár úr odament hozzájuk, átölelte őket és mondta, hogy igen fiúk, igen, igen, erkölcsi eszme, az önzésnek, mint egy lelkiismeretbeli indoklása, igen fiúk, a kis közösségek felől. Onnan fogtok eljutni az egy nyelven beszélők közösségéig. Magyarok lesztek, fiúk, magyarok. Összegyűlt érték az évszázadok alján. Megfogni, fiúk! Megfogni! Kezetekben fiatok feje, kezetekben lányotok feje. Mutatni nekik, mi a jó! Emlékmű legyetek, fiúk! Nézzetek rám! Emlékmű vagyok. - mondta a tanár úr a Kossuth Lajos tér közelében és hirtelen márvánnyá változott, arany betűs feliratokkal az alján, bal keze felől három mellékalak, asszonyok, gyerekek, jobb keze felől három mellékalak, katonák, honvédek. Hm, igen. És Antoine, meg Désiré rögtön elkezdték énekelni azt a dalt, ami annyiszor felcsendült annak idején a biológia szertárban, nagy titokban, ősz vezénylettel, hogy…
https://csehtamasarchivum.hu/lemezgyujtemeny-track/karom-kitarva

Válasz