L L | 2019. ápr. 1.
https://www.youtube.com/@LL-qj7yb

Orkesztra Luna Szukadal Teljes Album kazettáról

A1 Reggae
A2 Szukadal
A3 Itt Úszunk Szívem
A4 Elszakadt
B1 Tangram
B2 Marqui De Sade Lovag
B3 Minden Test
B4 Szindbád

Published By – Fekete Lyuk Hangja
Recorded At – Rocker Stúdió
Mixed At – Rocker Stúdió

Arranged By – Orkesztra Luna
Backing Vocals – Kamondy Imre, Takács Éva (2), Till Attila
Backing Vocals, Producer [Artistic], Cover – Vörös Róbert
Double Bass – László Bencze
Drum – Gyenge Lajos
Drum, Percussion – Magyar Péter
Engineer – Bana Róbert, Vedres Joe*
Guitar – Kirschner Péter
Lead Vocals, Music By, Lyrics By, Bass Guitar – Kamondy Ágnes
Photography By – Garas Dániel, Szilágyi Lenke*
Producer – Nagy Gyula (2)
Synthesizer – Varga Orsolya
Violin – Kováts Dóra*, Posvanetz Éva*
Vocals, Saxophone, Mouth Organ – Molnár Ildikó

https://www.discogs.com/release/4337340-Orkesztra-Luna-Szukadal
___

Az Orkesztra Luna, Kamondy Ágnes első saját zenekara 1986. január 18-án debütált a Kassák Klubban. Akkor már mögötte volt néhány alternatív színház (Stúdió K, Köztársulat, Monteverdi Birkózókör), melyekben ruhamosástól komponálásig mindent csinált, a csapatért, s az Európa Kiadó, ahol 1982-83-ban belekóstolt az igazi rock and rollba. Abban a körben ő volt az első nő, aki zenélt (billentyűs hangszereken és basszusgitáron játszott), a többiek (Bárdos Deák Ágnes a Kontroll Csoportban, Méhes Marietta a Trabantban, Kokó a Bizottságban) "csak" énekeltek.

A 80-as évek közepén - a rocktól távolodó irányok felé kísérletezgető Ági és Fiúk, Sziámi, Kampec Dolores mellett - leginkább talán az Orkesztra Luna mutatta a továbblépés lehetőségét, egy egészen tág zenei világ meghódítását. Kamondy Ágnes szerzeményeire és valamennyi tag odaadó munkájára épülő repertoárjuk a brechti songtól a távol-keleti hangzásokig ívelt, útba ejtve afrikai dobolást, jamaikai reggae-t és középkori vígballadát, többek között.

A rockszínpad megszokott maszkulinitásához képest üdítően friss élmény volt az Orkesztra Luna nőiessége. Működésének öt éve alatt kifejezetten egészséges fiú-lány arány alakult ki a zenekarban, 2:2, majd 3:3 - Kamondy Ágnes (ének, basszusgitár, zongora) mellett Molnár Ildikó (ének, szaxofon, szájorgona) és Varga Orsolya (szintetizátor), illetve Kirschner Péter (gitár), Gyenge Lajos és Magyar Péter (dob, ütőhangszerek) -, ami alapvető szerepet játszhatott abban, hogy ennyire érzékeny kamarazenét csináltak. Libbenő szoknyával ugráltak át mindenféle műfaji korláton (és a nadrágok ihletetten követték őket), merészek és muzikálisak, szelídek, szilajok és nagyon szépek voltak.

Egy kazettájuk jelent meg 1992-ben Szukadal címen.

https://www.rockbook.hu/zenekar/orkesztra-luna
___

Kamondy Ágnes - Ismeretlen Katona (Dalok Közép-Nirvániából)
http://autovezetes.network.hu/video/zene/kamondy_agnes__ismeretlen_katona_dalok_kozepnirvaniabol
___

„A saját népzenémet akartam megtalálni, és ez a rock and roll” – Kamondy Ágnes zenész

Úgy vettem ki az önéletrajzodból, hogy inkább a színház felől jöttél, és az előadásaid jelentős részére is lehet mondani, hogy olyan, mint egy zenés színház. Miért érezted fiatalkorodban, hogy színpadra állnál?

Nem gondoltam feltétlenül. Én zenével foglalkoztam.

Tehát a színházban is.

A Magyar Rádió gyerekkórusába jártam, és utána a Konziban zenét tanultam (Bartók Béla Zeneművészeti Szakgimnázium – K. Gy.). Klasszikus gitár szakon nagy nehezen befejeztem a Konzit. Nem izgatott a klasszikusgitár-irodalom. Ott rájöttem, hogy azon a hangszeren nem tudok Beethovent játszani, akit szeretnék, nem tudok Bartókot játszani, vagy Bachot. Nagyon limitált volt az a zene, amit akkor láttam a gitárirodalomból. Később elkezdtek Monteverdit játszani rajta, meg Bachot, meg mindent. Az egy csodálatos új korszak volt. Ha akkor hallottam volna Monteverdi Orfeo című operáját, lehet, hogy maradok a hangszeremnél, és azt mondom, hogy ebben az operában játszani akarok, olyan gyönyörű. Nagy Monteverdi-rajongó vagyok. De akkor még nem volt előttem ez a perspektíva.

Átnyergeltél zongorára?

Igen, még ott, a Konziban. Akkor már csak zongoráztam, és felvettek zeneszerzői szakra is, de nem tudom, miért, mert tizedannyit tudtam, mint a többi kamasz gyerek, akik eleve zongoristák voltak. De lehúztam ott két évet, aztán azt mondtam, ez reménytelen, soha nem fogom őket utolérni.

Hogyan keveredtél a pesti alter kultúrába ezzel a konzis tudással?

Az Orfeo volt az első alternatív zenekar, együttes, amiből aztán a Stúdió K is kinőtt, meg az Orfeo zenekar – aminek egyébként kiadtam a lemezét Orfeo Zenész Csoport, 1971 címmel. Azt is otthon csináltuk. Stúdiót nem látott, ami tulajdonképpen jó is, nem csak rossz. Kicsit mezítlábas az ügy, de azért nem vagyunk annyira kiszolgáltatva a financiális lehetőségeinknek.

Az Orfeóban éreztem először azt, hogy kreatívan részt tudok venni egy zenei közös munkában, és állatian élveztem. Ez volt az az időszak, amikor a népzene ősi rétegével is találkoztam. Az is nagyon nagy élmény volt: Erdély, Gyimes, Moldva.

Annyira érdekelt, hogy bementem a Népzenekutató Intézetbe, aminek a Vargyas Lajos volt az osztályvezetője, a Kodály-tanítvány. Csodálatos, édes öregember volt. Mondtam, hogy Konzit végeztem, nincs munkám, nem vettek fel sehova, és hallottam, hogy lehet lejegyezni hangfelvételeket, gyűjtéseket. Mondta, aranyoskám, üljön le, és odaültetett egy csehszlovák lemezjátszóhoz. Felteszem ezt a lemezt, vastag bakelitlemez volt, ezt írja le. A következő volt a felvétel, egy dunántúli pásztornóta: (elkezd énekelni).

https://www.szabadeuropa.hu/pp/32137873/ppt0.html

Ez volt, sokkal jobban cifrázva. Ilyenkor a lejegyzésnél nézed, hogy mi a metronóm, hány negyedben van, egyáltalán mik a fő hangok és mi a díszítő hang. Szerintem másfél óráig küzdöttem ezzel a gyönyörű dallammal. Szó szerint leizzadtam.

Lajos bácsi mondta, jól van, drágám, most vigye haza ezeket a lemezeket, és ha készen van, hozza vissza. Adott nekem moldvai balladákat, negyven-hatvan versszakos balladákat nyelvújítás előtti magyar nyelven. Ne tudd meg azt a mámort, hogy ott milyen csodákat írtam le! Otthon csináltam, nem sürgetett az idő. Akkor végeztem, amikor végeztem.

Kiderült, hogy ez mire kell. Nem arról van szó, hogy ezek még nem voltak leírva, hanem a népzenében sok adatközlő veszi fel ugyanazokat a nótákat különböző időpontokban. Ha mind leírják, akkor egy jó népzenetudós egymás mellé teszi a kottákat, és azt mondja: nézd, itt máshogy van. Itt ötnyolcadba rendezte, itt a kezdőhang nem ugyanaz, itt nem abban a hangnemben énekelte, és itt a második versszakban más a szöveg. Össze tudja hasonlítani az én lejegyzésem egy másikkal az ötből vagy a tízből. Például lejegyeztem egy fantasztikus önsiratót, egészen elképesztő, A gazdag ember panasza a pokolban a címe. Volt egy estem Egy örömlány feljegyzései címmel, az Újszínházban ment, abban volt egy Orfeusz című harmincperces valamim, és annak a végére beleraktam ezt az önsiratót mint egy kis finálécskát vagy mint egy kis kódácskát.

És akkor felkerestem a Domokos Pál Marit, Domokos Pál Péter (néprajzkutató – K. Gy.) lányát, aki szintén népzenetudós, egy csodálatos nő, hogy ezt a lejegyzésemet ki tudná-e nekem keresni, hogy megnézzem, hogy ott mi is volt. Mert csak emlékezetből volt meg. Akkor még nem az volt, hogy beraktam a fénymásolóba, vagy lefotóztam, és már meg is van. Ha valamit leírtál, és odaadtad valakinek, akkor az neked már nem volt meg. Mari megkereste, kitette nekem a mappát, és láttam, hogy mellette van egy Bartók-lejegyzés. Itt a Bartók-lejegyzés meg a tied. Ezt keresed? (Nevet.)

https://www.szabadeuropa.hu/a/a-sajat-nepzenemet-akartam-megtalalni-es-ez-a-rock-and-roll-kamondy-agnes-zenesz/32135082.html