Sokféleképpen lehet társadalmi célú reklámkampányt készíteni. Vannak, akik a humorra és játékosságra, mások a sokkolásra és az elgondolkodtatásra esküsznek. De legyen bármi is a koncepció, abban egyetérthetünk, hogy ezeknek a reklámoknak a szemek és a fülek mellett bizony a szíveket is meg kell ragadniuk. Különösen fontos ez egy balesetmegelőző reklámnál, hiszen itt emberek életéről van szó - adta hírül az addict.blog.hu. (A kampány filmet ide kattintva lehet elérni.)

Szerencsére az ausztrál ORS közlekedésbiztonsági szervezet reklámja pont ilyen. Zseniális, van íve, van mondanivalója, jók a képek és vágások, és a zene is tökéletesen passzol az egészhez.

A sztori elgondolkodtat, pedig nincs benne vérfürdő, kiloccsanó agyvelő és zokogó emberek. Nem láttam ilyen jó reklámot ebben a kategóriában az Embrace life kampány óta.

Olyan gyönyörűen jut el a végkövetkeztetésig, hogy bármelyik filozófus megirigyelné. Az autómárkák pedig csak sajnálhatják, hogy nem az ő logójuk jelenik meg a film végén – tökéletes lenne bármelyik modell népszerűsítésére.

Az angol nyelvű szpot fordítása:
 
"Ha az élet egy verseny, vajon hol van a célvonal? És kivel versenyzünk? Van díj az első helyért? Mi van ha kicsit hamarabb érünk a végére? Ha rohanunk csak az élet felületét súroljuk. De az emberek nem erre lettek tervezve. Előbb vagy utóbb összeomlunk.

Hogy felvegyük a ritmust ezzel a rohanó élettel a testünk vegyi anyagokat enged ki, melyek növelik az adrenalint, a szívverésünket és a vérnyomásunkat. Ezek felelősek a fogcsikorgatásért, az alvászavarért, a cukros ételek iránti vágyért, a fejfájásért, a stresszért, a gyakori megbetegedésekért és a szexuális étvágy csökkenéséért. Hosszútávon pedig egyenesen száguldunk a szívbetegségek, a szexuális zavarok, allergia, cukorbetegség, gyomorproblémák, depresszió és más, kimondhatatlan nevű betegségek felé.

De amint lassítunk, ráébredünk arra, hogy az életnek van egy természetes tempója. És ez nagyon jó. Lelassulunk egy olyan ütemre, ami mindig is ott volt. Az élet sokkal gazdagabbá, élvezetesebbé és teljesebbé válik. Csinálhatunk több dolgot is, de amit csinálunk, az legyen jó!

Lélegezzünk! Mikor volt rá példa, hogy igazából lélegezz? És itt nem a légzőrendszered kielégítésére gondolok, hanem a valódi lélegzésre. Egy jó mély lélegzetre, mellyel eljutunk a nagy következtetésre, majd kiengedjük. És újra, újra és újra - amíg el nem áraszt a nyugalom. Képzeld el milyen lehet így az élet! Szóval miért is nem lassítottunk ezelőtt? Ha félsz, hogy az élet elragad magával, akkor tévedsz. Az élet az, ahol éppen vagy és amit éppen csinálsz. És most. És most.

Tegyük fel, hogy két autó ugyanazon az úton halad. Az egyik gyorsan hajt, a másik relaxál és betartja a sebességkorlátokat. A gyorshajtó feszülten teszi meg útját, s közben attól fél, hogy elkapják a zsaruk, vagy lefényképezik a kamerák. A másik élvezi az utat. A gyorsabbik ér először a lámpához, de csak azért, hogy a normál tempójú sofőr beérje ott.

Van egy hely, ahol mindannyian jó tempóban élvezhetjük az életet. Tekints úgy az autódra, mint egy menedékre, és zárd rá az ajtódat a gyorsaság világára! Ha elindulsz, hagyd magad mögött a gyorsaságot! Ha harcolunk a forgalommal, csak veszíthetünk.

A vezetés nagy öröm is lehet, ha nem úgy tekintünk az életre, mint egy versenyre. Úgyhogy lassíts le és élvezd az utazást!"

A videó itt is megtekinthető.

(forrás: integratorforum.hu)