Ha megkérdezik, mi az autóipar legjelentősebb magyar találmánya, szinte mindenki a porlasztót említi. Jogosan, hiszen forradalmasította a belső égésű motorokat, a hőskortól egészen a közelmúltig a benzines gépkocsik szerves része volt. Bánki Donát, a karburátor egyik feltalálója százötven éve született, ez alkalomból felidézzük munkásságát.

Az első Bánki-Csonka-féle postaautó

Egy kis községben, a Veszprém vármegyei Bánkon - a ma Komárom-Esztergom megyéhez tartozó Bakonybánkon - született 1859. június 6-án Löwinger Donátként, nevét húszévesen változtatta meg. Apja, Löwinger Ignác körorvosként dolgozott, a forradalom és szabadságharc idején honvéd főorvos volt. Donátot inkább a műszaki pálya érdekelte, a Budapesten letett érettségi vizsga után felvételt nyert a Műegyetem gépészmérnöki karára. Hallgatóként a gázmotorokról írt tanulmányt, e munkájával - melyet később németül is kiadtak - elnyerte az intézet pályadíját. Utolsó évesként tanársegédi állást kapott a mechanika-tanszéken.

Egyetemi bizonyítványa

Az egyetem elvégzése után, 1881-ben a Magyar Királyi Államvasúti Gépgyárban helyezkedett el, majd egy év elteltével a Ganz és Társa Vasöntöde és Gépgyártó Rt. alkalmazottja lett mint konstruktőr. Itt készítette és szabadalmaztatta első jelentős találmányát, a dinamométert, amelyet szíjhajtású szerkezeteknél használtak a kerületi erő mérésére; ennek segítségével a fordulatszám ismeretében kiszámíthatóvá vált az átvitt teljesítmény. Bánki közreműködött a fővárosba érkező gabonaszállítmányok kirakását lényegesen meggyorsító berendezés, az elevátor megtervezésében, és a Ganz gyár igazgatójáról, Mechwart Andrásról elnevezett gőzeke megalkotásából is kivette részét.

Még a Műegyetemen ismerkedett meg Csonka Jánossal, aki később az intézet gépműhelyének vezetője lett. Több munkát együtt végeztek, például a Ganz megbízásából régi gázmotorokat korszerűsítettek. 1888-ban gáz- és petróleumkalapácsot alkottak az egyetem műhelyében, két évvel később pedig a Ganznál elkészítették első saját motorjukat.

Közös szabadalmakat is benyújtottak, melyeket hasznosításra átadtak a Ganznak; a vállalat 1889-ben megvásárolta jövőbeni találmányaikat is, egyebek mellett az automatikus csőgyújtót, melynek az elektromos gyújtás elterjedéséig volt nagy jelentősége.

A karburátor ötletét állítólag egy virágárus lány adta, aki vizet permetezett virágaira. A két mérnök felismerte, hogy a hasonlóan porlasztott üzemanyaggal tökéletesebb égés érhető el. 1893. február 11-én jegyezték be XXVIII. 2564. számú, Újítás petróleummotorokon című szabadalmi beadványukat, de valószínűsíthető, hogy az első karburátort már egy-két évvel korábban elkészítették. Találmányukról egyebek mellett ezt írják: "Gépünknél a táplálás petróleumszivattyú nélkül történik, amennyiben egy-egy hengertöltéshez való petróleum mennyiségét a gépbe szívott levegő magával ragadja. A nyílás, amelyen a petróleum beömlik, állandóan nyitva van, miértis a sebesség szabályozónak a levegő szívás megakadályozásával kell történni."

Leghíresebb találmánya, a porlasztó

Bánki a kilencvenes években foglalkozott az üzemanyag-sűrítés témakörével is. A nagyobb kompresszió azonos üzemanyag-mennyiség mellett nagyobb munkavégzést tesz lehetővé, ugyanakkor megnő az anyag hőmérséklete, és bizonyos hőfokon öngyulladás következik be. Ennek elkerülése érdekében Bánki vízporlasztót alkalmazott: a kettős karburátor a petróleum-levegő keverék mellett vizet juttatott az égéstérbe. A nagy sűrítést lehetővé tévő vízporlasztásos motor 1898-ban kapott szabadalmat, és 1900-ban díjat nyert a párizsi világkiállításon. A találmány azért nem terjedt el széles körben, mert Rudolf Diesel nyersolajjal hajtott motorja egyszerűbbnek és gazdaságosabbnak mutatkozott.

Az évek során Bánki a Ganz osztályvezetője, később főmérnöke lett, majd tizenhét év szolgálat után, 1898-ban elhagyta a vállalatot és tanácsadóként segítette tovább a működését. A Műegyetem tanáraként dolgozott tovább, 1900-tól a hidraulika-tanszéket vezette; érdeklődése a folyadékok áramlása és a turbinák felé fordult, és néhány év alatt e területen is nemzetközi szaktekintéllyé vált. Csonka János ekkor autótervezéssel foglalkozott, a Magyar Királyi Posta által kiírt pályázatra készített levélgyűjtő gépkocsikat, melyeket a győri Magyar Waggon- és Gépgyár (a Rába elődje) és a Röck István Gépgyár is készített. A postakocsik motorja a porlasztónak köszönhetően nemzetközi viszonylatban is modern szerkezet volt. Bánki Donát is tervezett levélgyűjtő autót, melynek érdekessége, hogy a keresztben beépített, Csonka-féle léghűtéses motor az első kerekeket hajtotta fogaskerék-áttétellel. A meghajtás kiforratlansága miatt a futáspróbán elért eredmények nem voltak kielégítőek, a Ganz gyár pedig nem akart áldozni a konstrukció tökéletesítésére.

Számtalan motor viselt ilyen táblát

A tízes évek elején Bánki újfajta vízturbinát tervezett, melyet a Bánki-féle Vízturbinát Értékesítő Rt. nevű vállalat kezdett gyártani, és 1928-ig több mint 850 darabot adott el. A szerkezetet a Ganz, sőt németországi és szovjetunióbeli üzemek is gyártásba vették.

Az Akadémia értesítő levele

Bánki Donát 1912-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, 1914-ben pedig a Műegyetem Gépészmérnöki Karának dékánja lett. Elérte, hogy a gépészmérnök-képzésben bevezették a laboratóriumi oktatást.

Bánki Donát hatvanhárom évesen, 1922. augusztus 1-jén hunyt el. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy a fentebb felsoroltakon kívül kísérletezett motorkerékpárral, a repüléstechnika fejlesztésén fáradozott és festészettel is foglalkozott. A század elején feltárt Kolozs vármegyei földgázkészletek fővárosba juttatására csővezetéket tervezett, de az elgondolást keresztülhúzta a világháború, majd a trianoni országcsonkolás.

Kortársai különösen szerény embernek írják le Bánkit, aki sok pályatársával - például Bláthy Ottó Titusszal - ellentétben gyalog járt, nem autóval. Karakterét jól jellemzi, hogy az 1916-ig betöltött dékáni tisztség jövedelmének egy részét a szegény diákok támogatására fordította. Bár a karburátor kapcsán a Maybach cég magának követelte az elsőséget, tény, hogy Bánki és Csonka megelőzte a neves vállalatot, és ezt Németországban is több intézmény elismeri. A száztizenhat évvel ezelőtt bejegyzett találmány még ma is több mint 160 millió benzinmotort táplál.

(forrás: origo.hu)