Közlekedés: „Éreztem, hogy mit érezhetnek ők” - Urbán Tamás fotóriporter (Fortepan különszám)

Szeretettel köszöntelek a Közlekedés klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 619 fő
  • Képek - 2875 db
  • Videók - 727 db
  • Blogbejegyzések - 899 db
  • Fórumtémák - 25 db
  • Linkek - 566 db

Üdvözlettel,
M Imre
Közlekedés klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Közlekedés klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 619 fő
  • Képek - 2875 db
  • Videók - 727 db
  • Blogbejegyzések - 899 db
  • Fórumtémák - 25 db
  • Linkek - 566 db

Üdvözlettel,
M Imre
Közlekedés klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Közlekedés klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 619 fő
  • Képek - 2875 db
  • Videók - 727 db
  • Blogbejegyzések - 899 db
  • Fórumtémák - 25 db
  • Linkek - 566 db

Üdvözlettel,
M Imre
Közlekedés klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Közlekedés klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 619 fő
  • Képek - 2875 db
  • Videók - 727 db
  • Blogbejegyzések - 899 db
  • Fórumtémák - 25 db
  • Linkek - 566 db

Üdvözlettel,
M Imre
Közlekedés klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Kedves Barátaink!


Ismét különszámmal jelentkezik a Fortepan, Urbán Tamás fotóriporter 2000 kockájával:

http://www.fortepan.hu/?view=owner&lang=hu&name=Urb%C3%A1n%20Tam%C3%A1s

A sorozat a két évvel ezelőtt kezdett életmű-bemutató második fele, benne a nyolcvanas évek legfontosabb képeivel. Ennyi a száraz bevezető.


A Fortepan szerkesztői csapatából Simon Gyula barátom szokta először látni a szerverre feltöltött, de még nem publikus fotókat. Gyula segít a fotók datálásában, utolsó ellenőrzésében és rendszerint ő indítja el a Friss képeket a honlapon. Tamás fotóit csütörtök este töltöttem fel a szerverre. Pénteken írtam egy emailt Gyulának, hogy milyen az új anyag, hogy tetszik, milyen így első látásra? Gyula ezt válaszolta: “Végignéztem. Nem tudom leírni a hatását.”


2010. óta évente 10-15.000 fotót publikálunk a Fortepanon. Vannak szerzők, akik rövidebb-hosszabb ideig pörögnek a fejemben, beszélgetünk a képeikről, velem jönnek-mennek, vagy én velük. Schoch Frigyes, Kotnyek Antal, Nagy Gyula, vagy Berkó Pál különböző okokból, de hosszú időre beköltöztek az életembe. De a legtovább Urbán Tamás képeivel éltem. Nem csak azért, mert darabszámra is óriási életműről van szó - több tízezer kockáról. És nem csak azért, mert fotói, riportjai százfelé visznek, tolnak, rántanak el és le. Inkább azért, mert ezekkel a képekkel szeretnék emlékezni a véget nem érő 70-es 80-as évekre. Így lett volna jó látni a világot. A felszínét: a Dolly Roll zenekar fehér zokniban az őszies Duna-parton, a közepét: egy hótorlaszba szorult mentőkocsi valahol a nógrádi kisfalvak között, és a mélyét: amputált betegek fejen állnak egy tornateremben. Tamás helyettünk dokumentált és tudósított a Kádár-korszak mozgalmairól (tömegoszlatást gyakorló munkásőrök, az apparátus tagjai, koravén KISZ aktivisták), szubkultúráiról (hand-made szerkós punkok, újhullámosok, alternatívok a Kassák Lubban) és elfelejtett szereplőiről (fiatalkorú elítéltek, szipusok, mozgássérültek a Balatonnál – életükben először). De ez felsorolva túl tárgyszerű, hiányzik belőle az érzelmes, groteszk, együttérző, vagy tárgyszerű szerző. Hiányoznak belőle a Fekete Bárányok koncert porban őrjöngő csövesei, a baleseti sebészet stopliscipős kisfiúja, a mentőállomás karácsony-esti ügyeletese, a bedeszkázott ajtós pszichiátriai osztály drogosai.


Tamás évek óta készül erre a megjelenésre. Lassan tíz éve keresi, rendszerezi, szkenneli a fotóit. Baromi jó fotónaplókban dokumentálta a kész anyagokat, a belépőkkel, igazolványokkal, strand és buszjegyekkel, óvszer csomagolással és bírósági idézésekkel együtt. Most, hogy a 80-as évek is fent van a Fortepanon, biztos az lesz az első reakciója, hogy milyen kár, hogy nem maradt meg minden anyaga. Elvesztek, elkallódtak, összekeveredtek a negatívok, mennyi minden hiányzik. Mert sokkal több volt, mert egy ember életébe, az övébe legalábbis, sokkal több fért. Még száz helyszín és riport még száz koncert, baleseti-helyszínelés, lemezfelvétel és börtön-munkahely. Mert Urbán Tamásnak saját nyolcvanas évtizede volt, laza és sűrű, ha lehet ez a két dolog egyszerre.


Kedves Tamás, köszönöm, hogy megmutattad a képeidet és válogathattam belőle. Ottlik Gézát idézve, szerintem „Minden megvan”. De bármit találsz még, hozd csak be és mellétesszük.

Barátsággal: Tamási Miklós

Ja igen, és: Kossuth-díjat Urbán Tamásnak!


cím: idézet egy Urbán Tamás interjúból, Magyar Narancs, 1999/49.


„Mázlim volt” (Urbán Tamás fotós)
http://magyarnarancs.hu/film2/mazlim_volt_urban_tamas_fotos-56963
szerző: Legát Tibor,- pki -
publikálva: 1999/49. (12. 09.)

 

Az Ifjúsági Magazin fotóriportereként fedezte fel Magyarországot, de dolgozott a Sternnél is, "nehézbulvárként" pedig a Blikknél. Számtalan díjat nyert, kiállításai viharokat kavartak, mégis csak most, huszonöt év után jelent meg az első albuma. Urbán Tamással a Teve utcai rendőrkapitányságon beszélgettünk. Most ugyanis itt dolgozik.

 

Az Ifjúsági Magazin fotóriportereként fedezte fel Magyarországot, de dolgozott a Sternnél is, "nehézbulvárként" pedig a Blikknél. Számtalan díjat nyert, kiállításai viharokat kavartak, mégis csak most, huszonöt év után jelent meg az első albuma. Urbán Tamással a Teve utcai rendőrkapitányságon beszélgettünk. Most ugyanis itt dolgozik.

 

MaNcs: Meglepett, hogy itt van a munkahelye. Hogyan került a rendőrséghez?

Urbán Tamás: Nem fotósként. Bármilyen furcsán hangzik, a rendőrségnek nincs honlapja, ami hát eléggé snassz dolog. Tulajdonképpen ezzel kapcsolatban keresett meg a Garamvölgyi Laci, megcsinálnám-e ennek a készülő honlapnak a tartalmi részét. Miért is ne? Éppen állás nélkül voltam, ez pedig egy teljesen új kihívást jelentett számomra. Most az a helyzet, hogy amelyik szerkesztőség kéri, annak elküldjük e-mailen a megyei sajtóközleményeket és az országos jelentést, de igazából majd márciusban indul be a dolog. Túlzás nélkül állíthatom, hogy fantasztikus lesz, ugyanis négy világcég, a Microsoft, a PanTel, a Compaq és a Cisco magyarországi képviselője állt össze, hogy együtt csinálják meg a honlap technikai részét. Ez lesz az első közös munkájuk, aminek voltaképpen promóciós célja van. Különben meg végeredményben logikus, hogy itt dolgozom: nagyon régóta foglalkozom a bűnözéssel, és akár "előtanulmányokként" is értelmezhetők azok a riportok, esszék, amelyek most album formájában megjelentek.

MaNcs: Nem hiszem, hogy pályakezdőként az Ifjúsági Magazinban "kötelező lett volna" marginális témákkal foglalkoznia.

UT: Akkoriban ez a lap volt a csúcs a fiatalok körében. Hatalmas példányszám, nagyon komoly népszerűség. Hogy itt dolgozhattam, meghatározó volt a számomra. Fiatalok között éltem, és valószínűleg engem érzékenyebben érintettek meg azok a problémák, amelyekről más még beszélni sem akart: fiatalkorú-bűnözés, kábítószer, ilyesmik. Ahogy járkáltam az országban, állandóan ebbe ütköztem bele. Hogy isznak, szipuznak a gyerekek, hogy úgy rongálják magukat, ahogy tudják. Aztán bekerülnek a nevelőintézetbe, később a börtönbe. De ezekről a dolgokról legfeljebb csak az érintettek tudtak, tabunak számítottak. Mégis hagytak dolgozni, csak éppen nem voltak publikusak a felvételek. Emlékszem, a Szántó Gáborral csináltunk egy anyagot a kábítószeresekről, azt egyszerűen elzárták. A pártközpont széfjébe.

MaNcs: Az Ifjúsági Magazin sem volt azért egy független lap.

UT: Hát, nem. Természetesen beleszóltak, mit hogyan csináljunk, de azt hiszem, nekem mázlim volt. 1975-ben elkészítettem egy anyagot az aszódi nevelőintézetről mint az Ifjúsági Magazin fotósa. A lapban ugyan nem jelent meg, de Aszódon kiállítást rendeztek a képekből. Siker volt, sokan kivonatoztak megnézni. Más kérdés, hogy Budapesten nem lehetett bemutatni. Azt már nem engedték. De tulajdonképpen akkor figyeltek fel rám, a szakma is, a közönség is, ennek köszönhetem azt, hogy fölvettek a szövetségbe.

MaNcs: Mennyi időbe került egy-egy ilyen riport elkészítése?

UT: Évekbe. Beköltöztem a börtönbe, az elvonóba, együtt éltem az ottaniakkal. Vagy a kábszeresek. Volt egy faház a Róbert Károly körúton, na ez volt akkor a narkóelvonó. Nemhogy beköltöztem ide, de én lettem a kultúrfelelős, például elintéztem, hogy a Benkő Laci vagy a Szigeti Feri eljöjjön, hogy ezzel kössük le a srácokat néhány órára. A fiatalok befogadtak, de nem is emiatt, hanem mert az orvosokkal ellentétben én kipróbáltam az akkor divatos kábítószereket. Gyógyszer, ragasztó, máktea, ilyenek voltak. Éreztem, hogy mit érezhetnek ők, és tényleg nem volt rossz. Másnap persze majdnem meghaltam. A lényeg, hogy befogadtak, és az itt készült fotók valóban a legintimebb pillanatokban készülhettek. Élesben. Ezek a képek nem megjátszottak, beállítottak. Persze ezt sem lehetett bemutatni, mégsem volt céltalan az egész, mert például ebből az anyagból zártkörű kiállítást rendezett a KISZ KB, és az akkor még afféle partizánként dolgozó orvosok találkozhattak a hatalom képviselőivel. Legalább elmondhatták a problémát.

MaNcs: Hogyan jutott be ezekre a helyekre?

UT: Az az elvem, hogy nincs megcsinálhatatlan kép. Minden csak idő kérdése. A börtönökkel kapcsolatban például az volt a szerencsém, hogy a nyolcvanas évek közepén akartak indítani egy könyvsorozatot a témában. Egy kötet készült el, a márianosztrai. Én viszont nem hagytam abba a fényképezést, továbbra is jártam a börtönöket.

MaNcs: Hogy ment ez akkoriban? Szólt a fegyőr a raboknak, hogy fotóhoz sorakozó?

UT: Soha nem történt ilyen. Egy idő után megtanultam, ha azzal megyek oda bárkihez, hogy hadd csináljak egy képet, akkor egészen biztosan azt fogja mondani, hogy nem. Képzeld el, tíz éve ül már, és végre egyszer azt mondhatja: nem. Természetes dolog. Ezért azt csináltam, hogy az első napon elő sem vettem a fényképezőgépet. Kivártam, hogy megszokják a jelenlétemet, és a végén már ők szóltak, hogy csináljak képet. Megcsináltam. Onnantól kezdve pedig már magától ment a dolog. Ismerősként kezeltek, megkínáltak dobival ("túladagolt" tea - a szerk.), persze lehet, hogy előtte belehugyoztak, de a lényeg az volt, hogy nem zavarta őket a jelenlétem, talán még örültek is neki. Egy börtönben ugyanis mindennek örülnek, ami valamelyest az otthoni életet idézi.

MaNcs: Az egyik rabból, Deák Ferencből, vagyis a Pillangóból már-már médiasztárt csinált.

UT: A Feri a tetoválásaival tényleg egy jelenség volt a szegedi Csillagban, de először szándékosan nem foglalkoztam vele. Csak azután, hogy láttam, baromira idegesíti, hogy már mindenkiről készült kép, csak róla nem. Amikor kijött a börtönből, gondoskodtam róla, zsebpénzt adtam neki, megpróbáltam vigyázni rá. Aztán mégis lebukott, és amikor kiszabadult, már más volt a viszonyunk. Azt hiszem, a vesztébe rohant. Részegen belefulladt a Dunába.

MaNcs: Úgy tudom, írt egy végrendeletet, miszerint a fejét önre hagyta.

UT: Nem rám, hanem a gyűjteményemre. Ugyanis még a börtönriportok idején elkezdtem gyűjteni azokat a tárgyakat, amiket a rabok készítenek maguknak odabent, ami illegális. Egyébként tetoválni sem szabad. A lényeg, hogy van egy ilyen "múzeumom", és ennek ajánlotta fel a fejét szegény Feri. Csakhogy mire megtalálták a holttestét, a víz a fejével "olyan munkát végzett", hogy már lehetetlen volt preparálni.

MaNcs: A Pillangóról készült riportot látva hívták meg a német Stern magazinhoz?

UT: Igen. Az első könyvem ugyan most jelent meg, de házilag készítettem albumokat, amit azért elég sokan láttak, többek között a németek is. Elhívtak a Sternhez, két évig dolgoztam ott. Fantasztikus, magyar fotós számára elképzelhetetlen körülmények között. Akkor készült az albumban is látható kelet-berlini és hamburgi szexipar-anyag.

MaNcs: Miért jött vissza két év után?

UT: Leginkább a család miatt, de az is közrejátszott, hogy Magyarország már nem volt érdekes a németeknek. Jugoszláviába kellett volna mennem, teljesen ismeretlen terepre. Szóval hazajöttem, és a Blikkhez kerültem, de nem úgy, mint egyszerű fotós, hanem a saját magam által felállított szabályok szerint, ami azt jelentette, hogy négy évig 365 napos szolgálatban voltam. Bűntényeket, baleseteket fényképeztem. Éjjel-nappal állandó készenlétben vártam, mikor történik valami. Volt egy Land Roverem, abban aludtam, és ahogy rádión megtudtam valamit, egyből ugrottam. Volt, hogy még a mentősök előtt értem a helyszínre. Ez alatt az idő alatt négyezer esetnél voltam ott. Ezeket a felvételeket azonban nem tartom kiállításra méltó fotóknak, sokkal inkább dokumentumoknak. Egy-egy ilyen esetnél nem lehet elmélyedni, ráadásul színesben kellett dolgoznom. Mindössze egy olyan kép van, amit értékesnek tartok, de ennek ellenére talán egyszer ezt az anyagot is feldolgozom. Tanulságos lenne.

MaNcs: Mégis eljött a Blikktől.

UT: A bulvárlap egy termék. Ott nincs etika meg hitvallás, ott semmi más nincs, csak az, hogy el kell adni az újságot. És mivel csak a példányszám fontos, abból is szenzációt kellett csinálni, ami abszolút nem volt az. Hogy csak egy példát mondjak: az óbudai polgármester, a Tarlós esete. Elütött egy gyereket. Nyár volt, befordult egy utcába, a gyerek kiszaladt a bokor mögül, egyenesen az autó alá. A helyszínen meghalt. Két évre rá, amikor a polgármester-választás volt, kértek egy képet a balesetről. Aztán megírták, hogy a Tarlós részeg volt, pedig tudom, hogy nem volt az, ott voltam, amikor megfújta a szondát. Sok ilyen példát tudnék mondani, és ebből különféle konfliktusaim voltak. Ezzel együtt nem én hagytam ott a Blikket, hanem eltanácsolt a Pallagi Feri azzal, hogy neki sokkal gátlástalanabb emberekre van szüksége.

MaNcs: Akar még olyan komoly és igényes riportokat készíteni, mint amilyenek az albumban láthatók?

UT: Gondolom, életkori sajátosság, de mostanában egyre inkább foglalkoztat az öregség, a halál gondolata. Ezt szeretném egyszer feldolgozni. Akkor is, ha tudom: ma már szinte lehetetlen elmélyedni, évekig dolgozni egy-egy témán, a lapok nem vevők az ilyesmire, valamiből viszont élni kell.

Legát Tibor


Nem egy mosolyalbum
Urbán Tamás: Fotóriportok


Ez az a fotóalbum, amiről bízvást elmondhatom, hogy az öcsém halála óta nem nevettem ilyen jót, pontosabban már a borítótól depressziós lettem. Nevelőintézet, bódulat, mentők, a rácson túl, D. F., a Pillangó, szexipar, megannyi téma, amitől általában menekülök, elég nekem az én nyomorom, majd hülye leszek másokét nézegetni, aztán persze végignézem, és elsősorban azon gondolkodom el, hogy mennyi munkába, időbe és tehetségbe kerülhetett, míg ezek a periferikus alakok, helyzetek befogadták a fotóst, mert az látszik a képeken, hogy - leszámítva a mentős képeket - nem az történt, hogy odaállított Urbán Tamás, jó napot kívánok, a Hungaronektár üzemi lapjától jöttem, tessék úgy csinálni, mintha hat éve börtönben lenne, maga meg ott hátul legyen nagyon szegény.

Nem.

Urbán Tamás, és ezt pozitíve tudom Pillangó kapcsán, belemászik minden témába, hónapokat, ha nem éveket szán alanyaira, miközben óhatatlanul belebonyolódik érzelmileg, tudatilag, anyagilag az egész katyvaszba.

Na, ez a belebonyolódás látszik az egyébként rettenetes képeken, nem beszélve a magyar rögvalóság azon szépségeiről, melyekbe minduntalan mi is belekönyökölünk újságírás közben. (Miközben ezt írom, azon gondolkozom, hogy hiába lett Urbán Tamás régi témái közül néhány, például a börtön vagy a drog időközben felkapott tágabb körben is, arról még nem hallottam, hogy a mentők környékén olyan sokan sertepertélnének, mondjuk hála istennek.) Szóval riportok, ultraszoció és deviancia-hardcore, képek, amiket jobb lenne nem látni, de ha már itt vannak, muszáj megnézni őket.

Borzadjanak önök is.

- pki -

Interart Stúdió Kft., 1999, szerk.: Gera Mihály

Címkék: fortepan különszám fotó fotóriporter fotózás interjú riport urbán tamás „mázlim volt” „Éreztem hogy mit érezhetnek ők”

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

Ez történt a közösségben:

M Imre írta 17 órája a(z) Hírek röviden fórumtémában:

A baleset mintha csak azért történt volna, hogy – lehetőleg...

M Imre írta 17 órája a(z) Hírek röviden fórumtémában:

Sokáig azt hittük, hogy a Zaporozsec a szovjet autóipar ...

M Imre új eseményt adott az eseménynaptárhoz: Nagykörút_ON #forgalom: 2017. szeptember 26., 17:00–19:00, FARM, VI. kerület, Ó utca 14., Budapest, 1066 2017.09.26. 17:00

M Imre írta 18 órája a(z) Hírek röviden fórumtémában:

VEKE „Elképesztő, hogy ez a társulat még dolgozhat. Senki ...

M Imre írta 22 órája a(z) Hírek röviden fórumtémában:

Idén nagyon hamar jött be a borongós, hűvös, esős idő, ...

M Imre írta 1 napja a(z) Hírek röviden fórumtémában:

Csajok a motoron Nézz körül áruházunkban, hátha pont itt ...

M Imre írta 1 napja a(z) Hírek röviden fórumtémában:

Kérdés, mikor lesznek készen ... , régóta csak ígéretek ...

M Imre írta 1 napja a(z) Hírek röviden fórumtémában:

Az orosz állami cég idén legkevesebb 1 milliárd ...

M Imre írta 1 napja a(z) Hírek röviden fórumtémában:

Hétvégeken a teljes vonalon nem jár majd a 3-as metró,...

M Imre írta 1 napja a(z) Hírek röviden fórumtémában:

Credobus, itt: Kravtex. Átadtuk a . .., ..., 99., 100.#Credobus-t a ...

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu