- 7 jótanács kezdő várospolitikusoknak -

Széchenyitől a Tervig Magyarországon állítólag minden jobbító szándék útjában a kínzó pénzhiány volt a fő akadály. Ezért figyelemre méltó Budapest példája, ahová irdatlanul sok pénz áramlott az elmúlt másfél évtizedben, s teremtett katasztrofális állapotokat. A katasztrófa nem képletes: a szmogriadót már régen el kellett volna rendelni, évente többször is. A felső légúti daganatos betegségek előfordulásának gyakoriságát mutató térkép szépen kirajzolja a fő közlekedési útvonalak hálózatát. A város belterületén alattomos kór, a járványos kapzsiság támadta meg a fákat. Ahová befészkeli magát, lomb zölden nem marad. Az autósok, ha sürgős volna a dolguk, nem engedhetnék meg maguknak, hogy a volán mellett, egyhelyben vagy lépésben haladva töltsenek naponta 2-3 órát. Szerencsére ráérnek: jövedelmük, úgy látszik, nem a munkateljesítményüktől függ, vagy reménytelenül alacsony.

Az idegenek csodájára járnak 23+1 fejű városvezetési szisztémánknak, az egységes arculatot biztosító, Csepeltől Békásmegyerig érő falfirka-burkolatnak, a város utcáin zavartalanul nomadizáló tizezer hajléktalannak, az önkormányzatok széles hatásköre és szűkös forrásai közötti (jog)hézagban dúsan tenyésző korrupciónak. Áruljuk végre el nekik, hogyan csináljuk! Íme néhány csalhatatlan módszer, hogyan lehet százmilliárdokat rákölteni egy városra úgy, hogy abban ne legyen köszönet.

1. Bevásárlóközpontot, minél többet, városközpont helyett, lehetőleg közpark helyére! Több legyet ütünk így egy csapásra: a kiskereskedők lehúzzák a rolót, a helyi beszállítók tönkremennek, a bevásárló-utcák lezüllenek, az embereknek többet kell közlekedniük napi vennivalóik után, a játszótér eltűnik; fák-bokrok helyett a gyerekek kirakatok között kószálva nevelkednek falánk fogyasztóvá. Aki madárfüttyöt óhajt, fáradjon az alagsorba, az egzotikus kisállatkereskedésbe!

2. Két ház közé, ha nincs közös tűzfaluk, mindig befér egy harmadik.

A kertek és terek csak útban vannak, s a házak a leginkább: bontsuk le a sok düledező régiséget. A város nem muzeum! Aki nosztalgiázni akar, takarodjon a pénzével Prágába, nekünk nem kell. (Nekünk Mohács kell.) Nem elég hangoztatni, hogy az állam rossz tulajdonos, azt nap mint nap be is kell bizonyítani. Ha a műemlék épületeket már mind eladtuk, mélyen áron alul, megbízható mikronéz befektetőknek (Andrássy út), következzék a köztér, a közterület, a Hunyady tértől az Óbudai szigetig.

3. Csak elővárosi vasutat ne, az istenért!

Nehogy kiszálljanak az emberek a gépkocsiból! Ha együtt van rá a pénz, verjük el egyetlen belvárosi metróvonalra. Titkoljuk, ameddig csak lehet, hogy néhány kilométernyi felszíni villamospálya kiépítése, meglévő hálózatok összekapcsolása, járatok sűrítése - tizedannyiért vagy még annyiért se - mennyivel többet használna a városnak. Általában ragaszkodjunk a drága, látványos, nagyszabású beruházásokhoz, mert azokkal lehet kampányolni, klientúránkat PR-költségvetés terhére kielégíteni. Hogy valami nem épül meg, vagy hogy egy műemlék-épület vagy egy fasor a helyén maradt, higgyék el, az ilyesmi nem hoz szavazatokat.

4. Fizessenek az újgazdagok!

Nevezzük lakóparknak a domboldali lakótelepet, adjuk méregdrágán a jólét illúzióját, a vén budai fák hűlt helyét, zsufoljunk össze kétszer annyi házat a letarolt svábhegyi, kuruclesi, rózsadombi kertek helyére, mint amennyit a törvény megenged. Csak a két autó, a fűnyírógép meg a pitbull beférjen, több kert nem kell ezeknek, úgyis allergiásak.

5. Minél több forgalmat, minél kevesebb lakót a belvárosba!

Ennek legbiztosabb módja, ha a parkolóházakat és mélyparkolókat a város szívébe telepítjük, lehetőleg a kivágott parkok helyére. Az emberek majd elmenekülnek maguktól. Aki makacskodik, azt kiszekírozzuk éjszakánként büntetlenül bőgetett motorokkal, száz megawattos térzenével, vagy elkergeti a légszomj. Itt csak az öregek meg a szegények maradjanak. Ez így baromi jó, mert lassan rájuk dőlnek a fél évszázada málladozó házak, és akkor végre építkezhetünk.

6. Itt ne maradjon a nyakunkon az idegenforgalom bevétele!

Ha a zsúfolt, zajos, piszkos és büdös belváros el nem veszi a külföldi kedvét, és minden áron maradni akar, igyekezzünk a szolgáltatások alacsony színvonalával, magas árával, garantált és pofátlan átveréssel megértetni a sok szájtátival, hogy Budapesten csak berúgni érdemes - lehetőleg német, dán vagy cseh sörrel, külföldi kézen lévő szállodákban. Így az igényes turista elkerül, és aki marad, keveset költ és hamar odébbáll.

7. Szemeteljünk szorgalmasan!

Hitessük el magunkkal, hogy a több szemét a nagyobb jólét jele. Jólét, ha azt, amit megvettünk, hamar elhajítjuk, jólét, ha minél több bádog, üveg, papír és műanyag göngyöleg kerül a kosárba egységnyi termék mellé - vagy helyett. Büntessük a hulladék-szigetek robinzonjait, akik nem restek visszaválthatatlan palackjaikkal, a postaládáikban felgyülemlő papírözönnel a gyűjtőpontokig elzarándokolni. Ne könnyítsük meg a dolgukat - teher alatt nő a pálma! Ha ugyanis a közterület-fenntartó magára vállalná az odahaza szétválogatott hasznos másodnyersanyag elszállítását, ami érdeke és kötelessége volna (mégpedig ingyen, hogy a válogatási hajlandóságot ezzel is ösztönözze), rohamosan csökkenne a lerakókba és égetőkbe jutó hulladéktömeg. De vajon mi füstölögne akkor a külvárosokban, ahol egykor a szorgos gyárkémények füstölögtek? Mire a budai dombok mind betelnek, hová építené lakóparkjait a következő nemzedék, ha a város határában nem tornyosulnának szemétkor piramisai: a gyönyörűen füvesített szeméthegyek?

Amit ajánlunk, minálunk, Budapesten már mind bevált. S hogy kinek éri meg? Valakinek megéri. A többség beletörődött. A rendbontók, akik tiltakozásukkal próbálják megzavarni az ingatlanügyletekbe bonyolódott önkormányzati testületek munkáját, törpe minoritás csupán. Az óbudai szigeten, a Jókai téren, a budai alsó rakparton itt-ott elérhetnek ugyan átmeneti sikert, a város módszeres tönkretételének megakadályozására azonban nem képesek. Ehhez az kellene, hogy képviselőik részt vegyenek a város vezetésében. Egyetlen jólirányzott rendelet száz tüntetéssel felér.

Élőlánc Budapestért néven egyesek - köztük e sorok írója is - mostanában épp ezzel kísérleteznek. Arra szövetkeztek, hogy az őszi választásokon független civil jelölteket juttassanak az önkormányzatokba. Olyanokat, akik csak választóiktól és a saját lelkiismeretüktől függenek, nem pártközpontoktól és pártközeli befektetőktől.

Hogy a városvédőket hogyan kell tönkretenni - agyonhallgatni, megosztani, lejáratni, túlkiabálni - megvannak erre is a módszerek. Beszámolunk majd róluk híven - a választások után.

2006. július

Lányi András

Város és vidéke- megoldások

A városi élet minőségét rontó növekedés a hanyatlás jele. Csak az olyan városfejlődés fenntartható, amely a környezeti, szociális és gazdasági szempontokat nem egymás rovására érvényesíti, hanem összhangot teremt közöttük. A fővárosi agglomeráció burjánzó, kaotikus terjeszkedése és az ország egyes vidékeinek egyidejű elnéptelenedése egy erőltetett és nyomorúságos „fejlődés” tünetei. Vessünk véget a „dinamikus települések” és halálra ítélt falvak politikájának!

Olyan városokat szeretnénk, amelyekben jó élni! Az autópályává alakított sétányok, mélyparkolókkal aláaknázott terek, kivágott fasorok városában senki sem érzi otthon magát. Lakói elmenekülnek vagy bezárkóznak, s ha kimerészkednek a közterületekre, maguk is utasként, közönyös vagy gyanakvó kívülállóként szemlélik, vagy szenvedik el környezetük megállíthatatlan pusztulását.

Állítsuk helyre a kapcsolatot város és vidéke között! A túlhajtott urbanizáció miatt pusztul a vidék, a tájat felfalja a kifelé terjeszkedő város. A vidék számára szolgáltatásokat nyújtó városfejlesztés és a városellátó övezet megmentése egyszerre teremt élhető környezetet és lakható várost.

Esélyegyenlőséget a vidéki városoknak! A főváros kulturális monopóliumát ellensúlyozzák a vidéki központok szellemi életét fellendítő fejlesztések.

1. Döntéshozatal

A városfejlődés tévútjaiért többek közt az életidegen, igazságtalan döntési eljárások felelősek. A városlakók látszólagos közönye a részvételüket igénylő helyi közélet hiányából fakad. Az öröklött demokrácia-deficitet az önigazgatás elvének kiterjesztésével reméljük felszámolni, azaz az érintettek számára biztosítani kell a tájékozódás és a részvétel lehetőségét a döntési folyamatok egészében.

Az önkormányzatok esetében a közhatalmi és tulajdonosi szerepkört el kell választani, biztosítva a vagyongazdálkodás függetlenségét a választott testületek működésétől. A helyi politikát meg kell szabadítani a korrupciótól, ennek kulcsa az, hogy a döntéshozók választóiktól függjenek, ne a pártközpontoktól és üzletfeleiktől. A magánberuházások a városfejlesztési döntésekhez alkalmazkodjanak, és ne fordítva.

Az önkormányzati gazdálkodás forrásait törvény biztosítsa. Növekedjék a helyben maradó adóbevételek aránya, ezáltal is csökkenjen a kiszolgáltatottság a központi költségvetési újraelosztásnak. Az önkormányzati gazdálkodás ne a vagyon feléléséből szerezze bevételeit, hanem a helyben képződő jövedelem növekedéséből, a források megújulását, gyarapodását biztosító hasznosításból. A bevételeket a városok és térségük együttes fejlesztésére kell fordítani.

2. Településfejlesztés, területrendezés

A városrendezés szempontjai az ingatlanfejlesztés áldozatául estek. A közcélok képviselete a keretszabályok megalkotására szorítkozik. Ezeket a kereteket az ingatlanfejlesztők a rövid távú haszon – és rendszerint a beépíthető alapterület – maximalizálására használják. Az eredmény a városkép, az épületállomány és a városi élet minőségének hanyatlása.

A városrendezés aktív eljárásaihoz való visszatérést javasoljuk. A szabályozásnak ki kell térnie a kívánatos és tiltott hasznosítási módozatokra, valamint alkalmaznia kell esztétikai és egyéb városrendezési normákat. Az ingatlanspekuláció korlátozására élhet az övezeti besorolás, vagy egyéb mutatók megváltozásából eredő értéktöbblet elvonásának eszközével is.

A települések szerkezetének és arculatának megőrzését szolgálná a rövidtávú politikai és üzleti érdekekkel szemben, ha minden szabályozási tervhez és e tervek jelentősebb módosításához részletes környezeti, szociális és gazdasági hatástanulmány készülne. A rendezési tervek és hatástanulmányok elkészíttetése az önkormányzatok állami finanszírozású feladata legyen, módosításuk költségét ellenben a beruházó vagy megrendelő fedezze - azonban a felelős szakminiszter léptesse hatályba. Így a helyi és országos érdek egyensúlyba kerül.

Az építési hatóság szervezetileg váljon függetlenné a helyi önkormányzattól, működjön az építésügyi igazgatás (szakminisztérium) helyi szerveként.

A főépítész tevékenységének alapja a közösség által elfogadott jövőkép legyen. Erősíteni kell a döntéshozatali struktúrában a tervtanács és a tervpályázatok szerepét, valamint a főépítészi felelősséget. A megyei és városi tervtanácsokat vétójoggal kell felruházni. A kisebb településeknek is legyen főépítésze, aki igazgatási feladatokat is ellátna. Ő ellenjegyezze az építési engedélyeket is.

A településszerkezeti terv jóváhagyása a szomszédos települések tiltakozása esetén csak egy feljebbviteli fórum előtt történhessen, a térségi érdekek figyelembevételével.

3. Városfejlesztés

A KÖZÖSSÉGI TEREK HELYREÁLLÍTÁSA

Adjuk vissza a köztereket a városlakóknak! A kereskedelmi láncok uralmával, a várost kisajátító gépkocsiforgalommal szemben a közterek, a nyilvánosság és a közösségi élet színhelyei védelemre szorulnak. Leromlásuk megakadályozása, rendeltetésszerű használatuk csak a helyi közösségek bevonásával lehet sikeres.

FENNTARTHATÓ REHABILITÁCIÓ

Nem folytatható az a városfejlesztés, mely alvóvárosokat, bevásárló-megacentrumokat és esténként kihalt irodanegyedeket szül, ingázó tömegközlekedéssel és autóáradattal. A fenntarthatóság decentralizációt, a közlekedési igények mérséklését kívánná.

Célunk a hagyományos városközpontok újjáélesztése, a történelmi és városképi értékek megőrzése. A városfejlesztés régóta halogatott, legnagyobb feladata a belső városrészek és a lakótelepek rehabilitációja. A lakótelepek és leromlott belvárosi negyedek felújításával egyidejűleg kell megoldást találni a szociális krízishelyzetekre.

Hagyományos műszaki felújítás, illetve foghíj-beépítés helyett fenntartható rehabilitációra volna szükség, amely a lakásfenntartási költségek csökkenését eredményezné. Ugyanakkor a városi élet minőségét javító intézkedések, a közösségi terek jobb kihasználása, a városképvédelem növelné e területek vonzerejét a lakásvásárlók és vállalkozók szemében.

A SZÜRKE ÉS BARNA ZÓNÁK HASZNOSÍTÁSA

Az új beruházásokat lehetőleg a felhagyott ipari, közlekedési és katonai létesítmények újrahasznosítására kell ösztönözni, ahol kedvező infrastrukturális adottságokat találnak.

A ZÖLDTERÜLETEK VÉDELME

A városi zöldterületek arányának katasztrofális csökkenése számtalan módon károsítja az ott élőket. A zöldterületek, a fák védelmét szigorú rendeletekkel kell biztosítani. Az engedély nélkül emelt épületeket bontsák le. Különös tekintettel kell lenni az ún. ökológiai folyosók létesítésére, hogy megszűnjön az elszigetelt zöld területek veszélyeztetettsége. Az építési szabályzat szigorítása akadályozza meg a zöldövezetek és kertvárosok betonsivataggá alakítását a beépítési hányad megőrzésével vagy csökkentésével, az intenzív beépítést célzó övezeti átsorolások korlátozásával. Városaink közparkjait (és fásított köztereit) beépítési tilalom védje, s ez terjedjen ki a felszín alatti létesítményekre is, amennyiben azok kialakítása a felszín megbolygatásával jár.

A VÁROSELLÁTÓ ÖVEZETEK HELYREÁLLÍTÁSA

Célunk hagyományos szerepük védelme, élet- és versenyképességük megőrzése. Anyagi támogatást nyújtanánk új feladataik betöltéséhez, például az élelmiszer-önrendelkezési program megvalósítása terén, valamint a megújulóenergia-ellátásban (biomassza, szél- és napenergia).

BUDAPEST ÉS AZ AGGLOMERÁCIÓ FEJLESZTÉSÉNEK ÖSSZEHANGOLÁSA

Az agglomeráció kaotikus növekedése a főváros közlekedését és egyéb szolgáltatásait elviselhetetlen mértékben terheli, rombolja az ország középső részének természeti és épített környezetét, és olyan fejlesztési kényszert teremt, amelyet a költségvetés csak más országrészek rovására tud teljesíteni. A rendezési tervek elkészítéséig moratóriumot kell elrendelni a külterületek belterületbe vonására. Segíteni kell az agglomeráció, az elővárosok és mindenekelőtt a tömegközlekedés elmaradt fejlesztését, valamint a helyi központok kiépülését.

A belső városrészek felújítása, a rájuk nehezedő közlekedési nyomás enyhítése, zöldterületeik növelése, a környezetszennyezés csökkentése ezeket ismét vonzó lakóhellyé tenné, ahonnan az emberek nem menekülnek a városon kívülre. Az elővárosi övezetben kialakult kaotikus helyzet megoldása szorosan összefügg a belvárosok sorsának alakulásával.

4. Szolidáris gazdaság

AZ ÉLET MINŐSÉGÉNEK VÉDELME

A következetesen érvényesített építési, környezetvédelmi, piac- és fogyasztóvédelmi rendelkezések az üzleti befektetőket korántsem riasztják el. Beruházási hajlandóságukat a települések vonzereje, az életminőséget javító intézkedések, valamint a szabályozás kiszámíthatósága kedvezően befolyásolja.

ELŐNY A HELYI FORRÁSOKNAK

A gyarapodást nem a legnagyobb jövedelmet termelő fejlesztés szolgálja, hanem az, amelyben a legnagyobb a helyi források részesedése (környezet, munkaerő stb.), és amely a kis- és középvállalkozások sokaságának biztosít tisztes megélhetést. Kedvező lehetőséget kell teremteni a hazai termékek – elsősorban élelmiszerek - fogyasztókhoz való eljutásához.

A városellátó övezet rehabilitációjának részeként elő kell segíteni a Közösségi Támogatású Mezőgazdaság kiépülését és a méltatlanul perifériára szorított biopiacok hálózatának erősítését. Hozzunk létre közvetlen kereskedelmi kapcsolatot a mezőgazdasági termelők és a városlakók közt, egészséges, hazai élelmiszert biztosítva a fogyasztónak, stabil megélhetést a termelőnek. Az élelmiszer-termelés és értékesítés helyi kapcsolatrendszerének helyreállítása biztosítaná a vidékiek megélhetését, a vidék megmaradását.

MEG KELL ÁLLÍTANI A BEVÁSÁRLÓKÖZPONTOK TERJESZKEDÉSÉT!

A várospolitika elsőrendű feladata a hazai mikro-, kis-, és középvállalkozások támogatása, diszkriminációjuk megszüntetése. Ennek érdekében moratóriumot kell hirdetni a további bevásárlóközpontok építésére, a korlátozó szabályok életbe léptetéséig, melyek maximálják a bizonyos lélekszámra jutó üzletfelületet, biztosítva azok egyenletes eloszlását. Elő kell segíteni a vegyes funkciójú városrészek létrejöttét, és meg kell akadályozni a közlekedést gerjesztő megacentrumok kialakulását. Nagy bevásárlóközpontok helyett a kis, helyi üzletek rendszerét kell támogatnunk.

ÚJ LAKÁSPOLITIKA

Támogatni kell a lakásépítés hagyományos közösségi formáit (kaláka), technológiáit, anyaghasználatát (természetes és újrahasznosított építőanyagok). Változtatni kell a bankok túlbiztosított hitelezési és jelzálog-gyakorlatán, mely ma felaprózott telekosztásokat, kicsiny és alacsony színvonalú társasházi lakásokat hoz létre. A hitelpolitika, a jelenlegi gyakorlattal ellentétben, elsősorban a régebbi épületek felújítását ösztönözze.

5. Elsőbbséget a városi életnek a közlekedéssel szemben!

• Vissza kell adni a járdákat, a köztereket a gyalogosoknak, köztük a babakocsival, vagy kerekes székkel közlekedőknek is. A tömegközlekedés útvonalai kerüljenek a föld alá, ne a gyalogosok.
• A közösségi közlekedésben élvezzen elsőbbséget a felszíni kötöttpályás közlekedés (villamos, elővárosi vasúti rendszer).
• A belvárosok utcáit és főútvonalait lehetőség szerint mentesíteni kell a gépkocsi-forgalomtól és a parkolástól. A felszabaduló sávokban a gyalogjárdákat, kerékpársávokat, buszsávot, illetve felszíni kötöttpályás közlekedést, valamint a zöldsávokat kell helyreállítani.
• Ki kell tiltani a városokból az átmenő kamionforgalmat. Ha London megtehette, itthon is ki kell tiltani a belvárosokból a terepjárókat. Luxusadóval kell terhelni a 2000 cm3-nél nagyobb benzines és a 2500 cm3-nél nagyobb diesel személygépkocsikat.
• Budapestet ki kell szabadítani az autók szorításából! Ki kell építeni a főváros sugaras városszerkezetét fellazító keresztirányú közlekedési útvonalakat. Ezek elterelnék a forgalom egy részét a zsúfolt belvárosi útvonalakról. A célforgalmat az egységes közlekedési-parkolási rendszer kiépítése csillapíthatja. A történelmi városközpontokon kívül, a tömegközlekedés csomópontjaiban P+R parkolókat kell létrehozni. A parkolási és úthasználati díjakat a parkolás és a közlekedés fejlesztésére kell fordítani.
• A főváros és az agglomeráció közlekedését együttesen kell fejleszteni.

6. Védelem a zaj, a fényszennyezés, a reklámok ellen

Élhető városokat! Csendet, igazi nappalokat és éjszakákat, reklámmentes városképet!

• Korlátot kell állítani a légiközlekedés további, nem fenntartható növekedésének! A lakott települések légterét kerüljék el a légifolyosók.
• A zajterhelés leghatékonyabb módja a forgalom csökkentése, a városokon áthaladó teherforgalom tiltásával, a nagy zajterhelésű autók és motorkerékpárok ellenőrzésével és korlátozásával.
• A csillagos égbolt látványát elnyomó közvilágításban és fényhatásokban mérsékletre és korlátozásra van szükség.
• A fényreklámok és óriásplakátok mindent elborító uralmát vissza kell szorítani a városkép védelme érdekében, minőségi szűréssel és helyi adóztatással.