Egy kis ízelítő az amúgy teljesen komoly - kárfelvételi jegyzőkönyvbe került - tanúvallomásokból!:-)


A gyalogos nekem jött, aztán az autóm alá feküdt.

Azt hittem, hogy az ablak le van húzva, de rövidesen kiderül, hogy nincs, amint megpróbáltam kihajolni rajta.

Szabályosan leparkoltam, majd az autóm hirtelen belehátrált egy kamionba.

40 éve vezetek. Egyszer alszok el a kormánynál, erre egyből nekimegyek valaminek.

Éppen az orvoshoz igyekeztem alhasi fájdalmakkal, amikor elengedett a kardáncsuklóm így következett be a baleset.

A kamion a szélvédőn át a feleségem arcába tolatott.

A gyalogosnak fogalma sem volt merre akar menni. Ezért ütöttem el.

Nagy sebességgel közeledett felém a telefonpózna. Én ki akartam térni az útjából, ezért ide-oda rángattam a kormányt, de neki mégis sikerült eltalálnia a hűtőmet.

A kocsimmal a terelőpalánknak hajtottam, felborultam, majd egy fának ütköztem. Ezután elvesztettem az uralmamat az autó fölött.

Még mielőtt elütöttem, már bizonyos voltam abban, hogy ez az idős úr nem fog átérni a túloldalra.

A fickó mindenütt ott volt és sehol sem. Többször is kanyarodnom kellett, mielőtt elütöttem.
A semmiből ott termett egy láthatatlan jármű, az autómnak ütközött, majd nyomtalanul eltűnt.

Tegnap este hazafelé tartva, mintegy 20 méter hosszúságban kidöntöttem egy kerítést.

Hirtelen jobbról, a járdáról lelépett egy gyalogos, majd szó nélkül eltűnt az autóm alatt.

Elővigyázatosságból közölni kívántam Önökkel a káresetet, fizetniük azonban nem kell, mert észrevétlenül elhagytam a helyszínt.

A rendőröknek először azt mondtam, hogy nem sebesültem meg, de amikor levettem a kalapomat, észrevettem, hogy koponyatörésem van.

A lámpás kereszteződésnél váratlanul színvaksági rohamom támadt.

Hirtelen megpillantottam a csigalassúságú, szomorú ábrázatú öregembert, amint éppen lepattant a motorháztetőről.

Autóm nyílegyenesen haladt előre, ami kanyarban általában az úttestről való letérést vonja maga után.

Hátramenetben hajtottam a meredek utcán lefelé. Áttörtem egy telek kőkerítését, majd belerohantam egy faházba. Egyszerűen nem emlékeztem rá, hol is van a fékpedál.

Azt hittem, hogy az ablakom le van húzva, de aztán amikor kidugtam rajta a kezemet, rájöttem, hogy mégsem.

Lehúzódtam az út szélére, megláttam az anyósomat, és nekimentem a vasúti töltésnek.

Miközben azon igyekeztem, hogy agyonüssek egy legyet, nekimentem egy telefonpóznának.

Végveszélyben az orvoshoz siettem, amikor is a csuklóm kificamodása balesetet okozott.

Amikor a kereszteződéshez értem, egy STOP-tábla jelent meg az úton ott, ahol eddig semmilyen tábla nem volt. Nem tudtam elég gyorsan fékezni, és így a baleset elkerülhetetlen volt.

Hogy elkerüljem az autóm első lökhárítójának sérülését, elütöttem egy gyalogost.

A baleset közvetett okozója egy kiscsávó volt egy kisautóban, nagyszájjal.

Kirepültem az autóból, amikor az leszaladt az útról. Később talált rám néhány kóbor macska.

 Hazaérve, tévedésből egy másik telek kapuján hajtottam be, és nekimentem egy fának, amelyhez fogható az én telkemen nincsen.

 A másik autó az enyémnek ütközött anélkül, hogy egy szót szólt volna.

Beleütköztem egy álló teherautóba, amely a másik irányból jött.

Egész nap palántákat vásároltam, Hazafelé menet egy kereszteződésnél az egyik bukszus felugrott, eltakarva ezzel a szélvédőt, így aztán beleütköztem a szembejövő autóba.

És egy életbiztosításos gyöngyszem:

Nincs szükségem életbiztosításra. Azt akarom, hogy mindenki valóban szomorú legyen, amikor meghalok.Egy kis ízelítő az amúgy teljesen komoly - kárfelvételi jegyzőkönyvbe került - tanúvallomásokból!:-)


A gyalogos nekem jött, aztán az autóm alá feküdt.

Azt hittem, hogy az ablak le van húzva, de rövidesen kiderül, hogy nincs, amint megpróbáltam kihajolni rajta.

Szabályosan leparkoltam, majd az autóm hirtelen belehátrált egy kamionba.

40 éve vezetek. Egyszer alszok el a kormánynál, erre egyből nekimegyek valaminek.

Éppen az orvoshoz igyekeztem alhasi fájdalmakkal, amikor elengedett a kardáncsuklóm így következett be a baleset.

A kamion a szélvédőn át a feleségem arcába tolatott.

A gyalogosnak fogalma sem volt merre akar menni. Ezért ütöttem el.

Nagy sebességgel közeledett felém a telefonpózna. Én ki akartam térni az útjából, ezért ide-oda rángattam a kormányt, de neki mégis sikerült eltalálnia a hűtőmet.

A kocsimmal a terelőpalánknak hajtottam, felborultam, majd egy fának ütköztem. Ezután elvesztettem az uralmamat az autó fölött.

Még mielőtt elütöttem, már bizonyos voltam abban, hogy ez az idős úr nem fog átérni a túloldalra.

A fickó mindenütt ott volt és sehol sem. Többször is kanyarodnom kellett, mielőtt elütöttem.
A semmiből ott termett egy láthatatlan jármű, az autómnak ütközött, majd nyomtalanul eltűnt.

Tegnap este hazafelé tartva, mintegy 20 méter hosszúságban kidöntöttem egy kerítést.

Hirtelen jobbról, a járdáról lelépett egy gyalogos, majd szó nélkül eltűnt az autóm alatt.

Elővigyázatosságból közölni kívántam Önökkel a káresetet, fizetniük azonban nem kell, mert észrevétlenül elhagytam a helyszínt.

A rendőröknek először azt mondtam, hogy nem sebesültem meg, de amikor levettem a kalapomat, észrevettem, hogy koponyatörésem van.

A lámpás kereszteződésnél váratlanul színvaksági rohamom támadt.

Hirtelen megpillantottam a csigalassúságú, szomorú ábrázatú öregembert, amint éppen lepattant a motorháztetőről.

Autóm nyílegyenesen haladt előre, ami kanyarban általában az úttestről való letérést vonja maga után.

Hátramenetben hajtottam a meredek utcán lefelé. Áttörtem egy telek kőkerítését, majd belerohantam egy faházba. Egyszerűen nem emlékeztem rá, hol is van a fékpedál.

Azt hittem, hogy az ablakom le van húzva, de aztán amikor kidugtam rajta a kezemet, rájöttem, hogy mégsem.

Lehúzódtam az út szélére, megláttam az anyósomat, és nekimentem a vasúti töltésnek.

Miközben azon igyekeztem, hogy agyonüssek egy legyet, nekimentem egy telefonpóznának.

Végveszélyben az orvoshoz siettem, amikor is a csuklóm kificamodása balesetet okozott.

Amikor a kereszteződéshez értem, egy STOP-tábla jelent meg az úton ott, ahol eddig semmilyen tábla nem volt. Nem tudtam elég gyorsan fékezni, és így a baleset elkerülhetetlen volt.

Hogy elkerüljem az autóm első lökhárítójának sérülését, elütöttem egy gyalogost.

A baleset közvetett okozója egy kiscsávó volt egy kisautóban, nagyszájjal.

Kirepültem az autóból, amikor az leszaladt az útról. Később talált rám néhány kóbor macska.

 Hazaérve, tévedésből egy másik telek kapuján hajtottam be, és nekimentem egy fának, amelyhez fogható az én telkemen nincsen.

 A másik autó az enyémnek ütközött anélkül, hogy egy szót szólt volna.

Beleütköztem egy álló teherautóba, amely a másik irányból jött.

Egész nap palántákat vásároltam, Hazafelé menet egy kereszteződésnél az egyik bukszus felugrott, eltakarva ezzel a szélvédőt, így aztán beleütköztem a szembejövő autóba.

És egy életbiztosításos gyöngyszem:

Nincs szükségem életbiztosításra. Azt akarom, hogy mindenki valóban szomorú legyen, amikor meghalok.