Budapest fotósai: Rizsavi Tamás
http://welovebudapest.com/budapest.nevezetessegei/budapest.fotosai.rizsavi.tamas
2015. június 25. — We Love Budapest
( más budapesti fotós interjúkkal és fotóikkal )

Budapest fotósai sorozatunkban Rizsavi Tamással beszélgettünk nem mindennapi hobbijáról, amely második hivatásává vált a civil foglalkozása mellett. Ő az, aki bármilyen magasra felmászik, imádja az extrém helyszíneket, és nagyon sok képén szerepel a közlekedés. Interjúnkból kiderül, honnan ez a vonzalom, sőt, a cikk végén egy közelgő együttműködésről is lerántjuk a leplet...

WLB: Mikor és hogyan kezdtél el a fotózni?

Rizsavi Tamás: 7-8 éve lehetett, hogy elkezdtem a járműveket fotózni, de kizárólag magamnak, dokumentálás szintjén, kis kompakt géppel, szabályoknak ellentmondva, nem figyelve, mivel semmit sem tudtam még a fotózásról. Csak az volt a cél, hogy megörökítsem az ország összes vonatát, villamosát, buszát, troliját – megtörtént. Aztán egyre jobban érdekelt ez a világ, lett egy komolyabb gépem, elkezdtem mozgás közben elcsípni a járműveket és egyre magasabbról figyelni a síneket is.

WLB: Különleges a kapcsolatod a vonatokkal, villamosokkal.

Rizsavi Tamás: A szüleim mesélték, hogy egészen pici korom óta odavoltam a tömegközlekedési eszközökért. Később rájöttem, hogy vadakat terelő juhász helyett bizony vasutas szeretnék lenni. Tizenkilenc voltam, mikor valóra vált az álmom. Mára a fő állásom a mozdonyvezetés, havi tizenöt napot kell dolgoznom, tizenkét órás szolgálatokban. Imádom, az egészet. Nehéz volt nagyon bekerülni, de megérte. Most pedig úgy vagyok vele, hogy a főállásom és a fotózás mellé is kell még valami. Ez pedig az ipari alpinistáskodás. Annyit mászok, megszerettem, miért ne? 200 méterig van engedélyem már, tehát maximum ilyen magasságban dolgozhatok.

WLB: Mikor jársz fotózni? Tudjuk, hogy sok napfelkeltés, napnyugtás képed van.

Rizsavi Tamás: Ügyesen kell beosztani az időt. Továbbá nézem a radarokat, milyen lesz az idő, milyen felhőre számíthatok. Van ám, hogy tíz alkalomból maximum kétszer születnek értékes fotók.

WLB: Hová másztál fel először a fotózás kedvéért?

Rizsavi Tamás: Egy 60 méteres térvilágító oszlop volt Komáromban. Vakított a nap, de készítettünk egy elég jó galériát Komáromról. Az elején természetesen illegálban nyomtam az egyik barátommal. Ekkor 2008-at írtunk, még nem úgy volt, mint ma, hogy a kisbabák is DSLR-géppel a nyakukban születnek meg.

WLB: Azt mondtad, illegális. Ma már mindenhova van engedélyed?

Rizsavi Tamás: Többnyire...Lebeszélem előre a helyeken, hogy mikor megyek, meddig mászok fel, de azért szoktam csalni is. Sokszor van olyan, hogy egy-egy látványosság nyitvatartási idején kívül megyek, s amikor nem állnak a sarkamban, azért van, hogy feljebb merészkedek, nem nagyon van veszélyérzetem. Persze kellett egy kis szerencse is, hogy feljuthassak azokra helyekre, ahova a városi fotósok nem sűrűn mehetnek.

WLB: Minek köszönhető ez?

Rizsavi Tamás: Mondjuk úgy, hogy ki tudom használni a jó kapcsolataimat. A hídmesterekkel például már összespanoltunk, simán van olyan, hogy együtt megyünk beülni valahova.

WLB: Mindegyik hídon voltál már fent?

Rizsavi Tamás: Amelyik mászható, ott igen.

WLB: Melyik volt a legveszélyesebb élményed?

Rizsavi Tamás: Nem nagyon érzem, hogy mi a veszély. De volt egy illegális daruzás, az eléggé durva volt, viszont a részletekbe nem avathatlak be titeket. Legutóbb felmentünk egy tv-toronyra, és nagyon feltámadt a szél, mozgott a torony, ráadásul villámlani kezdett. Ott vagy a város egyik legmagasabb pontján, és cikáznak a villámok úgy, hogy minimum negyed óra, míg lemászol. Itt nem a magastól volt para, hanem a villámok miatt. Elszívtam egy cigit, miközben azért végiggondoltam, hogy lehet, hogy nem érek le.

WLB: Melyik a kedvenc budapesti témád?

Rizsavi Tamás: Az Erzsébet híd és a Megyeri. A Hármashatár-hegyen van egy adótorony, amit mindenki ismer, de van egy sima fémvázas is, ami még ennél is magasabb, imádom, nagyon nagy érzés megmászni, és páratlan a kilátás.

WLB: Bár sok fotód szól mai napig pályaudvarokról, a főszerep mégis Budapesté, egészben.

Rizsavi Tamás: Szeretem ezt a várost, sokakkal ellentétben nem akarom itt hagyni, hanem inkább meg szeretném mutatni, hogy más szemmel milyen is. Úgy tűnik, vevő rá a közönség, 3 év alatt 58 000 követőm lett, reklám nélkül. Szóval igyekszem még több képpel, még profibb eszközökkel, még magasabbról megmutatni az én Budapestemet.

WLB: Mindig profi gépekkel dolgozol, de előfordul, hogy napközben, ha nincs nálad felszerelés, telefonnal is lősz néhány képet?

Rizsavi Tamás: Eddig nem igazán próbálkoztam telefonnal fotózni, de most a We Love Budapest és a Huawei felkérésére kipróbálom, mit tud az új P8-as készülék városi körülmények között. Kíváncsian várom az eredményét!

Válasz

Kamerával a csúcson – Interjú Rizsavi Tamás fotóssal
http://nullker.hu/2014/11/kameraval-csucson-interju-rizsavi-tamas-fotossal/
Írta: Melis Dóra (2014. nov. 01.)

Rizsavi Tamás mozdonyvezető és fotós. Mikor épp nem az utasokat furikázza, budapesti hidakat hódít, hogy onnan extrém módon lencsevégre kapja az egyébként agyonfényképezett fővárost. Hemzseg a Facebook követőktől, az összes megmászható hidat kipipálta már, rengetegszer nézték öngyilkos-jelöltnek és a nem oly távoli jövőben egy híres külföldi épület bekebelezésére is készül.

Most akkor mi a foglalkozásod: fotós vagy mozdonyvezető?

Amióta az eszemet tudom, az volt az álmom, hogy mozdonyvezető legyek, a fotózás igazából később, a vonatozás hatására jött. Jelenleg mozdonyvezető és fotós vagyok, de kacérkodom az ipari alpinizmussal is.

Kezdetben csak a vonatokat kaptad lencsevégre. Hogyan jutottál a sínek mellől addig, hogy Budapest legmagasabb pontjairól örökítsd meg a várost?

Először valóban csak vonatokat fotóztam, meglehetősen laikus módon, egy kompakt géppel. Ezek nagyon amatőr felvételek voltak, az is tök mindegy volt milyen az idő, esik-e vagy fúj. Ezt egy évig csináltam, de meguntam, hiszen a pályaszámon kívül gyakorlatilag mindegyik kép ugyanolyan volt és az egész semmilyen kreativitást nem igényelt. Lett egy komolyabb gépem és az lett a célom, hogy a vasút világtól független emberek is azt mondják a fotóimra, hogy azok rohadt jól néznek ki. Kitaláltam, hogy magasról kellene fényképeznem, mert onnan sokkal jobban mutat, mintha simán kimentem volna a sínek mellé fotózni. Igyekeztem minél magasabbra mászni, először csak fára, villanyoszlopra, majd egyre nagyobb épületekre.

Akkor ez a mászhatnék nem egy bogaras szeszélyből jött, hanem pusztán azért, mert a kép felülről izgalmasabb?

Kezdetben kimondottan a kompozíció miatt, hiszen a magasból jobban be tudtam mutatni a tájat és egy olyan nézőpontból láttathattam a vonatot, amit lentről nem tudtam volna visszaadni. Az elején még főleg oszlopokra, tornyokra mentem, amikre nem feltétlenül adtak engedélyt.

Budapestet csilliárdan fotózzák, nagyon nehéz kitűnni a sok fényképész közül. A Facebook követőid száma már ötvenezernél jár. Mit gondolsz, miért pont neked sikerült kiemelkedned?

A fővárost tényleg annyian fényképezik, hogy lassan kezd már unalmas lenni. Éppen ezért akartam szokatlan módon dokumentálni, valami más vonalon elindulni. Az embereknek bejött és a képeket rengetegen megosztják, ami további lájkolókat generál.

De a későbbi képeiden is erőteljesen dominál a közlekedés.

Igen, amihez nem jön rosszul, hogy a BKK-hoz kerültem megbízásos fotósként, így olyan helyeket dokumentálhattam, mint a négyes metró építése vagy az 1-es villamos felújítása.

Az összes híd megvolt?

Ami mászható az igen, a pesti pillérek és a budaiak is. Az egész az Erzsébet híddal kezdődött, akkor ragasztották rám a Hídember nevet is.

Hány engedélyen és hivatalon kell átrágni magad ahhoz, hogy kijuss egy hídra?

A kijutás körülbelül lehetetlen. Nekem annyiban volt szerencsém, hogy egy BKK naptár készítése miatt felmehettem. Egyébként a munkavégzéshez öt engedély kell, kötelező orvosi vizsgálat, valamint egyeztetni kell a mentőkkel, rendőrökkel, tűzoltókkal és a katasztrófavédelemmel is.

Ilyen alapos előkészület mellett, hogy fordulhatott elő, hogy egyszer lezárták miattad az egész Erzsébet hidat?

Gyakran néznek öngyilkosjelöltnek, volt, hogy körülbelül 120 bejelentés érkezett. Mivel előtte egyeztetek a hatóságokkal, ők elvileg tudják, hogy ezeket nem kell komolyan venni. Egyszer aztán valaki elnézett valamit és csúcsidőben lezárták a hidat miattam.

Tavaly és tavalyelőtt is te nyerted a Metro Photo Challenge magyarországi versenyét és idén is indultál. Számít neked a nemzetközi karrier?

Persze, mint minden embernek nekem is jól esik, ha máshol is hallanak róla, de nem törekszem tudatosan erre.

A képeid nagy része Budapesten készült, viszont mozdonyvezetőként gyakorlatilag az egész országban szállingózol. Nem tervezed, hogy más városok magas épületeit is betámadod és lefotózod a látványt?

Tervezem persze, de a munkáim jelenleg annyira lekötnek, hogy egyszerűen nincs időm arra, hogy más városokban is felmásszak valahova. Sok fotózás igen nagy előkészületeket, tervezést, az időjárás kiszámítását és egyéb tényezőket igényel. Viszont ha a csillagok is úgy akarják, egy híres külföldi híd bevetése is tervben van a jövőben.

Álmaid magas épülete egyébként mi lenne?

Dubaiban a Burdzs Kalifa teteje.

Megmaradsz a vasútnál és a fotózásnál is?

23 évesen mindkét munkám a gyerekkor álmom, aminél nincs jobb. Én egy irodában meghalnék. A mozdonyvezetés viszont annyira random, bármikor kezdhetsz, mindig máshova mész, változik a környezet, a napszak. A vonatvezetés számomra egy megunhatatlan szakma, minél több ideje dolgozom ott, annál jobban szeretem. A tévhittel ellentétben a MÁV-nál igenis jó dolgozni! A fotózással kapcsolatban is rengeteg ötlet és terv van, nem szeretnék belefásulni és lassan kész a saját cégem és a webshopom is.

Válasz