Szaki a jövőből

Vera overallos karaktere egyszerre játékmester, idegenvezető a jövőből, kortalan és bohókás, mindenhez ért, akár egy klasszikus ezermester. – Mindig is szerettem, amikor a tudomány és a mese így ötvöződött – fűzi hozzá a színésznő. – Gyerekkoromban utáltam a Mekk mestert, bosszantott, hogy csak még rosszabbat csinál annál, minthogy megjavítson valamit. Ellenben nagyon szerettem azokat a hősöket, akik nem csak kedvesek voltak, de tanítottak is. És figyeltem Ninát és a férjét, Kristófot, akik szintén alkotó emberek, mégis nagyon vonzódnak a technológiához, az ember ilyenkor magába szívja ezt a kis őrültséget.

– A szövegre is jellemző volt, hogy egy őrültebb, misztikusabb világot teremtettünk először, aztán ez letisztult – folytatja a dramaturg. – Az írást megelőzte egy komoly kutatási folyamat, jártunk a Városházán is, beszélgettünk várostervezéssel, klímavédelemmel, lakhatással foglalkozó szakemberekkel arról, ők hogyan képzelik a jövő városát nagyon ideális kimenetelben. A castingon is meghallgattunk mindenkit arról, hogyan látja 50 év múlva egy napját, ezekből is inspirálódtunk.

Utópia mint kutatás

Konzultáltak többek közt Polyák Levente urbanistával, a K-Monitor korrupció-specialistáival, Nina beszélt Vincent Liegey Magyarországon élő nemnövekedés szakértővel i, aki a Zsámboki Biokert és a Cargonomia egyesület alapítója. Egész Európából járnak hozzá a nemnövekedés, azaz a degrowth gyakorlati megvalósulását tanulmányozni. A Jólét gazdasági növekedés nélkül című, magyarul is megjelent tanulmánykötetben kifejti, hogy a feltétel nélküli alapjuttatás és a profit- helyett értékteremtés hozhatja el a környezeti fenntarthatóságot. Fontos forrásuk volt még a Bolygónk jövője, Eric Holthaus könyve, melyben a neves éghajlatkutató leírja, hogyan lehetne megállítani három évtizeden belül a klímaváltozást. Az előadásban alkalmazzák a CUAR (Critical Utopian Action Research, azaz kritikai-utópisztikus akciókutatás) stratégiát, mikor nem a problémából indulnak ki, hanem a megoldásból. Nina azt meséli, ezt a metodikát már húsz éve használják a skandináv országokban, hogy valós problémákra találjanak megoldást azzal, hogy elképzelik a tökéletes, akár a valóságtól elrugaszkodott eredményt, és fejben visszafelé lépkednek, mit kellene tenni ehhez, egészen a nulladik lépésig. Dizájnerek is terveznek így tárgyakat, elképzelik, milyen lenne a tökéletes porszívó, aztán lebontják a legkisebb alkotóelemeire.

– Miután megkérdeztünk rengeteg embert, és mi magunk is leírtuk, hogyan képzeljük a tökéletes utópiát, ezeket Olajos Tamás betáplálta a Midjourney képalkotó szoftverbe – meséli Nina. – Tamás már két éve dolgozik a mesterséges intelligenciájú programmal, igazi varázsló ebben, ezek a képek hatalmas méretben megjelennek az előadásban is. Volt néző, aki utána megkérdezte, mennyire reális, hogy a jövőben a vadállatok felbukkannak a városokban. Dehát vannak ebben viccek, biztos nem fognak az Andrássy úton tigrisek sétálni.

Unokáik jövőjéért

– Gyakran mondják, hogy a jövő az idősebb embereket már nem érdekli. Megcsinálták a bajt, és itt hagyják nekünk. Még aktivistáktól is hallottam szörnyű dolgokat, hogy ők úgyse fognak már akkor élni, miért szólnak bele – mondja szomorúan a rendező-koreográfus. – Pedig sok idősebb ember is szeretne tenni valamit, akárcsak a szerettei jövőjére gondolva. Az előadásban elhangzó dalt az édesanyám, Höfle Vali írta, az anyósom, Ács Enikő énekesnő zenésítette meg, ők mindketten az unokájuknak és a jövőnek készítették ezt. A férjem, Deák Kristóf is részt vett a projektben, pedig mindig azt mondjuk, ez az utolsó alkalom, aztán végül megint együtt dolgozunk. A Mindenki-ben ő volt a főnök, én a koreográfus (a rövidfilm 2017-ben Oscar-díjat nyert – A szerk.), most fordított volt a szereposztás. Kiesett tavaly a dróntechnikusom, mire a férjem beugrott segíteni, amúgy is imádja bütykölni ezeket a kis szerkezeteket.
https://nepszava.hu/3192539_flying-data-kollektiva-dron-szinhaz-magyarorszag-eloadas-jovo

Válasz