A kép forrása:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Gabriele_Tarquini


Egy kis darabunkkal megint kevesebb maradt a pályákon. Gabriele Tarquini ma bejelentette visszavonulását.
Egy generáció nőtt fel vele, rajta, az autóival, a nevével. Én is. 1983 óta minden évben rajthoz állt a pályaversenyzés szinte minden szakágában. Az 38 aktív év. 38!
Egyedi, egy saját útját járó, saját véleményét mondó, megalkuvások nélküli profi, ugyanakkor mégis emberi és érzelmekkel teli nagybetűs Karakter. Akinek az autóversenyzés iránti szeretetét mi sem mutatja jobban, mint ez a 38x365 nap, amit erre feltett. Volt fent, volt lent, de képes volt arra, hogy a nevét az utolsó pillanatig komolyan vegyék, hogy odafigyeljenek rá még a huszonévesek között is.
Mert Gigi Tarquini egy legenda lett, mára az Öreg, aki a létező összes hájjal megkenve, a világ minden rutinjával a kisujjában és pályarajzával a szeme előtt úgy döntött, hogy a belsőégésű motorok alkonyán ő is szögre akasztja az overált. Ebből már nem kér. Megértem, nagyon is, az ő világa már nem ez és - azt hiszem - bizonyos értelemben a miénk sem, legyen bármilyen gyors is. Üvöltő motorok, öles lángot dobó kipufogók, késhegyre menő csaták... aki ezerszer megjárta a háborút, annak a béke unalmas.
Imádtam, kompromisszummentes, belemenős, ugyanakkor rafkós és egyedi stílusa a legkeményebb oldschool bajnokságokban edződött és nekem örökre összenőtt a 155-ös Alfával (Tarquini, Nannini, Larini, micsoda idők voltak azok!). Olaszos temperamentumát és szókimondását sosem tagadta meg. Valahányszor sikerült pár mondatot váltanunk, mindig tanulságos volt, sosem volt lekezelő vagy kivagyi, de a tiszteletet is megkapta mindig. És aki ezt megadta neki a pályán is, azzal fair volt. Egy régimódi, nagyon-nagyon kemény autóversenyző, megkockáztatom, hogy egyedülálló, mert ezt a karriert már senki nem ismétli meg soha. Mert ez a fej a bukósisaktól lett ilyen sima, nem a kortól.
Talán 6-7 éves lehettem, amikor már tudtam a nevét, most 42 vagyok és köszönöm. A versenyeket, a szórakozást, az ajtó-az-ajtón fordulásokat, a 11 ezerre forgatott V6-os Bussót, a DTM-et és a BTCC-t vagy a WTCR-t, a jó beszélgetéseket és azt, hogy ezt én láthattam. A legendát. A bajnokot.
Grazie infinite per i ricordi Gabriele Tarquini, Gigi Grande!

Itt egy kis interjúm vele, hátha nem volt meg:
https://totalcar.hu/magazin/kozelet/2013/03/10/tarquini_gabriele_interju/
-- Vályi István (2021. november 06.)