Nagy Imre, Kádár János és a békevágy – Miről szólt az István, a király?

Kétségtelenül remek, korszakos darab az „István, a király” című rockmusical, amely több generációra elementáris hatással volt. De mi volt a mű háttere? Hogyan kapcsolódhatott az amerikai csillagháborús tervhez? Egyáltalán a békemozgalomhoz? Igaz lehet, hogy István Kádár Jánost, Koppány pedig Nagy Imrét szimbolizálta? Vagy az is lehet, hogy már a nyolcvanas évek végéről, a rendszerváltoztatásról szólt? Ebből a beszélgetésből nemcsak Bródy és Szörényi időtlen klasszikusát értelmezheted, de az egész korszakot is megértheted. A Polip vendége Magyarország talán legkiválóbb forgatókönyvírója, Köbli Norbert volt.

Bródy; Kádár; Szörényi; Nagy Imre; békemozgalom; Koncz; Boldizsár; Csillagháború

Mit akart üzenni Bródy János az amúgy zseniális István, a királlyal? Ha ezt az adást megnézed, talán az egész nyolcvanas éveket máshogy fogod látni.

Ha Koppány volt Nagy Imre, akkor István volt Kádár János? Vagy Bródy és Szörényi a közöttük lévő ellentétekről is beszélt? Esetleg a pesti srácok, a Fekete bárányok megbékítéséről szólt az egész rockopera? Köbli Norberttel, A vizsga rendezőjével körbejártuk az István, a király lehetséges értelmezéseit.

Köbli Norbert előbb Göncz Árpádot „venné el tőlünk”, most már az István, a királyt is „piszkálja”? Nem. Csak megpróbálja elmesélni nektek, hogy mennyi értelmezése lehetséges ennek a korszakalkotó műnek.

Elgondolkodtatok azon, hogy mit (is) üzen az István, a király? „A lázadók elbuknak, nem szabad túlságosan magyarnak lenni, mert ezzel nem lesz esélyed az életben. Állj csak be a sorba.” Ettől függetlenül zseniális darab, de vajon miért is engedték Aczélék, hogy szinte az egész ország megnézhesse, énekelhesse?
___

Megszelídített „fekete bárányok”? „Na, kiemelik Vikidál Gyulát a P. Mobilból, az állami bandának nevezett Dinamit énekese lesz. Majd bekerül az István, a királyba. Többé nem „fekete bárány”. Ott van Nagy Feró, a Beatrice énekese, egy igazi nagy lázadó, Bors Jenő konkrétan személyesen konfliktusba kerül vele a tatai Rocktanácson, ami arról szól, hogy a profik elhatárolódnak az alternatív, újhullámos zenekaroktól. Ott mondja el híres felszólalását Bródy János, amelyben a többiek nevében is elhatárolódik a lázadó együttesektől. Aztán mit látunk? Nagy Feró is bekerül az István, a királyba. Tehát lehet, hogy hatalmi szempontból ez egy »bárányszelídítés«, vagy egyszerűen éltek azzal a lehetőséggel, hogy ezeket a remek előadókat, akiket amúgy nagyon sok lázadó fiatal is szeret, szóval beemelik őket egy ilyen darabba, vagy egyáltalán engedélyezik, hogy benne legyenek?”

. . .

Továbbra is István, a király. Köbli Norbert forgatókönyvíróval a korszakos rockmusical hátteréről, értelmezési lehetőségeiről beszélgettünk. Ez csupán az egyórás beszélgetés részlete (annak linkje a kommentek között lesz).
„Mező: Egy kicsit menjünk vissza az időben, hogy mit üzent ez a mű, miért születhetett meg? Ugye a nyolcvanas évek elején-közepén járunk.

Köbli: Igen.

M: Milyen korszak ez? Élni a Legvidámabb barakkban, ahogy nevezzük.

K: Azt kell tudni, hogy az István, a királyt a szerzők, tehát Bródy, Szörényi és Boldizsár Miklós, ők már a '70-es évek eleje óta tervezgették. Miért tervezgették? Mert a Jézus Krisztus szupersztár nagyon tetszett nekik. Ez egy 1970-es konceptalbum, tehát eredetileg nem egy előadás a Jézus Krisztus szupersztár sem, ami Tim Rice [szövegíró] és Andrew Lloyd Webber [zeneszerző] korszakos műve, és Bródyék valami ilyesmit szerettek volna. Volt egy kísérletük egy oratóriummal még 1971-ben, a lényeg, hogy tíz évig a politikában nem tudták »eladni« ezt a művet, talán az sem volt világos, hogy mi legyen a fogás rajta, hogyan kéne megfogni. Úgy tudom, hogy Boldizsár Miki, ők Mikinek hívják, tehát Boldizsár Miklósnak az volt a szerepe, hogy beazonosította ezt a konfliktust a múltban. István és Koppány, és akkor eldöntötték, hogy valahogy erről kéne szólnia. De nem teljesen igaz az, amit mi mindig hallottunk a tévében és mindenhol, hogy Boldizsár Miklós Ezredforduló című színművén alapul. Ezek egyszerre születtek, hárman dolgoztak rajta, és amikor megfeneklett az a projekt, hogy ők csinálhassanak egy zenei albumot ebből, akkor a Boldizsár Miklós megírta »prózai operaként«, ahogy ő hívta, és egy színházi lapnak a mellékleteként megjelent már 1981-ben. Ez is hozzáférhető. És ezzel párhuzamosan akkor bementek Nemeskürty Istvánhoz, a Szörényi és a Bródy, és a Nemeskürty azt mondta nekik, hogy szerinte egyféleképpen lehet ezt az István, a király »projektet« megcsinálni. Ha a lemezgyár nem akarja kiadni, akkor csináljanak egy filmet. Tehát a megrendelés 1983-ban így köttetett meg, hogy a Nemeskürty vezette Filmstúdió számára gyártsák le az István, a király című filmet, aminek lesz egy zenei anyaga és lesz egy szövege. Tehát a Bródy átírja nemcsak a szövegeket, hanem a librettót, a drámát. És ő nagyon jó érzékkel nyúl hozzá a történethez is.

M: Azért egy kicsit tegyük rendbe a nézők [olvasók] számára, hogy Boldizsár Miklós nem akárki volt, nem is a saját jogán. Az ő édesapja, Boldizsár Iván Kádár János egyik legjobb elvtársa és személyes jóbarátja volt, tehát egy ismert akkori, úgynevezett »újságíró«. A valóságban persze propagandista, már csak a diktatúra természetéből adódóan is, de ő amúgy is az volt, ez ötvenhattal, Kádárral, mindennel kapcsolatban tetten érhető a szövegeiben, könyveiben. Boldizsár Iván nagyon jól be volt kötve a rendszerbe. És ugye Boldizsár Miklós felesége volt Koncz Zsuzsa, így Koncz Zsuzsának volt az apósa ez az öreg Boldizsár, ez az úgynevezett vezető-káder. Ha így nézzük, az, hogy ők elkezdtek ezen gondolkodni, dolgozni, azért ez nem tűnhetett olyan reménytelen próbálkozásnak.

K: Abszolút, azt gondolom, hogy a korabeli sajtóban valahogy szükség volt a Boldizsár Miklós nevére, valahogy védte őket ez a státusz, hogy nem a »semmiből« vették elő ezt a dolgot, hanem egy »jó elvtárs« írta, ez egy »létező mű«, erre lehet hagyatkozni. A későbbi interjúkban Bródy már csak arról beszél, hogy ő – Boldizsár Miklós – is a csapat tagja volt, a kreatív csapat tagja. Én elolvastam a drámát is, majd szívesen mesélek arról is. A lényeg, hogy aztán így jön létre '83-ban, valójában a filmhez készülve az a legendás színielőadás a Királydombon, amikor Koltay Gábort bevonják rendezőnek. Az ő ötlete volt az, hogy legyen ez egy nyilvános előadás, amit sok-sok-sok kamerával fölvesznek, és ebből lett végül az a film, amit 1984-ben bemutatnak.
M: Milyen üzenete volt ezeknek a műveknek? Hiszen ez már egyben annak a korszaknak is az üzenete kellett hogy legyen. Nyilvánvalóan azért adták rá a pecsétet a Kádárék és az Aczélék, mert az üzenet megfelelt a korszaknak. Ez egy nagyon összetett történet. Ezt hogy látod egyébként? Először mondjuk a drámát tekintve.

K: Amiről ma itt beszélgetünk, meg ami engem érdekel, csak hogy a nézők [olvasók] is értsék: igaz-e az, hogy István király, az János király, tehát Kádár János »szerepel« ebben a műben, és igaz-e az, hogy Koppány, az pedig Nagy Imre.
M: Nagy Imre?

K: Vagy az én megfejtésem, egyik megfejtésem szerint Koppány a »pesti srác«, a »pesti srácok«. A kérdés: igaz-e az, hogy 1956-ról szól az István, a király, és igaz-e az, hogy ez a sikerének a titka. Az mindenesetre biztos, hogy ez egy nagyon rétegzett és sok tekintetben misztikus mű. Sokféle értelmezésre ad lehetőséget, és ebben az is benne van, hogy egyszerre dolgozott rajta Nemeskürty István, Boldizsár Miklós, meg egyszerre dolgozott rajta a Szörényi is és a Bródy is, tehát már az alkotócsapat miatt is valahogy bele volt kódolva ez a fajta dialektikus megközelítés, ez a megosztottság. Miközben azért azt kell látnunk, hogy az István, a király nem az ellenkultúra részeként lett bemutatva, hanem az MSZMP KB támogatásával, a KISZ támogatásával készülhetett el, és később a KISZ díját is elnyerte. Ez egy kiemelt projekt volt, ami nemcsak lemezen, könyvben jelent meg, hanem a filmben is, ahogy meséltem, minket, diákokat kötelező jelleggel beküldtek rá, és egymillió néző látta.

M: Mit jelent az, hogy sok egykori »fekete bárány« szerepet kapott ebben a darabban? Mondhatjuk Vikidál Gyulát. Egy zseniális énekesről beszélünk, remek hangja van. Igazából valamennyire ő is viszi részben a »hátán« az egész István, a királyt Koppány alakjának a megformálásával, illetve az erős, fantasztikus hangjával. Azért róla lehet tudni, hogy beszervezték. Most jelent meg róla egy remek könyv, ami arról szól, hogy a jelentéseit feltehetően nagy részben nem is ő írta, sok minden az újságcikkekből lett összerakva, tehát az is egy nagyon szövevényes történet. Az viszont fontos, hogy őt tulajdonképpen Erdős Péterék, ugye a Hanglemezgyár vezetői kiemelik, elcsábítják a P. Mobilból. A P. Mobil az egy éppen tűrt banda akkoriban. Nem igazán szereti a rendszer, Kádár János maga is fél a fiataloktól, a rockzenétől, egyáltalán a csoportosulásoktól. A P. Mobil minden egyben, amitől fél, amitől félnek. Kiemelik abból a bandából Vikidált, a hangot, és átrakják a Dinamitba. A Dinamitot azt máig állami bandának hívják. Én olvastam olyan interjút, nem tudom, hogy melyik dinamitos zenésszel, aki felháborodik azon, hogy őket állami bandának hívják, és ezt szerinte a P. Mobil terjeszti, és a Schuster Lóránt így, meg úgy. Tehát ezt ők is érzik, hogy lehet érezni, ismerik a megszületés hátterét, és ez nyilván belülről is feszíti őket, innen jön a tagadás. Na, bekerül Vikidál az István, a királyba. Többé nem »fekete bárány«. Ott van Nagy Feró, a Beatrice énekese, egy igazi nagy lázadó, Bors Jenő konkrétan személyesen konfliktusba kerül vele a tatai Rocktanácson, ami arról szól, hogy a profik elhatárolódnak az alternatív, újhullámos zenekaroktól. Ott mondja el híres felszólalását Bródy János, amelyben a többiek nevében is elhatárolódik a lázadó együttesektől. Aztán mit látunk? Nagy Feró is bekerül az István, a királyba. Tehát lehet, hogy hatalmi szempontból ez egy »bárányszelídítés«, vagy egyszerűen éltek azzal a lehetőséggel, hogy ezeket a remek előadókat, akiket amúgy nagyon sok lázadó fiatal is szeret, szóval beemelik őket egy ilyen darabba, vagy egyáltalán engedélyezik, hogy benne legyenek? Ha nem akarták volna, akkor azt mondják, hogy jöhet az István, a király, de nem vele, hanem nem tudom kivel.

K: Ez egy integrációs kísérlet arra, hogy ezeket a »széttartó elemeket« valahogyan a kádári politikába integrálják, vagy az aczéli kultúrpolitikába. Érvelhetünk amellett, hogy az István, a király az aczéli kultúrpolitika legdicsőbb terméke. Tehát minden kultúr-politikus megnyalná a tíz ujját, ha megrendelésre egy ilyen mű születne. Lehet, hogy nem megrendelésre született, lehet, hogy organikusak az előzményei, ahogy elmondtam, de végül is találkozott egy akarattal, egy politikai akarattal és egy politikai vággyal, egy megértéssel, hogy ez a film kell! És mi lehetett ez a politikai vágy? Aztán beszéljünk majd a Vikidálékról is. Az, hogy '56 huszonötödik évfordulója jött 1981-ben. Minden évforduló nyomasztotta Kádárt és a kádári politikát, nyomasztotta őket '71 is, a 15. évforduló is. Menjünk vissza ’72-be, amikor a fiúk elkezdenek gondolkodni az István, a királyon, akkor van az a maoista mozgolódás [Demszky Gáborék történetéről magam is sokat írtam], meg hogy majd Biszku Béla jön, és hogy Kádár le is mond. Nem tudom, erről van-e tudomásod? A hatvanadik születésnapján elhatározza, hogy lemond a hatalomról, de meggyőzik a többiek, hogy maradni kéne Kádár elvtárs, mert így vagyunk biztonságban. És végigmegyünk egy brezsnyevi »pangáson«, de aztán jön 1981, a 25. évforduló, ahol újra el kéne mesélni, hogy mi is történt. És az ifjú káderek, akik már nem emlékeznek, nem is harcoltak, számukra is el kell mesélni ötvenhatot. És akkor megjelennek a különböző, de mégis hasonló, szokásos magyarázatok. Megvannak otthon a polcomon. Színes forradalom volt, CIA, meg a horthysták, és természetesen ellenforradalom. És azt hiszem, hogy el akarták mesélni valahogy a kultúr-termékeken keresztül, akár egy musicalen keresztül, vagy egy rockoperán keresztül, hogy mi volt ez pontosan, hogyan kell erre gondolni.

M: Persze, hiszen a fiatalok egyébként hogyan értik meg? Hogyan jut el hozzájuk a »megfelelő« üzenet? Nyilván nem fogják azokat a pamfleteket elolvasni, amiről már valószínűleg sokuk apja mesélt, leszögezve, hogy azért Szabó Lászlót ne olvasson.

K: Így van.

M: Egy rockmusical ebből a szempontból tökéletes. A hatalom szempontjából.

K: És akkor lehet amellett érvelni, hogy ott volt Szent István története. Akinek ki kellett egyeznie egy nagyobb, idegen hatalommal, de garantálta a békét és a jólétet. Lehet, hogy az ellenfeleinek is igazuk van, és lehet, hogy jogosan »hőbörögnek« a nemzeti szuverenitásért, de ezzel tönkreteszik az országot, elveszejtik a népet. Ez lenne a két igazság? A történetben legalábbis igazságként jelenik meg mind a kettő. Nagyon érdekes a Boldizsár Miki drámájában arról olvasni, hogy István tulajdonképpen arról beszél Koppánynak, hogy »légy szíves ne hőbörögjél, mert jólét van, nem«? Tehát, hogy idejöttünk ebbe az országba, a szép Kárpát-medencébe, nagy az ország, tágas, mindenki jól él. Mi ez a hőbörgés? Tehát nem értelek.

M: Lángos nincs benne, vagy Balaton?

K: Nincs. De Istvánban van egy ilyen paranoia, félsz, hogy mi van, ha »ezeknek« nem elég ez se. És akkor »ezek« itt föl fognak kelni, és balhét csinálnak. A kádári narratívában ötvenhat úgy jelenik meg, mint egy nemzeti tragédia. Ez egy rohadék megfogalmazás, valljuk be, mert nem mondja ki, hogy ki a bűnös és ki az ártatlan. Azt üzeni Kádár, hogy ez egy sajnálatos esemény.
M: Szomorú napok, írták később, meg a zűrzavaros idők.

K: Megismerjük azt a narratívát is Boldizsár darabjából, hogy ez egy testvérháború. A drámában ez a két ember amúgy nagyon jól megérti egymást, István és Koppány, sőt ők ketten értik meg igazán egymást. A drámában ők nemesülnek csak igazi emberré.

M: Jobban, mint a musicalban, a rockoperában?

K: Jobban. A drámában Koppány megdicsőül. Sőt, Istvántól kicsit el is veszi a fényt a történet második felében azzal, hogy megbocsátó lesz, bölcs, emelkedett, szinte ő is megtalálja ugyanazt az Istent. Mind a ketten. Amellett érvel a dráma, hogy ez a testvérháború csak rájuk tartozik. Tehát hogyha István el is árulta Koppányt, ez az ő magánügye, majd ő kezd valamit a lelkiismeretével. Kádár hasonlóan volt Nagy Imrével. És nézzük meg, miért árulja el Kádár Nagy Imrét? Mert »ketté akarták szakítani az országot«. Ezt mondta akkoriban a suttogó propaganda. Hogy Magyarországból egy új Koreát akartak csinálni. Hallottad már ezt az érvelést?

M: Nem nagyon.

K: Ez volt Aczéléknek az egyik suttogó propagandája. Azért elevenen él a fejekben, hogy 1950-ben Koreát kettészakítja egy hasonlónak látszó küzdelem, és a Kádárék azt mondták, ha nem jön Kádár, és nem tartja meg ezt az országot, gyakorlatilag mohácsi katasztrófa következik. Vége az államiságnak, a Dunántúlt viszik az amerikaiak, és a Dunának meg az innenső része, meg Tiszántúl marad majd a szovjet birodalomban. Ez Kádárék narratívája volt, és ez a narratíva kitart a 80-as évekig, és szerintem megjelenik az István, a királyban is. A Boldizsár Miklós drámájában mindenképpen: Istvánnak is azért kell kiegyeznie a németekkel, és az ő segítségüket kérni, és ezzel felvételt nyerni ebbe a nagy közösségbe. Mert mi van a másik oldalon? A szabadságvágy lehet, hogy jogos, de a nemzet teljes pusztulásával, az államiság megszűnésével járhat. Úgyhogy ez az egyik értelmezési kerete a műnek.”

https://www.facebook.com/photo/?fbid=1085079376756638
___

Hallgassátok meg a teljes beszélgetést:

http://netpolgar.network.hu/video/forum_vitaindito_videok__ird_a_video_ala_a_velemenyed/nagy_imre_kadar_janos_es_a_bekevagy__mirol_szolt_az_istvan_a_kiraly

Válasz

Most szombaton (augusztus 19-én)
a Duna TV-n élőben közvetítik
a 20:00 órai előadást, nézzétek Ti is!

Áron és az osztálytársai a Magyar Táncművészeti Egyetemről is táncolnak.
https://www.facebook.com/groups/nephagyomany/posts/7046567098735263/

Válasz