Honicsillagasz töltötte fel ezen a napon: 2010.10.24.
http://www.youtube.com/user/Honicsillagasz

Vad fruttik - Fénystopposok (2010)

Nem cipelem a diszkóst, nem cipelem a diszkóst,
nem cipelem a diszkóst a hátamon.
Motorral jönnek, minket üldöznek,
a vérünkre szomjaznak, gondolom.

Karambolt láttam -- pisás nadrágban -
egy félájult lány véres homlokát
én törölgettem, miközben figyeltem
a betonlépcsőbe épült Ladát.

Szilánkosra törve, a ronccsal összenőve
izompólós fickó ül benne.
A csillagokra bámul -- az univerzum tágul -
míg gézt nyomok a lüktető sebre.

Könyörgőre fogja, rámborul zokogva.
„Kérlek szépen, engem itt ne hagyj!"
akik értem jönnek, nem kegyelmeznek,
vigyél magaddal, szaladj

Nem cipelem a diszkóst, nem cipelem a diszkóst...

Arcom tüske sebzi, ruhámat vér festi
körmöm alatt sárból gyászkeret.
Akár egy vadat űztek, de a lóerők legyőztek,
nem élhette túl szegény gyerek.

Vége a diszkónak, elém gitárt tolnak
sörszagúak és hatalmasok.
Talpig bőrben állnak, egy izmos szólót várnak,
vagy felfalnak a rockfarkasok.


Élménynek kevés, háttérzenének sok – a Vad Fruttik új albuma
Melhardt Gergő, 2010, október 6.

A „hogy legyünk sikeresek hülye névvel?” verseny egyértelmű győztese a Vad Fruttik nevű várpalotai együttes. A néhány éve megújult MR2 által felfuttatott fiatal, törekvő zenekarok közül talán az egyik legtehetségesebb formáció (amely nagy sikerrel lépett fel az összes hazai fesztiválon is) nemrég jelentette meg harmadik albumát Fénystopposok címmel. Alternatív? és mi az, hogy alternatív? vagy nem az, de, akkor meg mi? Elfogultság nélküli kritika és programajánló: lemezbemutató koncert, október 16, MMIK aula!


Rövid stílus(?)történeti áttekintés

Nem személyes vélemény, de általánosan elfogadott tény, hogy a magyar alternatív – vagy underground – stílus két viszonyítási pontja a Tankcsapda és a Kispál és a Borz. A „keményebb” zenét játszó csapatokat az előbbi, míg a különlegesebb szövegeket és újító hatású dallamokat használókat az utóbbi csoportba szokás sorolni. A (nem tagadottan) Kispál-hatású együttesek közül legismertebbek a 30Y, Péterfy Bori és a Love Band, a (már megszűnt) Hiperkarma, Kaukázus és Lovasi-virágoskert két legfrissebb, legújabb, legígéretesebb hajtása az Esti Kornél és a Vad Fruttik. Nézzük a fruttikat.


A Rózsikámnak digitálisan nevet viselő, 2006-os első albumuk még igazi szárnypróbálgatás, inkább néhány fiatal srác bohóckodása volt, mint kiforrott zene. Két slágerrel azonban már erről a lemezről is büszkélkedhetnek: valószínűleg nincs olyan tizennyolc év alatti, akinek egy erőteljesen átbulizott éjszaka után ne zúgott volna a fejében a Nekem senkim sincsen, vagy aki ne énekelte volna nyári estén, hogy „Szóljál már muternak, dobjon le szotyira pénzt” (Sárga Zsiguli). Aztán két évvel később, 2008-ban kiadták az Egy éjszaka bohémiában c. korongot. A tagok idősebbek lettek, valamivel talán komolyabbak és ezzel már kijelölték sajátos zenei világukat, ami ugyanúgy táplálkozik a magyar alternatív zenei hagyományokból (megint a Kispál!), az elektronikus zenéből, a jazzból és mondjuk a Nirvanából. A kétéves ciklusokat követve október elején adták ki harmadik nagylemezüket. Már most jobbak, mint a 30Y három évvel ezelőtt.


Galaxis útikalauz fénystopposoknak

A srácok végre letettek az asztalra egy korrekt albumot. Nyáron klippel és mindennel együtt kiadták a Lehetek én is című dalt, ami talán az „eddig még soha nem tapasztalt mértékű” sikert hozta nekik. Egyik sora Thomas Manntól, egy másik az RTL Klub híradójából vett idézet, a főtéma pedig egy Bach-dallamra épül. Ezek valószínűleg nem tűnnek fel minden egyes hallgatónak, így a tényeket ismerve mégis valahogy elkezdjük többre tartani Likó Marcell eddig komolytalannak tűnő szövegeit.


Témájuk még mindig: fiatalság, alkohol, szerelem, szomorúság stb stb, megformálásuk is hasonló (megígérem, nem hozom fel többször Lovasi Andrást), de kidolgozásukban szintén nagy előrelépés látható. Nem bölcsészeknek és nem is a divatból alternatív fiatal lányoknak szólnak, valahogy a kettő közötti területet belőve. Hétköznapi és szürreális képek, viszont minden egy fokkal befogadhatóbb, de nincs is ezzel semmi baj, amíg nem megy más rovására. És nem megy. A zene meg épp annyira modern-alternatív, amennyire ez vállalható és nem izzadságszagú 2010-ben, tehát pont eltalált, erőteljes és arányos.


Ez még ugyanaz a szám, vagy már egy másik?

A dalok szépen folynak egymásba nemcsak zeneileg, de tematikailag is. Mintha egyetlen hosszúra nyúlt és jól sikerült bulit írna le, kezdetén a diszkóssal meg a boroskólával, limonádés hallucinációkon és bálon át, míg a végén eljut a Béke presszóba.

A Fénystopposok a már említett Lehetek én is című slágerrel indít, aztán következik a Diszkós, ami csak a nevében diszkós, majd a Boroskóla, erről többet nem is kell mondanunk, a cím mindent elárul: gyere, bébi, igyunk egy jót! Szép az élet s talán te is leszel még fiatal – ez pedig már a Goa refrénje. A Városlakó egy kevésbé sikerült, lassabb szám, de ezt követi a lemez második legnagyobb slágere, a Limonádé. Ebben minden van: a nyolcvanas évek legcikibb szintidallamai, gőzben elveszett nagymama, csirkemáj, kempingágyon napozó nő, és milyen jól lehet együtt énekelni koncerten, hogy „limo-limo-limonádé!”.

Az Embergép a képzeletbeli buli mélypontja lehetne, tele ellentmondással és fájdalmas szöveggel, főtémája és refrénje az album egyik legemlékezetesebb pontja. Ez után érnek el képzeletbeli szereplőink a bálba (Bálban). Ismét lassabb, lírai(?) szám, a tipikus „koncerten öngyújtó-lobogtatós” műfaj legjobbja. A következő szám, a Nem hiszek, a 30Y családtörténetet feldolgozó dalszövegeinek és Zorán Apám hitte… című klasszikusának kvázi összegyúrása, ismét többrétegű, sokféleképp értelmezhető mondanivalóval.

Közel a reggel, nemsokára vége a bulinak - az Üvegszilánkkal egy világfájdalmas, érfelvágós szerelmi vallomás, ennél többet nem is érdemes elmondani róla, felejthető darab. Az utolsó két szám, a Lehunyom a szemem és a Béke presszó aztán megint nagyon belehúz, jól megkomponált zenével és abszolút az előzményekhez illő szövegekkel. Unott arcú pultoslányok, záróra, vége az estének, hazamegyünk, kialusszuk magunkat, aztán majd úgyis elölről kezdjük.

A Fénystopposok a várakozásoknak megfelelően viszi tovább a zenekar összetett világát és rosszabb pillanatai ellenére elmondhatjuk, hogy a Vad Fruttik kinőtte a gyermekbetegségeket, innen már csak felfelé vezet a kövezett út. A 16-ai lemezbemutatón az MMIK-ban a fentiek alapján tehát erősen ajánlott a részvétel.
http://westindex.hu/kultura/elmenynek-keves-hatterzenenek-sok-a-vad-fruttik-uj-albuma