Úgy emlékeztem, hogy írtam már összeállítást a biztonsági övről, de nem találom a blogot (talán máshol írtam, nem itt, hanem a egy tananyagnál ... megvan az az anyag is). Pótolom a hiányosságot. No, mindegy a kapcsolódó hírek talán kidobja, ah mégis.

Nemrégiben ünnepelte ötven éves jubileumát az úgynevezett „három pontos" biztonsági öv. A Föld legelterjedtebb és legfontosabb biztonsági fejlesztésének tartott „V" alakú biztonsági öv a becslések szerint napjainkig több mint egymillió ember életét mentette meg. A biztonsági öv egy viszonylag egyszerű találmány, amely vitathatatlanul mindennapjaink részévé vált. Amikor beülünk a személygépkocsiba, automatikusan nyúlunk a biztonsági öv után, és nem is sejtjük, hogy az életünket, testi épségünket védő eszköznek milyen kalandos története van.

A kezdetek

Az első automobilok a XIX. század végén jelentek meg az utakon, bár ami az akkori járművek megjelenését és műszaki tartalmát illeti, még kevéssé emlékeztettek napjaink korszerű gépkocsijaira. Az első automobil a gépjárműgyártás egyik „pioneer"-jának tekinthető Karl Benz nevéhez fűződik, aki 1886-ban a németországi Mannheimben megépítette háromkerekű benzinmotoros járművét. Néhány év elteltével a jellemzően feltűnő jelenségnek számító automobilok már négy keréken futottak.

A gépjárművek elterjedésére a XX. század elejéig, a tömeggyártás lehetőségének megteremtéséig kellett várni, azt követően viszont lendületes fejlődés vette kezdetét. A tömeggyártás bevezetésével egyre több gépkocsi gördült le a szerelőszalagokról, csökkentek a gyártási költségek, ami azt eredményezte, hogy a korábban luxuscikknek tartott gépjárművek a szélesebb néptömegek részére is elérhetővé váltak. Ebben a folyamatban oroszlánrésze volt a híres amerikai Ford-T modellnek, az 1908-tól gyártott „Thin Lizzie"-nek, mely megalkotásában a magyar származású Galamb József is jelentős érdemeket szerzett.

A mobilizációs fejlődésnek azonban hamarosan megmutatkoztak az árnyoldalai. Az automobilok rohamos elterjedése következtében folyamatosan nőtt a közúti balesetek és velük együtt a személyi sérülések és tragédiák száma. A gépjárműből történő kiesések, a súlyos fej- és mellkasi sérülések egyértelműen jelezték, hogy közlekedési baleset esetén még a járműben ülők sincsenek biztonságban, így nyilvánvalóvá vált, hogy a probléma kezelésére valamilyen megoldást kell találni.

A biztonsági öv kifejlesztésének a gondolata a tengerentúlról, az Egyesült Államokból származik. A 30-as években amerikai orvosok a baleseti sérülésekkel kapcsolatban szerzett tapasztalataikra hivatkozva írásban követelték a kormányzattól, hogy segítse elő és támogassa a gépjárművekben olyan biztonsági megoldás kifejlesztését, amely baleset esetén megakadályozza a járműből való kiesést, valamint a súlyos és halálos sérülések kialakulását.

Erre az időszakra tehető a „két pontos" biztonsági öv (az úgynevezett „deréköv") kifejlesztése, de kísérletek történtek a három, illetve négy rögzítési ponttal rendelkező biztonsági eszközök irányában is, egyelőre csekély sikerrel.

A két pontos biztonsági öv megjelenése kétség kívül előrelépés volt a korábbi időszakhoz képest, ugyanakkor mégsem jelentett megnyugtató megoldást. Azt ugyan megakadályozta, hogy a jármű vezetője vagy utasa baleset esetén kiessen a gépjárműből, de az úgynevezett „ostorcsapás" hatás ellen (amikor frontális ütközéskor az emberi felsőtest hirtelen előre, majd hátralendül), az így szerzett, gyakran halálhoz vezető súlyos fej- és mellkasi sérülések kiküszöbölésére nem bizonyult elég hatékonynak. 

A tapasztalatok egyértelműen jelezték, hogy a biztonsági öv terén továbblépésre van szükség, de akkoriban a passzív biztonsági eszközök fejlesztését még kevés autógyártó tartotta szívügyének.

A nemzetközi környezet az 50-es években

Az 1950-es években - egy-két kivételtől eltekintve - az autógyártók általában csekély jelentőséget tulajdonítottak a passzív biztonság kérdéskörének. Ez a megállapítás különösen igaz a tengerentúlra, ahol az autóipar a II. világháborút követően rendkívül dinamikusan fejlődött.

A háborúból nyertesként kikerülő, gazdaságilag megerősödő Egyesült Államokban hatalmas és egyre növekvő igény mutatkozott a személygépkocsik iránt. Ennek eleget téve a piaci versenyben részt vevő gyáróriások az évek teltével a vásárlók nagy megelégedésére egyre gondosabban megtervezett autócsodákat bocsátottak ki. A nagy vállalatok azonban az autók gyártásakor alapvetően az értékesítési darabszámok növelésére törekedtek, ezt szolgálta többek között a gépkocsik gazdag formavilága, a fejlesztéseknél viszont a biztonsági szempontok háttérbe szorultak.

A leendő vásárlók megnyerésére a gyártók célirányos reklámtevékenységet folytattak. Tekintettel arra, hogy az értékesítés fokozására a szabadság érzetének, az autózás élvezetének és a száguldás örömének hangoztatása volt a leghatásosabb módszer, ennek megfelelően a reklámok üzeneteiben is a járművek sebességét, dinamizmusát és kényelmét hangoztatták.

Annak ellenére, hogy a két pontos biztonsági öv a gépjárművekben akkor már ismert és elérhető volt (pl. 1949-ben az amerikai Nash autógyár Ford modelljei esetében már volt lehetőség a biztonsági övvel szerelt változat megvásárlására is), nagyon kevesen éltek az opcionális vásárlás lehetőségével, mert az öv jelentőségét akkor még kevesen ismerték fel. Sőt, ettől eltérően az emberek többsége a biztonsági övet általában kényelmetlennek, szabadságukban korlátozónak tartotta, így a termék nem is volt keresett a piacon.

A mindennapok rideg valósága azonban ismét közbeszólt. A forgalomba helyezett személygépkocsik számának ugrásszerű növekedésével, az egyre nagyobb teljesítményű és sebességű járművek megjelenésével együtt a közúti balesetek és halálozások száma is jelentősen megnőtt.

Az egyre gyakoribbá váló közúti tragédiák következtében nyilvánvalóvá vált, hogy ütközés esetén az autó szörnyű halálcsapdává válhat, amelyből nincs menekülés. Különösen a frontális ütközéseknél volt jellemző a súlyos, sokszor végzetes fejsérülések kialakulása, a kormánynak, szélvédőnek, műszerfalnak, illetve az ülés háttámlájának történő ütközés következtében.

A híres, népszerű személyeket, sztárokat ért balesetek - mint pl. a fiatal amerikai filmcsillag, James Dean 1955. szeptember 30-án bekövetkezett tragédiája - az autóban ülők kiszolgáltatott helyzetére az átlagosnál is nagyobb mértékben hívták fel a figyelmet.

A közúti balesetek tapasztalataira építve az 1950-es években új lendületet kaptak a biztonsági fejlesztések, melyekben immár nem az USA, hanem Európa, azon belül pedig Svédország játszotta a fő szerepet. 

A svéd Volvo autógyár már a negyvenes években elhíresült a gépjármű-biztonsági fejlesztéseiről. Tervezőmérnökei által valósult meg az első biztonsági fülke, a laminált szélvédő (mindkettő 1944-ben), míg a szélvédő-jégtelenítő és párátlanító ventillátor kifejlesztésére 1954-ben, a szélvédőmosó megalkotására pedig két évvel később, 1956-ban került sor.

A biztonsági övek továbbfejlesztésében is a Volvo mutatta fel a legnagyobb eredményeket. Számos kísérlet végrehajtását követően a Volvo 1958-ban szabadalmazta azt a három rögzítési ponttal rendelkező biztonsági övet, mely napjaink gépjárműveiben is gyakorlatilag változatlan formában található meg.

A fejlesztőmérnök

A három pontos biztonsági öv kifejlesztése a svéd származású Nils Bohlin (1920-2002) nevéhez fűződik.

Bohlin úr korábban a Saab gyárnál dolgozott, és ott vett részt a repülőgépek katapultüléseinek kifejlesztésében, ahol a pilóták biztonsági övvel történő megfelelő rögzítése a szó valós értelmében élet-halál kérdése volt.

A Volvo-hoz „átigazolt" fejlesztőmérnök életének legismertebb és legfontosabb műve a „V" alakú biztonsági öv kifejlesztése. Az eszköz jellegzetessége a medencénél keresztirányban, valamint a felső testrész előtt harántirányban áthaladó öv, mely gyorsan és praktikusan rögzíthető. Az egyszerű rögzítést az is megkönnyíti, hogy az öv csatjának rögzítő-szerkezetét közvetlenül az ülőlap szélénél, annak magasságában helyezték el. Bohlin úr és csapata precizitására utal az is, hogy a három pontos biztonsági öv már a kezdetektől fogva a testméretnek megfelelően állítható volt.

Kevesen tudják, hogy a „V" típusú biztonsági öv bizonyul mindmáig a legalkalmasabbnak arra, hogy az ütközés során fellépő energiát az emberi test legnagyobb teherbírású részeihez, a medencéhez és a bordázathoz vezesse el. Ezáltal képes megvalósítani a biztonsági öv azt, hogy közlekedési baleset esetén a súlyos, illetve halálos sérülések kialakulásának az esélyét minimálisra csökkentse.

Bár a találmány zseniális volt, de a biztonsági öv elterjesztésében az is nagyon fontos szerepet játszott, hogy a svédek az övet úgynevezett „nyílt szabadalommal" védték. Ez tette lehetővé a találmány szabad hasznosítását és gépjárművekbe történő beépítését a Föld bármely pontján.

A biztonsági öv térnyerése

1959. augusztus 13. - ez tekinthető a korszerű biztonsági öv születésnapjának. Ezen a napon a svéd Kristianstad városának egyik autókereskedésébe egy új személygépkocsit szállítottak le. A járművet megrendelő tulajdonos nem ismert. Ez a Volvo PV 544-es modell volt az első gépjármű a Földön, melyet három pontos biztonsági övvel szereltek fel. Aznap egy új korszak kezdődött meg az autózás történetében!

A biztonsági öv gépjárművekbe való beépítése, valamint használata ugyanakkor lassan terjedt el. Annak ellenére, hogy Svédországban a Volvo már az új személygépkocsik szériafelszereltségeként kínálta a biztonsági övet, más országokban több évnek (esetenként évtizednek) kellett még eltelnie ahhoz, hogy a vásárlók és az autógyártók felismerjék és elfogadják az öv életmentő szerepét.  Különösen a tengerentúlon volt nehéz elfogadtatni az új találmányt, míg az általában konzervatívnak tartott britek már a kezdetektől fogva felismerték az öv hasznosságát. Ennek megfelelően Nagy-Britanniában az övhasználat átlagosnál magasabb aránya már a kezdeti időszakban is megmutatkozott.

Az 1960-as évek első felében még csak néhány autógyár ajánlotta a három pontos biztonsági övet, és azt is többnyire opcióként. Ezek között voltak kifejezett luxusmárkák (mint pl. a Jaguar „E" Type) és tömegautók egyaránt (Renault 4).

1963-ban a Volvo az USA-ba és az egyéb külföldi piacokra szállított járműveit is három pontos biztonsági övekkel szerelte fel. A piacnyitást megelőzően a cég számos ütközési és megcsúszási kísérletet végzett olyan gépjárművekkel, melyeket különböző típusú és működési elvű biztonsági övvel láttak el. Ezek a kísérletek azt bizonyították, hogy a Volvo által kifejlesztett biztonsági öv nyújtotta a leghatékonyabb védelmet a járműben ülők részére.  

A nagy áttörést az 1967-es év eredményezte. Ebben az évben az USA-ban egy nemzetközi közlekedésbiztonsági konferenciát szerveztek, mely keretében a Volvo szakértői nem kevesebb, mint 28 000 közúti baleset tapasztalatát elemezve bizonyították be, hogy a biztonsági öv használata 50-60%-kal csökkenti közúti baleset esetén a személyi sérülés, valamint a halálozás kockázatát. Ez a tanulmány győzte meg gyakorlatilag a világot, és gyorsította meg azt a folyamatot, mely a biztonsági öv használatának térnyeréséhez vezetett.

Egy évvel később, az 1968. évi Bécsi Egyezmény már arról rendelkezett, hogy az új személygépkocsikba biztonsági övet kell szerelni, majd annak használatát az autókban ülők részére kötelezővé kell tenni. Az Egyezmény 7. szakaszában foglaltak szerint: „a biztonsági öv használata a gépjárművek vezetője és utasai számára a biztonsági övvel felszerelt üléseken kötelező, kivéve azokat az eseteket, ahol az adott országban érvényes törvények ez alól felmentést adnak."

Ez a szabály Európa legtöbb országában csak néhány évi átfutás után, a 70-es évek közepén lépett életbe, annak ellenére, hogy 1971-től az új személygépkocsikat már csak abban az esetben lehetett forgalomba helyezni, amennyiben azokat biztonsági övvel felszerelték (ekkor az övhasználat még ajánlott volt).

Ausztrália ezen a téren megelőzte Európát, ugyanis Victoria államban 1971-ben - a Földön elsőként - kötelező jelleggel írták elő a biztonsági öv használatát a személygépkocsik vonatkozásában. Az új szabályozás az első évben mindjárt meg is hozta az eredményét, ugyanis a közúti balesetben meghalt személyek száma nem kevesebb, mint 18%-kal csökkent.

Magyarországon az 1976. január 1-én hatályba lépett 1/1975 (II. 5.) KPM-BM együttes rendelet, azaz az akkori új KRESZ vezette be a biztonsági öv kötelező használatát a személygépkocsik első ülésein.

Érdekességként lehet megemlíteni, hogy az Egyesült Államokban - ahonnan maga az „ötlet" származik - csak jóval később, 1984 és 1995 között írták elő kötelező jelleggel a biztonsági öv használatát a személygépkocsikban (a vezető és a jobb első utas ülésén). Az egyes szövetségi államok egymástól függetlenül, önállóan léptették hatályba a biztonsági övhasználattal kapcsolatos jogi szabályozásukat, kivéve New Hampsire-t és a Samoa szigeteket, ahol még ma sincs kötelező jellegű előírás.

A biztonsági öv szerepe és jelentősége

A három pontos biztonsági övet egyes szakértők egyenesen az emberiség történetének legfontosabb biztonságtechnikai fejlesztésének tartják. A Nils Bohlin által kifejlesztett „V" alakú övnek az eltel fél évszázadban szerény becslések szerint is legalább egymillióan köszönhetik az életüket.

Vitathatatlan, hogy a biztonsági öv a mai napig az autók legelterjedtebb és legfontosabb biztonsági, utasvédelmi berendezése, és minden más - jármű belterében alkalmazott - passzív biztonsági megoldás alapja (mint pl. a légzsák, övfeszítő stb.).

A biztonsági öv a passzív (és nem az aktív) biztonsági eszközök családjába tartozik, mely jelentősége nem a baleset elkerülhetőségében, hanem a már bekövetkezett baleset következményeinek a csökkentésében jelentkezik.

A szakemberek úgy tartják, hogy közúti baleset bekövetkezése esetén általában három, egymástól jól elkülöníthető ütközés valósul meg. Az első akkor következik be, amikor a balesetben érintett jármű egy másik járműnek, illetve szilárd tárgynak ütközik (pl. fának, kerítésnek, egyéb műtárgynak). Ezt követően kerül sor a második ütközésre, amikor a gépjármű utasterében tartózkodó személy(ek) teste hirtelen és nagy erővel előrelendül, s övhasználat hiányában valamely testrészük a műszerfalnak, kormánynak, szélvédőnek, üléstámlának stb. ütődik. A harmadik ütközés során az emberi belső szervek nekiütődnek a bordáknak, egyéb csontoknak vagy éppen más belső szerveknek.

A fentiek alapján a biztonsági öv - mint passzív védelmi eszköz - a másodikként leírt ütközés hatásaitól védi meg a használóit.

Megjegyzésre szorul, hogy a gyalogos elütések az előzőekben leírt ütközés-mechanizmus szempontjából eltérő jellegűeknek tekintendők.

További lehetőségek:

A biztonsági öv használatának aránya az egyes kontinensek, valamint azokon belül az egyes országok között eltér, ennek mértéke akár jelentős is lehet. Ezáltal elmondható, hogy napjainkban a biztonsági öv használatában még mindig nagy potenciálok rejlenek.

Egy amerikai tanulmány szerint az övhasználat igen szerény, mindössze 1%-os növekedése évente mintegy 270 ember életét mentené meg az Egyesült Államokban.

Egy másik, immár közösségi felmérés szerint az Európai Unió tagállamaiban 2008-ban legalább 13 000 életet mentett meg a biztonsági öv, és további 4 300 tragédia lett volna elkerülhető az övhasználat általánossá válásával.

Az EU-27-ekben a biztonsági öv használatának átlagos aránya jelenleg 90% körül van. Az északi országokban (pl. Svédország) ez az arány a 95%-ot is meghaladja, míg a 2004-ben csatlakozott tagállamok vonatkozásában jóval alacsonyabb ez az érték.

Örvendetes, hogy Magyarországon is egyre többen csatolják be a biztonsági övet, de a jelenlegi 77% körüli átlagos használati arány - különösen a hátsó üléseken mért 49%-os arány - még messze elmarad az uniós átlagtól.

Külön kell szót ejteni a fejlődő országokról, melyek vonatkozásában általános jelenségnek tekinthető, hogy a gépjárműpark - különösen a darabszám tekintetében - ugrásszerűen fejlődik, ugyanakkor a jogkövető járművezető magatartás jelentős hiányosságai és a rendkívül alacsony övhasználati hajlandóság miatt kiemelten magas a közúti balesetek, a súlyos sérülések és a tragédiák száma.

A biztonsági öv használatának további fejlesztése napjainkban mind az EU, mind pedig a hazai közlekedésbiztonsági koncepciók részét képezi. A biztonsági öv további térnyerésének minden bizonnyal a 2010-2020 évi közösségi célok teljesítésében is fontos szerepe lesz, hiszen a már nyilvános, elfogadás előtt álló tervek szerint az EU Bizottság a következő évtizedben a közúti közlekedési balesetben meghalt személyek számát 40%-kal kívánja csökkenteni az Európai Unió tagállamainak a területén.

Végezetül érdekességként említhető meg, hogy a jövőben várhatóan a „kényelmi szempontok" és a divat is szerepet játszanak majd a biztonsági övek használatában.

A 4. Európai Közlekedésbiztonsági Akcióprogram tervezetére utalva az vélelmezhető, hogy 2015-től az EU területén a távolsági autóbuszokon az utasok számára az ülések csak akkor lesznek kényelmesek, amennyiben becsatolják a biztonsági öveiket. Ezt az újonnan forgalomba helyezendő autóbuszokon egy technikai megoldás által tervezik megvalósítani.

És a legújabb: friss információk szerint várhatóan a Gucci is beszáll a „biztonsági öv üzletágba". Ennek megfelelően a világhírű divatcég „fiatalos és divatos" biztonsági övek gyártását tervezi, a fiatalabb korosztályhoz tartozó járművezetők övhasználatát elősegítendő.

Gégény István (Integrátor Fórum)