Ellenőrizni kell tehát időnként az autók közlekedésbiztonságát meghatározó szerkezeteit és környezetszennyezésének mértékét. Ehhez még jöhet néhány tétel, mely a „játékszabályok” betartására vonatkozik, például a kötelező biztosításra, a papírok rendben létére.

A dolog társadalmi felelősség, de mint mondják, ezt segíteni kell hatósági erővel is. Ha mindenki évenként a szervizekben ellenőriztetné autóját a rendszeres karbantartás keretei között, akkor nem lenne erre szükség. Sajnos nem így van, ezért valóban kell a műszaki vizsga!

Közbevetés. Ha a szervizátvizsgálás évenkénti és kellően dokumentált (szervizkönyv), miért ne válthatná ki a mai műszaki vizsgát? Mert visszaélésre is lehetőséget teremt? Miért, a műszaki vizsga nem?

Amikor a „szocialistában” bevezették a műszaki vizsgát (helyesnek tartottam akkor is), első sorban a haszongépjárműveknél volt olyan célja is, hogy a hadra fogható (értsd háborús mozgósítás) járművekről pontos képet nyerjenek az illetékesek.

Jól karbantartott járműveknél a műszaki vizsga, nem mondom, hogy vágyunk rá, de nem gond és nem is túl nagy összeg. A gondos átvizsgálás látlelete az autósnak megnyugtató. Ha nem viszi rendszeresen szervizbe az autóját, akkor ez az egyetlen szakszerű műszaki megvizsgálási alkalom. (A felkészítés pedig a javítók jövedelemforrása.)

Tudnak példát arra, hogy van ebben a folyamatban sumák? Csak áttolják a vizsgán az öreg hibás szerkezeteket? És így köztünk járnak a potenciális gyilkosok. Remélem ez ritka, mint a fehér holló…

Mit néznek a vizsgabiztosok a műszakin?

A technológia ősi és jobbára változatlan. Fontos a felfüggesztés, a fék, a kormány, kritikus helyeken a korrózió, a világítás, a jelzőberendezések, nálunk nézik a lengéscsillapítót, egyéb szerelvényeket, például a vonóhorgot és persze még sok tétel van. A környezetvédelmi vizsgálat a kipufogógáz szennyezésre terjed ki. Mindezekre lehet mondani, hogy klasszikus tételek. Ez rendjén is van.

A mai autóknál volna-e még valami, amit át kell vizsgálni?

Van és egyre több lesz! A modern autótechnika talán legfontosabb vívmányai a közlekedésbiztonságot segítő rendszerek. A vezetőtámogató asszisztensek többnyire a gépkocsivezetői hibák következményeinek mérséklésére, kivédésére szolgálnak és kiválóan teljesítenek. Háromféle is van belőlük:

- figyelmeztető, vezetést segítő, megelőző,
- baj esetén közbelépő, kivédeni igyekvő,

- bajt esetén annak hatását mérséklő.

Mondhatnánk: mi kell még?. Ezek a bennülők biztonságát szolgálják, épségünket őrizik és védik.

Mivel műszaki – gépészeti és elektronikai – rendszerek a javából,

el is romolhatnak.

Mert tudjuk, ami el tud romlani, az el is romlik.

Ha az őrző-védő angyalok cserben hagynak, potenciálisan csökken a  biztonságunk. Mondhatja valaki, nem baj, nem javíttatom meg, vagyok  olyan rutinos autóvezető, hogy kivédjem a kritikus helyzeteket. („Nem  volt ABS korábban, mégis megálltak az autók. Igaz, de gyakran az  árokban, vagy a fatövében, vagy egy másik közreműködésével.)

Bizonyos szempontból van egy rossz hírem!

Ha egy autót a védőangyalokkal gyárilag felszereltek, azoknak az autó élete végéig működőképesnek kell lennie! Ezt nem csak tulajdonosi jól felfogott érdekből kell biztosítani, hanem erre a törvény szigorával is kényszeríteni kell. A vonatkozó EU rendeltekből ez kiolvasható.

Mi ennek a következménye? Az, hogy a műszaki vizsgán ezek létezését (mert kiszerelhetik) és működőképességét előbb, utóbb ellenőrizni kell. Valamelyest ez már ma is így van, mert az ezen rendszereket felügyelő fedélzeti diagnosztika visszajelzéseit a vizsgabiztosnak figyelnie kell, a kijelzéseket le kell fényképeznie. Ha hibát jelez, nem alszik el a kontroll lámpa a gyújtás ráadása után kis idővel, vagy a motorindítás után, fel van adva a lecke. Kérdések tömege zúdul ránk. Mire is vonatkozik a kijelzés? Érinti-e a közlekedésbiztonságot vagy környezetvédelmet? Milyen mértékű a hiba? Közvetlen veszélyforrás-e vagy nem? Érvényesíthető-e a forgalmi vagy nem?

Van még egy érdekes probléma. A fedélzeti diagnosztikának vizsgálati rutinjai, vizsgálati ciklusai, vannak, melyeket le kell futtatnia ahhoz, hogy eredményt kapjunk. Nem biztos, hogy ezek maradéktalanul teljesültek közvetlenül a vizsgálat előtt.(Szakemberek tudják, hogy ez a readiness.) Lehet baj, csak még nem tudjuk.

Honnan lehet viszonylag teljes képet kapni? Az autó irányítóegységeinek (mondják közkeletűen a vezérlők) kiolvasásával, mert ott találhatóak az állapotinformációk. A lehetőség adott: a központi diagnosztikai csatlakozón keresztül (ebből csak egy van egy autóban és az is világegységes) minden efféle adathoz a vizsgáló személy hozzáfér.

A kiolvasó rendszerteszter ma az autójavítók legfontosabb szerszáma.

A hatósági vizsgán ez biztosan nem fog menni, és nem csak időhiány miatt, mert:

- Milyen általános műszer kell?
- Lesz-e teljes lefedettség?
- Rendszerezettek-e az adatok vizsgaszempontból?
- Tudja-e a műszer valamennyi nyelvet (értsd kommunikációs protokollt)?
- Tudja-e a műszer, hogy a vizsgált autót eredetileg milyen közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi rendszerekkel szerelték fel?
- Hozzáfér-e a pillanatnyi állapotinformációkhoz?

- Lehet-e a kiolvasottak alapján az elmarasztalásról dönteni?

A kérdés fontossága, a törvény szava arra készteti a szakembereket, hogy a fenti kérdésekre válaszolni tudó, egységes vizsgaműszert készítsenek. Ne találgassanak! Ezt a németek készítették és folyamatosan fejlesztik. Létrehoztak egy non-profit céget a vizsgálószervezetek és az állam, amelyiknek a kifejlesztés a feladata. A drezdai központú cég neve FSD, Fahrzeugsystemdaten GmbH. A vizsgáztatás szolgáló speciális rendszerteszter a HU-Adapter nevet kapta (HU a német műszaki vizsga neve), ma már csak HUA néven említik.

A német vizsgáztatási rendszerbe, idén nyár közepétől használatát kötelező érvénnyel bevezették, de  most a próbaüzem, a validálás folyik. Mint hírlik, van bőven gond a bevezetés körül, de ez még a németeknél sem kell, hogy meglepetést okozzon: valóban nagyon új dologról van szó. És ez még csak nagyon a kezdet! A teljes vizsgálati mélységig több lépcsőben, évek múlva akarnak elérni.

(Ami mindig is szimpatikus volt a német hatósági műszaki intézkedésekben, hogy átgondolják, a teendőket lépcsőzik és sok időt adnak a bevezetéshez. Nálunk számos intézkedés dec. 15-én jelenik meg a közlönyben és a követő január 1-től lép érvénybe. Majd sürgősen módosítgatják. Gondolhatják, mi lesz ennek az eredménye. Régi igazság: minden rendelet annyit ér, amennyi végrehajtható belőle.)

Térjünk vissza a mentőangyalok vizsgálatára! Az út kijelölt, lassan, megfontoltan menni kell rajta, nekünk, magyaroknak, magyar közlekedési hatóságnak is. A gondot nem is a műszaki megvizsgálás mikéntje fogja okozni, hanem a következmények. Öreg autón, ha egy asszisztens elromlik és azt meg kell javítani (legyen az például egy radaros rendszer), az autó azonnal gazdasági totálkáros lesz.

De nagyon igaz ez a környezetvédelmet szolgáló emissziótechnikára is. Tudjuk, mibe kerül egy koromszűrő, egy nox-szonda, egy tárolókatalizátor. Ezek egyike is gazdasági totálkárossá teszi az autót!

Megvizsgálandóak a kompromisszum lehetőségei! Majd, ha utolértük a nyugatot (beszélnek néhányszor 10 évről…), akkor keményen szigoríthatunk. Ha túlzottan bekeményítünk, félő, hogy ezzel csak a műszaki „okos” megoldásokat és korrupciót fogjuk erősíteni.

(De hátrább az agarakkal! Ha egy ESP ma még a vezető által kikapcsolható, akkor ennek hibája nem is kifogásolható, ha egy kameratámogatású járművilágítás egy vezetői kapcsolással visszaállítható hagyományos tompítottra, miről beszélünk.)

Foglaljuk össze az eddigieket!

A modern gépjárműtechnika alkalmaz olyan közlekedésbiztonsági és környezetvédelmi megoldásokat, melyek egyértelműen mindannyiunk érdekét szolgálja. Ezeknek működniük kell, ezek működését a hatóságnak ellenőriznie kell. Ez a kor és a rendeletek, na meg a józanész szava. Az ellenőrzés mikéntje kidolgozás, bevezetés alatt áll, a vonatkozó adatbázisok folyamatos frissítése is megoldottnak látszik. Ha egyszer egy ilyen rendszert kidolgoztak, egy dolgunk lehet, azt át kell vennünk (esélyünk sincs sajáterős megvalósításra).

Okosan, megfontoltan, kellő időt hagyva. Ámen.

Dr. Nagyszokolyai Iván

Az Autótechnika folyóirat főszerkesztője