Pár napja egy újabb rémhír terjeng a budapesti vonaljegyekről. Ezzel szemben az igazság ez:

A vonaljegy az utazás megszakítása és átszállás nélkül 60 percig érvényes a felszíni járatokon, és a metrón is, de csak a metróról-metróra való átszállásra jogosít fel.


Idézet a jegyről:

„Érvényes egy utazásra, átszállás és az utazás megszakítása nélkül, autóbuszon, villamoson, trolibuszon, fogaskerekűn a járatok teljes hosszán, HÉV-en a Budapest határán belüli vonalszakaszokon. Az érvényesség időtartama alatt a metróhálózaton belül (ideértve a földalattit is) átszállásra jogosít. A jegyet a metrón és a földalattin az utazás megkezdése előtt, a többi közlekedési eszközön a felszállás után kell érvényesíteni. Bélyegzős érvényesítés esetén a kezeléstől számított 60 percig jogosít utazásra, az éjszakai járatokon 90 percig érvényes. A jegyet ellenőrzéskor fel kell mutatni, és az ellenőrzést végző személy kérésére át kell adni.”


Saját közlése szerint (és ebben van némi igazság) egy a BKV-Figyelő blogon írogató blogger "Tom Bobb" adta ki az álhír ötletét adó gondolatot, az ő fejtegetését itt olvashatjuk (írásaiban kissé szabadszájúan fogalmaz, a moderálás a mondanivaló kárára ment volna). Ám alábbi fejtegetés már egészen másról is szól! Hm, ez is egy vélemény:

""- bevezettem az „egyórást” - Kezdjük azzal, hogy ez nem valami betegesen perverz feltűnési viszketegség miatt íródott cikk lesz, és úgy érzem tudom, már címlapra sem kerülök vele (ha-ha-ha). Van ez így. Az történt, hogy múltkoriban utaztam a BKV járatain, és közben töprengtem. Lestem a velem együtt utazó embereket, és óriási kérdések merültek fel bennem, melyekre kerestem a választ.

Most persze vagdalózhatnék azzal, hogy írtam én már cikket (lásd alább) a BKV-ról, melyben jogszabályokat üvöltöttem neked, hogy megértsd és betartsd azokat, meg mondhatnám, hogy van ezzel a céggel foglalkozó blogger és blogoldal is (írhattam volna: jól foglalkozó blogger és blogoldal), de mégis szükségét éreztem, hogy a gondolataimat ismét „megcsiszoljam” kicsit a budapesti (monopolhelyzetben lévő) tömegközlekedés eme múltból itt ragadt vállalatán. Hülye mondat volt. De te érted, mert az én olvasóm vagy! Ez töltsön el büszkeséggel! Az a helyzet, hogy az utasok többsége lóg. Jegy nélkül utazik. Bliccel. Nem is érdekli, hogy erre a szolgáltatásra kitalálták a fizetős rendszert (melyikre nem?), és hogy ha ő nem fizet, akkor a cég, amelyik ezt a szolgáltatást végzi, egy idő után (tegnapelőtt, kiskedden) tönkremegy.A BKV évek óta veszteséges.Miattam is, tudom. Az első kérdés akkor fogalmazódott meg bennem, mikor úgy döntöttem, hogy a Keletinél meg-megálló 7-es buszra én most felszállok, látványos mozdulattal kilyuggatok egy jegyet, és aztán ezzel a jeggyel utazni szándékozom.Miért?A kérdés így hangzott: miért kell nekem 2 (fogjuk fel együtt: kettő!) megállóért egy 300 forintos jegyet kilyukasztanom, ami rossz menetidővel számolva pontosan 8 perc, de lehet, hogy a Thököly-úti velőtrázó rázkódástól elvesztettem az időérzékemet, és csak 7, vagy még kevesebb? Úgy történt, hogy a Bosnyáktól szándékomban állt tovább utazni a 3-as villamossal az Örsig, és ugyan eltelt a busz és a villamos között köbö 10 percnyi várakozási idő, meg kellett állapítanom, hogy sokkal jobban éreztem magam a tudattal, hogy a 300 forintos jegyemért, melyet a Keletinél lyukasztottam ki, elmehetek a Bosnyák térre, ott átszállhatok a villamosra, és döcöghetek vagy 9-10 megállót a sárgával.Jó érzés volt, megismételhetetlen megismételhető! Rádöbbentem: ezt így kell csinálni! Nincs mese! Ha a BKV nem képes rá, hát miért ne tehetném meg én magam, hogy bevezetem utazásaim során az egy órás utazási időt, amit nyugodtan le is tudok mérni, mert lassan minden jegymasina odanyomtatja a pontos időt, tehát nem csalok, és nem ámítok: egy teljes órán keresztül utazok egy 300 forintos jeggyel.Jó érzés. Miért teszem ezt? A válasz ott van fentebb: mert a BKV nem akarja ezt a rendszert bevezetni, holott… Holott talán ha bevezetné, a sok okos bliccelő sem hülyéskedne tovább, hiszen egy óra alatt a város egyik pontjáról a másikig (még) el lehet jutni (mondom: még!), mert nagyjából jól követik egymást a csatlakozások (még).Nekem megéri Csepelen felszállni a HÉV-re, lyukasztani egy jegyet, 25 perc múlva a Borároson átszállni a 4/6-os villamosra, elmenni a Nyugatiig, ott 50 percre rá leballagni a metróig, szépen elmetrózni az Árpád-hídig, ahol dolgom van. Mindezt egyetlen jeggyel.Nem hárommal. Nem hárommal oda, meg hárommal vissza. Az oda-vissza 1800 forint. Az én változatom szerint ez mindössze hatszáz forintba kerül. Egy oda, és egy vissza. A helyes változat szerint. Szóval nézem a velem utazó többségében bliccelőket, és azon jár az agyam, hogy ezt miért nem gondolja át más is. Miért nem lesz ebből mozgalom, miért nem állnak össze az utasok (akár egymás védelmében is), hogy igenis ezentúl (a 300 forintos „lélektani határ” bevezetése óta) egy jeggyel egy teljes órán át utazhat bárki, bármerre, bármennyi járművel?Ha nem tetszik a vállalatnak, monnyon le, vagy jobbat tudok: mondjunk fel neki!Azt szeretném, ha mindenki megmaradna a maga rózsaszín „birka-álmában”, hagyja, hogy a főnöke leugassa, de úgy istenesen, mert valami kis hibát vétett, mert recesszió van és kemény munkanélküliség, és nem lehet visszaugatni, és aztán hagyja, hogy átbasszák átverjék a boltban 40 forinttal, mert mégis többe került a síkosító (estére)(alváshoz), de már lusta visszamenni, panaszkodni, bizonygatni, és bizony azt szeretném, ha minden agymosott emberke egyszerre csak egy dologgal foglalkozna – és ez most kapóra jön! Egy jeggyel egy teljes óra!És azt is szeretném, hogy mindenki legyen rohadtul becsületes, mert ez a cég tényleg évek óta veszteséges, a béka segge alatt vannak, rohadnak, lerobbannak a járműveik, nem tudnak újat vásárolni nekünk, a metrót patkányokkal ásatják (vagy hörcsög az?), a villamosokat olyan jól megszűntették, hogy attól áll fel a farkuk, és mivel ezeket az állapotokat fel kéne számolnunk (igen: neked és nekem, közösen!), hát legyünk becsületesek, és ha tovább utazunk, baszod, akkor óránként érvényesítsünk egy újabb jegyet! Menni fog?Mert én így utazom. (A cikk poszterének „értéke” van, mert jelzi, hogy hogyan lehet(ne) A-pontból F-pontba szépen eljutni BKV-s felfogás szerint legalább három jeggyel, az én felfogásom szerint – ha a két végső pont között mindössze egy óra az utazási idő – egyetlen jeggyel.)

FÜGGELÉK AZ ÉRTELMEZÉSHEZ:

BKV: Régen világhírű közlekedési vállalat volt, több ország nagyvárosainak vezetői jöttek tanulmányozni a kidolgozott közlekedési rendszereket, ma pedig már neki kéne tanulnia külföldi városok közlekedési cégeitől. Azt mondom, a változáshoz változtatni kell!""

„JEGYEKET… VAGY VALAMIT!”
2009 jan. 09. 

- a tömeg közlekedik pár világvárosban -
 
Kezdjük egy többek számára meglepő, neked talán csak érdekes játékkal, amit minden valamire való óvodában a duci, mamuszos nénik csökönyös jókedvvel eljátszatnak a kisdedekkel, és ettől most mi is kis "szarosoknak" totyogóknak érezhetjük magunkat, mert bizony közöttünk is beüt a csökönyösség, és kinevezünk téged Viszonylag Jól Kereső Marcsi-Pistának, ez mellett azt állítjuk rólad, hogy:
1.)    reggelente és délutánonként pontosan 1-1 órát kell utaznod a munkád végett,
2.)    megbecsülnek a munkahelyeden, országos viszonylatban „jól” keresel,
3.)    kereseted pontosan 100 ezer forint havonta,
4.)    becsületes állampolgárként megveszed az immáron 9 ezer forintos BKV-bérletet,
5.)    sosem, ismétlem: sosem késel a bérletvásárlással!

Tehát lefektettük az alapokat, és most jöhet a nyers matematika! Allegro!
Kereseted 11 százalékát viszi el a bérleted ára. Csak egy kicsit kell gondolkoznod, ígérem! Majd én vezetlek. Ha megvásárolod ezt a mindössze 6,5 cm x 5 cm-es papírkát, akkor nem több mint 91 ezer forintod marad majd, ami a bérlet árának már csupán a kilencszerese. Megéri? Jó ez neked? Akarod-e?
Kicsit fordítok, hátha így gyorsabb: amennyiben havonta 100 ezer forintot keresel, úgy naponta pontosan 4761 forintért dolgozol, azaz óránként 595 forintért. A BKV-bérlet áráért idén január elsejétől majdnem két teljes napig (15 órán keresztül) dolgozol a hivatalos havi 21 munkanapból! Csak a miheztartás végett: tavaly még csak 13 órát dolgoztál, 2006-ban tizenkettőt, 2005-ben csak tizet.
 
Szándékosan ferdítek, amiért azt merem állítani, hogy neked, a megbecsült dolgozónak 2005-ben, 2006-ban, és 2007-ben is százezer forint volt a fizetésed, azóta semmit sem emelkedett? Szerintem nem. Vannak helyek, ahol kapsz valamit, közel 3-4 százalékos emelést, aztán évekig „kuss” a neved. Tegyük fel, hogy ilyen helyen dolgozol! (És most senki se okoskodjon, akinek jobb munkahelye van ennél, mert az ilyen vezetési hozzáállás a jellemző!)(Évekig melóztam ilyen helyen, tudom, mit beszélek.)
 
Időközben Moszkvában és Berlinben is emelkedtek a jegyárak, ahogy Prágában, Varsóban, talán még Bukarestben is, hiszen mindenhol kicsit drágább és drágább az élet. Ez így van, mióta végleg megszüntettétek a szocializmust. Semmit sem tehetünk.

Ettől függetlenül ki merem állítani: sehol, a világon egyetlen ország egyetlen városának korrupt, irányíthatatlan, balfék és ostoba tömegközlekedési vállalata sem veszi el tőled a fizetésed 11 %-át, hogy koszban és mocsokban, büdös hangoskodó cigányok, maguk alá szaró tekintgető hajléktalanok, verekedő, hájas, 130 kilós ellenőrök és udvariatlan, tolakodó, téged semmibe vevő, bár fehér ember utasok között heringként utazhass!
Megmondom neked, hogy is van ez. Gyere velem, utazzunk együtt három egykori szocialista városba, nézzük meg, hogyan működik másoknál a helyi BKV, mi mennyibe kerül, és miért! Meglátod, csodálkozni és irigykedni fogsz!

De nem ugrunk rögtön a közepébe, egy kicsit még itthon maradunk. Csak a rend kedvéért.
Kezdjük az ellenőrökkel! Őket mindig lehet szapulni. Manapság már rosszabb foglalkozás, mint annak idején a szippantós (szebb szóval: „szarpucoló”), amivel gyerekkoromban riogattak, hogy bizony, ha nem tanulok rendesen, akkor gazdag, mindenkit a végtermékétől megszabadító, ezért hálapénzes szaki lehetek nagy házzal, nagy családdal, nagy pénztárcával és farokkal, később saját teherkocsival, még később pedig rendes autóparkkal, saját emberekkel.
Ha manapság riogatni akarod otthon a csemetét, mondd ezt neki (lehetőleg a metró aluljáró felé caplatva, jó hangosan, hogy a biztonsági őrök is már messziről hallják): „No, látod-e, fiam, te büdös dög, ha nem tanulsz és csak a tanár bácsit rugdosod az órákon, akkor ilyen ronda, háromfogú ellenőr leszel itt a huzatban!”.
Hatásos.
 
Van nekünk egy Szabó Máté nevezetű igazmondó jólmegmondónk, aki azt állítja, hogy „a BKV Zrt. kétségtelenül jogosult ellenőrizni, hogy az utasok megváltották-e a jegyüket, vagy van-e érvényes bérletük. Amennyiben nincs, az ellenőrnek joga van a pótdíjazási eljárás megindítására”, és ez így, ebben a formában még tetszik is. Mindjárt kiderül, miért.
Az igazmondó ombudsman, ha már belekezdett, persze folytatja is, és nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy: „az utazási jogosultság ellenőrzése során a BKV Zrt. munkatársai pusztán egy szerződés teljesítését ellenőrzik, és nincsenek az utasokkal szemben fölérendelt helyzetben. Hatósági jogkört sem gyakorolhatnak, tehát például nem igazoltathatnak, hiszen a szolgáltató BKV Zrt. ugyanolyan magánfél, mint a szolgáltatását igénybe vevő utasa”.
 
Magyarosítok.
Ha az asszony elűzött otthonról csütörtök délután, mert bontott csirke nélkül vánszorogtál haza a sörözésből, és most lóhalálában iramodsz Péter néni hentespultja felé, ami túl van a Dunán, de még innen a budai hegyeken, és használatba veszed a megállóba kanyarodó 7-es buszt, ám menet közben rájössz: a bérleted otthon maradt, nincs baj.
Jön az ellenőr, kedvesen mosolyog, talán még cukorkával is kínál. Figyeld a párbeszédet!
-        Jegyeket, bérleteket, Pistám!
-        Otthon felejtettem, mert az asszony hirtelen űzött el bontott csirkét venni.
-        Akkor bizony meg kell, hogy büntesselek. Igazolványt kérek, Rezső!
-        Az is a nercbundámban maradt az ajtó mögött lógva, mint a bérlet.
-        Hát, akkor bizony rendőrt kell hívnom, Bélám, mert ez nem játék!
-        Leszállok a következő megállónál.
-        Ja, úgy más, kedves Imre, akkor semmi baj! Kizárlak az utazásból.

 A hangsúly ezen volt: kizár az utazásból.
Ennyit tehet az ellenőr. Ez a dolga. Ezért van ott, ezért lép fel a buszra, ezért kéri a jegyeket és a bérleteket, hogy akinek nincsen, azt letessékelje (nem erőszakkal!), és egyfajta parasztos rendet tartson a BKV, mint magáncég háza táján.
Magáncég? Mindjárt meglátjuk.
 
Igen ám, de ez a történet kezdődhetett volna azzal is, hogy nem a 7-es buszra ugrasz fel, hanem az arrafelé kígyózó rozoga, nyekergő, „sárga, de a mienk” villamosra. Tegyük fel, hogy tényleg nincs nálad a bérlet, és a megállóban sem volt jegyváltó automata, jegyárusító kismikulás, semmiféle lehetőség papírfecnit vásárolni. Mi történik tehát, ha a villamoson érkezik az ellenőr? Jó poén lesz, kapaszkodj!
 
Így kezdődik: „A BKV Zrt. szolgáltatásait közzétett utazási feltételek alkalmazásával, díj ellenében bárki igénybe veheti, így a BKV Zrt. a Vtv. 2. § (3) bekezdés 5. pontja alapján közforgalmú személyszállítási szolgáltatást végző vállalkozó vasúti társaságnak minősül”.
Kapizsgálod már? Nem? Folytatása is van, íme: „A Vszr. 9. § (6) bekezdése szerint az utas csak az állomásokon és megállóhelyeken szállhat fel a vonatra, illetőleg le a vonatról. A (9) bekezdés szerint ha az utas - annak ellenére, hogy felszállása előtt a menetjegy megváltási lehetőségét a vasúttársaság biztosította - érvényes menetjegy nélkül utazik, a menetdíjon felül pótdíjat is köteles fizetni”.
Gondolom, még mindig nem érted. Most jön a java!
„E jogszabályi rendelkezésekből az is következik, hogy a megfelelő menetjeggyel nem rendelkező utastól a vasúttársaság csak akkor követelhet pótdíjat, ha a felszállási állomáson, megállóhelyen a jegyvásárlás lehetőségét a felszállás előtt biztosította”.
 
Egyetlen szavam lenne: BEKAPHATJÁK!
 
Bekaphatják, mert a BKV jogilag igenis mulasztást követ el, mivel vasúti társaságnak minősül, de erről elfelejti tájékoztatni a tudatlan magyar birkákat, akik „szabadon” megvásárolják fizetésük 11 (esetleg gyengébben teljesítők akár 13-15-17) százalékáért a bérletet, amit nem lennének kötelesek megvásárolni, csak a rengeteg agymosástól azt gondolják, ezzel a vacak, fényképes szarsággal dologgal könnyebben intézhetik el az utazásaikat, és mivel a Nemzeti Közlekedési Hatóság (mint vasút igazgatási szerv) nem hagyta jóvá a BKV üzletszabályzatát, és a cég nem is biztosít minden egyes megállóban jegyvásárlási lehetőséget (ergo: ha nem bérlettel utazol, csak jeggyel, de nem tudsz a megállóban vásárolni), nincsen semmiféle „üzletszabályzati joga” pótdíjat fizettetni veled, csak…
 
… csak KIZÁRHAT AZ UTAZÁSBÓL.

Ennyi.
Ezért tetszik az a felvetés, hogy ha nincsen jegyed (bérleted), az ellenőrnek hirtelen felindulásból joga lenne a pótdíjazási eljárás megindítására. Mert ha minden klappolt, és nem tudsz a büdös, mocskos, betört üvegű, nem szélvédett, nem esővédett, néha nem is fedett, csak „úgy ott van”, kijelölt megállóban jegyet vásárolni, akkor nincs semmiféle pótdíj!
Nincsen. Nem kell fizetned. Fogod, és leszállsz. És az ellenőr nem tehet semmit.
 
Mondok még valamit, ami minden bizonnyal tetszeni fog: „Noha a Vszr. e rendelkezése közvetlenül csak a villamossal, fogaskerekű vasúttal, metróval, HÉV-vel, és a siklóval történő utazások során történő pótdíjazásokra vonatkozik, az Alkotmány hátrányos megkülönböztetést tiltó 70/A. §-a alapján e feltételeknek az autóbusszal és a trolibusszal történő utazások és az ott történő pótdíjazások esetén is érvényesülniük kell”.
Ez lenne a bemelegítés. Jöhet a lényeg? Akkor most lépünk egy kicsit.

Bukarestben vagyunk (a képeken láthatunk meglepően tiszta buszbelsőt, okos készülékkel közlekedő, szépen kiöltözött, nyakkendős ellenőrt, füvesített villamos pályát). A város területe mindössze 228 km² (ez később fontos lehet).
A román fővárosban külön cég vezeti a föld alatti, és külön a föld feletti közlekedést. A bukaresti RATB (az ottani BKV) felelős a villamosokért, buszokért, trolibuszokért. A menetjegy egy útra 200 forint, ugyanolyan beteges logikátlansággal van kitalálva, mint nálunk, azaz ha egy, kettő, vagy éppen négy megálló múlva elhagyod a járművet, a másikon már új jegyet kell érvényesítened. Ebben tehát nem különböznek. Barmok az ottani vezetésben is vannak.
Különböznek azonban a havibérlet árával. Míg nálunk 9 ezer forint, náluk csak 4560. A bérlettel csak a föld felett közlekedhetsz, mert ha a metrót is akarod használni, oda külön bérletet kell vásárolnod, ami 3500 forintba kerül (a két bérlet összesen: 8060 forint)(a román átlagkereset 150 ezer forint volt 2008-ban)(a kettő bérlet ára a kereset 5%-a).
 
Az egynapos felszíni jegy 1220 forintba kerül, az egyhetes 2590 forintba, a kéthetes (15 napos) 3800 forintba. Bukarest alatt nem kettő (meg egy földalatti), hanem négy metróvonal van, a METROREX nevű vállalat a tulajdonosa, és a jegy két utazásra 300 forint, tíz utazásra 1060 forint, a napibérlet 450 forint.
 
Ha tehát a román paraszt felmegy a nagyvárosba körülnézni, nem kell aggódnia, mert egész nap utazgathat gyógyfürdőkbe, piacokra, nagynénihez, haverokhoz és barátokhoz, és este, mikor hazamegy a helyi vonattal, mindössze 450 forintnyi napibérlet kiadás áll mögötte.
Vele szemben a magyar paraszt megérkezik Népligetbe, lemegy a metróhoz, hogy a Deákig haladjon (290 forint), ott átszálljon a Földalattira, hogy eljutva a Városligetig fürödhessen a Széchenyi fürdőben (290 forint), majd vissza a Deákig (290 forint), onnan kettes metróval Stadionokig (290 forint), ahol kicsit meglátogatja Gizikét, a barátnőjét. Legyen kis enytyempenyty, csak a rend kedvéért!
Eddig 1160 forint, bár az új rendelet szerint 2009-től odafele is elég már egy jegy, meg a Giziig is elég egy, vagyis javítok: 580. De haza is kell mennie, este vissza a Népligetig, ami újabb 290 forintos kiadás, tehát a bácsika megúszta az utazását 870 forintból, de csak azért, mert ügyesen végig metrózott, nem akart buszokra, villamosokra átszállni, amivel megszakította volna jegye érvényességét, és kezelhetett volna újakat.
Azt mondom, nem éri meg parasztnak lenni a magyar nagyvárosban.
 
Érdekes adalék még, hogy a 67 kilométernyi metrót üzemeltető METROREX azt tervezi, hogy az elkövetkező másfél évtizedben megduplázza a hálózatot. Teheti: nyereséges vállalat, nem tolvaj banda vezetéssel, nem lehúzásra igyekvő sunyi ellenőrökkel, biztonsági őrökkel, eladókkal, pénztárosokkal, ügyeletesekkel.
 
Ugrunk.

 
 
Prágát sokszor merik hasonlítgatni Budapesthez. Mármint sarkalatos pontként, a közlekedésére utalva, felhívva az igen tisztelt figyelmeteket, hogy a két főváros lakossága majdnem megegyező (Prága: 1,2 millió, Budapest: 1,7 millió), a területe szinte azonos (Prága: 496 km², Budapest: 525 km²), és mindkettőben több igen régen épített, szovjet típusú metróvonal van a föld alatt, léteznek a felszínen öreg villamosok és buszok, és néha még nagyvárosi tömegnyomor is, meg bérletek, jegyek, ellenőrök.
Különbségek mégis vannak. Nem is kevés. Az ő javukra.
 
Kezdjük a havibérlettel!
A prágai bérlet mindenhová érvényes (célzok itt az imént említett kétféle bukarestire), mert Prágában egyetlen cég tulajdonában van a tömegközlekedés (DPP). Ára: 5500 forint. Ehhez még szeretném hozzátenni, hogy az ottani silány átlagkereset körülbelül 190-210 ezer forint (2008-as adat)(és hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba: a magyar átlagkereset 112 ezer forint).
Most még nem kell osztanod! Pihenj csak! Majd én mondom a számokat!
 
Ha egy rettenetesen rosszul fizetett, szinte már kisemmizett cseh ember vagy, aki „csak” 180 ezer forintnyi koronát visz haza havonta, tehát messze a szokásos átlagkereset alatt kap bért, akkor is mindössze a fizetésed 3 százalékába kerül a havibérlet! Nem 11, mint itthon, hanem 3!
Ettől leültél?
Folytatom.
 
Prága zónákra osztott város. Előtte ugyanolyan szeleburdi nagyváros volt, mint a miénk, de aztán jöttek a kilencvenes évek, vele az új szelek, és ezt látjuk is: a DPP nem agymosott vezetői úgy döntöttek, okos nyugati mintára zónákra osztják a várost, ezzel kissé megkönnyítve az utazók, turisták, jövők és menők lehetőségeit, választásait. Jól tették.
A városban 5 zóna van, illetve létezik a hatodik, a külvárosi „0” zóna, meg persze a jól hangzó „P+R” parkolózóna, ami nekünk, oktondi birkáknak már annyira idegennek tűnhet, hogy csak bámulunk, ugyebár, mint bornyú arra a kapura.
 
Oktatás.
Jössz az új Škodával a városba, leteszed a „P+R” feliratú parkolóban a kocsit, ezért 100 forintot fizetsz, és két lehetőség  közül választhatsz. Egyik: kapsz egy 400 forintos jegyet, ezért a kocsid jól áll, te pedig egy órán át utazgathatsz, elintézheted a dolgodat a városban és vissza is érhetsz, hogy tovább kocsikázz.  Kellemes?
Másik lehetőség: vásárolsz egy 800 forintba kerülő jegyet, amiért a kocsid még mindig jó helyen van, és te egész álló nap oda utazgatsz Prágában, ahová csak kedved tartja. Átszállsz, leszállsz, eszel és iszol, villamosozol, metrózol, buszozol, amennyit akarsz, semmi sem szab határt. Ez még jobban hangzik?
Egyetlen egy dologra kell odafigyelned: hajnali egy óráig el kell vinned a Škodát a parkolóból, mert ha nem teszed, az egy ezres. Ezer forint. Nem ezer korona. Ha-ha-ha. Ez a szabály.
 
Jegyárak.
Nálunk: 290 forint, eddig akár egy megállóra is, most már a metróban egy órán át érvényes (ki a fészkes fene metrózik egy órán keresztül?)(oda-vissza bolyong?)(hogy csinálja a mindössze 31 kilométernyi vonalon?). Prágában: egy órán át használható átszállójegy 260 forint (hétvégén és csúcsidőn kívül másfél órán át érvényes), csak a buszon és villamoson használható egy útra szóló jegy 180 forint. Azt hiszem, ebben a csatában (is) ők nyertek.
 
Egy napos jegy: 1000 forint, háromnapos (72 óra): 3300 forint, ötnapos (120 óra): 5000 forint. Itt sem szálltak el maguktól. Nem, holott megtehették volna, de tényleg nem: még emilyen szép, csillogó villamost is vezetnek a lakosoknak az ottani külvárosban (mint nálunk a IX-X. kerületek), mint kicsit fentebb láthatod.
 
Azt hiszem, Prágát tömegközlekedési szempontból nem lehet kivesézni. Hosszú sorokat tudnék még megtölteni azzal, hogy mesélnék a profi, mai napig is fejlesztett villamos vonaláról, mely számszerileg ugyan a metró építésével a hetvenes évek óta csökkent, de a külvárosokban mégis erősen építgetik, kapnak rá pénzt, van rá kereslet. Vagy éppen mesélhetnék a metróról, aminek körülbelül négyévente újabb megépült szakaszokat adnak át (és amit elöntött a híres 2002-es árvíz, de a tömegközlekedés nem omlott össze, mert a villamosok és buszok pótolták a kiesett „hernyót”). Említhetném, hogy például az 1988-ban gyártott és vásárolt IKARUS-buszok ott már múzeumban vannak, míg nálunk még futnak az utakon, vagy hogy ami felénk elképzelhetetlen és egyeseknek felfoghatatlan: ugyanazon a sínpályán egymást követi öt-hat különböző számú villamos, és csak később, pár megálló múlva kanyarodnak majd a maguk útiránya felé, nem pedig határozott, csak nekik kiépített pályákon mozognak, mint nálunk. (Elképzelted már, miféle káosz lenne, ha az 1-es villamost követné egy 4-6-os?)(Senki sem szállna fel, nem tudnák, hogy mi történt, holott technikailag működhetne a dolog.)
 
Talán majd később méltatom a prágai okosokat.
Most tovább bandukolunk, hogy legyen összehasonlítási alapunk. Még több.

Berlin világváros.

Akkora, mint Prága és Budapest együtt. Vagy mint Budapest és Bukarest.
Három és félmillió ember lakja, területe 892 négyzetkilométer, de itt azért megemlíthetjük, hogy az elővárosokkal együtt jegyzett Berlin-Brandenburg régió manapság közel hatmillió lakost számlál. Rengeteg ember, feladat, közlekedési probléma.
Bocsánat: nincsen közlekedési probléma!
 
Berlin szintén okos „zónás város”.
Három zóna van: A, B, C. Németesen egyszerű. Még a hülye japán turista sem téved el, ismeri ezt a három betűt, ráadásul, ha véletlenül nem japán, hanem bantu néger lenne, anyanyelvi szinten makogva páviánul, nem ismerve az Európában használatos írásjegyeket, akkor is észrevenné, hogy feltűnően más és más a betűk formája.
 
A = belváros.
B = belvárost övező, Berlin határáig terjedő körzet.
C = Berlin vonzáskörzete, városhatáron túl.
 
Ebben az egészben a „C” a legtetszetősebb. Berlin cirka 15 kilométeres vonzáskörzetét jelöli, ez lenne a híres Berlin-Brandenburg régió; ez az a terület, ami miatt ki kellene küldenünk néhány kergén tyúkeszű vezetőt, hogy tanulmányozzon, és utána ugasson itthon. Mert mégis: milyen anyabaszó érdekes dolog, hogy Szentendrére, Gödöllőre és Ráckevére is csak külön jegy érvényesítésével folytathatom a még Budapesten érvényes bérlettel megkezdett utamat? Ha ezt elkezded magyarázni egy Berlint megjárt turistának, rámegy fél napod. Nem fogja megérteni, miért kellene még kezeltetnie egy új jegyet, mikor mondjuk vásárolt egy bérletet, ami tök jól használható a budapesti tömegközlekedésre, aminek a HÉV is része (félig-meddig).
 
Kitalálták itt nekünk a 9 ezres, most a már VOLÁN-buszokon és egyes MÁV-szerelvényeket is használható BKV-bérletet, de arra már nem volt eszük, hogy kicsit könnyítsenek ezért a pénzért, és a gödöllői, ráckevei, szentendrei lakosok ezen túl azzal a rohadt nagyon magas áron árult bérlettel utazhassanak!

Visszatérve Berlinre. Tehát változatos jegyeket vásárolhatsz, mert ha úgy döntesz, ma egész nap a városban lófrálsz, kell az „AB” (választhatsz napijegy és „csak” vonaljegy között), de ha esetleg Nagy-Berlint is megtekintenéd, veszel egy „ABC” (vagy csak „BC”) jegyet, és utazol, amerre akarsz.

Mondom az árakat. Remélem, ülsz!
AB-jegy, a legnépszerűbb mind az ott élők, mind pedig a turisták szemében, 560 forint. Ezzel a jeggyel a városon belül bárhol utazhatsz (belváros, külváros), két órán keresztül érvényes, átszállhatsz erről arra a járműre, és arról amarra. Egy szabály van: két óra múlva ne pattogjál! Érvényesíts egy új jegyet, ha nem akarsz bajt!
Az AB-jegynek a napijegy rendszerű nagytestvére 1630 forintba kerül, és ezzel 24 órán keresztül te vagy a Jani az egész BVG (helyi BKV) területén. Hadd ne mondjam, hogy ez átszámítva csak 6 euró, ami egy átlagos munkásnak ott köbö 35-40 perces bére.
(Számoljunk, ha már elneveztünk Viszonylag Jól Kereső Marcsi-Pistának: a te 40 perces itthoni béred 400 forint.)
 
A BC-jegy 670 forintba kerül, ezzel tudsz úgy utazni, mintha nálunk felülnél Újpest-Központnál a metróra, átnyargalnál a Batthyányira, feltennéd a seggedet a szentendrei HÉV-re, és csekély egy óra 25 perces utazást követően leszállnál Szentendrén az Állomás téren. Vagyis nem kellene sokszor 290 forintért utazgatnod (úgy számolom, háromszor 290 forintba kerül ma ez az akció – vagy csak kétszer?)(javítsatok ki!), hanem egyetlen két órás jeggyel megoldhatod az utazást.
 
Az ABC-jegyet már ne is mondjam, igaz? 750 forint (itthon közel másfél órai munkadíj, odakinn Hans maximum negyed órát dolgozik érte), és ezzel is két órán keresztül közlekedhetsz, de most úgy, hogy a belvárosból indulsz Szentendrére, és egy kicsit még kanyarogsz valamelyik külvárosban, mielőtt elhagyod a városhatárt.
 
Amiről még szólnék.
BERLIN WELCOMECARD, egy amolyan Budapest Kártya, csak ez profibban van megszerkesztve, tekintve, hogy lényegesen olcsóbb, megfizethetőbb, ember- és pénztárcabarátabb. A két napra szóló 4400 forint (4800 forint az a típus –„ABC”-, amivel Nagy Berlin-ben mászkálhatsz vele korlátlanul), míg itthon ez 6300 forintba kerül (no, persze: nekünk nem kell, mert rászoktunk a bérletre, a külföldi birka meg vegye jó drágán, igaz?).
Van három napra érvényes is, ennek ára 5720, az ABC-verziónak 6500 forint (nálunk nincs cicózás: 7500, és kész; kell vagy nem kell?!).
 
Egyszerűen nincs is kedvem folytatni az anyagi összehasonlítást. Felesleges. Mindenki láthatja, hogy mindegy, Prágában, Bukarestben vagy éppen Berlinben vagyunk, mindenhol olcsó, tiszta, korrekt, megbízható, udvarias és pontos a tömegközlekedés, egy olyan szolgáltatás, mely minden városban nyereséget termel.
Turisták milliói keresik fel évente a német fővárost, és sokan annak a meglepődésüknek adnak hangot, hogy Berlinben működik a tömegközlekedésben a híres „becsületrendszer”, vagyis nem liheg a nyakadba lépten-nyomon ellenőr, nem úgy mehetsz csak le a metróba, hogy előtte nő létedre megciciz a bunkója, férfi létedre meg makkon ragad kicsit, hátha tetszik a dolog, hanem megbíznak benned, tudják, hogy elérhető, kellemes áron árulják a jegyeiket, bérleteiket, és te meg fogod vásárolni azokat. Ismétlem: turisták milliói baktatnak el évente oda, (2007-ben 7 millió turista járt Berlinben, nem csak 2-3 millió, mint nálunk), akik becsületesen vásárolnak, érvényesítenek, és nem a 10 ezer forintos bírságtól tartanak (ami csak 40 euró, Nyugaton félnapi kereset), hanem egyszerűen érzik, hogy ezért a csekély összegért, amiért kapsz is szolgáltatást, nem éri meg bliccelni.

Visszatértünk tehát Budapestre.
Vissza a magyar valóságba, a BKV valóságába, ahol ha megjelenik a furcsa kinézetű, inkább akut hajléktalannak látszódó ember (?), sebtében körbenéz a villamoson, mintha barátokat keresne, akikkel délelőtt még jókat beszélgetett a sörözőben két igénytelen luvnya elhajtása közben, majd előveszi gyűrött karszalagját, lóbálja, mintha valami ereklye lenne, ami megvédi a civilizációtól, és ezt kiáltja felénk: „Jegyeket… vagy valamit!”, akkor ott komoly, minőségi ellenőri szolgáltatásra kell gyanakodnunk.
Ott voltam. Nem hittem a fülemnek. Néztem a palit, míg oda nem ért hozzám.
Azt mondom: - Valamit. Mi legyen az?
Azt mondja: - Na, ne viccelődjünk már!
Erre én: - De hát te viccelődsz, öreg!
 
A magyar valóság.
 
Emberek vezetik a céget, akik drága szolgálati kocsikkal közlekednek, és nem tudják, milyen ma Budapesten tömegközlekedni. Emberek döntenek jegyárakról és bérletárakról, mikor halvány lila "fingjuk" elképzelésük sincsen, hogy a kilencezres havibérleteddel a fizetésed 11 százaléka úszik el közel 30 másodperc alatt (ha képes vagy okosan vásárolni bérletet, sorban állás nélkül).
Ezeknek az öltönyösöknek kilencezer forint egy ebédre nem elég.
Ezek azt sem tudják, mi az a spórolás.
Nem ismerik a pénz értékét.
Szánalmas csürhe.
 
Mielőtt még az a vád érne, hogy minden olvasómat rá szeretném venni a bliccelésre, „hivatalból közlöm” (he-he-he), hogy a bliccelés csúnya, rossz dolog, és megérdemelt büntetést von maga után! Nem, egyszerűen undorító az az ember, aki bliccel! Megvetem őket.
Te is tegyél így!
 
Azokat az embereket viszont nem vetem meg, akik élelmesek. Akik tisztában vannak vele, hogy nem kell átsétálniuk az úton a trafikoshoz jegyet vásárolni, vagy nem kötelesek az aluljáróban venni, mikor a villamosuk a felszínen közlekedik; majd vásárolnak, ha minden megállóban lesz jegyárusítási lehetőség, de addig (szóismétlés: élelmesen) jegy nélkül kezdik meg az utazásukat, és ha jön a „Jegyeket… vagy valamit!”-szerű egyfogú ellenőr bácsi, közlik, hogy mivel nem tudtak jegyet vásárolni a megállóban, inkább leszállnak.
Kizárják magukat az utazásból.
Ennyi a történet.
 
Ami még teljessé teheti a most olvasottakat, az talán Szabó Máté ombudsman jólmegmondónk egyik érdekes (bár nem meglepő) kijelentése, miszerint: „Az Obtv. és az Ötv. idézett rendelkezései alapján a Budapesti Közlekedési Zrt.-t közszolgáltatást végző szervnek tekintem”, vagyis magyarra fordítva: ne bántsd az ellenőrt, ha hülye, mert abból bizony eljárás lesz, amiben te húzhatod a rövidebbet!
 
Az ok, amiért ez a végtelenül hosszúnak, talán fárasztónak, adatokkal telítettnek, unalmasnak látszó bejegyzés megszületett, az, hogy itt élek közöttetek és látlak benneteket utazni. Látom, hogyan viselkedtek az ellenőrökkel, hogyan álltok be kígyózó sorokba bérletet vásárolni, hogyan fordítjátok el a fejeteket a hangoskodó cigányok láttán, a hajléktalanok bűzét érezve, hogyan viszolyogtok (velem együtt) leülni a BKV járművein a szaros-hugyos ülésekre, hogyan próbáltok úgy kapaszkodni, hogy Copperfield-et meghazudtoló mozdulatokkal nem is értek a csövekhez (!), és hogyan oldjátok meg a napi rutinnak számító túlélést utazásaitok közben.
 
Szeretnék hinni benne, hogy amikor a fejesek azt hazudják, hogy mindenféle egzotikus külföldi országokból jönnek hozzánk szakemberek a BKV hálózatát tanulmányozni, mert hogy annyira világhíres, akkor nem hazudnak. Kicsit sem.
Szeretnék hinni benne, hogy lesz ez még jobb is. Talán álmodozó vagyok?
 
Rengeteg dolgot nem közöltem veled a budapesti tömegközlekedésről, sok dolgot nem írtam le a bemutatott három világváros tömegközlekedéséről, mindössze apró összehasonlító olvasmányt kaptál arról, hogy lehet máshogy is, lehet jobban és olcsóbban, de legfőképpen: nyereségesen is! A környező világvárosok között csak nálunk veszteséges a tömegközlekedés, csak nálunk ilyen magasak a jegy- és bérletárak. Nincs még egy ilyen cég a környéken, sőt, talán a kontinensen sem, amelyik ennyire korrupt, irányíthatatlan, balfék és ostoba lenne.
 
A megoldás?
Sokszor, sok fórumon elmondtam már a megoldásaimat. Most ide is leírom.
1.)    Az egész cégvezetést el kell távolítani, és a prágai DPP teljes vezérkarát ide kell csábítani, hogy rendet tegyenek, átszervezzenek, fejlesszenek, árakat módosítsanak, okosan gondolkodva teljesítsék azt, amivel megbízták őket.
2.)    Egész vagy részvonalakat el kell adni különböző vállalkozásoknak, cégeknek, akár külföldi befektetőknek. Ami működik például Bukarestben, az működhetne itthon is; aki nem akar, nem utazik metróval, erre nem kell neki bérlet, de vesz bérletet a busz-villamos-troli trióra, és mindenki jól járt.
3.)    Külön bérleteket kellene gyártani a következő közlekedési elképzelés szerint: buszbérlet, villamosbérlet, metróbérlet, majd a variációk, kinek mi tetszik: busz- és villamosbérlet, busz- és metróbérlet, villamos- és metróbérlet. Természetesen ez „kiveri a biztosítékot”, mindenki azzal jön majd, hogy lassan a nyomdaköltség több lesz, mint a bevétel, és ez igaz is.
4.)    Ezért kell ZÓNÁSÍTANUNK!
 
Komoly, igazi világvárosokban (egykori szocialista, füstös, koszos, szürke városokról beszélünk, melyeket turisták csak véletlenül kerestek fel 1989 előtt) már réges-régen él a zónarendszer, ez a kapitalista "faszság" jódolog, nálunk miért nem vezetik be?
 
Tudod a választ?
 
Tudod, hogy ha bevezetnék, az eddigi 290 forintos árú papírfecni lenne a nép „ócsójegye”, és a legdrágább jegy ára elérhetné az 500 forintot is? Valahol a zsigereidben érzed te is, ugye? Sajnos, a magyar elme így ferdül. Nem ésszerű megoldásokat találna ki a BKV Nagy Kitalálója (névtelen és arctalan), hanem a jelenlegi helyzetet, a jelenleg alkalmazott pénzösszeget emelné. Vele ismét emelkedhetne a havibérlet, a napibérlet, háromnapos jegyek, a Budapest Kártya ára.
És sajnos, te megvásárolod a bérletüket.
 
Megvásárolod a bérletüket? Vagy a jövőben jegyet vásárolsz az automatából, közvetlenül a jármű le- és felszállóhelyén? Szeretném már látni, ahogyan gondolkozni kezdtek!
 
Kellemes utazást kívánok!

FELHÁBORODÁSI MÉRTÉKEM: 8/10

FÜGGELÉK AZ ÉRTELMEZÉSHEZ:
 
VSZR.: - Rövidítés; vasúti személyszállítási szerződés.
OBTV.: - Az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló törvényeket rövidítjük így.
ÖTV.: - A helyi önkormányzatokról szóló törvény.
OMBUDSMAN: - Magyarul: országgyűlési biztos. Olyan saját hivatallal rendelkező, a parlamentek által megválasztott köztisztviselő, aki tevékenységében más állami szervektől független, és csak az őt megválasztó országgyűlésnek tartozik felelősséggel
LUVNYA: - A prostituált szlenges elnevezésére (lásd még: pillangó, cafka, fegyverszakértő, rinya, fürdős).
ALLEGRO: - Zenei meghatározásban: vidáman, gyorsan, élénken.

BKV JEGYEK, BÉRLETEK 2009-ben; árak, magyarázatok

Linkek:

BKV-Figyelő

BKV Figyelő Blogger

BKV JEGYEK, BÉRLETEK 2009

Tom Bobb 1. és 2.