A MABISZ visszautasítja a GÉMOSZ hamis állításait. Véleményük szerint súlyos szakmai félreértéseken alapulnak és megtévesztik az autósokat a Gépjármű Márkakereskedők Országos Szövetségének (GÉMOSZ) a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás gyorsított kárrendezését érintő panaszai. A Magyar Biztosítók Szövetsége szerint a lobbiszervezet a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeleténél napokban tett bejelentése kizárólag a márkaszervizek anyagi érdekeit szolgálja.

Megyeri Gábor, a MABISZ Gépjárműbiztosítási tagozatának elnöke kijelentette: a GÉMOSZ beadványában félrevezeti a nyilvánosságot, és szakmailag értelmezhetetlen módon párhuzamot állít a devizahitelek és a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás között, majd azt állítja, hogy a társaságok nem tájékoztatják megfelelően ügyfeleiket.

A valóság ezzel szemben az, hogy a felelősségbiztosításon alapuló kárrendezés kereteit a Polgári törvénykönyv kártérítésre vonatkozó szabályai határozzák meg. A kártérítési kötelezettségre vonatkozó alapszabály az, hogy aki másnak kárt okoz, köteles azt megtéríteni. A kártérítési kötelezettségnek többféle módon is eleget lehet tenni, ezért a gépjárműkárok vonatkozásában sem szűkíthető le csak a javításra. A károsult jogosult pénzbeli kártérítésben is megegyezni a szolgáltatást teljesítő biztosítóval.

A tagozat elnöke leszögezte: a biztosítótársaságok a kárfelvételi szemle alkalmával dokumentált formában, teljes körű, írásos tájékoztatást adnak a károsult részére, a kellően megalapozott döntésének meghozatalához, ami a kárrendezésre, formáira és a sérült jármű javítására vonatkozó tájékoztatáson túl kiterjed a kárenyhítésre és a kármegelőzésre vonatkozó tudnivalókra is.

A MABISZ visszautasítja a GÉMOSZ azon állítását, amely önkényesen kiragadva mutatja be más európai országok gyorsított kárrendezésre vonatkozó gyakorlatát. A tagozat elnöke szerint néhány országban valóban előfordul a kárkori érték 100, vagy akár 120%-os mértékéig történő javítási költség engedélyezése, azonban külföldön sem ez az általánosan elfogadott kárrendezési gyakorlat.

Ugyanakkor Magyarország mellett több országban is jellemző a kárkori érték 100%-át el nem érő mértékű javíthatósági határ meghatározása. A GÉMOSZ által példaként emlegetett Németországban, Ausztriában és Svájcban a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás díja többszöröse a hazai piacon a veszélyközösség által elfogadott és megfizetett díjnak.

A magyarországi GFB díjszintből nem finanszírozható gazdaságosan a forgalmi értéket meghaladó mértékű javítás, nem beszélve arról, hogy az ügyfélnek kárenyhítési kötelezettsége is van. Ráadásul a hazai kiskereskedelmi alkatrészárak jellemzően 5-15%-kal meghaladják a német és osztrák kiskereskedelmi árakat.

Megyeri Gábor rámutatott: gazdasági totálkár-rendezés esetén a sérült gépjármű kárkori forgalmi értékének a maradványértékkel (roncsértékkel) csökkentett mértékét fizetik ki a károsult részére kártérítésként. A piaci tapasztalatok alapján a roncs értékesítése után a kifizetett kártérítési összeg felhasználásával a károsult a balesetben megsérült járműve helyett tud egy másik, hasonló jármővet vásárolni.

Ezáltal a vétlen károsultat anyagi veszteség nem éri. Ez a gyakorlat összhangban van a károsultat a polgári jog szabályai szerint terhelő kárenyhítési kötelezettséggel is, amely szerint az aránytalanul magas javítási többletköltség megfizetése a károkozótól, illetve a helyette kártérítést nyújtó biztosítótól már nem várható el. Magyarán: a kártérítési módok közül azt kell választani, amelyik nem terheli aránytalanul a díjfizetéssel szolgáltatási fedezetet nyújtó veszélyközösség tagjait.

A MABISZ nem tudja értelmezni a GÉMOSZ azon állítását sem, amely szerint "a jelenlegi kárrendezési gyakorlat nem csak a vétlenül kárt szenvedett ügyfeleknek okoz jelentős károkat, hanem minden, a karosszéria-javítást legálisan végző műhely számára is". A gépjármű felelősség-biztosításon alapuló kárrendezés sajátossága, hogy a biztosító a szerződésre tekintettel a biztosított károkozó helyett áll helyt és téríti meg - a GFB törvény adta keretek között - a vétlen károsultnak okozott kárt.

Ebben az összefüggésben értelmezhetetlen a karosszéria-javítást végző műhelyek esetében a biztosítói kárrendezési gyakorlat által okozott kár. Egy káresemény kapcsán károsultnak csak a balesetben részes, vétlen személy tekinthető.

Megyeri Gábor szerint a GÉMOSZ "panaszkodása" összefüggésben áll azzal, hogy a MABISZ a napokban beadvánnyal fordult az Alkotmánybírósághoz, amelyben kéri kgfb-törvény áprilisban hatályba lépő módosításának hatályon kívül helyezését. Ez a módosítás előnyös helyzetbe hozza a szervizeket, mivel 2010. április 1-jétől, ha a biztosító kárszakértője úgy ítéli meg, hogy a vétlen vezető járművének kormányműve, futóműve vagy karosszériája olyan károsodást szenvedett, ami alkalmatlanná teszi a közlekedésre, akkor azt a kárfelvétel befejezését követő 8 napon belül műszaki vizsgálatra kell küldenie, ha a károsult úgy nyilatkozik, hogy nem kívánja megjavíttatni a járművet. Ha ezt a vizsgálatot elmulasztja, akkor csak az előzetesen kalkulált nettó kárösszeg 60%-át kaphatja meg.

A tagozat elnöke úgy látja, hogy ez a módosítás elsősorban a nehéz helyzetben lévő márkaszervizek, és nem az autósok érdekeit szolgálja. "Az újautó-értékesítés drámai visszaesése nyomán a márkakereskedők számára minden eddiginél jobban felértékelődtek a javítási munkák és az azokból származó bevételek" - magyarázza Megyeri. De e téren is komoly visszaeséssel küzdenek, amiért részben a gyorsított kárügyintézés okolható.

Ilyen esetben a kárszakértő a szemle alapján megajánl egy összeget, s amennyiben azt a károsult elfogadja, igen rövid időn, akár órákon belül fizet is a biztosító - ezt követően pedig a javítás a tulajdonos dolga. "Pedig az egyszerű és gyors megoldást kisebb károknál valóban egyre gyakrabban használják, az évi átlagosan 170-180 ezer kötelezős kár 30-40%-át már így rendezik" - állítja a tagozat elnöke, hozzátéve, ennek fényében nem meglepő, hogy a márkaszervizek lobbi-szervezetei mindent megtesznek annak érdekében, hogy ezt a kárrendezési formát kedvezőtlen színben tüntessék fel.