Hagyjon fel a kormány a legkiszolgáltatottabbak megalázásával



A Magyar Közlekedési Klub sajtónyilatkozata a Kormány vasút bezárási terveihez kapcsolódóan.

A Magyar Közlekedési Klub a 90-es évek eleje óta foglalkozik a környezetbarát közlekedési módok támogatásával, a fenntartható személy és áruszállítás feltételei kimunkálásával. A vasúti szárnyvonalak, a térségi vasutak, és a regionális közlekedési rendszerek témáját folyamatosan napirenden tartjuk, az elmúlt öt évben konferenciák, kerekasztalok, kiadványok, akciók formájában.

Tapasztalataink a közlekedési kormányzat tevékenységét illetően eddig sem voltak a legjobbak az általunk fontosnak tartott ügyekben, azonban az elmúlt hetek elképesztő és megmagyarázhatatlan kapkodása, amit lényegében csak a költségvetési kényszerek váltottak ki, a hihetetlen kommunikáció a minisztériumi honlapon közzétett szedett-vedett információk után a végeredmény mindent betetőzött.
A kormányzati kurzusnak több mint hét és fél éve, mintegy 91 hónapja volt arra, hogy érdemben előrelépjen a térségi közlekedési rendszerek kialakítása, az integráció, az ésszerű munkamegosztás megvalósítása, a vidék élhetőségének javítása, de legalább a korábbi eredmények és közszolgáltatások megőrzése terén. Ehelyett sokéves semmittevésnek, ígérhetésnek, és mellébeszélésnek voltunk szemtanúi, az átgondolatlan, a szükséges feltételek biztosítása nélküli tarifa és kedvezmény-rendszer egységesítéssel, valamint az időnként meg-megújuló, - gazdasági számítások nélküli, előkészítetlen - vasútbezárási kísérletekkel, amelyeket a helyi erők, tiltakozások, néha a fel fellebbenő szakmai racionalitás, józan ész összefogásával, nagy munkával lehetett csak visszaszorítani. Valamilyen furcsa rögeszme révén állandóan a szárnyvonalak bezárásából, szüneteltetéséből, a szolgáltatási kínálat szűkítéséből, szüneteltetéséből, reméltek, remélnek a közlekedési kormányzat döntéshozói milliárdos megtakarításokat. Ugyanakkor a már megtörtént szüneteltetések tapasztalatainak elemzésével is adósak maradtak, így a hallgatás alapján vélelmezhető, hogy érdemben szinte semmilyen magtakarítás nem történt, hiszen a vasúti infrastruktúra állandó költségei a dominánsak, és a személyszállítás ritkítása, vagy szüneteltetése elenyésző megtakarítást hozott, ugyanakkor a megmaradt pályák költsége megmaradt bevétel nélkül. A vasúti veszteségek egy része pedig átcsoportosult a helyettesítő autóbusz járatokhoz, továbbá növekvő társadalmi veszteséget termel, a környezeti károk, a térségek elérhetősége életviszonyai romlásával, és a nemzeti vagyon pusztulásával.

A közlekedési kormányzat a személyszállítás ideiglenes szünetelésről beszélt, hogy a vasúti pályák felszámolásával kapcsolatos érvényes jogszabályokat kijátszhasssa, és felelőtlenül ebek harmincadjára hagyta az elődeink által épített közlekedési rendszert. Kísérletek sem történtek a meglévő vasúti hálózat kihasználásának ösztönzésére, a vasúti és a közúti személy- és áruszállítás azonos gazdasági feltételeinek biztosítására, a használatarányos útdíjak bevezetésére.

Az október huszadikán nyilvánosságra hozott szüneteltetési döntések jó része is a leghátrányosabb helyzetű vidékeket, a határmenti régiókat érinti, sújtja. A döntési folyamat pedig a legrosszabb kelet-közép európai hagyományokat idézi, miszerint a bezárásokat, a kapacitáscsökkentéseket attól tették függővé, hogy hol milyen pártállású, lobbierejű parlamenti képviselők vannak. Ez ma a közlekedési hálózattervezés Magyarországon ???

A kormányzat saját pár hetes programját sem tartotta be, mivel korábban a nyári kormányrendelet, majd a kiadott menetrendi stratégia alapján azt tervezte, hogy a fővonali szolgáltatásokat a közlekedési kormányzat, a térségieket pedig a gyorsan felálló helyi szervezetek rendelik meg. A menetrendi stratégia egyeztetésére nem került sor, az abban tapasztalt alapvető hiányosságok és téves megállapítások nem kerültek kijavításra, így a jelenlegi intézkedések is szakmailag teljesen megalapozatlanok. Kijöttek viszont egy szakmailag és politikailag egyaránt teljesen megalapozatlan, és a saját anyagaiknak is ellentmondó intézkedéscsomaggal. Amely például az Észak-magyarországi és az Észak-alföldi régióban nemhogy megszüntetné a vasúttal konkuráló autóbuszjáratokat, de kifejezetten a vasutat építi le, hogy az emberek kénytelenek legyenek autóbusszal járni!

Ahelyett, hogy ráfordították volna a szükséges éveket a térségi közlekedési rendszerek kimunkálására, megalapozására, most is csak földobták a lehetőséget a levegőbe, majd ugyanazzal a mozdulattal be is döngölték a földbe.

Felszólítjuk a válság kezelésére, és nem elmélyítésére, országrészek elcsatolására fölesküdött kormányt és parlamenti támogatóit, hogy működésük utolsó hónapjaiban tanúsítsanak önmegtartóztatást az ilyen alapvető kérdésekben, mint a vasúti infrastruktúra fenntartásának problémája! Annál is inkább, mert az már kiderült, hogy az egész költségvetési szempontból is értelmetlen és káros, társadalmi szinten jóval többe kerül, mint amit látszólag megtakarítanak a költségvetésben. A miniszter inkább végezze a dolgát, és kezdje meg szakmai műhelyek bevonásával a valódi integrált közlekedés és a valódi térségi közlekedési rendszerek működési feltételeinek kimunkálását, hogy legalább a következő kormány gyorsan lépni tudjon a kialakításuk érdekében. Végül pedig kérjük a közlekedési kormányzatot, hogy hagyjon föl végre azok megalázásával, akik nem olyan szerencsések, hogy Budapest 100 kilométeres környezetében laknának, és köztük is azokéval, akik a legkiszolgáltatottabbak és a leghátrányosabb helyzetűek.