Mindannyiunkkal előfordul, hogy a forgalmas utcán sietve képtelenek vagyunk gyorsabban haladni a tömegnél. Hiába nyomakodunk, lökdösődünk, az előttünk kényelmesen bandukoló emberek nem fognak gyorsabban menni.

Hogy miért, arra egy új tanulmány ad választ: a tömegben gyalogló emberek 70%-a „szociálisan összeragadva”, kis csoportokban halad, ezzel lelassítva a forgalmat. S ami még rosszabb, ahogy sűrűsödik az emberáradat, úgy a kis csoportok „anti-aerodinamikus” formát vesznek fel, ezzel is súlyosbítva a problémát.

Az emberek alkotta tömeg dinamikájával foglalkozó tudósok már jól ismerik a kijáratoknál kialakuló palacknyak-effektust, a szemben haladó járókelők áramlatainak tulajdonságait, sőt, még a nagyon sűrű tömegek turbulens áramlásait is. Az elmúlt 15 évben ezek a kutatások olyan matematikai modellek kidolgozásához járultak hozzá, amelyek segítséget nyújtanak az épületek, városok tervezőinek, hogy biztonságosabb létesítményeket hozhassanak létre.

A probléma az, hogy a szimulációkban az egyes embereket önálló, egymástól független pontoknak tekintik, figyelmen kívül hagyva azt, hogy szeretünk csoportokba verődni, és csevegni az ismerőseinkkel. A kis csoportok kialakulása mindent felborít, emiatt újra kell gondolnunk az emberi tömegekről alkotott képünket- mondja Mehdi Moussaid, a kutatás vezetője, a franciaországi University of Toulouse viselkedéskutatója.

Moussaid kollégáival videofelvételt készített Bordeaux egy utcarészletéről. Kétféle jellegzetes időszakot örökítettek meg felülnézetből: a hétköznapi csúcsforgalmat, valamint a hétvégi nyugalmas perceket. Munkanapokon a tömegben az egyének és a kettő, vagy annál többtagú csoportok aránya nagyjából fele-fele volt. Ezzel szemben a hétvégi járókelők között a csoportban mozgók aránya elérte a 70%-ot. A négytagúnál nagyobb csapatok ritkák voltak, a kutatók szerint azért, mert ezek kisebb csoportokra hasadtak. A kutatók több mint 4500 francia járókelő mozgását örökítették meg és elemezték ki abban a reményben, hogy ezzel hozzájárulnak a tömegek pontosabb szimulációjának kidolgozásához.

Az eredmények azt mutatják, hogy a szociálisan összetartó csoportok akár 17%-kal is lelassíthatják a forgalmat az olyan modellekhez képest, amelyekben nem feltételeznek kapcsolatot az egyes emberek között. A kutatók azt is felfedezték, hogy a tömeg sűrűsödésével a háromnál nagyobb létszámú csoportok V- vagy U-alakot vesznek fel úgy, hogy a középső ember kerül leghátulra, ami tovább rontja a helyzetet, a társalgás fenntartását azonban biztosítja. Moussaid szerint „ha tömegbe verődünk, igencsak hasonlítunk a birkákra. Amiben eltér az emberi nyáj viselkedése, annak okai a szociális interakciókban keresendők. Hátrafele nehezebb beszélni, ezért V- vagy U- alakba rendeződünk a sebesség rovására. „ A kutatócsoport a PLoS ONE ápr. 7-i kiadásában számol be eredményeiről.

A kutatás eredményei széles körben felhasználhatók járdák, vonatperonok, plázák és más közterek tervezésében, nem is beszélve a nagy tömegek által jelentett kockázat csökkentéséről.

Moussaid még egy érdekes dolgot fedezett fel a felvételek elemzése során. A magányos farkasok, akik a kényelmesen sétáló csoportok között cikáznak, csak tovább növelik a káoszt. „A tömeg egy önszervező rendszer, ha nem vagyunk kooperatívak, a rendszer összeomlik, és mindenki mást is lelassítunk.”

ScienceNOW 2010. ápr. 7.

Borsics József (mrns.hu)