A buszpályaudvarhoz legyen szíves!

Évtizedek óta rosszízű legendák keringenek a pesti taxisokról. Mindannyian hallottunk már olyan panaszokat, hogy indokolatlanul hosszú útvonalakon sétakocsikáztatják a gyanútlan utasokat, trükköznek a taxióra különböző üzemmódjai között, gyakori a „lehúzás” stb. Tesztünk mindenesetre markáns különbségeket mutat a taxitársaságok között – s korántsem csupán hivatalos viteldíjukban…

A taxiszolgáltatás egyes elemei hatóságilag rögzített árasak. Jelenleg (2010. elején) az alapdíj – tehát az az összeg, amit a taxióra induláskor mutat – minden társaságnál és egyéni szolgáltatónál 300 Ft. Ettől nincs eltérés sem lefelé, sem felfelé, még abban sem, hogy utcán intjük-e le az autót, vagy telefonon, interneten rendeljük, van-e szerződésünk vagy nincs. Annyi „játék” mégiscsak van ebben a tarifaelemben, hogy némely szolgáltatónál taxirendeléskor előre meghatározott idő (5 vagy 10 perc) után akkor is elindul a kilométerdíj, ha az utas még nem szállt be.

Hogyan pörög a taxióra?

Fix áras tarifaelem utcai leintésnél a nappali viteldíj is (240 Ft/km), illetve a várakozási díj (60 Ft/perc). Telefonos rendelésnél e két elem a fenti értékekben maximált, de lefelé szabadáras.
Ám itt torpanjunk meg egy kis magyarázat kedvéért! Közkeletű tévedés, hogy a várakozási díj arra az esetre vonatkozik, ha az utas menet közben megállíttatja a taxit, miatta várni kell valakire/valamire, esetleg kiszáll egy időre. Nem, egyáltalán nem, és ebben az a legszomorúbb, hogy a valóságot nem tudhatjuk meg sem az autóban elhelyezett tájékoztatókból, sem a társaságok honlapjáról. A tájékoztatás tehát hiányos, mégpedig a fogyasztók terhére.

Tisztázzuk hát! A „várakozási díj” nevű tarifaelem minden esetben elindul a taxiórában, amikor a jármű sebessége kb. 13 km/h alá csökken. Ha például a piros lámpánál éppen 1 percet áll az autó, akkor az 1 percnyi várakozási díjat jelent. De ha dugóban, 10 km/h sebességgel araszol a kocsi 5 percet, akkor egyszerre fut a viteldíj (ez esetben 0,83 km) és a várakozási díj (5 perc) tarifája! Tehát szó sincs arról, hogy azonos napszakban két, teljesen azonos útvonalú és tarifafeltételű fuvar szükségképpen ugyanannyiba kerülne!

Mit és hogyan teszteltünk?

A Kosár magazin taxitesztjének megtervezésekor először is meghatároztuk a tesztelés feltételeit. Fontosnak tűnt, hogy a különböző fuvarok alapfeltételei lehetőleg minél jobban hasonlítsanak egymásra. Igyekeztünk lehetőleg azonos napszakban rendelni, hogy a forgalom nagysága is hasonlítson egymásra. (Ebbe a feltételrendszerbe az élet kissé beleszólt, erről kicsit később szólunk...)

Az értékelendő szolgáltatási elemek a következők voltak:

• a közzétett tarifarendszer „telefonos rendelés” elemének összehasonlító értékelése;
• a telefonos diszpécser rátermettsége, gyorsasága, kérdéseinek célratörősége;
• a kiállási időtartam ígéretének nagysága, az ígéret betartása;
• a fuvar legfontosabb paraméterei: menetidő, megtett távolság, fuvardíj;
• a taxi típusa, felszereltsége, komfortja, tisztasága;
• kártyás fizetés lehetősége és számlaadás;
• tarifatájékoztatás láthatósága;
• a sofőr rátermettsége, helyismerete, találékonysága, kulturáltsága;
• előzetes és (szükség szerint) menet közbeni útvonal-egyeztetés;
• közlekedési szabályok és morál betartása.

Az alapfeltétel tehát ez volt: munkanapokon 16 óra körül telefonon taxit rendelünk a Kosár magazin szerkesztősége elé, a Logodi utca–Mikó utca sarkára, azonnali (minél rövidebb határidejű) kiállásra. A tesztelő saját nevén mutatkozik be (tehát nem derül ki a tesztelés ténye). Az úti cél minden esetben a Népliget buszpályaudvar, az Üllői út–Könyves Kálmán körút kereszteződésében. Útvonaltervező program alapján előre megállapítottuk a lehető legrövidebb útvonalat (6,5 km), amely azonban adott esetben nem feltétlenül a leggyorsabb vagy akár legolcsóbb megoldás. Például rögtön az induláskor a Mikó u.–Attila út–Krisztina krt. a legrövidebb, de ez szinte mindig torlódásba visz az Alagút utcánál. A Palota út–Dózsa Gy. Tér–Krisztina krt. útvonal 150-200 m-rel hosszabb, de szinte mindig lehet vele spórolni 3-5 percet. Vagy az érkezésnél: az Üllői út felől nem lehet jól megközelíteni a buszpályaudvart, tehát – ha nincs az embernél nagy csomag – jobb kiszállni az FTC-stadion sarkánál, és az aluljárón át gyalog bemenni.

Ezeket tehát a teszt tárgyává tettük:

• a legértékesebb megoldásnak tartottuk, ha ilyenkor a sofőr rákérdezett, merre menjünk, mit tegyünk;
• jó megoldásnak tartottuk, amennyiben kérdés nélkül a gyorsabb utat választotta;
• elfogadhatónak minősítettük, ha a rövidebb út sem vezetett torlódáshoz, hiszen ezt érkezéskor a sofőr láthatta.
• nagyon kritikusan értékeltük, ha a sofőr javaslatunk ellenére más útvonalat választott, és ez jelentős időtöbbletet okozott.

Azt vettük tehát természetesnek, ha egy taxisofőr úgy gondolja: utasa számára a minél korábbi érkezés a legfontosabb.

Az események közbeszólnak

Már több napja teszteltük a taxitársaságok és sofőrjeik munkáját, amikor január 12-én, kedden elkezdődött a többnapos BKV-sztrájk. Ez az esemény jelentősen hatott a taxisok tevékenységére. Ilyenkor lényegesen megváltozik az utcai forgalom napi eloszlása, és bizonyos időszakokban jelentősen megnő a taxirendelések száma. Tesztelő csapatunk úgy döntött, hogy – ha már így alakult – ezeket a hatásokat is megfigyeljük, tehát közbeiktattunk egy-egy napközbeni, illetve fordított irányú fuvart is. A megváltozott feltételekre vonatkozó megállapítások a következők:
1. A közvetlen reggeli csúcsidőszakon kívül a taxitársaságok jól alkalmazkodtak: gyakorlatilag ugyanazokat a kiállási időket és menetidőket tudták hozni, mint a sztrájkmentes előző napokon.
2. Csütörtökön, a sztrájk harmadik napján, reggel 9 óra előtt egyik, addig még nem tesztelt taxitársaság sem volt felvevőképes (nemhogy a fuvart nem vették fel, de még a telefont sem…).

Általános megállapítások

Bár – amint az teszttáblázatunkból is kitűnik – jócskán voltak különbségek az egyes társaságok, autók és sofőrök között, akad azért néhány olyan megállapítás – pozitív és negatív értelmű egyaránt, amelyik csaknem általános érvényű.
Ami pozitív: egyetlen esetben sem kellett többet várni a taxira, mint amiről a diszpécser ígérete szólt. A legtöbb esetben 10 perces terminust mondtak, de előfordult, hogy 3-4 perc múltán már meg is érkezett a kocsi. Tudható, hogy a társaságok a sofőrjeiknél nagyon kritikusan értékelik a kiállást: többen említették, hogy egy kicsit óvatosabban „nyomnak”, inkább 10 percre, mint 5-re, ha 3-4 percre saccolják az érkezést.
Ami negatív: sokkal kevesebb taxiban fizethetünk kártyával, mint vártuk volna. Ráadásul a menet közben feltett, ez irányú kérdésre többnyire azt válaszolják a sofőrök, hogy ezt előre kellett volna jelezni a diszpécsernél. Akadt olyan taxi is, amelyben volt kártyaolvasó, de a sofőr kérte, hogy lehetőleg ne úgy fizessünk. Ez még akkor is furcsa, ha tudjuk a sofőrök nehezebben jutnak hozzá a kártyáról leemelt összeghez: egyrészt igen közel a határidő, amikor egyenesen kötelező lesz a kártyás fizetés lehetőségének a biztosítása; másrészt  a készpénz mellőzése elvileg a sofőrök biztonsága szempontjából is fontos lenne.

Fehér, fekete és kockás bárányok

Tudjuk persze, hogy egyetlen sofőr és taxi, egyetlen fuvar alapján nem lehet abszolút igazságosan ítélkezni egy taxivállalat teljes munkája felett. Azonban a megállapítások jó része nyilvánvalóan függ a vállalkozás önmagával szembeni igényességétől is: hogyan választják ki munkatársaikat; milyen a kocsik felszereltsége, az utastájékoztatás; miként szervezik a fuvarokat.
Tesztünk nyertese – a fentiek előrebocsátásával – a Főtaxi lett. Bár tarifarendszere miatt hendikeppel indult, a magasan legjobb sofőrteljesítmény és az autó adottságai együttesen hozták meg a győzelmet a kockásoknak. Mögötte két kisebb cég kapott helyet a képzeletbeli dobogón: a Max Taxi és a Minimobil Taxi. E két cégnek sikerült cáfolni azt a (nagyobb cégek által hangoztatott) gyanút, hogy aki 200 Ft/km alatt megy, az valahogy máshogy veri át az utasait. Ők relatíve olcsón dolgoznak, mégis hamar odaérnek: a legtöbb utasnak (talán egy kis udvariasság mellett) ez a lényeg.
Igazán elégedetlenek két szolgáltatóval voltunk, ők végeztek az utolsó helyeken.

A Taxi Plus sofőrje az előzetes megbeszéléstől eltérő útvonalat választott (a Szabadság-hidat az Erzsébet-híd helyett), ezzel sikerült messze a legtöbb menetkilométert és menetidőt produkálnia. Mivel jelenleg az ő tarifájuk a legkedvezőbb, élnünk kell a gyanúval, hogy a sofőr látszólagos gyámoltalansága mögött valóban megbúvik a már említett sétakocsikáztatás szándéka.
A Zóna Taxi sofőrje pedig – erre nem lehet enyhébb kifejezést használni – átvert minket. Előre kell bocsájtani, hogy a reptéri transzferre szakosodott társaság diszpécserét eleve azzal a kérdéssel hívtuk fel, hogy vállalnak-e egyáltalán városon belüli fuvart. Határozott igenlő válaszára és tarifaközlésére (amely egyébként a kocsiban nincs látható helyen kitéve) rendeltük meg a taxit. A standard, 6,5 km-es úton jártunk, 14 perces menetidővel. Megálláskor olyan végösszeget közölt (2500 Ft), amely az adott tarifarendszerből ki sem jöhetett. Ha ugyanis végig a korábban említett, várakozási díjjal emelt fuvardíjjal járunk is, a számla összege legfeljebb 2650 Ft körül lenne. Ekkor azonban az adott sebességgel legfeljebb 3 km-re juthattunk volna! Mint a többi társaság fuvardíjaiból is kiderült, ez a fuvar sehogy sem lehetett volna több 2200 forintnál. Kérdésünkre azt mondta a sofőr, hogy pontosan nem tudja megmondani, de legalább(!) 10 kilométert mentünk – ám ez vaskos füllentés volt, mint tudjuk.

Hacsek Tamás - kosarmagazin.hu