A Margit híd felújítása kapcsán felmerült, hogy meg kéne oldani a forgalom zavartalan haladását, a híd valamilyen formában történő kiváltását. De például a tömegközlekedésről eddig nemigen esett szó ....

Bár a honvédség szakemberei képesek lennének egy előre legyártott elemekből álló, úgynevezett utászhidat kiépíteni a Duna felett, az elemeket meg kellene vásárolni, mert azok nem állnak rendelkezésre. A Margit híd felújítása miatt merület fel, hogy a kieső átkelőt pontonhíddal vagy más, ideiglenes szerkezettel lehetne helyettesíteni.

Az MTI annak kapcsán kereste meg a Honvédelmi Minisztériumot (HM), hogy lapunk a napokban beszámolt róla (lásd lentebb), utászhíddal is ki lehetne váltani a Margit hidat, amelynek felújítása augusztus 21-től jár forgalomkorlátozzással, akkortól viszont egy évig.

A szaktárca közleményében megjegyezte: addig, amíg a pontonhídra vonatkozó elképzelés létjogosultsága egyértelműen el nem dől, a minisztérium szakemberei nem vizsgálnak részletesen egyéb megoldási lehetőségeket. Emlékeztettek arra, hogy Szekeres Imre honvédelmi miniszter helyszíni szemlét rendelt el a honvédség műszaki szakembereinek részvételével és a főváros közlekedési szakembereinek bevonásával, hogy a pontonhíd megépítésének lehetőségét tisztázzák. Más módszerek alkalmazhatóságának alapos vizsgálatára csak ezt követően kerülhet sor - tették hozzá.

A tárca korábbi közleményében az olvasható, hogy naponta legalább 20 millió forintba kerülne egy pontonhíd a Dunán, s ez az összeg még nem tartalmazza az eszközök karbantartásának és évszaki felkészítésének költségeit.A minisztérium szerint a pontonhíd katonai járművek alkalmi átkelésére való, a huzamosabb ideig tartó polgári forgalom lebonyolítása számos problémát vet fel. Például a pontonhídon nincs közvilágítás, sem forgalombiztonsági berendezések, az alacsonyabb járművek nem tudnak fel- és lehajtani, és az is megoldandó problémát jelent, hogy a két parton ki kell alakítani a biztonságos fel- és lehajtókat.

(Nem oldható meg a fel- és lehajtók kiépítése, ugyanis a pontonhídra "fel kell" hajtani, van egy kb. 1 m-es rámpája. A hidat az áthaladás alatt gémekkel ellátott speciális motorcsónakok tartják egyenesben, a folyó sodrása miatt. Amúgy egy sávos.
Az összeszerelt hídelemek felúsztatása még biztosan megoldható lenne, de az egy éven keresztüli min. két forgalmi sávos közlekedés biztosan nem. Ezt nem erre találták ki. Valamint nincs egymással szemben két "szélesebb" utca sem, ahová be,- ill. kivezetnék a forgalmat. Bontani kéne valamit, villamospályát, frissen felújított Duna parti sétálóutcát ...)

Mint írták, azt a szempontot is figyelembe kell venni, hogy egy ilyen jellegű híd üzemeltetéséhez állandó, kiképzett személyzetre van szükség - amellyel kizárólag a Magyar Honvédség rendelkezik -, ami azt jelenti, hogy a váltásokkal együtt minimum 480 ember kell a híd működtetéséhez.

A pontodhídról és az utászhídról (ellenérvek fentebb a szövegben)

Utászhidat használtak Varsóban egy hídfelújítás idejére. A Sellő híd (amelyhez hasonlót a Magyar Honvédség is alkalmazott Boszniában) a két évre tervezett üzemidő helyett végül 15 évig állt szolgálatban.

Az ideiglenes szerkezet akár egy sztrádát is elbír

A budapesti városvezetés fontolgatja, hogy a Margit híd felújításának idejére pontonhidat kellene építeni a közelben. Hasonló katonai megoldásokat más országokban is alkalmaztak már hidak átépítésekor. A lengyel fővárosban például nem pontont, hanem előre gyártott acélelemekből összerakható utászhidat létesítettek a belvárosi Poniatowski híd rekonstrukciójának idejére. Az átkelőt 1985 tavaszán mindössze száz nap alatt rakta össze a hadsereg (felépítése 1985-ben a tervezéssel és mérésekkel együtt mintegy másfél milliárd akkori zlotyba került), és eredetileg nem egészen két évig kellett volna állnia. Ám, annyira bevált, hogy túlélte a szocializmust is, és csak 15 év múltán, 2000 szeptemberében bontották szét. Sőt, elemeiből azóta többször is állítottak össze ideiglenes felüljárókat nagy varsói építkezéseknél.

Az ideiglenes hídnak neve is volt: Sellő híd (Most Syreny - a sellő Varsó szimbóluma.) Igazában nem is egy híd volt, hanem kettő egymás mellett, egyenként hat méter széles. Irányonként kétszer két szűk sáv, amelyeken csak személyautók fértek el, maximum 40 kilométeres sebességgel haladva. A buszok külön lámpafázis alatt hajthattak fel, amikor a személyautóknak pirosuk volt.

A mintegy 300 méter széles Visztula fölött a kettős híd 14 cölöpökből és acélgerendákból épített pilléren nyugodott. A pilléreket jégtörő elemek védték a jégzajlástól. A hajózóútban az ötödik és a hatodik pillér között 28 méter volt a távolság, hogy a hajók áthaladhassanak.

A hídtest vízszintes acél keresztgerendákból és összekötőkből állt, amelyeket kátránynyal impregnált fapallók borítottak (ma már aszfalt, illetve betonburkolatú változatok is léteznek). Ezt az utászhíd típust nyugaton Bailey-hídnak nevezik, Sir Donald Bailey angol mérnökről, aki a második világháború idején feltalálta. (Ezért kapta a lovagi címet.) A híd előre gyártott szabványelemekből állítható össze csapszegekkel és csavarokkal. Az elemek akkorák, hogy teherautón is szállíthatók, akár kézi erővel is mozgathatók, és az összeszereléshez nincs szükség állványra, speciális eszközre, még darura sem.

Az utolsó Ikarus a varsói Most Syrenyn, vagyis a Sellő hídon

A szabványosított paneleket különböző gyárakban is készíthetik, belőlük a hidat tetszés szerinti hosszúságúra és szilárdságúra építhetik, ha a merevítő oldalelemeket (a "korlátokat") megfelelően megduplázzák vagy megsokszorozzák. Két pillér közötti maximális fesztávolsága 60 méter, és a szerkezet olyan erős, hogy harckocsikat is megbír.

A hidat az egyik partról is megépíthetik. Amikor elkészül egy három méter hosszú elem, azt görgőkön előrenyomják a hídfőről, és hozzácsavarozzák a következő elemet. Karbantartása egyszerű, a csavarok utánhúzásából áll. Ha már nincs rá szükség, könnyen szétbontható, az elemeiből máshol másik hidat lehet összeszerelni.

Bailey-hídból a második világháború idején a britek és az amerikaiak ezrével építettek Európában. Aztán az 50-es, 60-as években nagyon sok civil hidat helyettesítettek a háborúból megmaradt elemekből.

A Bailey-híddal azonos modulelven, de modernebb ötvözetből, kicsit szélesebb úttesttel készül a Mabey & Johnson típus. Ilyen híd építésében a honvédség is szerzett tapasztalatot 1996-1998-ban a boszniai NATO-vezetésű nemzetközi békefenntartó erőben (SFOR).

Visszatérve a varsói hidakhoz: a Poniatowski híd felújítása után a Sellő hidat meghagyták a másik szomszédos Slasko-Dabrowski híd rekonstrukciójának idejére is. Aztán elhatározták, hogy az ideiglenes Sellő helyén (pontosabban közvetlenül mellette) építenek egy igazi, végleges függesztett hidat. Ez lett a Most Swietokrzyski. Addig is, sőt a munkálatok idejére is fennmaradt a Sellő. Szétbontása előtt az utolsó jármű, amely áthaladt rajta, egy Ikarus 280-as busz volt.

A varsói ideiglenes utászhíd tehát 15 év alatt két nagy híd rekonstrukcióját és egy újnak az építését segítette. Utána acélelemei kijavítva raktárba kerültek, de nem hosszú időre. A Sellő azóta már másodszor is reinkarnálódott. Előbb a Varsóból Krakkó felé kivezető nagy forgalmú Aleja Krakowskán építettek belőle vasúti felüljárót arra az időre, amíg az igazit korszerűsítették. Utána, 2008-ban a majdani varsói körgyűrű északi szakaszán, a Trasa Torunskán lett belőle betonpillérekre emelt vasúti felüljáró. A varsói népnyelv ezt is Sellő hídnak nevezi.

Olcsóbb, gyorsabb, egyszerűbb

Az ideiglenes hídszerkezetek közös jellemzője, hogy előre gyártott, könnyen összeszerelhető és szétbontható, ismétlődő elemekből állnak. Ha a pillér (vagy maga a hídtest, mint az újvidéki ideiglenes híd esetében) úszik, akkor pontonhídnak, ha a mederben vagy a parton áll, akkor utászhídnak nevezik a konstrukciót. Az utászhíd egyik előnye, hogy - mivel a lábait magasabbra lehet építeni - szétbontás nélkül is képes a hajók átbocsátására. Másik hasznos tulajdonsága az olcsó működtetés: mivel nem kell állandóan szét-, illetve összeszerelni, az üzemeltetéséhez nincs szükség nagy létszámú személyzetre. További pozitívum az alacsony ár: a szerkezet előre gyártott, összecsavarozható elemekből áll, amelyeket - egyben vagy részletekben - későbbi híd- vagy felüljáró-építkezéseknél is fel lehet használni.

Forrás Népszabadság