Egy Budapesthez hasonló adottságokkal megáldott városban általában élénk vízi forgalom zajlik, az emberek hajóval szelik át a folyót, azzal mennek munkahelyükre, néha meg csak úgy felszállnak, a szórakozás kedvéért.

A jó példát nekem Bangkok jelenti: a Csao praját úgy szelik át a kisebb-nagyobb hajók, mint a barázdák a tenyeremet, húsz forintból bármikor átjutunk a túloldalra valami ősöreg csotrogánnyal, és ha messzebbre akarunk menni, menetrend szerinti járatok indulnak szinte minden percben, minden irányba.

Régi álom teljesül: rendszeres hajójárat indul Budapesten, sima BKV-jegyért. Munkába menet az egyik legszebb panorámát nézheted, miközben a hajón ingyen szórják a wifit.

L. küldte nekünk ezt a fotót, amin világosan látszik, hogy a kikötőben készülnek valamire:

Némi utánajárással kiderül, hogy mire: újraélesztik a budapesti vízi közlekedést, hogy az emberek buszok meg villamosok helyett hajóval menjenek dolgozni, bevásárolni, ügyeiket intézni.

Az Egy nap a városban blogon régóta szorgalmazzuk már ezt: amikor kipróbáltam a BKV budapesti hajójáratát, azt írtam, hogy remek közlekedési eszköz lehetne, ha pontosan indulna, nem két-háromóránként járna, és nem 8:45-kor futna ki az első hajó: akkor, amikor a legtöbben már elkezdtek dolgozni.   Azóta sokszor írtunk a hajózás előnyeiről, hogy a Dunán közlekedni mennyire fokozhatatlanul menő dolog, hogy némi energia és pénz befektetésével, rendszeresen, sűrűn induló hajójáratokkal hogy fel lehetne dobni a vízi közlekedést.

Nyilván nem a mi hatásunkra, de úgy látszik, itt a happy end: Újpest és a Millenniumi Városközpont között nyolc megállóhely érintésével nyártól 20 percenként közlekednek a hajók, amik lejtmenetben (a Millenniumi Városközpont felé) 45 perc, hegymenetben (Újpest felé) 60 perc alatt teszik meg az útjukat.

A megállók a következők lesznek: Újpest, Árpád híd, Meder utca, Jászai Mari tér, Batthyány tér, Petőfi tér, Boráros tér, Millenniumi Városközpont.

Ha megnézzük a jelenlegi térképet:

Láthatjuk, hogy három megálló hiányzik róla: az újpesti, az Árpád hídi és a Millenniumi városközponti, ezeket meg kell építeni, sőt, építik is őket gőzerővel. A többi kikötőt meg átépítik, korszerűsítik, akadálymentesítik, ez látszik a fenti képen is. A hajókra wifit raknak, így kiválóan lehet dolgozni rajtuk és mindegyikben lesz büfé is.

Képzeljétek már el: az utas felpattan Újpesten, és 45 perccel később leszáll a Millenniumi városközpontnál található munkahelyén. Közben megreggelizik, dolgozik a laptopon, miközben a hajó méltóságteljesen ringatózik, a háttérben meg elsuhan a Parlament, a Budai vár, az összes nevezetesség. A közlekedés hirtelen szükséges rosszból álomutazássá válik.

Az egész projekt 493 millió forintba kerül, ennek a 90 százalékát az Unió adja, és szerintem minden fillér jó helyre kerül: nemcsak egy olyan közlekedési folyosót nyitunk, ami gyors, dugómentes előrejutást tesz lehetővé, de annak is biztos jobb lesz a napja, aki a Dunán hajókázva érkezik a munkahelyre ahelyett, hogy az autók közt araszolna. Ráadásul végre kihasználjuk a folyó adta lehetőségeket, kicsit összekötjük a várossal, mert lássuk be, most a legtöbben csak akkor látjuk a Dunát, amikor átmegyünk felette valamelyik hídon.

A szolgáltatást a jelenlegi flottával valósítják meg (öregecske, de bőven vállalható hajók), középtávon viszont szükséges lesz új hajók beszerzése.

_______________________

régebbi hír - előzmény

Budapest Bankokhoz képest valóban unalmasnak tűnik: mintha csak a turistáknak fenntartott hajók lennének a Dunán, amik három-négyezer forintból visznek egy kört, de valódi közlekedésre, A-ból B pontba jutásra alkalmatlanok.

A valóság azonban egészen más képet mutat, ugyanis, és ezen még a legtöbb budapesti ismerősöm is meglepődött, van tömegközlekedésre szánt hajó a városban. A BKV üzemelteti, és a Boráros tér-Szentedrei sziget útvonalon közlekedik, 13 megállóval. Ha csak a Jászaiig megyünk, hatszáz forint a jegy, ha egészen Pünkösdfürdőig, kilencszáz. Gyerekjegy féláron, bicikli hétszáz.

Egyáltalán nem drága, ha a panorámajáratok díjszabásával vetjük össze, ráadásul ezek menetrend szerint járnak, kiszámíthatók, lehet rájuk készülni, lehet velük közlekedni.

Legalábbis elméletben, múlt szombaton ugyanis kipróbáltuk, hogy milyen az élmény gyakorlatban. Az például rögtön kiderült, hogy munkába járásra alkalmatlan a hajó, mert a Borárosról hétköznap 8:45-kor indul az első járat, ami csak akkor felelne meg, ha tízre járnék dolgozni. Vissza meg csak akkor tudnék jönni, ha legkésőbb háromnegyed öt kürül lejárna a munkaidőm, később ugyanis már nem indulnak a Borárosra hajók, sőt, a Petőfi és a Margit híd közti belvárosi szakasz teljesen kimarad öt után a szórásból. Pont az a rész, amit egy intenzívebb hajóközlekedéssel érdemes lenne tehermentesíteni, hogy csökkentsük az utakon a dugókat.

Baj van a rendszerességgel is, ugyanis csak két-három óránként indulnak hajók, de akkor sem pontosan: a hétvégi például húsz percet késett, mert az egyébként nagyon menő, Rejtő Jenő könyvekbe illő tetovált, nagydarab, szakállas, napszemüveges, dohányzó kapitány akkor kezdte el enni a székelykáposztát, amikor el kellett volna indulnunk.

Legalább volt idő körülnézni a hajón, amivel nincs semmi gond: van zárt rész, meg nyitott, üdítőt 150-200 forintért is lehet kapni, viszonylagos tisztaság is van, bár ha nem tudnék úszni, inkább vállalnám a fulladásos halált, minthogy beszálljak ebbe a mentőcsónakba:

Az utazás viszont remek. A Duna közepéről nézve Budapest csodálatos, azok az épületek, amik észrevétlenül sorakoznak, miközben elsuhanunk mellettük autóval, hirtelen vidámak, izgalmasak, szépek lesznek. Felfedezzük alulról a hidakat, néhány remek teraszt, meg egy 934 éve kihelyezett fényreklámot is:

A megállók is jók, eddig észre sem vettem őket, de most kiderült, hogy a Petőfi téren például pont olyan üvegtetejű állomások úsznak a vízen, mint amilyenekkel tíz éve még Budapest belvárosában találkozhattunk mondjuk a Kossuth Lajos utcában.

Az egész út körülbelül 25 percig tartott a Borárostól a Jászaiig, hamarabb megérkeztünk tehát, mint amennyi időt a dugóban ücsörögve töltöttünk volna egy átlagos hétköznap reggel a pesti rakparton.

Mi következik ebből? Hát hogy ha lenne rendes, időben és gyakran induló hajójárat, az igazi alternatívája lehetne a többi közlekedési módnak, ráadásul a megszokottnál sokkal élvezetesebb utazásban lehetne részünk. Azt viszont nehéz megbecsülni, hogy mennyien választanák a vízi közlekedést: jellemző, hogy még a ritka indulás mellett is alig voltunk néhányan a hajón, és ők is főleg turisták voltak. Nem tudom ugyanakkor, hogy mi az ok, és mi az okozat: kevés az érdeklődő, ezért a veszteség minimalizálása érdekében ritkán indít járatot a BKV, vagy azért nem használja senki a hajókat, mert azok úgyis ritkán, megbízhatatlanul és rossz időpontban indulnak?

A BKV helyében én ráfeküdnék erre a kérdésre, a legsűrűbb vonalon, a Margit híd és a Petőfi híd között reggel héttől este hétig félóránként indítanék egy hajót, minden létező platformot megragadnék arra, hogy megismertessem az emberekkel a vízi közlekedés lehetőségét, aztán megnézném, mi történik. A 25 milliárdos veszteség mellé befér még pármillió mínusz, ha bukás lesz a projekt, de ha nem, akkor óriásit léphetne előre Budapest tömegközlekedése.

Egy komment:

Ez a téma nem most került először elő és nem csak kissé "öregecske, de bőven vállalható hajók" helyett, hanem a teljes infrastruktúrára készültek tervek a Duna Expressz Konzorcium megbízásából. Hiszen ahhoz, hogy versenyképes alternatíva legyen a szárazföldi tömegközlekedéshez képest, a hagyományos sétahajós megoldásnál hatékonyabb, innovatívabb technikákra van szükség.

Akit érdekel, milyen is lehetne a következő generációs dunai hajó flotta, az alábbi linken megnézheti:

www.behance.net/gallery/Express-Waterbus-for-the-Danube/568550

(varosban.blog.hu)

Egy ötlet Leányfaluból - 2011

2011 augusztus végén tárgyalta a fővárosi önkormányzat azt a koncepciót, ami szerint féltucatnyi gyors, kis merülésű katamaránt állítanának forgalomba Budapesten és az agglomerációban, és amely a dunai tömegközlekedés elindításáról szól.

A hajókat a BKV üzemeltetné, a menetjegy annyiba kerülne, mint amennyi egy hasonló szakaszon a többi tömegközlekedési járművön. Szűcs-Somlyó Mária, a főpolgármesteri hivatal kommunikációs igazgatója elmondta, konkrét, a városvezetés által jóváhagyott tervet vitatnak meg, ami meghatározza, milyen irányba halad a vízi közösségi közlekedés Budapesten a jövőben.

A kezdeményezés Nyíri Csabától, Leányfalu polgármesterétől indult, akit Borz Miklós keresett meg ausztráliai tapasztalatai alapján. Borz Miklós szerint az elképzelés lényege, hogy olyan hajók közlekedhessenek a Dunán, amik 50 km/órás sebességet is el tudnak érni, kis merülésűek, azaz a Szentendrei Duna-ágban is közlekedhetnek, és mindezt hasonló áron, mint a parti tömegközlekedési járművek, azaz a MÁV, a Volánbusz vagy a BKV járatai.

A londoni katamaránokhoz hasonló hajók szelnék a Duna hullámait is

Nyíri Csaba szerint amióta nincs kotrás a Szentendrei Duna-ágban, csak lassú kishajók szállíthatnak utasokat. Ha elindulna a katamarán, Leányfaluról 42 perc alatt lehetne a Batthyány térre érni két közbenső állomás, Szentendre és a Római part érintésével.

A megvalósításra ősszel önkormányzati társulás jön létre az érintett agglomerácoós települések, budapesti kerületek és a fővárosi önkormányzat részvételével. Sok önkormányzat már határozott is a belépésről, jelenleg a fővárosi döntésre várnak.